A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 33. szám - Hegyvámos birtok árverelése. Felelet

A ,JOG. 239 intézett a nagyméltóságú ra. kir. igazságügyi minisztériumhoz, az eperjesi kir. járásbiróságnál napirenden lévő munkatorlódás és az igazságszolgáltatás lassú menete tárgyában, mely utóbbi felterjesztéseink indokait jelen évi jelentésünk ama passusában fogjuk fel tárni, mely a jogszolgáltatás terén az utolsó év folyamán felmerült jelenségeket tárgyazza. III. Áttérhetünk ezek után az ügyvédség és a jogszolgáltatás terén az 1892. év folyamán felmerült tapasztalatainkra. Az igazságszolgáltatás terén szerzett tapasztalatainkat illetőleg e helyütt — mint azt már a mult évekről szóló jelentésekben is felemiitettük — újból sajnálattal kell megemlékeznünk arról, miszerint vidéki kartársaink a kamaránk székhelyén kivül fekvő bíróságok jogszolgáltatására vonatkozólag kamaránkat közleményekkel fel nem keresvén, tapasztalataink e részben csakis az eperjesi kir. törvényszék s az ennek területéhez tartozó kir. járásbíróságok működésére vonatkoznak. A törvénykezés az eperjesi kir. törvényszéknél — tekintvén ezen bíróság birói létszámának csekélyebb voltával szemben ezen bíróság nagyobb forgalmát — elég gyorsnak mondható. Fenakadás észlelhető egyedül az elintézett ügyek kiadványozásán á 1, a másoló-személyzet elégtelensége miatt. Szintúgy a másolószemélyzet elégtelensége miatt az eperjesi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóságnál, az elintézett ügyek fenakadnak és gyakran csak hónapokkal az elintézés után kerülnek a kiadványozás stádiumába. Az eperjesi kir. járásbíróság ügymenete szerfelett lassú lévén, a mult év folyamán ismételten feliratot intéztünk a nagyméltóságú igazságügyi kormányhoz a birói l étszám szaporitása tárgyában. Sajuos, hogy felterjesztésünk eredménytelenül maradt. Ugyancsak sajnálatos állapotok állanak fenn a jogszolgáltatás megkívántató gyorsaságát illetőleg a nagyforgalmú kis-szebeni kir. járásbiróságnál, hol a beérkezett ügyek elintézésére a birói létszám nem elegendő, mely bíróságra vonatkozólag a birói létszám emelése sürgősen és elengedhetlenül szükséges. A magyar ügyvédség körében fontos mozzanatként felemlitendő az ügyvédi kamaráknak 1892. évi aug. havában Győrött megtartott országos értekezlete. Kamaráuk választmánya helyeselvén a győri ügyvédi kamara választmánya által kezdeményezett országos ügyvédi értekezlet megtartását, az értekezleten magát a kamarai titkár által képviseltette, ki az értekezlet egész tartama alatt jelen lévén, mint ama bizottság tagja is működött, a mely bizottság az értekezlet teendőinek elkészítésével megbízatott. Ezen szűkebb körű' bizottság által pedig kamaránk kiküldötte az ügyvédi rendtartás bizottságilag elkészült tervezetének az értekezleten való előadásával megbízatott. Az ügyvédségre nézve kiváló erkölcsi tekintélyű körülményként elismeréssel kell felemlítenünk azt, miszerint nagyraéltóságod a birói s közjegyzői kinevezéseknél utóbbi időben nagyobb tekintettel van az ügyvédi kar tagjaira, beváltván ezzel amaz igéretét, mely szerint a birói karnak ügyvédek belevonása általi felfrissítését kilátásba helyezte. Örömmel kell üdvözölnünk a m. kir. Cur iának ügyvédi fegyelmi ügyekben újabban tanúsított szigorúbb gyakorlatát s különösen a felvétel kérdésében kifejezésre jutott nagyobb szigort. Örömmel üdvözöljük ezt karunk erkölcsi reputatiója, nemkülönben a jogkereső közönség érdekében is. IV. Igazságügyi törvényalkotásokban az 1892. év meddőnek mondható, mert az országgyűlés, a csekélyebb jelentőségű 1892. évi XII. és XXIX. t.-cikkektől eltekintve, igazságügyi törvényeket meg nem alkotott. Minthogy azonban az 1892. évben az igazságügyi kormány többrendbeli régen várt igazságügyi törvényjavaslattal elkészült, erős lehet abbeli reményünk, hogy legközelebbi évi jelentésünkben fontos igazságügyi törvények meghozatalát üdvözölhetni alkalmunk lesz. Nem hallgathatjuk el már most amaz örömünket, miszerint a magas kormány azt, a mit kamaránk is évek óta sürget, t. i. zilált házasságügyi viszonyaink gyökeres javitását, a kötelező polgári házasság elvének kimondásával programmjába felvette. Reméljük ennélfogva, miszerint ama botrányos állapotok napjai, a melyeknek szülő oka zilált házasságügyi viszonyainkban fekszik, meg vannak számlálva, stb. Kelt az eperjesi ügyvédi kamara 1893. május hó 24 én tartott rendes évi közgyűléséből. Kubinyi Aurél, kamarai elnök. Dr. Sztehlo János, kamarai titkár. Nyilt kérdések és feleletek. Hegyvámos birtok árverelése. (Felelet.) A »J o g« f. évi 29. számában Szilágyi János bir. végrehajtó ur által a szőlődézsmaváltsággal terhelt ingatlanoknak árverésein eladása esetén a vevőre átszálló törlesztési kötelezettség tárgyában felvetett kérdésre — a vonatkozó törvényhozási intézkedésekre való utalással — következőkben felelek : A szőlődézsma tartozások megváltását az 1868. évi XXIX., 1880. évi VII. és az 1883. évi XI. t.-cikkek szabályozzák. Miután azonban az 1880. évi VII. t.-c. az 1883. évi XI. t.-c. által — mielőtt még végrehajtatott volna — hatályon kivül helyeztetik: a felvetett kérdés megoldásánál csak az 1868. évi XXIX., 188;;. évi XI. t. cikkek, s miután végrehajtási árverésről van szó, az 1881. évet megelőzőleg az 1870. évi 7,925. sz. a. kelt I. M. R. és végül az 1881 : LX. t.-c. az irányadó. Az 1868. évi XXIX. t.-c. 7. §-a értelmében, a felvetett kérdés keretén kivül eső, de törvényszabla módon megállapított váltság-tartozások, 5°/0 kamat, 21/20/o tőketörlesztési és '/t0/o kezelési költség, tehát összesen 8%-os törlesztés mellett 22 év, illetve 44 félév alatt; és pedig 1869. év január 1-től (lásd a törvény 3l. §-át) i89(). év (és nem 1892. év) végéig lettek volna teljesen befizetendők. Azt, hogy az utohó törlesztési részlet 1890. év végén lett volna befizetendő, egész szabatosan kimondja az 1883. évi XI. t.-c. 1. §. 1. c) pontja. Miután azonban a befizetések 1879. évig részben hanyagul, legnagyobb részben épen nem teljesíttettek s a váltságtartozási részletek zöme hátralékban maradt, a felszaporodott törlesztési részlethátralékok s azok 1869. évtől esedékes késedelmi kamatainak miként leendő törlesztése s behajtása körül követendő eljárás szabályozása céljából alkottatott az 1880. évi VII. t.-cikk. Ezt követte az előbbit hatályon kivül helyező 1883. évi XI. t.-c, mely a 15 év alatt felszaporodott törlesztési részlet-hátralékok s járulékainak könnyebb törlesztése tekintetében — azon felül, hogy az 1882. év végéig felszámítani szokott késedelmi kamatokat 1883. évtől kezdve megsz üntette — a váltságkótelezetteknek kedvezményeket, határ időhosszabbitást nyújtott. E törvény 1. §-a értelmében, az 1869. január 1-től 1882. évi december 3l-ig terjedő időszakra eső 8%-os dézsmaváltság törlesztési részletekből: a) 2LL 1882. év végéig nem törlesztett részösszegek; b) ezen részösszegek után 1869-től 1882. év végéig kiszámított késedelmi kamatok ; c) az eredeti törlesztési terv szerint 1883-tól 1890. év végéig befizetendő volt törlesztési részletek, egy összegbe voltak foglalandók sazugy nyert főösszeg képezi jelenleg a szőlődézsmaváltság tartozást; a mely után 1883. év óta késedelmi kamatot felszámítani nem szabad. Ebből következik, hogy e törvény érteimében megállapított v á 11 s á g-t a r t o z á s i összeg törlesztésének határideje 1883. évtől veszi kezdetét s hogy a törlesztési határidő vége szabatosan meghatározva nem lett s azt meghatározni nem is lehetett; mert a váltságkötelezettek azon kedvezményben részesittettek, hogy az ekként megállapított s az 1869 — 1882. évi időszakra esedékes késedelmi kamatokkal tetemesen felszaporodott váltság hátralékaikat nem az ennek megfelelő 8% os, hanem csak ugyanoly összegű törlesztési részletek ben róvhassák le, mint a mily részletösszeg a váltságtőke eredeti kivetése alkalmával megállapítva lett. Világos tehát, hogy a különböző, többé-kevésbé felszaporodott hátralékok utolsó részletének befizetésére fix határidő megállapithátó nem volt és hogy a dézsmaváltság-tartozások összegének »újabb kivetése« — helyesebben a befizetni elmulasztott törlesztési részletek s járulékainak felszámítása — nem az adóhivatalok »kimagyarázásán«, hanem törvényen alapszik. Most áttérve a végrehajtási eljárásra, minden nehézség nélkül megállapítható, hogy: ha az árverés az 1883. évet megelőző időben tartatott meg, az árverési vevő az 1869. évtől az árverés napjáig terjedő időre esedékes volt váltságtöke törlesztési részletekért ugy az 1870. évi 7,925. számú I. M. R. 8-ik pontja, mint az 1881. évi LX. t.-c. 184. §-a értelmében nem felelős, azokat megfizetni nem köteles, mert a vételárból törlesztettnek tekintendők ; feltéve, hogy az árverési hirdetményben az ellenkező kikötve nem volt! Ha azonbau az árverés az 1883. évet követő években, a »kérdés« szerint 1889. évben tartatott meg, ez esetben az árverési vevő csak az 1883. évi XI. t.-c. értelmében kiszámított összegből, 1883. évtől kezdve az 1889. évben bekövetkezett árverés napja előtt esedékessé vált törlesztési részletek megfizetése alul szabadul, de az árverés napja után lejárandó részletek, az 1881. évi LX. t.-c. 184. §-a értelmében őt terhelik. A felhozott esetben az eredetileg 420 frtot kitevő tőke után 8°/o-os törlesztési részletek fejében évente 33 frt 60 kr. volt volna fizetendő. Ha tehát az 1883. évi XI. t.-c. alapján kiszámított váltság-hátralék 1,200 frttal lett előírva, abból 1883-1888-ig 6 évi részlet fejében 201 frt 60 kr. a vételárból törlesztettnek tekintendő s az árverési vevő csak az ezen Összeg levonása után maradó 998 frt 40 kr. váltság-tehernek további, évi 33 frt 60 kros részletekbeni törlesztésére kötelezhető; de e hátralékért -- miután a váltságösszeg csakis a megváltás tárgyát képező ingatlant terheli s annak jövedelméből, illetve vételárából hajtandó be (1883. évi XI. t.-c. 3. §.), egyéb vagyonával nem felelős. Azt, hogy az árverési vevő »sem az árverési hirdetésben, sem az elárverelő által e teherről felvilágosítva nem lett, de mé;; a telekállupot sem tüntette ki e teher súlyát«, nem tudom e »kérdés« miként értelmezi; de ha az árverési hirdetményben az, hogy az ingatlant váltságösszeg terheli és hogy ennek az árverés napja után esedékessé váló részleteit a vételárba való betudás