A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 30. szám - Az új polgári perrendtartás

A JOG. 227 modor, a mely minden sorban más és más törvényre, általános vagy különös rendeletre hivatkozik, a nélkül, hogy annak tartalmát is reproducálná és igy nem egyszer még az olyan biróra nézve is lehetetlenné teszi a helyes intézkedést, a ki fizetésének felét könyvek beszerzésére fordította, mert hiszen arra elég időt és egészséget áldozatok árán sem lehet szerezni, hogy minden folyó kérdésre öt-hat könyvet olvassunk reá. Ezek bizony ismert nyomorúságok. És én megvallom, nem hiszem, hogy a folyó évi május 3l-én 9,608/1893. J. M. szám alatt a tanuknak nagyobb bűnügyi végtárgyalásokra való idézése körül követendő eljárás tárgyában kiadott igazságügymiuiszteri rendelet ne lenne ismét azok közül való, mit utólagosan még magyarázgatni kell, sőt meggyőződésem szerint csakis a nem egészen határozott tónussá az, mi megmenti, hogy mihamarább egészen vissza ne vonassék, illetőleg hatályon kivül ne helyeztessék. Ezen rendelet egyik ügyvédi kamara évi jelentésében foglalt panasz folytán constatálja, hogy a kir. bíróságok az előreláthatólag több napig tartó végtárgyalásoknál is az összes tanukat rendszerint mindjárt az első tárgyalási határnapra beidézik, minek következtében a más községekből való tanuk is sokszor napokig kénytelenek a kir. tszék székhelyén vesztegelni, mivel nemcsak munkaidejüket vesztegetik el (hiszen azért a kincstár kárpótolja őket!) hanem tömérdek költséget okoznak az államkincstárnak ; miért is a kir. bíróságok figyelmeztetnek ama rendeletben, hogy a beidézéseket bizonyos tervszerű rendben eszközöljék ugy, hogy azok mind az idézett tanuknak, mind az államkincstárnak minél kevesebb megterheltetésével járjanak. Ez igen szépen van mondva és igazságon alapszik, mert csakugyan elég az, ha a végtárgyaláshoz az itélőbirákat, jegyzőt és közvádlót az állam fizeti, de manapság nem egyszer 80—100 forintot kell fizetni még a tanuknak is, mi igazán költségessé teszi a bűnügyi igazságszolgáltatást a társasbiróságoknál. És hozzá még a felmentő ítéleteknél beszéd tárgyát sem képezheti az — habár csak bizonyítékok elégtelensége miatt mentetik is fel a vádlott, tehát valóban nem tudhatni, mire jó egyáltalán a felmentés ezen speciese? — hogy mi történjék a költségekkel, mert azokat természetszerűleg a kincstár fizeti, addig a marasztaló Ítéleteknek is ma már refrainszerü kifejezése az, hogy »a költségek az 1890 : XLI1I. t.-c. értelmében egyelőre behajthatatlanoknak nyilváníttatnak.« Persze ezen költségek vétetnek egyedüli jelenség gyanánt figyelembe a tömeges beidézéseknél és ki gondol továbbá arra, hogy épen ezen tömeges beidézések oly nehézkesekké teszik a bűnügyi végtárgyalásokat, hogy napokig foglalnak le jobb munkára képes férfiakat és elveszik a különb ügyeket megillető időt? Mind ez minő józan conclusiot sejtet .J nézetem szerint egyedül az lehet itt helyes következtetés, hogy ha a sok tanú beidézése költséges és céltalan is, akkor nem kell olyan sok tanút beidézni, ellentétben azon ma már mind következetesebben keresztülvitt eljárással, melylyel a vizsgálat folyamán kihallgatott egyének kivétel nélkül beidéztetnek a végtárgyalásra, ha csak valamit az ügyről, bár legtávolabbról is vallottak, ámbár vallomásuk ismétlése talán már csak azért is fölösleges, mert mások által is kellően bizonyított körülményre vonatkozik, vagy mert talán azt épen maga a vádlott sem tagadja; ellentétben továbbá azon szintén gyakori intézkedéssel, hogy a vádhatározat meghozatala után bejelentett tanuk tömegesen megidéztessenek és a végtárgyaláson ezen tanuk azt jelentsék ki, hogy semmiről sem tudnak semmit, a nélkül, hogy azt, ki reájuk hivatkozott, bármily joghátrány érné az alaptalan bejelentés miatt ; végül ellentétben a kir. törvényszékeknek azon szintén gyakori eljárásával, hogy néhány kihallgatatlan tanú miatt a végtárgyalás kitűzését nem vélik elhalasztandónak, hanem azon tanukat egyszerűen a végtárgyalásra idézik be. A bajon tehát az segítene valóban, ha olyan sok tanú nem két-három nap helyett egy napra, hanem egyáltalában nem idéztetnék be a végtárgyalásra. De el kell ismerni, hogy féleges curának az sem lenne rossz, ha a midőn csakugyan sok tanúnak a megidézése indokolt: a bíróság a miniszteri rendelet értelmében beosztaná, hogy mivel — tegyük föl — egy napot előreláthatólag igénybe vesznek a tárgyalás bevezetése, a nationalék bevétele, a vádhatározat felolvasása, a vádlottak kihallgatása stb., tehát a tanuk csak a második napra idéztessenek be és illetőleg ha olyan sokan vannak, hogy kihallgatásuk egy nap alatt ugy sem történhetik meg, akkor néhányan közülök épen csak a harmadik, negyedik, vagy ötödik napra idéztessenek be. Mi lesz azonban akkor, ha a harmadik napra megidézett tanuk nem jelennek meg ? Talán nem lesz fontos a vallomásuk és akkor a bíróság a közbeeső napot egyszerűen egyébbel tölti el; ismétlésekkel, kitérésekkel; esetleg egy tehetséges ifjú alügyész »kibeszéli« azt a bis időközt. De hát ha a negyedik napi tanuk sem jelennek mc;g? Vagy hát ha a harmadik napon csak egyetlenegy tanú nem jelenik meg, de a bíróság ezen egy tanú meghallgatása hiányában sem véli a bizonyítási eljárást befejezhctőnek ? Akkor bizony sokba fog kerülni a harmadik napig elnyújtott végtárgyalás, mit teljes tartalmában kellend megismételni, miről pedig a mai rendszer mellett legalább annyit már az első napon lehetett volna constatálni, hogy elnapolandó. Ehhez az alig 12 soros rendelethez tehát teljes joggal csatolhatni még egy 12 íves utasítást, mig végre is elmondatnék, I hogy hiszen üsse kő, ugy is a bíróság belátására van Ibizva az esetek szerint való eljárás, tehát lássa 'be, hogy mit csináljon. De hát, édes istenem, mire akkor annyit rendelkezni.J Belföld. Az új polgári perrendtartás. A régen várt teljes perreudtartási javaslat végre napvilágot látott. Szilágyi igazságügyminiszter derekasan beváltotta igéretét. Üdvözöljük a nagy munkát. Egyelőre tartalmának rövid ismertetésére szorítkozunk, mig részletesen szólunk hozzá. A tervezet Plósz Sándor, egyetemi tanár, az indokolás pedig Fodor Ármin müve. A tervezet 047 szakaszból áll és 10 cimre oszlik. Az első cím a bíróságokról szól. A bírósági szervezet mai alakjában van fentartva. Csakis a különös kereskedelmi bíróságokat szünteti meg a tervezet, hogy ez által a hatásköri vitáknak elejét vegye. A második cím a felekről szól. Az ügyvédi képviselet tekintetében a mai van fentartva. A járásbirósági eljárás szerint a felek személyesen járhatnak el és meghatalmazhatnak ; a törvényszékek, felsőbíróságok előtt azonban az ügyvédi képviselet kötelező. A tervezet harmadik és legterjedelmesebb címe a törvényszéki eljárást foglalja magában. A törvényszéki eljárás a keresettel kezdődik ; a keresetre az elnök rövid (8—10 napon) perfelvételi határidőt tűz ki. A felvételi tárgyalásnak tárgyát csakis a pergátló kifogások, továbbá a pernek mulasztás, egyezség, elismerés vagy joglemondás alapján elintézése képezte. Ha a per ily módon nem szűnik meg, érdemleges tárgyalásra határnapot tűznek ki. A tárgyalás és a határozatok kihirdetése nyilvános, a bíróság azonban kivételes esetekbeu elrendelheti a közönség kizárását. A tárgyalás szóbeli. Szóbeli előadás helyett irott tartalmára hivatkozni nem szabad. A felek a szóbeli tárgyaláson az előkészítő iratok tartalmához nincsenek kötve és e tartalom az ügy eldöntésébe csak annyiban vehető figyelembe, a mennyiben szóval elő volt adva. A fél azonban, a ki a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kötelességének nem tett eleget, az okozott költségben elmarasztalandó, ha a mulasztása folytán a tárgyalás elhalasztása válik szükségessé. A szóbeli tárgyalást az elnök vezeti, a ki gondoskodni tartozik arról, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban részesüljön. E célból ugy ő, mint a biróság minden egyes tagja, a felekhez kérdéseket intézhet. A biróság a tényállás felderítése végett az egyik, vagy mindkét fél személyes megjelenését is elrendelheti és szabadon mérlegeli azon körülménynek befolyását, ha a fél, vagy képviselője a hozzá intézett kérdésekre nem felel, vagy a személyes megjelenésre idézett fél elegendő ok nélkül meg nem jelenik. Számadási, vagyon-elkülönitési és hasonló viszonyokat tárgyazó perekben a biróság kiküldött biró előtt előkészitő eljárást rendelhet, ha ez a vitás követelések, vagy ellenkövetelések nagy száma miatt szükségesnek mutatkozik. A bizonyítás tekintetében a tervezet a bizonyítás szabadságának és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét fogadja el. Az egyes bizonyító eszközök felvételét, nevezetesen tanuk kihallgatását, okirat általi bizonyítást, bírói szemlét, szakértők meghallgatását és a félnek eskü alatt kihallgatását a biróság hivatalból is elrendelheti. Az esküt, mint bizonyító eszközt, a tervezet mellőzi és helyébe a félnek esk.i alatt kihallgatását teszi. A felek azonban egyezségileg megállapodhatnak abban, hogy valamely döutő ténykörülménynek valósága vagy valótlansága eskütől tétessék függővé. A bírói határozatok: ítéletek és végzések. Ha több követelés közül csak egy, vagy ha a kereseti követelésnek csak egy része alkalmas a végeldöntésre, a biróság részitéletet hozhat. Köteles részitéletet hozni a biróság elismerés, vagy lemondás esetében. A tanácskozás és a szavazás nem nyilvános. Az ítéletek a felekkel általában kihirdetés utján, a tárgyaláson jelen nem volt féllel kézbesítés utján közlendők. A biróság az ítéletben a perköltség megtérítése iránt hivatalból intézkedik. A mulasztás tekintetében a tervezet különbséget tesz a között, hogy valamelyik fél a névfelvétel, vagy az érdemleges tárgyalási határnapot mulasztotta el. Ha a perfelvételi határnapot felperes mulasztja el, alperes kérelmére az idézés bevégzéssel feloldandó és felperes a költségekben elmarasztalandó. Ha ellenben a perfelvételi határnapot alperes mulasztja el, akkor alperes, felperes kérelmére ítélettel elmarasztalandó. A mulasztás orvoslása igazolással, vagy ellentmondással történik. A tervezet negyedik címe a járásbirósági eljárást szabályozza és meghatározza azon eltéréseket, melyek azt a törvényszéki eljárástól megkülönböztetik. A keresetlevél szóval is előadható és ez esetben jegyzőkönyvbe veendő. Ha a keresetlevélből kitűnik, hogy a járásbíróság nem bir hatáskörrel vagy illetékességgel, a keresetlevél hivatalból visszautasítandó.