A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 35. szám - Boszorkányperben hozott ítélet

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 35. számához. Budapest, 1893. augusztus hó 27-én. Köztörvényi ügyekben. Azon érvényességi kellék, a melyet az 1877: XX. t.-c. rendelkezései a kiskornak ügyleteire vonatkozólag a gyámhatóság jóváhagyásában megállapítanak, nem oly jo^i természetű, hogy annak hiánya, illetve kieszközlése előtt a kiskorú részéről kötött ügylet már feltétlenül semmisnek volna tekintendő. — A kiskorúval kötőit terhes szerződést a kiskorú cselekvési képességének hiánya miatt csak a kiskorú vagy ennek törvényes képviselője támadhatja mea'. de nem a kiskorúvá] szerződő önjogú'személy. A veszprémi kir. törvényszék (1891. szept. 19-én 7,924 ): Csolnoky László ügyvéd által képviselt özv. M. Mihályné, mint M. Tamás term. és törv. gyámja felperesnek Rácz Gyula ügyvéd által képviselt Zs. István alperes ellen ingat'anok tulajdonjoga iránt indított perében következőleg itélt: Felperes keresetét a mezö-komáromi 113. tjkvben + 4. sorsz. alatt felvett ingatlanra ki nem terjesztvén, felperes abbeli keresetével, hogy a hivatkozott tjkvben + 1—3. sorsz. alatt felvett ingatlanokra nézve a tulajdonjog kiskorú M. Tamás részére megítéltessék, elutasittatik. Á perköltség kölcsönösen megszüntettetik stb. Indokok: Felperes keresetét a m.-komáromi 113. sz tjkvben + 4. sorszám alatti ingatlanra ki nem terjesztvén, ezen ingatlanra nézve a perben előadottak figyelemben nem vétetnek. Felperes azt adta elei keresetében, hogy a mezökomáromi 113. sz. ijkben + 1 — 3. sorszám alatt felvett ingatlanokat birói árverésen ugyan megvette, alperes Zs. István és azon ingatlanok tulajdonjoga ugy B) 15. alatt alperesre be is kebeleztetett, azonban az árverés megtartása után néhány nap múlva : lperes Zs. István és a felperes által képviselt M, Tamás közt szerződés jött létre oly értelemmel, hogy M. Tamás kifizeti az alperes által már nagy részben kielégített és a még kifizetlen vételárt, költségeket, százalékot, viszont az alperes tulajdonjoggal átengedi a megvett ingatlanokat kiskorú M. Tamásnak, mely szerződésbe felperes mint M. Tamás anyja is beleegyezett. Azonban felperes ebbeli keresetével elutasítandó volt, mert ámbár a II. 1888/240. irattári jel alatt levő s M. Tamás felperessége alatt indított perben kihallgatott tanuk bizonyítják is, hogy alperes Zs István és M. János közt megállapodás jött létre, az árverés megtartása után, a melyben alperes kijelentette, hogy az árverésen vett ingatlanokat átengedi M. Tamásnak, ha a vételárt és költségeket kifizeti, mindazonáltal minthogy ezen megegyezés írásba nem foglaltatott és a kiskorú M. Tamás érdekében az illetékes gyámhatósághoz be nem mutattatott s így gyámhatósági jóváhagyással el nem láttatott, minthogy továbbá ezen szerződés a kiskorú M. Tamásra nézve viszteherrel járó két oldalú szerződést képez, ily terhes szerződést pedig kiskorú M. Tamás nem köthetett s a mennyiben ily szerződésre lépett, a szerződés törvény szerint semmis ; mindezeknél fogva felperes a semmis végzés joghatálylyal nem biró szerződésre alapított keresetével elutasítandó volt. A perköltség a per körülményeinél fogva az-írt volt kölcsönösen megszüntetendő, mert alperes maga is oka volt ezen pernek az által, tudta, mikép M. Tamás nem önjogú személy, mégis vele szerződési viszonyba lépett A győri kir. Ítélő tábla (1892. febr. 8-án, 5,318.): Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, alperest kötelezi annak tűrésére, hogy a mezokomáromi 113. sz. tljkvben -4- 1—3. sorsz. a. felvett ingatlanok tulajdonjoga felperes javára bekubeleztessék, továbbá alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a felperesnek költségeit megfizesse. Indokok: Alperes részéről alperes ellen előzően indított, de ítélettel be nem fejezett perben kihallgatott tanuk vallomása teljes bizonyítékot nyújt arra, hogy alperes és felperes közt olyan tartalmú szóbeli szerződés jött létre, mikép alperes átengedi felperesnek tulajdonul a mezőkomáromi 113. sz. tjkvben -{- 1 — 3. sorsz. a. felvett azokat az ingatlanokat, a melyeket a felperes anyja ellen teljesített árverésen alperes megvett avial a feltétellel, ha felperes az említett tljkvben + 4. sorsz. a. felvett és K. Teréznek eladott ingatlanért az alperes kezére befolyt 210 frt vételáron felül az árverésen vett összes ingatlanok 2ü0 frt vételárához szükséges 20 frtot, valamint az illetéket és az alperes költségeit alperesnek megfizeti, bebizonyíttatott továbbá, hogy felperes a 20 frtot és az alperesnek irásdíj, bélyeg- és postaköltség címén a vételárnak letétbe küldésekor felmerült költségeit valóban !e is fizette. A bebizonyított fenti szerződéssel szemben nem vehető figyelembe a felperes kiskorúságában kötött gyámhatósági jóváhagyás hiánya miatt való érvénytelenségére alapított alperesi vérielem, mert a kiskorúval kötött terhes szerződést, a kiskorú cselekvési képességének hiánya miatt csak a kiskorú vagy ennek törvényes képviselője támadhatja meg, de nem a kiskorúval szerződő önjogú személy. Ezen felül a kiskorú felperes a szerződéshez, a melynek teljesítését már megkezdette, teljeskorúsága elérésekor hozzájárult. De nem vehető figyelembe alperesnek az a kifogása sem, hogy a szerződésnek azt a feltételét, hogy az árverési vétel után kiszabott kincstári illetéket is felperes tartozik fizetni, felperesnek teljesítvén, a szerződés betöltését nem követelheti, mert habár az a körülmény, hogy a fizetési meghagyásra vezetett nyugta az alperes kezénél van, elfogadható és annak bizonyítékául, hogy a fizetést az alperes teljesítette, alperes arra nézve meg sem kísérelte a bizonyítást, hogy ő felperest az illeték kifizetésére az illeték összegének közlésével felszólította s felperes a fizetést megtagadta volna, tehát elfogadandó felperesnek az a védelme, hogy a fizetési meghagyás vele nem közöltetvén, ő az alperes mulasztása következtében nem volt abban a helyzetben, hogy a szerződést ebben a részben is teljesitnette volna. Ezekhez képest az első bíróság ítéletét megváltoztatni, alperest a szerződés betöltésére, illetve a tulajdonjog bekeblezésének tűrésére s mint pervesztest a perköltség megfizetésére kötelezni kellett stb. A m. kir. Curia (1893. máj. 16, 4,281.): A másodbiróság ítélete alperest marasztaló felebbezett részében helybenhagyatik indokolásánál fogva és még azért, mert az az érvényességi kellék, a melyet az 1877 : XX. t.-c. rendelkezései a kiskorúak ügyleteire vonatkozólag a gyámhatóság jóváhagyásában megállapítanak, nem oly jogi természetű, hogy annak hiánya, illetve kieszközlése előtt a kiskorú részéről kötött ügylet már feltétlenül semmisnek volna tekintendő és így az a körülmény, hogy alperes és felperes között ez utóbbinak nagykorúságában a korábbi ügyletet megerősítő ujabb ügylet nem létesült, az előbbi ügylet hatályra emelését ki nem zárja és pedig annál kevésbé, mivel alperes az ellenszolgáltatást felperestől nagyobb részben még annak kiskorúsága idején vette át, és végül mert alperes a jogügyletnek létrejöttét a perben is még pedig a tanuk vallomására figyelemmel rosszhiszemüleg tagadván meg, a perköltségben történt marasztalása teljesen indokolt. Az alzálogjog tulajdonosa a zálogtárgyból való kielégítését közvetlenül és ép oly joggal követelheti, mint a zálogjog tulajdonosa. A bajai kir. járásbíróság (1892. március 17. 2,889/P. sz.) Turg Mátyás tiszti ügyész által képviselt Baja város közönsége felperesnek — Állaga Ottó ügyvéd által képviselt özv. V. Karolin férj. Cz. Imréné, ugy személyesen védekezett V. István alperesek ellen 210 frt töke és jár. iránt indított perében következőleg itélt: Alperesek tartoznak tűrni, hogy felperes magának a bajai 283. számú tjkvben felveti 1. 291. hrsz. ingatlanból 210 frt tőke, ennek 6% kamatai megfizetésében elmarasztalni kellett stb. Indokok: Minthogy alperesen a keresetbe vett összeg biztositékául szolgáló jelzálogos ingatlannak nem tulajdon, hanem birtokjogát, nemkülönben annak az egyenes adós T. Gergelytől való megszerzését a per során kifejezetten beismerték, s mert azon tévkörülményt, miszerint az ingatlan megvétele alkalmával már azt a kereseti követelés tényleg terhelte, az eljárás folyamán tárgyalásba nem vették, s végül minthogy a jelzálogi terheknek s jelzálogul szolgáló ingatlanból való kielégítését az ingatlan mindenkori tulajdonosa feltétlenül tűrni tartozik, — felperes keresetének annyival is inkább hely adandó volt, mert azon körülménye hogy a peresített követelés kifizettetett volna, alperesek nemcsak nem bizonyították, ds nem is állították, azt pedig, hogy a kereseti követelés az ingatlant már a vétel idejében is jogerejüleg terhelte, alperesek a nyilvánkönyv betekintése által meggyőződést szerezhettek volna, a mennyiben azt tenni elmulasztották, az ebből eredő hátrányokat kizárólag maguknak tulajdonithatják. Elvetendő volt alpereseknek a követelés elévülésére vonatkozó kifogásuk azért, mert az 1888. év, vagyis a kebelezés után 29 éve már peresítve volt. El kellett utasítani azonban felperest a kereset beadását megelőző kamat követelésével feltétlenül utasítani azon indokból, minthogy kamat jelzálogilag biztosítva nem levén, az csak a per indítástól számítható stb. A szegedi kir. itélő tábla (1892. szept. 21. 5,234/P. sz.). Előrebocsájtva azt, hogy az elsőbiróság ítélete a nagykorúságot ért alperes, V. István részéről is felebbezettnek tekintetik, az emiitett Ítélet megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes maga adja elő, hogy a kereseti 210 frttal neki nem alperesek, hanem T. Gergely adósa, a bajai 283. számú tjkvnek a jelen perhez mellékelt két másolatából pedig kitűnik, hogy felperes csak a fent jelölt tjkvben 1. 5 sorszám