A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1893 / 38. szám - Országos ügyvédgyülés Szegeden
A J OO. 267 nyiben azonban ez utóbbi tétel azou harmadik tétellel, melyszerint azitéletmarasztalása a jövőben lejárandó kamatokra iskiterjed, szorosan összefügg és pedig akként, hogy . ezen harmadiknak elengedhet'en feltételét, egyszersmind természetes folyományát képezi; és a mennyiben e két összefüggő tétel a gyakorlati felfogásban igen mély gyökeret vert: az előbbi módon, következtetés útján nyerhető közvetett eredményeknél melyek nem oly erősek, hogy a kérdést gyökerében megingathatnák és nem oly meggyőzők, hogy az utóbbi két tételnek szoros összefüggése folytán felette bonyolult, sokoldalú kérdésre kellő világosságot deríthetnének — nem szabad megállapodnunk, hanem kell, hogy az utóbbi két tételt — melyekuek sorsától közvetlenül az általunk ezennel felölelt kérdésnek sorsa is függ — alapjaikban és pedig lehető részletességgel méltassuk. A kérdés tehát az, vájjon helyes-e Ungernek azon tanítása, hogy az Ítélet marasztalása a jövőben lejárandó kamatokra is kiterjed és hogy az ítélet a kamatokat naptól-napig és nem lejárt vagy lejárandó részleteik szerintitéli meg? E helyütt is megemlítésre méltónak találom azon szoros összefüggést, mely e két tétel között felismerhető. E két tétel közül egyik sem állhatna meg a másik nélkül. Mindaz, a mi felhozható az egyik ellen, épen ugy felhozható a másik ellen is és megfordítva; ezért bármelyiket is tegyük különös vizsgálódásunk tárgyává, a végeredmény mindig ugyanaz lesz. Unger — mint láttuk — idézett tanítását indokolandó, a »Cum judicem...« kezdetű római jogi tételre hivatkozik s ennek kapcsán a vele e részben ellenvéleményen lévő Turnesnek felfogását tévesnek állítja, a nélkül azonban, hogy bármivel is indokolná. Turnes ugyanis azt állítja, hogy a jövőben lejárandó kamatok az ítélet szempontjából mint újonnan keletkezett kövcte'ések tekintendők, melyek mint ilyenek, miután az Ítéletet eredményezett keresetben még nem voltak követelhetők, meg nem ítéltethetnek. tZeitschr. f. Rechtsg. 1848. II. 39. 1.) Turnes azonban véleményével nem maradt magára. U u z z i szerint az itélet a jövőben járandó kamatok iránt semmi intézkedést nem tartalmaz, miután az pusztán csak a már lejárt kamatoknak érvényesíthetőségét (Liquiditát) mondhatja ki. fZeitschr. f. Rechtsg. 1845. II. 251. 1.) Stubeurauch az Ítéletnek a kamatokra vonatkozó hatályát a »für liquid e r k a n n t e« és másrészt »durch Urtheil zuerkannte« kifejezésekkel szokta megjelölni, a jövőben lejárandó kamatokról az utóbbi kifejezés használata mellett mindig csak akként emlékszik meg, mintha azokra az itélet legfeljebb praejudiciumot, de soha sem ugy, mintha condemnatiót is tártaim; zhatna (Bürg. Gesb. III. 564. 1. 2. jegyz. és 736. 1.); végre Winivvarter az Ítéletnek azon hatályát és erejét, medylyel az szerinte a már lejárt kamatokkal szemben bír, a jövőben lejárandó kamatokra el nem ismeri. (Zeitschr. f. Rechtsg. 1842, I. 309. 1.) Itt azonban döntő nem az, hogy több vagy kevesebb véleményt tudunk-e a mellett vagy az ellen felhozni, hanem az, hogy ezen vélemények milyenek, elfogadhatóan indokoltak-e vagy sem? S ebből kiindulva azt találjuk, hogy míg Unger, éppen ugy, mint azt a gyakorlat is teszi, megállapodásának indokát nem kutatja és ki nem tünteti, addig a felsorolt többi vélemények körülményesen indokolvák. E körülményre, valamint azon tagadhatatlan tényre, hogy Unger e megállapodásaira vonatkozólag többször önmagának is ellentmond, már bizonyára lehet súlyt fektetnünk. Mellőzve e helyütt a már előbb is tárgyalt elleumondást, csak arra utalunk, hogy Unger akkor, a midőn kijelenti azt, hogy »das Urtheil geht denn auch dahin, Beklagter seischuldig das Kapital binnen 14 Tagén, die geschuldeten Zinsen aber von dem und dem Tag a n bis zum Zahlungstag... zu bezahlen«; mégis fejtegetésének további folyamán azou eredményre jut, hogy azon esetben, ha a jövőben lejárandó kamatrészletekrc is condemnatiót tartalmaz az itélet, »minden egyes, jövőben lejárandó részletre való igény végrehajtható« és pedig azért, mert a pernyertesnek minden részletre »már az esedékesség pillanatában van actio judicati-ja«. Ha igaz az, hogy a pernyertes a jövőben lejárandó minden egyes kamatrészletre mindjárt a lejárat pillaratában külön-külön szerzi meg az actio judicatit és éppen ezért lesz végrehajtható az egyes részletekre vonatkozó igénye, az gyakorlatilag csak ugy valósulhat meg, ha az kellő formában — magában az Ítéletben — kifejezésre jutott. Ez elengedhetlen feltétele annak, mert az Ítéletben csak az kötelező, a mi abban világosan annak lett kifejezve és csak oly értelemben kötelező, a milyenben azt az itélet világosan kifejezi. Ha pedig ezt s ennek alapján azon további körülmén)! tekintetbe veszszük, hogy az Ítéletnek mindenekfelett világosnak kell lennie, de semmi körülmények között sem szabad magyarázatokra alkalmat nyújtania: kétségtelen ellenmondást kell konstatálnunk azon állításban, hogy az itélet akkor, midőn a tökét és az ez után egy bizonyos naptól járó kamatokat 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett, megfizetni rendeli, j tulajdonképen az ezen határidő után járandó minden egyes i kamatrészletre is külön-külön condemnatiót tartalmaz és pedig ugy, hogy minden egyes részletre | mindjárt a lejárat percében külön actio judicati szerezhető, melynél fogva az ezen részletekre vonatkozó minden egyes igény azonnal végrehajtható. E szerint tehát azt, hogy az Ítéletnek a kamatokra vonatkozó hatálya tulajdonképeu az itt kitüntetett terjedelemmel bir, az ítéletnek magának kellene feltétlenül kifejeznie, mert ellenkező esetben hatálya csak annyiban állapítandó meg, a mennyiben azt tényleg kifejezi. E részben különben figyelmet érdemel Ungernek még egy más nyilatkozata is. Unger ugyanis a visszatérő szolgáltatásoknak jövőben lejárandó részleteire vonatkozólag az itélet hatályát megállapítani kivánván, kifejezetten a kamatokra is értve azt mondja, hogy a bíró az alperest elmarasztalhatja a már lejárt részletek fizetésében és egyszersmind kimondhatja alperesnek kötelezettségét a jövőben lejárandó szolgáltatások teljesítése tekintetében, »de a biró bizonyos körülmények között ugyanazon Ítéletben alperesnek meghagyhatja a jövő részleteknek a lejárat utáni fizetését különbeni végrehajtás terhe alatt is« (133. §. Anmerkung) s erre vonatkozólag kiemeli továbbá, hogy »ez utóbbi utat szabály szerint az élelmezvényeknél követik, midőn a kereseti kérelem és itélet ugy hangzik: alperes köteles ezen itélet jogerőre emelkedéséig lejárt részleteket 14 nap alatt, a jövőben lejárandó élelmezvényeket azonban havonkint előre (1,418) különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetnk (ll!2. §. 125. jegyz.). Ha az itt mondottakat, melyek a kamatokra vonatkozólag is értve voltak, közelebbről vizsgáljuk, azon meggyőződésre jutunk, hogy azok a kamatokra tulajdonképen nem vonatkozhatnak. Ez a következőkből kiderül: Ha magunkévá teszszük, hogy a »Cum judicem . . .« kezdetű s nálunk is elfogadott római jogi tétel szerint a kamatok mindannyiszor, valahányszor a tőkével együttesen pereitettek, a tőke visszafizetéséig lesznek megítélve; ha elismerjük, hogy a tartásdíjaknak, éle'.mezvényeknek s minden más járadékoknak jövőben lejárandó részletei minden különös feltétel nélkül megítélhetők, akkor, miután mindezzel jóformán ki vannak merítve azon szolgáltatások, melyeknél jövőben lejárandó részletek előfordulhatnak, legalább is feleslegesnek kell találnunk azon megszorítást, hogy a biró csak »bizonyos körülmények* között hagyhatja meg a jövőben lejárandó részletek fizetését, mert hisz a dolog ezen állásában az tűnik szabálynak, hogy a visszatérő szolgáltatásoknak jövőben lejárandó részletei mindig megítélhetők, a miből nyilvánvaló, hogy a »bizonyos körülmények« alatt kivételes esetek értendők, a mely megszorító kifejezésre egyáltalán nem lett volna szükség, ha a kamatoknak jövőben lejárandó részletei is megítélhetők volnának. De ettől eltekintve azon tétellel, hogy a kamatoknak jövőben lejárandó részletei a tőkével együttesen mindenkor megítéltek, aligha hozható összhangba azon további tétel, hogy azon utat, mely szerint a jövő részleteknek fizetése is meghagyható, • szabály szerint az élelmezvényeknél követik.« Ezeknél csak »szabály szerint«, de a kamatoknál mindig meg vannak itélve a jövő részletek ; tehát miért nem lettek Unger által inkább a kamatok kiemelve, mely kérdés annyival inkább jogosult, mivel abban, a mit Unger ez által bizonyítani kívánt, t. i. a bíróilag megítélt visszatérő szolgáltatások jövő részleteinek elévülése kérdésében, éppen a kamatok játszák a legfőbb szerepet. (Folyt, köv.) Belföld. Országos ügyvódgyülés Szegeden. (Szeged, szept. 9. Első nap.) Dr. R ó s a Izsó a szegedi ügyvédi kamara elnöke szép beszéddel nyitotta meg az ülést. Hangsúlyozza, hogy nem az ügyvédi kamarák, hanem az ügyvédek kongresszusa a mai. Ur. Lázár György szegedi helyettes polgármester üdvözölte ezután Szeged város nevében a megjelent ügyvédeket, mint a magyar intelligenciának legkiemelkedőbb osztályát, mely vezérszerepre hivatott az országban. R ó s a Izsó válaszol az ügyvédek nevében, megköszönve a város előzékenységét Ezután az ügyrend tásgyalását kezdték meg. Dr. G y ő r y Elek nem tenne kifogást az ügyrend ellen, de annak 8-ik szakasza okvetlenül módosítandó. A győri ügyvédkongresszus egy állandó választmányra bizta, hogy országos ügyvédgyülést hívjon össze, de ezt mégis a szegedi ügyvédi kamara tette meg, igen helyesen és tapintatosan végezvén az ezzel járó teendőket. A jegyzőkönyv, mely a mai gyűlésről felveendő, szóló szerint az állandó választmánynak küldendő el, hogy ez jövőre Budapestre hívja össze az ügyvédeket kongresszusra. Az ügyrendnek ily értelemben való módosítását indítványozza. Glück Lipót kassai ügyvéd a tanácskozási ügyrend 16. §-a ellen tett kifogást, mert a klotür alkalmazását helyén valónak nem tartja. Friedmann Bernát az ügyrendnek általánosságban való elfogadását ajánlja a kongresszusnak. Pálma y Dezső szegedi ügyvédnek az ügyrend 12. §-a ellen van kifogása s annak végpontját kéri módosítani. Az ügyrend fölött végre szavazással döntöttek és azt általánosságban a Győry Elek módosításával fogadták el.
