A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 38. szám - A magánrendelő intézetek tárgyában

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 38. számához. Budapest, 1893. szeptember hó 17^-én. Köztörvényi ügyekben. Habár az izraeliták közötti válóperben a kölcsönös szabad beleegyezés alapján szorgalmazott elválásnak csak akkor van helye, ha a felek között az illető rabbi részéről a békéltetési kísérletek sikertelenek maradtak: a házassági kötelék mégis felbontható, ha a szabályszerűen megidézett lelek egyike a rabbiboz intézett levélben határozottan kijelenti, hogy válni akar. A kaposvári kir. törvényszék (1892. év július 30-án 6,360.) dr. Fleiner Mór által képviselt F. Gyula és F. Ida házastársaknál a köztük létező házassági kötelék felbontása iránti válóperükben következőleg ítélt. F. Gyula és F. Ida izraelita vallású házasfelek között 1882. évi január hó 31-én a N —i izraelitahitközség rabbija előtt kötött házasság felbontása céljából megengedi, hogy F. Gyula férj jelen Ítéletnek jogerőre válta után a harmadbirósági Ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt ;iz illetékes kaposvári rabbiuáius közvetítésével nejének F. Idának a válólevelet kiszolgáltassa s azt utóbbi átvegye, a mennyiben pedig a férj a válólevelet kiadni, avagy a nő azt átvenni vonakodna, jelen ítélet fog a házassági kötelék felbontásának bizonyítékául szolgálni. Indokok: A házassági kötelék felbontását közös keresettel kérelmezett házasfeleknek N. községben tartott együtt lakásuk helye szerint illetékes rabbi által kiállított B. alatti, továbbá a kaposvári rabbinátus által kiállított s a f. é. 4,776. számú beadványhoz csatolt NB. alatti bizonyítványokkal igazolva van, hogy a két rabbinátus mint illetékes felekezeti hatóságaik részéről három ízben megidézett felek válási szándékukat részint személyesen, részint írásban kijelentették, s ahhoz a viszálykodó házastársak mindketteje álhatatosan ragaszkodott. Eme bizonyítványokkal tehát igazolva van, miként az 1863 évi 15,940. szám alatt kiadott kancelláriai rendelet 2-t. §-ának elég tétetett. Minthogy továbbá az 18G0. évi 2,720. szám alatt beadott közös keresetük szerint viszálykodó házasfelek a házasság felbontását mindketten egyaránt kívánták, tekintettel továbbá arra, hogy a férj F. Gyula ez előzőleg a kitűzött tárgyalásokhoz szabályszerű idéztetése dacára meg nem jelent, a nő pedig a bírói békéltetések alkalmával válási szándéka mellett megmaradt, a legutóbb 1892. évi július ll-én meghiva lett tanácsülési békéltetés alkalmával pedig a felek mindketten akként nyilatkoztak, hogy a végelválást óhajtják, a hivatkozott udvari rendelet 25. §-ához képest a köztük volt házasság felbontását megengedi, s ennek folyományaként azt, hogyha a férj a válólevelet kiadni, vagy a nő azt elfogadni vonakodnék, a házasság felbontásának bizonyítékául jelen ítélet fog szolgálni — kimondani kellett. A pécsi kir. ítélő tábla (1892. december 27-én 5,732. sz.) A kir. ítélő tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, és a váló feleket a köztük fennálló házassági kötelék felbontása iránti keresetükkel elutasítja. Indokok: Peres felek a köztük fennálló házassági köteléket az izraeliták házassági ügyeiket szabályozó 1863. évi november hó 2-án 15,940. szám alatt kelt cancelláriai rendelet 24. és 25. §-ának értelmében kölcsönös szabad beleegyezés alapján kérik, felbontás esetében tartoznak azonban a felek kimutatni, hogy a fennebb hivatkozott rendelet 17. §-a értelmében illetékes rabbijuk előtt három, külön izben személyesen és együttesen megjelentek és válási szándékukat a rabbi előtt mindhárom izben személyesen kijelentették. Tekintve, hogy a keresethez csatolt rabbinatusi b;zonyitvány szerint a férj F. Gyula egyszer sem a nő a 4,776/92. sz. kérvényhez csatolt (NB. alatti) rabbinatusi bizonyítvány szerint pedig csak egyszer és pedig a második békéltetési határnapon jelent meg, de az első és harmadik békéltetési határnapon nem jelent meg és igy a rabbinátus előtt megkisérlett békéltetés eme hiányosságánál fogva nem bir azzal a joghatálylyal, hogy annak alapján a házassági kötelék a cancelláriai rendelet 24. §-a és 25. §-a értelmében kölcsönös szabad beleegyezés alapján volna felbontható: ennélfogva az első bíróság ítéletét megváltoztatni és a peres házasfeleket keresetükkel, elutasítani kellett. A in kir. Curia: (1892. évi június 6-án 4,875. szám.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Habár az izraeliták közötti váló perben irányadó 1803 évi november 2-án kelt rendelet 24. §-a szerint a kölcsönös szabad beleegyezés alapján szorgalmazott elválásnak, illetve a házasság felbontásának csak akkor van helye, ha a felek között az illető rabbi részéről békéltetési kísérletek sikertelenek maradnak, az utólagosan 4,776/H93. szám alatt bemutatott bizonyítványból csak az tűnik ki, hogy a rabbi előtt mind a két fél csak egyszer jelent meg, tekintve mégis, hogy mindkét fél nevében beadott keresetben az van előterjesztve, hogy F. Gyula az előzően eszközölni kívánt békéltetésekre meghivatván, a rabbihoz intézett levelében határozottan kijelentette, hogy nejétől válni akar, tekintve továbbá, hogy az 1892. évi július hó ll-én tartott tárgyalásnál személyesen megjelent felek kinyilatkoztatták, hogy az elválást kölcsönösen óhajtják, ily körülmények között tehát a házassági kötelék fentartása nem remélhető : ez okból és az elsöbiróság részéről felhozott indokoknál fogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítélete volt helybenhagyandó Azon esetben, lia az egyik fél készpénzbeli követelésére nézve a sommás bíróság illetékessége van kikötve s a másik fél ámbár ugyanazon szerződésből kifolyólag támaszt kártérítési igényeket a törvényszék előtt, az 1868: LIV. t.-c. 13. §-ának rendelkezései helyt nem foghatnak s a két per nem egyesíthető, mert a két eljáró bíróság egyenlő mérvben illetékesnek nem tekinthető. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság (1892. aug. 29. 23,767.) : R. Eötvös Károly ügyvéd által képviselt O. József felperesnek Végh Endre ügyvéd által képviselt M. Sándor alperes ellen 3,500 frt s jár. iránti perében következő végzést hozott: a kir. járásbíróság a 9,072/92. sz. keresettel folyamatba tett eljárást megszünteti s ezen végzés jogerőre emelkedése után az iratokat a budapesti kir. törvényszékhez átküldetni rendeli, slb. Indokok: Felperes keresetét az A) a. csatolt felperes és alperes között kötött csereszerződésre alapítja. Ugyanazon alperes a C) alatt csatolt kereseti példány szerint ugyancsak a fentebb emiitett A) a. csatolt csereszerződésből kifolyólag keresetet indított a budapesti kir. törvényszék előtt felperes ellen. Felperes és alperes tehát ugyanazon csereügyletből kifolyólag vannak egymás elleni keresetek beadására jogosítva. Minthogy pedig ily esetben a prts. 13. §-a értelmében azon bíróság fog eljárni, melynél előbb indíttatott meg a per, minthogy M. Sándor keresetét még 1890. ápril 24-én adta be a budapesti kir. törvényszékhez 0. József ellen és utóbbinak beismerése szerint az ott megindított keresettel ellene érvényesített per még folyamatban van, a 9,072/92. sz. keresettel folyamatba tett perben a budapesti kir. törvényszék van jogosítva. Miért is az ezen kir. jbiróságnál folyamatba tett eljárást megszüntetni, az iratokat a budapesti kir. törvényszékhez áttenni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla (1892. nov. 17-én, 10,769.) : A kir. itélö tábla az elsöbiróság végzését abban a részében, mely szerint a kir. járásbíróság a 9,072/92. sz. a. keresettel folyamatba tett eljárást megszüntette s az iratokat a budapesti kir. törvényszékhez áttétetni rendelte, helybenhagyja ; ellenben abban a részében, mely szerint a felperes az alperesi perköltségben marasztaltátott, megváltoztatja s a perköltség megítélése tekintetében való rendelkezést ezúttal mellőzi. Indokok: A 9,072/892. sz. keresettel folyamatba tett eljárás megszüntetését s az iratoknak a budapesti kir. törvényszékhez áttételét illetőleg az elsöbiróság neheztelt végzése az 18ti8 : LIV. t.-c. 13. §-ára alapított indokolásánál fogva helybenhagyandó volt; a perköltség megitélésére nézve azonban az elsöbiróság végzését megváltoztatni s e tekintetben való rendelkezést mellőzni azért kellett, mert annak a megbirálása, hogy a perköltséget melyik fél tartozik viselni: az ügy érdemében eljáró bíróság hatáskörébe és a végitélet keretébe tartozik. A in. kir. Curia (1893. március 29. 320. sz.): Mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatásával jelen perben az eljárás megszüntetésének helye nem találtatik s az elsöbiróság további szabá'yszerü eljárásra s a per érdemleges elbírálására utasittatik ; mert az 1868: LIV. t. c. 13. §-a oly perekben nyerhet alkalmazást, melyekben a peres felek egy és ugyanazon jogügylet alapján kereset indítására jogositvák és ha a felek különböző időszakban két, egyiránt illetékes bíróság előtt indítottak keresetet, ezen esetekben az idézett törvényszakasz a későbbi keresetet megszüntetni s az iratokat ahhoz a másik bírósághoz rendeli áttétetni, mely előtt a másik fél kereseti követelését előbb érvényesítette. A jelen perben azonban a törvény alkalmazásának szüksége fent nem forog, mert habár a felek közt létrejött csereszerződés, melyre kereseti követeléseiket alapítják, egy és ugyanazon jogügyletet képez, minthogy azonban az idézett törvényszakasz másodsorban a fősúlyt arra helyezi, hogy a keresetek két egyenlően illetékes biróság előtt indíttassanak, a törvény ezen határozott rendeletének figyelembevételével, a jelen perben eljáró sommás biróság s az alperes által előbb indított perben ítélő kir. törvény-