A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 2. szám - A néprögtönbiráskodás törvénye Észak- Amerikában. A Linch törvénye 2. r - Észrevételek a biróságok büntető ügyvitelének új szabályzatához

10 A JOG. viszonyok között az ügyek elég gondossággal s elég óvatossággal áttanulmányozhatok és átérthetők volnának. Már pedig érett ítéletet ezen elő követelmények n é 1k ü 1 c s a k e 1 k é p z e 1 n i is lehetetlen. Pedig örökké kár a drága anyagért, mely veszendőbe megy. Az igazságügyi reformok legelőkelőbbje s legfontosabbja a birói kar tekintélyének emelése. E tekintély rögtön hatványozódni fog, mihelyt megjő a bizalom. Ennek pedig előfeltétele a munka megosztás. így nem mehet tovább. Fővárosi bíróságaink nyögnek a munka súlya alatt, a vidéki bíróságoknál még desoláltabbak a viszonyok. Ott a csekély létszám melletti gyakori áthelyezések, kinevezések s sok más ok folytán gyakran megesik, hogy egy bíró kénytelen végezni az összes ügyeket. Volt alkalmunk nagy területtel biró járásbíróságokat látogatni, hol az egyik albiró helye üresedésben volt, a másik szabadságolva volt s a járásbiró egy személyben volt polgár, biró, bagatelibiró, büntető biró s e mellett el kellett intéznie a telekkönyvi ügyeket s sok más folyó ügyet is s feltétlenül szükséges, hogy még ideje is maradt légyen azt a tenger sok kimutatást elkészíteni, melyeket elkészítenie a statisztika érdekében elodázhatlanul szükséges. Ne vegye senki se nevetséges túlhajtásnak, beteges fantáziának, a mit itt mondunk. Ez ugy van s kinek alkalma van bepillantani a vidéki járásbíróságok belsejébe, elszörnyűködve kell, hogy konstatálja ezen szinte hihetetlen túlterhelését az erőknek. Hát még a kir. táblák és a Curia bíráinak sorsa milyen? S vájjon helyes-e ez nemzetgazdasági szempontból ? Tegyük félre a jogi szempontot egy pillanatra s nézzük, mely gyümölcsöket érlel ezen a megfeszülésig vitt túlterheltség. Lehetetlen, hogy normális ember ezt soká kitartsa s a legkevesebb, a mit az évek hosszú során folytatott idegfeszítő munka érlel: az eltöm pultság, a schlendrián. A bírák egy része kidől idő előtt, a másik része pedig megboszulja magát az aktacsomókon s vagy lázas sietséggel gombolyitja le a jogszolgáltatás orsóját, vagy épen ellenkezőleg addig-addig engedi nőni a pereket, mig utoljára is eltemetik maguk alatt. S ki sinyli meg mindkét eljárást? A jogkereső közönség. A lázas sietség felületessé tesz ; lehetetlen alaposan ítélkezni ott, hol csak az a végcél, hogy az évi kimutatás minél kevesebb restanciát mutasson fel. Hiszen a képességet, de a tehetséget is ma már a szerint mérik, hogy ki dolgoz fel több pert s azért kell, hogy a legmesszemenőbb scepticismussal vegyük fel azt a hírt, mely országgá kürtöli, hogy ez vagy az a bíróság minden restancia nélkül megy át az újévbe. Ezen restánciák felemésztése az alsó bíróságoknál hatványozottan növeli a felsőbíróságok restanciáit s szinte ijesztővé teszi a feloldott Ítéletek növekvését. Mi a jogi elvek legkiválóbját nem vagyunk képesek abban látni, hogy ezrekre és tízezrekre menő számokban dolgozzanak bíróságaink, hiszen minden feloldott Ítélet, minden megfclebbezett végzés növeli e számokat a végtelenig s kinek jutna eszébe jogszolgáltatásunkat csak ezért mondani áldásosnak. Ez a lázas tevékenység szülte munka eredménye és az érem másik oldala, alsó és felső bíróságaink elpusztithatlan hátralékai. Igaz, hogy nagy mértékben hozzájárul ehhez jogkereső közönségünk is, mely sok esetben még mindig virtuskodásból megy bele éveken át húzódó perekbe s ki csudálkoznék azon, ha a fülemüle füttyeért vívott per még manapság is megjárja kétszer a Curiát, de hát ez oly tény, melylyel számolni kell s melyet megmásítani nem lehet. Mindaddig, míg minden embernek, ki magát sértve véli, jogában lesz igazságot keresni bíróság előtt, mindaddig sem csudálkozni nem szabad azon, sem rosszalni azt, hogy a perek tömkelegéből már kijutás sincs. Az Ariadné fonál, mely e tömkelegből is kell hogy kivezessen, a birói kar tagjaitól megkívánt m a g a s a b b qualificatio, a birói létszám emelése és a gondosabb ítélkezés. Nem akarjuk e helyütt a birói kar anyagi érdekeinek javitását is belevonni a sürgős teendők keretébe. Hiszen most tárgyalják a vonatkozó törvényjavaslatot, várjuk meg, mi jót hoz ez, de annyi bizonyos, hogy igazságügyi reformjaink mindaddig hiányosak és ingadozók lesznek, mig a birói kar morális érdekében nem történik semmi. Elodázhatlanul szükséges, hogy az emberölő munka végre helyes irányba tereitessék, kívánja ezt nemcsak az értékes anyag fentartására és helyes kihasználására irányuló törekvés, hanem sürgősen követeli ezt a haladó kor s a nagyközönség érdeke. Ha az országok és népek boldogságának egyik sarkalatos elve a helyes és magas niveaun álló jogszolgáltatás, ugy kétségtelen, hogy ennek talpköve az erős, tekintélyes és céltudatos birói kar. Ennek érdekében tenni valamit, egyértelmű hazánk fejlődésének egy óriás lépéssel való előbbrevitelével. Észrevételek a bíróságok büntető ügyvitelének új szabályzatához. Irta : SZÉKÁCS FERENC, kir. curiai biró Budapesten. A bűnügyi ügyvitel helyes szabályozása nézetem szerint két főelvre alapítandó. Ezek egyike a polgári ügyviteltől lényegesen * Folytatása és befejezése a m. évi 5'2-ik számban közölt cikknek TÁRCA. A néprögtönbiráskodás törvénye ÉszakAmerikában. (A Linch törvénye.) Irta : dr. SZOKOLAY ISTVÁN, budapesti ügyvéd. — A »Jog« eredeti tárcája. — II. Midőn a közlött adatokból látjuk, mennyire elterjedt ezen barbár intézmény a szabad, felvilágosodott Amerikában, mily mély gyökereket vert a nép szokásaiban : méltán érdekelhet bennünket annak kiderítése, hogy a »Linch linchage« honnan nyerte nevezetét, hol volt keletkezésének bölcsője s mikép, mily viszonvok hatása alatt fejlődhetett oly magas fokra, melyen hatalmával túlszárnyalja az államszervezet közegeit s a törvényes intézményeket ? Némelyek Irlandban keresik hazáját s a Linehben egy ir ősi törzs elöljáróságának nevezetét vélik feltalálhatni. — Mások és pedig túlnyomó részben, bizonyos John Linehtől száriraztatják, ki irlandi származású lett volna ugyan, de nem Irlandban, hanem Amerikában --• Dél-Carolinában élt — állítólag a XVII. században. Mások szerint mint gyarmatos bérlő EszakCaroliuában élt. Ezen Linch, kinek létkörülményeit még mindig homály borítja, polgártársai által az igazságszolgáltatás élére állíttatott ; mások szerint önmagát emelte Carolinában a birói polcra, mint: grand jure, de semmi esetre sem lett az államhatalom által szabályszerüleg a birói hivatással felruházva.1 Ezen működéséről s eljárása módjáról sem találhatni felvilágosítást az okiratokban ; de a hagyományok szerint tekintélye, hatalma igen nagy volt. Mind a magán, mind a büntető jog gyakorlatában teljes, korlátlan hatalommal birt s ő nemcsak biró, hanem kis körében 1 A. D e s j a r d i n s : La loi de Linch. Revue de deux Mondes. 1891. *2. Livr. pag. 328. Lossing: Encyclopédie populaire dé l'histoire americaine. törvényhozó is volt. És ezen, jóformán souverain hatalmat rendkívüli szigorral gyakorolta. Azokat, kik tetten kapattak, vagy a kiknek bűnössége tisztán, minden kétségen kivül állt, maga elébe állíttatta, törvényt tartott felette s ott helyben azonnal kivégeztette. Ezen rögtönbiráskodás és sommás executio fennmaradt az ezen mysticus személy nevét viselő lynchage-ben, s ma is ennek föjellegét képezi. És ezt az amerikai gyarmatok akkori körülményei idézték elő ; az az akkori helyzetben valódi szükséggé vált. A bíróságok s hatóságok, ha léteztek is, nem voltak képesek az elterjedt brigantást legyőzni; sem azon pusztításokat meggátolni, melyeket a szökevéuy rabszolgák elkövettek. Különösen a Carolina államban igen zavart, veszélyteli állapotok léteztek a XVII. században. Egyrészt az importált négerek miatt, kik a kegyetlen bánásmód nyomása miatt miudtintalau fellázadtak, hogy a kinos igát lerázzák magukról. Másrészt naponta folyt a küzdelem az őslakókkal, az indiánokkal, kiket hatalmakba kerítvén, mint rabszolgákat a telepitvényesek elárusítottak. Ezekhez járultak a piraták garázdálkodásai, kikkel sokáig folytonos harcban éltek a gyarmatosok. Ily zavart állapotban a büntettek, főkép a gyilkosságok, gyújtogatások naponta előfordultak s megszaporodtak. De bíróságok, hatóságok azon korban szervezve nem voltak, a melyek törvényes repressiót gyakoroltak s a lakosokat személyük s vagyonúkban megvédhették s biztosíthatták volna. Ezen állapot tartott még jó ideig az 1T87. évi hires szervezési rendelkezés után is, mely legelőször szervezte az északnyugoti területet, (North-West Territory) melyből alakultak később az Ohio, Indiania, Illinois, Michigan és Wisconsin államok. De azonnal nem lehetett bíróságokat s törvényhatóságokat is teremteni és pedig már azért sem, mivel a budgetben nem volt megállapítva a költség az igazságszolgáltatás itteni szei vezésére. A »Lynchage« az emberi jogok legszentebbjeit sérti meg; a polgári szabadság legfőbb biztosítékait lábbal tapossa; a jogbiztosságot teljesen megsemmisíti. Pedig az amerikai törvényhatóságok ezen jogok érvényben tartásáról, szentesítéséről eleget intézkedtek. Massachuscttsben, az angol Magna Charta alapelvei már 1641-ben »Corps des