A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 36. szám - A szegedi országos ügyvédgyülés napirendjére kitüzött kérdésekben előterjesztendő indítványok

A JOG. 143 peres és alperes között új biztosítási szerződés, hanem emez okirat, annak világos tartalma szerint is, csak a felperes jogelődével megkötött A) alatti biztosítási szerződésnek felperesre történt átruházását jelenti; e szerint tehát felperes az A) alattiban biztosítottként megnevezett S. Sándor jogutódának tekintendő. (1893. jun. hó 7., 1892. évi 1,250. sz.) Azon idő. mely alatt a rendelkezésre bocsátás joghatálylyal eszközölhető, nem .attól az időponttól számítandó, mikor vevő a küldeményt a fuvarozótól tényleg átveszi, hanem a kt. 345. §-a értelmében, de a dolog" természetéhez képest is, azon időponttól, midőn a küldeménynek a megérkeztéről vevő értesítve lett s igy azon helyzetbe jutott, hogy az árúval rendelkezhetik. A s.-a.-ujhelyi kir. járásbíróság: Ha alperes főesküt tesz arra, hogy a keresetbeli 25 frt 36 kr. értékű egy hordó bor iránt az értesítést arról, hogy ezen részére küldött egy hordó bor a bucáci vasúti állomásra megérkezett s azt átveheti, az 1889. aug. 28-án s az azon évi szeptember 1. közötti időben meg nem kapta s hogy a kereseti egy hordó bort ezen idő alatt át nem vette, leteszi, felperes keresetével elutasittatik. Tartozik tehát alperes ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt a főeskü letételére jelentkezni és azt a kitűzendő határidőben valóban le is tenni, különben ugy fogván tekintetni, mintha mit sem bizonyított volna, alperes ezen esetben a kereseti 25 frt 36 kr. bor árában, annak 1890. január 19-től járó 6°/o kamataiban elmarasztaltatik s azoknak a felperes felebbezésére való tekintet nélkül 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe melletti megfizetésére köteleztetik. I n d o kok: Felperes a 2. NB. alatti vasúti igazolványnyal kellőleg igazolta ugyan, hogy az általa alperes rendeletére szállított egy hordó bor a bucáci vasúd állomáson 1889. évi aug. hó 27-én megérkezett s ugyanezen napon posta utján kiértesített alperes által azon szállítmány átvehető volt, de mert a 3. NB. a posta levelezőlap szerint alperes azon évi okt. 7-én a kérdéses egy hordó bort mint dohost és zavarost felperes rendelkezésére bocsátotta, a mi különben felperesnek a 2. sz. a. küldött postai levelezőlapjából is kitűnik, annálfogva, habár alperes felperesnek a rendelkezésre bocsátást 6 hét ellorgása után adta is tudtul, mindazonáltal tekintve, hogy alperes állítása szerint a vasúton szállított egy hordó bornak azonnali szabályszerű megvizsgálása mellett a fenforgó hiányokat fel nem ismerhette, ily esetben pedig az 1875 : XXXVII. t.-c. 349. §-a értelmében alperes kifogásait 6 hó eltelte alatt érvényesítheti, ha hogy az eladó felelőssége szerződésileg rövidebb vagy hosszabb időre meg nem állapíttatott, mindezekhez képest a 3. NB. alatti levelezőlapban foglalt rendelkezésre bocsátás, a felperes által kínált és alperes által elfogadott főeskü letételétől függőleg idejében közbentettnek volt tekintendő s ahhoz képest felperes keresetével elutasítandó. Alperes által a 7,304/90. sz. tárgyalási jkvben felhívott tanúnak kihallgatása annálfogva volt mellőzendő, mert felperes tagadta, hogy azon tanuk az általa szállított hordó bort szemlélték volna meg és mert azok szakértői ismeretét is kétségbe vonta, melyeket alperes meg nem cáfolt, máskülönben pedig az átvétel alkalmával vagy később felmerült hiányokat sem alperes, sem felperes szakértői szemle utján az idézett t.-c. 347. §-a értelmében meg nem állapítván, ezen hiány tanúkihallgatás által pótolható nem volt. A kifogásolt árú iránti rendelkezésr ioga felperesnek egyebekben érintetlenül hagyandó volt. A kassai kir. ítélő tábla: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest végrehajtás terhével feltétlenül kötelezi arra, hogy felperesnek 25 frt 36 kr. tőkét, ennek 1890. január 19-től számítandó kamatait 8 nap alatt fizessen. Indokok: Azon idő, mely alatt a rendelkezésre bocsátás joghatálylyal eszközölhető, nem attól az időponttól számítandó, mikor a vevő küldeményt a fuvarozótól tényleg átveszi, hanem a kt. 345. §-a értelmében, de a dolog természetéhez képest is, azon időponttól, midőn a küldeménynek a megérkeztéről vevő értesítve lett s igy azon helyzetbe jutott, hogy az árúval rendelkezhetik. Minthogy pedig a fenforgó esetben a bucáci vasúti állomás főnökének a 2. NB. alatti igazolványa szerint a neki felperes által küldött bornak a bucáci vasúti állomáson, tehát az alperes akkori lakhelyén levő vasúti állomáson 1889. aug. 27-én történt megérkezéséről még ugyanazon napon posta utján értesíttetett s igy tekintettel arra, hogy a postai kézbesítés helyben volt eszközlendő, a rendes körülmények között feltehető, hogy az értesítést (avisót) már 1889. aug. 28-án, de mindenesetre legfeljebb két-három nappal később megkapta s ekként már akkor abban a helyzetben volt, hogy a neki küldött bort átvehesse : ennélfogva a bornak az alperes részéről a 3. NB. alatti levelezőlapból kitü- ! nőleg, de saját beismerése szerint is csak 1889. okt. 7-én vagyis a vasúti értesítés vétele után majdnem hat hét múlva eszközlött rendelkezésre bocsátása a kt. 346. §-a értelmében elkésettnek akkor is tekintendő, ha figyelembe vétetik, hogy rendes üzleti kezelés mellett és a más helyről küldött bornak megvizsgálása végett annak megülepedése bevárandó, mivel köztudomású dolog, hogy a bor megülepedésére két-három hétnél több idő nem szükséges. Ekként a rendelkezésre bocsátás joghatálylyal nem birván, még ha való volna is, hogy a bor a törvényes kellékekkel nem birt, alperes a szerződéstől vissza nem léphet, hanem a nem kifogásoknak tekintendő árút megtartani és vételárát felperesnek megfizetni tartozik; minélfogva elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, alperest a kereseti összegben, ennek kamataiban feltétlenül marasztalni kellett. A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság Ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagvatik. (1893. márc. 29-én, 413. sz.) Bün-ügyekben. Befejezett váltóhamisítás forog fenn, ha a csupán hamis aláírással és összeggel ellátott váltóürlap a pénz felvétele végett bemutattatott, bár a hamisítás felfedeztetvén, a kölcsön megtagadtatott. (B. T. K. 65., 401., 403. §§.) A nagykikindai kir. törvényszék: A. Péter Pál a B. T. K. 401. §-ába ütköző és a 403. §. 1. pontja szerint minősülő egy rendbeli magánokirathamisitás bűntettének a B. T. K. 65. g-a szerinti kísérletében és az idézett szakaszokba ütköző és minősülő két rendbeli magánokirathamisitás bűntettében, II. V. András a B. T. K. 401. §-ába ütköző s a 403. §-ának 1. pontja szerint minősülő egy rendbeli magánokirathamisitás bűntettének a B. T. K. 65. §-a szerinti kísérletében és az idézett szakaszokba ütköző és minősülő két rendbeli magánokirathamisitás bűntettében, végül a B. T. K. 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében bűnösöknek mondatnak ki s ugyanazért elsőrendű vádlott A. Péter Pál a B. T. K. 403. §. alapján a B. T. K. 96. §-ának felhívásával, összbüntetésképpen az Ítélet foganatba vételétől számított két és fél évi fegyházra, másodrendű vádlott Y. András a B. T. K. 403., 340., 341. §§-ai alapján, a B. T. K. 96. §-ának felhívásával, összbüntetésképen az ítélet foganatba vételétől számított három évi fegyházra hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik. Indokok: A végtárgyalás során a következő tényállás nyert beigazolást: I. 1890. évi szeptember 3-ik napján, előzetes összebeszélés folytán, A. Péter Pál és V. András gyalog elmentek N. Csanádra; ott V. András — A. Péter Pál biztatása folytán — egy 1,000 írtról szóló elfogadói, kibocsátói és két forgatói aláírással ellátott, máskülönben pedig kitöltetlen váltót nyújtott be értékesítés végett T. Alajos, a csanádi takarékpénztár igazgatójának azzal, hogy ő »Uzum Pák és a pénzre azért vau szüksége, mert 900 frtért egynegyed telekfpldet vett. Ezen körülmény, tekintve, hogy O Besnyőn egynegyed telekföld 3—4000 frtot ér, gyanús volt az igazgató előtt, a miért is a váltó bemutatóját egy órai várakozásra utasította annál is inkább, mert ugyanaz napra várta id. T. Rafael ó-besnyői lakost, kitől az aláírók kitéte felől még felvilágosítást akart kérni. V. András másfél órai várakozás után visszatért, a hol, mivel id. T. Rafael még az ideig el nem jött, újólag várakozásra utasíttatott. Azonban V. Andrást akkor — saját beismerése szerint — félelem fogta el, visszahagyta a váltót, és a nélkül, hogy társát értesítette volna, eltűnt. Időközben megjött T. Rafael is, kinek az igazgató a váltót felmutatja, de ez rögtön kinyilvánította, hogy a váltón szereplők nem a legjobb viszonyban élnek egymással, a miért is nézete szerint hamisítás forog fenn. Midőn T. Alajos és id. T. Rafael délben a takarékpénztárból eltávozván, onnan kijöttek, a takarékpénztár táján — a mint később kitűnt — A. Péter Pált pillantották meg, a ki a mint nevezetteket észrevette, futásnak eredt és dacára annak, hogy megállásra felhívták, a mintegy két kilométernyi távolságban levő Markucsin-féle háznak kertjében elrejtőzött, a hol S. János, A. Péter és N. Jócza őt fellelve, a takarékpénztárba kisérték és próbairást vettek ki tőle, mely az 1,000 frtos váltón levő aláírásokhoz nagyon hasonló volt. V. András beismerésben van a váltó bemutatását illetőleg ; tagadja azonban azt, hogy az »Uzum Pák aláírást ő eszközöltette. Tekintettel azonban arra, hogy a szakértők véleménye szerint a jelzett aláírás az ő kezétől ered; tekintettel arra, hogy ő a váltó hamis voltát tudta, mert saját beismerése szerint a nagy-szentmiklósi takarékpénztárnál már 1890. évi augusztus 25-én benyújtott váltón látható Uzum Pál nevét ö irta alá s igy a köztük fenforgott összeköttetés nyilvánvaló volt előtte ; tekintettel arra, hogy a szakértők véleménye szerint a váltón látható »P..czov Péter« és »Dragomir Péter« aláírások A. Péter Páltól erednek ; tekintettel arra, hogy A. Péter Pálnak erre vonatkozó tagadása, valamint azon védekezése figyelembe nem jöhet, hogy N. Rafael juhát kereste és azért szaladt meg; mert elfogadva bár azt, hogy tényleg juhot keresett, de mivel ez megfutamodását legkevésbé sem indokolja, és mivel előző sikerei által felbátorítva, a juhkeresést a pénzfelvétellel összekötötte; végül tekintettel arra, hogy a váltó hamissága használat közben felfedeztetett s e miatt a felhasználás j meghiusittatott: ugyanazért tettük a B. T. K. 401. §-ába ütköző és a 403. §. 1. pontja szerint miuősülő magánokirathamisitás bűntettének, a B. T. K. 65. §-a szerinti kísérletét állapítja meg. II. Az 1890. évi augusztus 25-én V. András a nagyszentmiklósi takarékpénztárnál egy 350 frtról kiállított váltót mutatott be értékesítés végett és a pénzt a kamat levonása után fel is vette. Beismeri, hogy az Uzum Pál nevet A. Péter Pál felhívása folytán ő, a többi nevet pedig A. Péter Pál irta a váltóra. Tekintettel arra, hogy V. András beismerése a szakértői vélemény által is támogattatik ; tekintettel arra, hogy a vélemény szerint »Zigatov Stoján« nevét A. Péter Pál irta, tekintettel arra, hogy A.