A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 35. szám - Látszólagos szóbeliség - Az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslat. 3. r.

A J Kzen a), b), c), d) pontok mindenesetre olyanok, melyekre nézve az új törvényjavaslatban foglalt intézkedések a közjegyzők eddigi jogait csorbítják és tetemes hátrányukra szolgálnak. De ezek némileg pótolva vannak a 117. § ban taxatíve szabatosan megállapított díjátalánynak az eddiginél valamivel magasabb tételeivel Azonban ettől eltekintve, az új javaslat igazságtalanság színezetét állítja elő azzal a további rendelkezéseivel, melyek szerint a közjegyzőt semmi más díj nem illeti következő esetekben sem, melyek pedig a tárgyalás rendes keretébe már nem tartozó kellemetlenebb s több időt igénylő munkálatát és intézkedéseit képezik. Nevezetesen : a) oly póttárgyalásokért sem, melyek a befejezett tárgyalás után nem az ő hibájából, vagy mulasztásából származott hiányok pótlása vagy helyrehozása végett, hanem az érdekelteknek külön kérelmére, külön érdeke miatt tartatnak ; b) az érdekelt felek jogainak igazolására való és igy általuk beszerzendő igazolványok, telekköuyvi, vagy anyakönyvi kivonatoknak a felek kívánságára való beszerzéséért, holott az, a ki csak kevéssé is betekint a hagyatéki eljárások menetébe, tudja, hogy a halálesetfelvételek, a leltárak, a községi elöljárók által akár tudatlanság, akár egyéb hanyagság okából olyannyira hibásan, felületesen vannak felvéve, hogy legtöbb esetben az adatok összeszedése az eljáró kir. közjegyző terhére marad és mégis a községi elöljárók részére a díjazás csak ugy megállapíttatik, mintha tökéletes munkát végeztek volna, a közjegyzőtől pedig e dijak megtagadtatnak. (Befejezés köv.) Belföld. A gyanús esetek^ és a szegedi ügyvédgyülés. Az országban szerteszét egyre szaporodnak a gyanús esetek. MarmarosSziget, Déva, Szolnok, Szeged, Debrecen, tehát az ország minden részéből érkeznek az aggasztó gyanús esetek hírei. Hogy a »gyanus eset« nem más, mint új találmányú elnevezése annak a »bizonyos« betegségnek, ma már minden iskolás gyerek ludja. Kérdés tehát, hogy ily körülmények közt nem-e volna helyesebb a szegedi ügyvédgyülést— elnapolni. Nem látunk semmi há'rányt az elnapolásban. Egy esztendővel később vagy előbb beszélünk-e megint egy kicsit az ügyvédségről, nem változtat semmit a magyar ügyvédség — sorsán. A magyar ügyvédi kar tagjaihoz ! Az 1892. évi győri nagy gyűlés megállapodásából 1893. évi szeptember 8 —10. napjain Szegeden gyűlnek össze Magyarország gyakorló ügyvédei. A gyűlés nem lesz a magyarországi jogászok összejövetele s e szerint nem foglalkozik a szorosan vett jogi elmélet kérdéseivel; nem is lesz a magyarországi ügyvédi kamarák küldötteinek ülése, a melynél csak a kamarák képviselőit illethetné meg a szólás és szavazás joga; hanem a hazai gyakorló ügyvédek találkozója lérzen, melynek célja : megbeszélni az ország ügyvédi karának helyzetét; kimutatni annak bajait és sérelmeit s rámutatni az orvoslás módjaira; összeegyeztetni az ügyvédség érdekeit a haza érdekeivel és hozzájárulni az ügyvédi hivatás gyakorlásával egybefüggő intézmények és eszmék tisztázásához ; közelebb hozni egymáshoz a karnak tagjait, ápolni a kartársak közötti baráti jó viszonyt és ébren tartani közöttük a testületi szellemet. Ezt a programmot tűzte ki feladatul az országos ülés előkészítő bizottsága, ezt a célt szolgálják azon programmpontok, melyeket az előkészítő bizottság a lapokban közzétett »Ertesités«ben köztudomásra hozott és ebben a keretben fognak a napirendnek egyes pontjai tárgyalás alá kerülni. Bőséges anyag két rövid tárgyalási nap számára. Magyarország ügyvédi karának ez idő szerint két nagy táborra oszlott tagjai a napirendre tűzött kérdése körül egyaránt érvényesíthetik majdan álláspontjaikat. Az újraépült Szeged falai között egészséges szellem fogja a résztvevőket átlengeni. Az idealistáknak ugy, miként a mindennapi kenyérért küzdőknek nemcsak alkalmat ad az országos ülés a komoly mérkőzésre, de kedvező teret is szolgáltat a kívánatos egyesülésre. Es a nagyközönség, mely az országos üléssel szemben a részrehajlatlan biráló szerepének teljesítésére lesz hivatva, az országos ügyvédgyülés tárgyalásaiból és annak lefolyásából bizonyára azt a meggzőződést mrritendi, hogy a magyar ügyvédi kar akkor is a hazaszeretet szolgálatában áll, midőn a saját anyagi és szellemi érdekeinek előmozdításán fáradozik. Minden jel arra mutat, hogy az országos ügyvédgyülés emlékezetes lesz. Az előkészítő bizottságok a napirend megállapításáról s a résztvevők ellátásáról körültekintő buzgósággal gondoskodtak. Az indítványok előterjesztésével és indokolásával megbízott előadók a magyar ügyvédi kar legkiválóbb tagjaiból sorakoztak és a résztvevők napról-napra érkező bejelentései az országos ügyvédgyülés nagy látogatottságára engednek kilátást. De erre elengedhetlen szükség is van. Mert az ügyvédi kar nagyszámú jeleseinek megjelenése nemcsak a tárgyalások alaposságát és komolyságát fogja biztosítani, hanem egyszersmind záloga lesz a hozandó határozatok és megállapodások sikerének is. Az ügyvédi kar közös, nagy érdekeinek nevében tehát jöjjetek ! Dr. Rósalzsó. O Gr. 1-47 Statisztika. Az országos statisztikai hivatal nagyszabású kiadványai közül e napokban jelent meg a népszámlálási eredmények II. kötete. A hatalmas kötet a foglalkozások statisztikáját tartalmazza s rendkívül érdekes felvilágosításokat közöl az ország népének megélési módjairól. Közöljük a statisztikai adatokat az igazságszolgáltatásra vonatkozólag következőkben : A mi az igazságszolgáltatást illeti, volt Magyarországon a népszámlálás szerint 1,948 biró, 168 ügyész, 4,185 egyéb bírósági és ügyészségi tisztviselő és 1,517 díjnok a bíróságoknál és tisztviselöségeknél ; a börtönöknél és fogházaknál 124 férfiú volt alkalmazva. Volt 225 közjegyző, 193 közjegyzősegéd és jelölt és 256 közjegyzői írnok. Volt 4,191 ügyvéd, 1,362 ügyvédsegéd és jelölt és 1.148 írnok dolgozott az ügyvédeknél. »Jogi ]>0liklinika«. (?) Jó magyar néven általános jogi rendelő kórház! Kezünk ügyébe került ugyanis egy új lap mutatványszáma, melyet I s t ó c z y Győző kartársunk »Jogi tanácsadó« cím alatt folyó évi szept. elsejével megindít Budapesten és mely minden hónapban egyszer fog megjelenni. Az előfizetési felhívásból közöljük a következő érdekes részt: »A szerkesztőség az előfizetőknek ingyen szolgál jogi tanácscsal szóval vagy levél útján. A szóbeli értekezleti órák a szerkesztőség alábbi helyiségében délután 3 — 5 óráig, vasár- és ünnepnapokon délelőtt 8—10 óráig vannak. (Tehát munkaszünet nincs.) A szerkesztőség levélbeli válasza portomentesen a d a t i k.« A vezércikkből pedig, mely I s t ó c z y kartársunk tollából folyt, idézzük a következő részeket: Minekutána szerző azt fejtegeti, hogy mennyire szükséges egy jogi népszerű lap a nagyközönség számára, következőleg folytatja : »Mindennek a következése pedig az, hogy a nem jogász, a laikus nagyközönség, létező — bármi kitűnő — szaklapjainkból nem merítheti magának azt a jogi értesülést, a melyre pedig neki, naponkint előforduló jogügyleteinél okvetlenül szüksége lenne. A hazai nem jogász nagyközönségnek tehát egy, a tényleg hatályban lévő joggal foglalkozó, a jogi műszavakat lehetőleg mérsékelten használó, érthető, népszerű nyelven irt időszaki közlönyre van szüksége, a melyből a rá nézve legszükségesebb s leggyakrabban hasznavehető tudnivalókat megértheti s azokhoz alkalmazkodva, magát joghátrányoktól megóvhatja. A mondottakból látható, hogy itt egy hiány, egy lényeges hiány, egy nagy űr pótolandó, — a mely űrt a » J o g i T a n á c sadó« próbálkozik kitölteni.« E tekintetben orvosaink a maguk szakmájában megelőztek bennünket jogászokat. Hazánkban ugyanis nemcsak olyan orvosi szaklapok, folyóiratok jelennek meg, a melyek csakis orvosoknak a számára vaunak írva, természetesen a legnagyobb tudományos apparátussal; hanem vannak olyan orvosi szaklapjaink is, a melyek egyenesen a nagyközönség részére szerkesztetnek, népies, könnyen érthető irályban gyakorlati oktatásokat adva mindenkinek : mitől, mikép őrizkedjék, hogy ezt meg azt a nyavalyát meg ne kapja s ha egyszer megkapta, minő házi szereket alkalmazzon addig is, a mig orvosi kezelés alá kerül. Sőt ezen orvosi szaklapjainknak még a nem-orvos Kneipp könyve is concurrentiát csinál, a ki igen elterjedt, majd minden intelligens család asztalán fekvő könyvében üdvösséges tanácscsat látja el a halandó emberiséget minden beteges kórtüuet előállta esetére ; vizet, hideg vizet, folytonosan hideg vizet (természetesen, okkal és móddal alkalmazva) javallva. Ennyire jutottunk tehát az orvosi szakismeretek népszerűsítésének a terén. Időszerű és célszerű dolog tehát, hogy mi jogászok is kövessük az orvosok példáját. Hisz a polgárok jogbiztonsága, azoknak joghátrányoktól való megóvása nem kevésbé fontos feladat, mint azok testi egészségének a megóvása. Ott lehet az egészsége az embernek, ha a vagyonát elperlik, avagy azt jogi intrigánsok gazsága miatt elveszti; étvágya ugyan -- ha ugyan megmaradt neki — azután is lesz neki; de nem lesz miből csillapítania ezt az étvágyat. Az általam fentebb kifejtett tekintetek érlelték meg bennem azt az eszmét és bírtak azon elhatározásra, hogy »J o g i Tanácsadó* cím alatt egy, a nagyközönség számára népies nyelven irt jogi szaklapot adjak ki s ezzel a jogi irodalom terén e tekintetben érzett ürt kitölteni iparkodjam. Egyúttal lapom járatóinak még a lap élén megjelölt előnyöket is nyújtom s e tekintetben is lényeges szolgálatot vélek tenni a jogkereső, ügyes-bajos hazai nagyközönségnek. De ezen vállalatommal egyúttal utat is vélek törni az u. n. jogi p o 1 iklinikák humanitárius intézményének hazánkban is leendő meghonosulására. A hazai nagyközönségtől függ tehát most már, a »J o g i , Tanácsadós felkarolásával s ugy anyagi, mint szellemi támogatásával kezembe adni azon eszközöket, a melyek mellett a »Jogi Tanácsadó« hivatását sikerrel betöltheti.« Kapható lesz pedig a lap 1 frtért egy egész évre. Vegyesek. A Curia halottja. Baló Mihály nyugalmazott curiai biró meghalt 74 éves korában. Balóról, ki egyik csendben működő, nagy szorgalmú tagja volt legfelsőbb biróságuukrak, a következő