A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 38. szám - A fiumei jogszolgáltatási állapotokhoz

271 Sérelem.* A fiumei jogszolgáltatási állapotokhoz.** A fenti cím alatt e becses lap utolsóelőtti számában df. ZareVich Antal, táblai birói címmel és jelleggel felruházott fiumei kir. törvényszéki biró tollából egy cikk jelent meg, mely nem lévén minden tekintetben hű tükre a fiumei jogszolgáltatási állapotoknak, célunk ezekre nézve jól és az igazságnak megfelelően értesíteni a már napfényt látott cikk által félrevezetett nagyérdemű közönséget, különösen pedig visszautasítani az abban foglalt személyeskedéseket. Eltekintve mindenek előtt a Fiúméban hatályban lévő különféle törvényektől, melyek kétségkívül csak bonyodalmakat szülnek a jogszolgáltatás amúgy is igen complicált terén, igen üdvös lévén e bajon mielőbb segíteni, néhány szóval akarunk kiterjeszkedni a fiumei kir. törvényszéknek hivatalos nyelvére, mely az olasz. E tekintetben kétségbevonva a cikk szerzőjének hivatottságát e kérdés eldöntésére, melynek megoldására sem oly kitűnő férfiak, mint Deák, Andrássy és Tisza megfelelő és alkalmas expedienst nem tudtak találni; constatálnunk kell, hogy az olasz nyelv kérdésének bolygatása egyike a legkényesebb kérdéseknek, valóságos darázsfészek, melybe dr. Zarevich belenyúlt s pedig avatatlanul. Bizonyos, hogy egyetlen hivatal terhén sem lenne annyira könnyítve az állami, magyar — mint facultativ hivatalos nyelv behozatalával — mint épen a birói karon, mert ennek magyar érzelmű személyzete — kevés kivétellel — csupa magyarajkú egyénekből áll. Az opportunitás azonban mást javasol, mert a fiumei viszonyok nem érettek még egy ilyen radicalis reform keresztülvitelére. Az ügyvédi kar ugyanis tökéletesen olasz, a kereskedők, a lakosság műveltebb contingense mind olaszul beszél; ha tehát az olasz nyelv mellé facultative behozatnék az állami magyar is, ebből keletkeznék csak igazi bábeli zűrzavar, a mennyiben p. o. egy perirat keretében a kereset lenne magyar nyelven benyújtva, a többi iratok pedig tetszés szerint vagy magyarul, vagy olaszul. E körülmény kétségkívül, ha egyéb hátránynyal nem is járna, de mindenesetre késleltetné az igazságszolgáltatás gyors menetét, mivel a törvényszéknek amúgy is gyér személyzetét ugyanazon feladat két iránybani teljesítésére kényszerítené és az igy is nehezen megszerezhető erők szétforgácsolására vezetne. Áttérve a cikkben foglalt személyeskedésekre, csupán csak annak egyes rosszakaratú állításainak megcáfolására szorítkozunk. Tény az, hogy a nagyméltóságú m. kir. igazságügyi miniszter ur újabb időben tősgyökeres magyarajkú erőkkel szaporította a fiumei kir. törvényszék fogalmazó személyzetét, tette pedig ezt igen bölcsen, hogy neveljen magának alkalmas anyagot azon birói állások betöltésére, melyek idővel majd megüresednek. Tagadjuk azonban, hogy ez újabb erők egyáltalában nem felelnének meg rendeltetésüknek, hogy az olasz nyelvet immel-ámmal csak ugy törik. A törvényszék mostani fogalmazóinak minden egyes tagja bírja és kezeli legalább is ugy az olasz nyelvet, mint a hogy dr. Zarevich állítólag a magyar nyelvet ismeri és kezeli. Hogy pedig a tőrvényszék személyzete rendeltetésének és hivatásának teljesen megfelel, igazolja azon körülmény, hogy az ügyek elintézésében fennakadás, a túlterhelés dacára r estanti a nincsen. Ezen előnyök pedig épenséggel nem köszönhetők dr. Zarevich rendkívüli szorgalmának és képességének, mert tudvalevő dolog, hogy neki van a legkényelmesebb helyzete, a legkevesebb elintézni valója. Még néhány szót a streberség vádjára. Dr. Zarevich 5 év rövid leforgása alatt táblabíróvá neveztetett ki. Hány époly derék magyar biró dicsekedhetik hasonló rohamos előmenetellel ? S vájjon minek köszönhette e szerencséjét ? Nem abban van igaza a cikk szerzőjének, hogy a fiumei * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az eze.i rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig. ** Dr. Zarevich Antal t. munkatársunk cikke általános feltűnést keltvén, el voltunk készülve, hogy az visszhang nélkül nem marad. Lapunk pártatlanságának mindig jelét odván, természetesen a felelelnek is helyt kell adnunk, kivételével a merően személyeskedő kilakadásoknak, melyek nem tartoznak szorosan a dologhoz. A szerkesztősig. kir. törvényszék csupa stréberekből áll, hanem abban, hogy csakugyan létezik a fiumei kir. törvényszéknél egyetlen egy stréber, a ki e törvényszéket tényleg stréberi létra gyanánt már is használta és has/.nálja és hogy ez kicsoda, azt az előadottak alapján a szíves olvasó találja ki. Apellálunk végül dr. Zarevich 1 vagiasságára és ezennel felhívjuk, jelölje meg névleg e kir. törvényszék tehetetlen biráit, birói jelöltjeit és bírósági hivatalnokokat, kik az általuk elfoglalt állásuk betöltésére alkalmatlanok, jelölje meg azokat, kiknek e bíróság csak menedékhelyül szolgál és kik a stréberek ? Fiume 1893. év szeptember havában. Pancera István, Lucich Kelemen, kir. /széki biró. /széki biró. J/f. Ke'ómley Pál, Stevesandt Gyor.ö, kir. /széki biró. /sziki jegyző. Dr. Rákosi Imre, /széki aljegyző. Vegyesek. József főherceg mint iró. A Pallas Nagy Lexikonának a napokban megjelenő IV. kötete József főherceget is irói számába sorolja. A főherceg ugyanis kizárólag a Pallas Nagy Lexikona számára megirta a cigánnyelv cikket, a cigány nyelvnek gramatikáját s hozzácsatolta a magyar-cigány nyelv bő szótárát. E nagybecsű tanulmányt a Lexikon IV. kötete külön mellékletképen közli, kapcsolatban a cigányok etnográfiai leírásával, a cigányok ős költészete és zenéje több, addig sehol meg nem jelent vázlatának bemutatásával. A negyedfél ívre terjedő közleményt három képmelléklet illusztrálja, melyek egyike a cigányok bevándorlását s elterjedését Európában föltüntetö térkép, a másik kettő pedig »Cigány varázslás« cím alatt igen érdekes csoportosításban bemutatja a cigányok különféle talizmánjait, amuletjeit s egyéb bűvös jeleit és varázseszközeit. A budapesti kir. közjegyzői kamara az 1874 : XXXV. t.-c. 28., 29. és 31. §. értelmében a kamara alakítása céljábóli közgyűlés helye s határidejéül Budapesten V. ker. alkotmány-utcában a törvénykezési palota I. emeletén, a budapesti kir. törvényszék tanácstermében folyó 1893. október hó 8-i k napja délelőtti 10 óráját határozván meg, az ezen kamarához tartozó tekintetes kir. közjegyző urak, a kitűzött helyen s határidőben, tartandó közgyűlésre meghivatnak és pedig az 1886: VII. t.-c. 12. §a értelmében a kamara székhelyén kivül lakók azon megjegyzéssel, miszerint »szavazatjegyeiket, pecsétükkel lezárt borítékban a kamarához a közgyűlés napjáig postán ajánlva megküldhetik, a borítékra azonban kötelesek neveiket sajátkezűleg reá irni és megjelölni, hogy a küldemény szavazatjegyet tartalmaz«. Vonatkozással a mult évi közgyűlésen tett azon kijelentésemre, hogy az elnökségre történt — engem érdemem felett megtisztelő — választást, a lefolyt évre utolszor fogadtam el, mert mint ismételve, régibb időben is már nyilatkoztam, azt tartom helyesnek, ha az elnökség tisztessége s kötelmei időről időre, más-más személylyel váltakozva töltetnek be : bizalommal kérem, miszerint a kamarai választmány megalakításánál személyem mellőztessék, mert az előbb felhozott indokhoz még azon személyes motívum is járul, hogy kezdem érezni, miszerint egészségem kímélete is, nekem e kérést tanácsolja. Célszerű lenne, ha a kamara tagjai a közgyűlés helyiségében már reggel 9 órakor, magánértekezleten, a kamarai választmány megalakítását előzetesen megbeszélnék. Budapesten, 1893. september 15-én. Tokaji Nagy Lajos, kamarai elnök. A hatósághoz intézett beadványban foglalt oly kifejezések megtorlása, a melyek nem csekélyebb rendellenességnek, durvaságnak, vagy a szenvedélyesség kifolyásának, hanem határozott sértési szándék fenforgása mellett bizonyítóknak tekinthetők, birói útra tartozik. A belügyminiszternek 1893. évi 1,083. szám alatt kelt határozata. Sz. vármegye közönségének. A vármegye alispánjának f. évi február hó 24 én 2,778. sz. a. kelt másodfokú Ítélete, mely szerint M. Albert z—i lakos, hatósághoz intézett beadványban sértő kifejezések használása miatt az 1885. évi 2,466. számú belügyminiszteri rendelet alapján 100 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetén 10 napi elzárásban raarasztaltatott el, a vármegye alispánjának f. évi március hó 11-én 3,338. sz. a. hozott határozatával együtt, melylyel nevezett a fenti Ítélet ellen irányuló felebbezésnek elkésetten beadása miatt bejelentett igazolási kérelmével elutasittatott, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, megsemmisíttetik és az iratok a fenforgó és az 1879. évi XL. t.-cikk 46. §-ába ütköző kihágás elbírálása végett az illetékes elsőfokú közigazgatási hatósághoz áttétetni rendeltetnek, mert vádlott azon cselekménye, hogy a K. József b—i volt körjegyző fegyelmi és nyugdíj-tartozásának behajtására vonatkozó ügyben a vármegye alispánjának f. évi 733. sz. a. hozott határozata ellen a z —i járás főszolgabirájához f. évi február hó 7-én 652. közig. sz. a. iktatott felebbezésében oly sértő kifejezések foglaltatnak, melyek sem csekélyebb rendellenességnek, sem durvaságnak, sem a szenvedélyesség kifolyásának nem tekinthetők,