A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 37. szám - A házasság felbonthatósága 1. [r.]

Tizenkettedik évfolyam. 37. szám. Budapest, 1893. szeptember 10. V., Rtadolf*rakpar'l 3. sz. Kiadóhivatal: ?., Rudolf-rakpaii íí. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendő!;. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél . 3 » — » Egész » 6 i — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bermentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A házasság felbonthatósága. Irta : dr.Horváth Ödön, dékán tanár az eperjesi jogakadémián. — A birói zár megsértése. Irta: Havas Jenő, pécsváradi kir. aljbiró. — Az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslat. Irta : Z i m á n y i Alajos, budapesti kir. közjegyző. (Vége.) — Belföld. (A botránykoztatók. — A pécsi ügyvédi kamara és az ügyvédrendtartás javaslata. — Az országos kataszteri felmérés állása az 1892-ik év végéig.) — Irodalom. (A tettesség és részesség tana. Irta: Wlassics Gyula, Budapesten.) — Vegyesek.— Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: A berlini rendőrség fekete könyve. (M. K.) MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A házasság felbonthatósága. Irta : Dr. HORVÁTH ÖDÖN, dékán-tanár az eperjesi jogakadémián. I. A tudományos müvekben s a szak- és napilapokban épen úgy, mint a parliamentben, gyakorlati jogászaink egyesületeiben, s mondhatni: mindenkinél a ki a kérdést ismeri és a felett minden elfogultság nélkül gondolkozni képes: általános lett az a meggyőződés, hogy hazai házassági jogi viszonyaink teljesen tarthatatlanok. — Ez a körülmény pedig nem ered másból, mint abból, hogy házassági jogunk az egyetemes jellegű, mindenkire azonos rendelkezéseket tartalmazó állami szabályozás alá vonva mindeddig az ideig nem lett, s hogy igy ezen a téren különböző vallásfelekezeteink, egymással ellentétben álló, egymást sokban kizáró szabályai és eljárásai lettek köztekintélylyel birokká emelve és nyernek alkalmazást ma is. Sok oldalról és sok meggyőző érveléssel lett kimutatva az, hogy ez az állapot ellenkezik az államnak nem csak souverenitásával, hanem szervezettségével is, mely utóbbi a jogegyenlőséget, az azonos jogelveknek mindenkire egyenlő mértékben való alkalmazását alapfeltétel gyanánt követeli; ellenkezik az ember életcéljaival és szabadságával, mert sokszor a boldogulásnak útját állja el előtte, vagy — a jogelvek szabályozása alá vonva azt a tért, a mely ez alá semmiképen se tartozhatik: t. i. az ember belső világát 1) — erőszakot vesz lelkiismeretén; ellenkezik az erkölcsiséggel és igy a házasság lényegével és céljával, mert sokszor erkölcstelenségre ösztönöz, hogy ne mondjam: kényszerit, és mindezeknél fogva árt nemzetünk jó hírének, ha egyéb tekintetben nem, már csak azért is, — a mi közkézen forgó hasonlattá vált, — hogy hazánkat a külföld szenynyesének lerakodó helyéül tünteti fel. »Magyarország jogrendjének egyik sajgó, folyton égő sebét házassági jogunk rendezetlen, vagy inkább elavult volta képezi, melyben a kultúra arculcsapásával, a legképtelenebb anakronizmusokkal s ellenmondásokkal találkozunk«, mondja Bartha B.2) És olvassuk el csak azokat a példákat, a melyeket ő ennek az állításának igazolására felhoz,'') valamint olvassuk el csak azt az esetet, a melyet, mint a gyakran előfordulóknak és előfordulhatóknak megdöbbentő példáját, kiváló szaktudósunk Sztehló K. »A törvényes bigamia« címen ad elő 4) s bátran megkérdezhetünk mindenkit, hogy az ') Pauler T. : Észjogi előtan. Bpest. 1873. 16. s köv. 1. Ah r e u s H. . Juristische Encyclopadíe. Wien. 1855. 35. s köv. I, Ahreus H.: Naturrecht. Wien. I. k. 1870. 308. s köv. 1. Fürstenau H.: Das Grundrecht der Religionsfreiheit. Leipzig. 1891. 2. s köv. 1. Horváth 0.: A vallásszabadság kérdéséhez. Debreczen. 1891. 43. í. 2) A házassági jog reformja. Kassa. 1891. 4. t — V. ö. K o v á c s P. A kötelező polgári házasságról. Kecskemét. 1893. 6. L 3) I. m. 11. s köv. 1. *) A polgári házasságról. Bpest. 1893. 15. s köv. 1. Lapunk mai száma egyénnek és az államnak érdekei szempontjából lehet-e, szabad-e tűrnünk ezeket az állapotokat továbbra is ? s meg vagyok győződve arról, hogy az elfogultságon kivül mi sem akadályozhat bennünket abban, hogy ezek felett pálezát ne törjünk s azok mielőbb való megszüntetését a legégetőbb, a tegelodázhatatlanabb szükségesnek ne tekintsük. Igen helyesen mutat reá Bartha B. 5) arra a két »képlelenség«-re, a melylyel ezeken a visszás- és pirulásra készteti) állapotokon segíteni lehetne. Az egyik a felekezeteknek egymástól való teljes elzárása volna, olyképen, hogy ezek tagjai egymással házasságot nem köthetvén: a házassági jogelvek összeütközése elő nem jöhetne; a másik pedig: egy vallásfelekezet dogmáinak és házassági jogának a többiekre való kiterjesztésében, általánosításában állana, mely a jogelvek egyöntetűségének létrehozásában szintén biztos eredményű volna. Helyesen fejti ki az idézett munka azt, hogy mind a két mód igazi képtelenség lenne, hiszen mind a kettő a legdurvább erőszakot tenné az ember lelkiismeretén. Nem maradhat fenn kétség az iránt, hogy az egyedüli megoldás itten csak az lehet, ha az állam azt, a mi feltétlenül hatáskörébe tartozott és tartozik, 6) a mi senki által kétségbe nem vonható jogát képezi, mivel, tekintettel ennek a viszonynak kiváló jogi természetére, szabályozó hatalmát erre szükségképen ki kell terjesztenie, 7) a mit ennélfogva, a vallásfelekezetek eddig csupán az uralkodó társadalomnak: az államnak hallgatag beleegyezésével, átruházott hatalmával tarthattak hatáskörükben, azt saját kezébe vegye és szabályozza, a házassági jogot minden polgárára egyenlően érvényes, minden polgárának jólétét egyenlően figyelembe részesítő és előmozditó, valamint senkinek lelkiismereti szabadságára erőszakot nem gyakorló, általános állami törvénynyel. Szükséges ez annyival inkább, mert a modern állam nem tűrhet egyetlen államonkivüli kasztot sem saját körén belül s főhatalmát az egész népességre ki kell terjesztenie, s) s feltétlenül indokolt ez azért, mert igaz az, a mit Luther mondott, !)) hogy senki sem tagadhatja, miszerint a házasság külsőleg egy világi intézmény s a világi felsőségnek van alávetve. Ez az, a mit Hinschius P. az igazi lelkiismereti, vagy vallásszabadság egyik sarkalatos követelményének jelemikor a házassági jognak felekezeti szempontoktól függetlenül való szabályozását sürgeti; az ilyképen alkotandó állami jogszabályok alá vonandónak mondván a házasságkötés formájának, a házassági akadályoknak s a házassági elválásnak — ide értve az ezek helytfoghatóságát és okait is — megállapítását. Ez az, a mit igazi értelemben polgári házasságnak lehet nevezni, mivel a polgári házasság lényege tulajdonképen nem abban áll, hogy a házasság mily hatóság előtt s mily forma szerint köttessék meg, hanem — a mint azt helyesen emeli ki Rittner E. n) — abban, hogy a házasság jogi elemei állami, tehát ellentétben az »egyházi«-val: »polgári« törvények által legyenek szabályozva. Ilyképen, mint az emiitett 6) A polgári házasság s a házassági bíráskodás. Bpest. 1892. 25. 1. 6) Oettingen S. : Obligatorische und facultative Civilehe. Leipzig. 1881. 8. 1. 7) Gneist H, : Die burgerliche Eheschlissung. Berlin. 1869. 4. L 8) Bluntschli J. G. Lehre vom modernen Stat. III. R. »Politik'. Stuttgart. 1876. 261. 1. 9) »Von Ehesachen«. Samtliche Werke. Erlaugeni kiadás. XXIII. köt. 1838. 93. 1. V. ö. Friedberg E. : Die Geschichte der Civilehe. Berlin. 1877. 6. 1. 10) Allgemeine Darstellung der Yerhaltnisse von Staat und Kirch. Freiburg i. B. 1S87. 235. 1. ") Oesterreichisches Eherecht. Leipzig. 1876. 215. 1. 5. j. 13 oldalra terjed.