A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 2. szám - A haszonbéri szerződések megszüntetéséről - A budapesti kir. közjegyzői kamara jelentése. Vége 2. [r.]

12 A J ÜG. kodhatom, mert a kir. törvényszéki elnökök, kik nézetemben bizonyára osztoznak, maguk fogják legjobban beoszthatui, hogy a folajstrom vezetőjével a bevezetendő adatok miként közöltessenek a lehető leggyorsabb és leghitelesebb módon. Csak azt kívánom még megemlíteni, hogy a különféle főlajstromszámokból származható tévedések elkerülése végett legcélszerűbbnek tapasztaltam a kir. ügyészséggel azonos főlajstrornszárnokat alkalmazni és pedig ugy, hogy a följelentésnek első inditványnyal történt ellátásakor a kir. ügyészségnél a főlajstromszám a beadványra rávezettetik s midőn az ügy beérkezik, ugyanazon szám alatt iratik be a törvényszéki főlajstromba. Természetes, hogy a kir. ügyészség által az A táblázat mellett a kir. járásbíróságokhoz küldött följelentések főlajstromszámai a törvényszéki főlajstromban i'ykép üresen fognak maradni. Ez azonban nem képez akadályt, mert ez üres számok, ha meggyőződtünk, hogy valóban A. tabella alá eső kezeléssel láttattak el, az év végén a főösszegből, t. i. a legmagasabb számból levonandók lesznek. Ezen egyszerű számtani művelet sem fejtörést, sem zavart elő nem idézhet. Szóval a folajstrom és az egyes birák, ügyészség, járásbíróságok részére vezetendő jegyzékek mindenben hasonlók a kereskedői főkönyv és az egyes számlákhoz. A kereskedőtől büntetés terhe alatt megköveteljük a pontos könyvvitelt, hogy tartozásai és követeléseitől tüzetes feljegyzéseket tegyen. Ne legyünk magunk iránt elnézőbbek, hisz egy büntetőosztályra fontosabb érdekek elszámolása van bizva, mint bármely nagyforgalmú bankra. Egy törvényszék tönkje nagyobb károkat idéz elő valamely pénzintézet csődjénél. Ezért tartsuk meg a főlajstromot az új ügyviteli szabályzat mellett is, mert ennek keretébe beilleszthető — hisz az eredeti javaslatban is benne volt — ott pedig, hol ilyen eddig nem vezettetett: siessünk azt mielőbb életbeléptetni. A miatt, ha többet teszünk, vád nem fog emeltetni senki ellen, de ha baj lesz, hiába fogunk a fegyelmi vizsgálat során mentegetőzni azzal, hogy az előirt ügyvitelhez ragaszkodtuuk. Videant consules! A haszonbéri szerződések megszüntetéséről. Irta: KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járásbiró. A haszonbéri szerződések rendszerint Írásban köttetnek Régebbi magyar magánjogunk feltétlenül megkövetelte, hogy nagyobb terjedelmű és értékű ingatlanok haszonbérbeadása esetében a szerződés írásba foglaltassák és az illetékes törvényhatóságnak bemutattassék, mert különben, ha pl. a haszonbérbeadó megbukott, hatályát vesztette (1810: XXI. t.-c. 37. §-a.) Úgyszólván vérébe ment át tehát népünknek, hogy a haszonbéri szerződéseket többnyire irásbelileg s csak kivételesen szóbeli megállapodással szereti effectuáln', a miből következtetve, a gyakorlati jogász haszonbéri viszonyból származó peres kérdések megoldásában nagyobb nehézségekkel ritkán fog találkozni, mert az eldöntést nemcsak megkönnyíti, hanem szabályozza is a szerződés, mely »contrahentibus legem ponit«. Hogy rövidke hozzászólásom keretét túl ne lépjem : a haszonbérleti szerződés megszüntetése iránti perbeu pl. a bíró mindenekelőtt azt fogja vizsgálni, hogy a feltételek, a melyektől a bérleti szerződés fennállása függ. teljesítve lettek-e s nem terheli-e a haszonbérlöt oly valamely mulasztás, vagy cselekmény, a mely a haszonbérbeadónak jogát, a szerződés megszüntetését követelni, involválja ? így abban a jogesetben, a midőn, mondjuk Nagy József haszonbérbeadó Kis Károly haszonbérlővel szemben szerződésileg kiköti, hogy a haszonbérleti szerződés akkor is megszűnik, ha a haszonbérlő évenként ennyi és ennyi kiterjedésű földet ugarnak nem hagy és ez a mulasztás a bérlőre rábizonyul, a szerződés megszüntetése kétségtelen. Ellenben nagyon gondolkozóba kell, hogy ejtse a birót egy másik, esetleg per tárgyává tehető jogviszony, melyet dióhéjba foglalva következőleg képzeljünk: A. haszonbérlő a szokásos közönséges feltételeken túl arra is kötelezi magát, hogy a mennyiben a haszonbérelt ingatlansághoz tartozó legelőből tetszése szerinti nagyságú területet szántó földdé cultivál — a mihez a szerződés értelmében joga van — viszont ugyanoly nagyságú területet tartozik a legelőből visszatartani. A. haszonbérlő azonban e részben csak jogával élvén, de kötelezettségével — megfelelő darab földet legelőnek fennhagyni — mitsem törődvén, B haszonbérbeadó a haszonbéri szerződés megszüntetése végett ellene keresetet indit. Alperes a szerződéshűség köpenyébe burkolódzik s védelme abban culminál, hogy a kereset alapjául felhozott mulasztás szerződésmegszüntető ok gyanánt meghatározva nem lett, a mi tényleg ugy is van. A leendő felperes erre rámutat az érem másik oldalára és előadja: Igaz, hogy az alperesi mulasztás, megfelelő darab legelő fenn nem hagyása, szerződés megszüntető oknak kifejezetten nem lett kikötve, de hogy mégis a szerződés és a kölcsönösen respectálandó szerződéses jogviszony súlyos megsértését foglalja magában, az vitás nem lehet; súlyosan sérti és megszegi pedig alperes a szerződést azért, mert mig a legelőföldet roppant menynyiségben feltöri s szántófölddé alakítja át, addig a bérbeadó érdekét merőben szem elől téveszti, semmibe sem veszi és a szerződés parancsoló rendelkezését (bérlő megfelelő mennyiségű földet legelőnek fenhagyni köteles) ignorálja, ezzel a bérelt ingatlant a bérbeadó nagyfokú megkárosításával a végsőig kizsarolván. Ehhez járul — u. m. felperes — hogy a haszonbéri szerződésben oly potom, alig 2 — 3 frt bérösszeg fizetése lett kikötve holdanként a bérlő részéről, hogy ez a körülmény már magában véve evidenssé teszi, hogy bérlő a bérbeadó kárával túlságosan gazdagodik, mert a bérelt földeket in infinitum kizsákmányolja. Felperes további érvelése szerint épen ez a hallatlan csekély bérösszeg egymagában oly kedvező helyzetbe hozza a haszonbérlőt, hogy ennek sérelmes és rosszhiszemű eljárásában eo ipso benne rejlik a szerződésszegés, mely ha nem is volt a szerződésben bontó okul megjelölve, de aunak lényegébe vág s a bérbeadó akaratával és céljával ellenkezik, mint ilyen tehát bérbeadót a szerződés megszüntetésére jogosítja Egy ilyen, vagy ehhez hasonló, könnyen előfordulható jogesetben már most két szempont lépne előtérbe; egyik, hogy alperes neheztelt mulasztása nem szerződésszegés, mert a szerződésben ilyenül nem lett kikötve; minélfogva felperesnek az 1881 : évi LIX. t.-c. 13. §-a i) pontjára hivatkozással való elutasítása magától értendő ; a másik szempont pedig, hogy felperes tényleg érzékeny rövidséget szenved, melyet a hivatkozott törvényszakasz /•) pontja szerinti perrel csak másodsorban orvosolhat, mert alperest a legelő további feltörésében a most említett per nem gátolná s a kártérítési perrel felperes hasonlókép zsákutcába tévedne, minélfogva sikerrel csakis szerződés megszüntetési peruton követelhet elégtételt. Nézetem szerint nemcsak a méltányossági, hanem azon nyomós jogi érv is felperes mellett harcolna a felhozott esetben, hogy alperes vastag mulasztásával egyenesen szerződést szegett, mert az ingatlant tagadhatlanul ennek tetemes ártalmával használja (osztr. polg. törvk. 1118. §-a) s hogy erre a bíró a szerződés megszüntetését nyugodt lelkiismerettel alapithatná. A budapesti kir. közjegyzői kamara jelentése. (Vége.) Azt hiszem, hogy nem lesz idő előtti, ha a t. közgyűlés alakítandó választmányát utasítani fogja annak mérlegelésére is, hogy a közjegyzői irattárakból szintén a hitelesítési jegyzőkönyvek, régi óváskönyvek s több ilynemű, csakis rövid életszükségletű s hatályú iratoknak s mely időközönként kiselejtezését vélné javaslandónak, miután a közjegyzői irattáraknak ily feleslegessé váló iratoknak örökös megőrzésével terheltetnie nem lehet s azok az 1886 : VII. 17., 18. §. értelmében az utódra szállván, ezekre idők folytán el nem viselhető fentartási költségeket s mindig növekedő lomhalmazt róvnának, utasiUndónak vélném egyszersmind a választmányt arra is, hogy figyelemmel kisérvén az osztrák kartársak legutóbbi közgyűlésén megállapított azon törekvést, miszerint a közjegyzői helyettesek a közjegyzői karba testületileg felvétessenek-e: a kérdést tanulmányozza, mint olyat,mely a közjegyzői helyettesek közszolgálati állását emelni s a közjegyzöségre előlépésüket biztosabbá tenni alkalmas lehet A mi a lefolyt évbeni törvényalkotásokat illetik, azok közt a közjegyzői intézményt közvetlenül érintő törvényeket nem találunk. Az igazságügyministerium azonban, véleményezés végett, közlötte a kamarával. »az örökösödési eljárásra vonatkozó törvény módosításáról és kiegészitésérők és »a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbitéséről« előkészített törvényjavaslatokat. Ezen törvényjavaslatok a választmány által előadás végett Z i m á n y i kartársnak adatván ki, az általa kiváló gonddal, kitűnő szakismerettel s a gyakorlati élet igényeinek éles megfigyelésével készített jogi véleménye fonalán: azokat a választmány beható tanácskozás tárgyává tette, Zimányi kartársunk véleményét — mint kifejezni szokták — nagyban és egészben magáévá tette. Azon törvényjavaslatok szövege s a kamara részéről azok felett kifejtett véleményezés sajtó utján közzé levén téve: azoknak ismertetése e jelentésem keretébe felesleges lenne; hangsúlyoznom kell azonban, hogy mig a kötelező hagyatéki eljárás elve minden folyományával életbe nem lép; mig a kötelmi s tabuiaris jogok rendezése a közjegyzői s illetve ügyvédi ellenjegyzés oltalma alá, szóval jogászok tanácsadása s elbírálása alá nem lesznek helyezve : addig a hagyatéki ügyek gyors és szabatos elintézése biztosított nem lesz s a mi ezzel szorosan egybefügg, a telekkönyvek átalakítása s rendezésére kiadott milliók aránytalan csekély eredményűek lesznek, a jogviszonyok szünetlenül alakú lásának folytonossága szilárd mederbe levezethető nem lehet. Kedves kötelességet töltök be ez alkalommal s biztos vagyok a t. közgyűlés helyesléséről, midőn Zimányi kartársunknak, ezen munkálatoknak ugy a kamarában, mint a közjegyzői egyletben is kifejtett fáradhatatlan s ügybuzgó és szakértői feldolgozásáért a kamara nevében is köszönetünket tolmácsolni bátorkodom: azon javaslattal, hogy ezen köszönetünknek jegyzőkönyvünkben kifejezést adni méltóztassék.