A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 1. szám - A végrehajtás köréből. Felelet - A gyulai törvényszéki - kunyhó - A kereskedelmi vétel

A JOG. személyzetét jelenlegi javadalmazásával a táblázatba besorozta a bizottság. Fzzel a bizottság befejezte az állami tisztviselőkre vonatkozó törvényjavaslatnak s arra vouatkozólag benyújtott kér­vényeknek és javaslatoknak tárgyalását. Ausztria és külföld. Külföldi judicaturo. Ausztria. 1. A számla elküldése azon megjegyzéssel, hogy az árút a szállítmányozó fogja elküldeni, nem elégséges a vevő által tagadott azon tény bizonyítására, hogy a vétel tárgya a szál­lítmányozónak tényleg átadatott. 2. Az eladó azon jogának, hogy a szerződés teljesítését követelhesse, mulhatlan előfeltétele, hogy ö maga az árú szállí­tása tekintetében teljesen eleget tett légyen. (Legfels. Ítélőszék 3,339/92.) 3. A vevő azon kijelentése, hogy a szállítási határidő be nem tartása miatt átvenni nem fog, nem elégséges a szerződés felbontására, ha az ügvlet termesze utólagos teljesítést megenged. (Legf. it. 1,944/92.) 4. Kőfaragáshoz tartozó árúk szállítása a kőfaragó-mesterrel szemben, a ki az árúkat idegen telken az építésnél használja, feltétlen kereskedelmi ügyletet képez. (Legf. it. 2,257.) 5. Lényeges kellék hiányában szenvedő váltó, dacára annak, hogy az elfogadmány valódisága elismertetett, ha a köztörvény által bizonyításra alkalmas okiratokra nézve előirt kellékekkel nem bir, mint magánokirat sem bir bizonvitó erővel. (Legf. it. 6,182/92.) 6. A biztosító társaság javára a biztosítási összeg felvételé­ről kiállított nyugtában foglalt azon nyilatkozat, hogy feltéve, ha a leégett épület ismét felépíttetik, a biztosítási szerződés egy meg­határozott későbbi időpontban ismét feléledjen, nem pactum de i'ontrahendo, hanem teljesen jogérvényes biztosítási szerződés iLegf. it. 7,581/92.) Nyílt kérdések és feleletek. A végrehajtás köréből. (Felelet.) A »Jog« mult évi 46. számában a fönnebbi cím alatt föl­vetett kérdésre szerény nézetem és feleletem a következő: Az 1868 : LIV. t.-c. 92. §-a kimondja, hogy a törvényszékek a rendes eljárás szerint határoznak; a rendes eljárásban pedig, mely alatt a jegyzőkönyvi tárgyalás is értetik, a feleknek az 1831 : LIX. t.-c. 12. §-a szerint magukat ügyvéd által kell képviseltetniök. A rendes eljárás peres, s a most idézett ren­delkezés perenkivüli eljárásban alkalmazást nem nyer. A végrehajtás, mint a felek között fönnálló jogvitának egyik, rendesen utolsó szakasza, szorosan csatlakozik a tulajdonképeni perhez, minélfogva emennek minősége amarra befolyással van s a végrehajtás stádiumában tartott tárgyalások, a mennyiben a perbíróság előtt folynak (kivétel lehet pl. az igényper), a tulaj­donképeni perben előfordulókkal szemben, az eljárás minősége tekintetében, lényeges eltérést nem mutathatnak föl. Hogy a rendes per végrehajtási stádiumban is kötelező ügy­védi képviselettel jár: ezen felfogás kifejezést nyer a budapesti kir. itélő táblának 1884. november 11-én 1 l,k04. sz. a kelt s a kir. Curia által 4.017/885. szám a. helybenhagyott, valamint a győri kir. itéló-táblának 1892. április 27-én 2,473. sz. a kelt határozatá­ban. A telekkönyvi hatóság, mint egyes bíróság eljárására nézve a kivételt kiemeli a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 1892. jan. 16 án kelt 3. sz. értekezleti megállapodása, igaz, hogy a budapesti kir Ítélőtáblának 51,517/^90. sz. végzésével ellentétben. A zárlat, mint biztosítási intézkedés, a mennyiben perrel áll kapcsolatban, a végrehajtás jellegével bir s az 1881 : LX. t.-c. 237. §-ának pontjai között egy sincs, mely azt a perrel vonatko­zásba ne hozná. Igaz ugyan, hogy az 1881 : LIX. t.-c. 12. §«a tárgyalást tart szem előtt, míg az 1881 : LX. t-c. 239. íjának a), d), e) és f) pontjai esetében az eljárás alakjául az ellenfél meghallgatása van kijelölve, s ezen meghallgatás az alak­szerű tárgyalással nem azonos értelmű (v. ö. Imling, a végrehaj­tási törvény magyarázata, 2. kiadás 68. !.;, ámde a végrehajtási törvény a meghallgatást a jegyzőkönyvi tárgyalással együtt is emliti (249. és 251. §§.) s ezért a kifejezésnek átható meg­különböztető jelleget tulajdonitani a fönforgó esetben annál kevésbé lehet, mert a korábbi kifogásos eljárásnál (1868 : LIV. t.-c. 332. § ), melynek a zárlat elrendelése után volt helye s melyet épen a meghallgatás mellőzhetővé tett, a sommás vagy jegyzőkönyvi tárgyalás egyenesen ki volt mondva. Azonban, ha a meghallgatás esetleg nem pertári tárgyalásban, hanem ki­küldött törvényszéki biró által eszközölt nyomozó eljárásban nyilvánul is s ha a zárlat esetleg már a per megindítása előtt kéretik és rendeltetik is el : mindez nem elég ok arra, hogy a másutt törvény által rendelt ügyvédi képviselet a rendes perrel szoros összefüggésben álló biztosítás iránti eljárásban mellőztessék, figyelembe vévén azt is, hogy a határozat ebben az esetben is a törvényszék, mint perbeli társas biróság által hozatik. Másként alakul a dolog akkor, midőn peren kívül, a hagyatéki eljárás során elrendelt s másnemű zárlatokról vau szó, mert pl. a hagyatéki eljárásban az ügyvédi képviselet már az el­járás megiuditá8áuál sem kötelező. A feltett kérdésből azonban azt következtetem, hogy itt nem ilyen zárlat esete forog fenn. Véleményem tehát az, hogy ha a kir, törvényszék a peres ügyben beadott zárlati kérés folytán, személyesen megjelent ellen­féllel tartott tárgyalás alapján határozott: semmisséget követett el s a kir. Ítélőtábla megsemmisítő végzését helyesnek tartom. Csipkés Árpad, marosvásárhelyi kir. albir.i S é r e1e m. * A gyulai törvényszéki — kunyhó. Abból az alkalomból, hogy Pozsonyban »palotát« adtak át ! az igazságszolgáltatásnak, eszembe jut a gyulai törvényszék »kunyhója«, melyben egészségével játszik, sőt mondhatom, életét kockáztatja az, a ki arra van kárhoztatva, hogy abban az igaz­ságot mérje, keresse, vagy szolgálja. Már kívül az utcán aggály fog el, midőn látjuk, hogy a gyulai kir. törvényszék épülete össze-vissza van repedezve, belül i megvigasztal bennünket kissé az, hogy az épület meg van ] »vasalva« erősen, az ülésterem plafonjának friss malterozása j pedig azt bizonyítja, hogy az épület kiváló »tákozás« tárgya. Az ! ülésterem előtt keskeny folyosó vonul el, mely végtárgyaláskor j heringszerü zsúfolásban tartalmazza: a szuronyos börtönőröket, vádlottakat, panaszosokat, tanukat, r.cin- és rangkülönbség nélkül, mert hiszen régen volt, mikor a gyulai törvényszék várószobával | rendelkezett! Az egész épület összedönteni való lévén, szobáknak i csúfolt helyiségei legnagyobb részben nedves, bűzös, egészségtelen odúk. Hát még a pertár! Ennek falai »verejtéket izzadnak« majdnem folytonosan, ezen, az udvar hátsó részében, közel a kényelmi helyekhez elrejtett odúba kényszeritett pertárnok, tár­1 gyaló ügyvédek, bizonyára rosszabb levegőt kénytelenek beszívni, mint hazánk bármely börtönébe csukott rab! Hát az ügymenet? kérded ezek olvasása után, bizonyára nem nyájas olvasó! Legyünk őszinték! Criticán aluli. Vannak ügyek, melyek félév alatt sem nyernek elintézést, a kiadmányo ­zás — a soronkívüliséget nem élvező ügyeknél — lassú. Tar­tozom azonban annak kijelentésével, hogy ennek nem a trvszéki személyzet dologtalansága az oka; ugy a bir. kar, mint a segéd­személyzet munkás, szorgalmas, de hiába, kevesen vannak ; egy ' biró pl. hónapok óta beteg, helyettesítéséről gondoskodva nincs, í Nem szeretem, ha eszembe jut a német világ, de hát akkor, ha valaki megbetegedett: 48 óra alatt helyettesittetett, az ügymenet pedig példaszerű volt. Óhajtandó volna, ha az igazságügyi miniszter ur központ­bélivel megvizsgáltatná a gyulai törvényszéket, ha közléseim nem valók, költségeit megfizetem A történeti hűség kedveért meg kell azonban végül jegyez­nem, hogy valószínűleg a gyulai törvényszék az, mely a leg­kevesebb irodai átalányt veszi igénybe, ott és a területén lévő járásbíróságoknál a spórolás díjnokbau, papírban, pennában való­ban mintaszerű. Hjah ! Sic itur ad astra ! A mint hogy igaz is ! Jázoii. Irodalom. A kereskedelmi vétel. (Code de la vente commerciale, vente á livrer, marché á terme, á prime, filiéres. Irta: Levé A. I Paris, Pedone-Lauriel, 1892. 513. 1. 5 frank.) — A mü első része a vételi szerződés megkötését, tárgyát, az árt, az akarat­i megegyezést, a kereskedelmi vétel sajátos jellegét tárgyalja. A j levelezés utján való szerződésnél szerző helytelennek mondja azt a nézetet, mely szerint a szerződés abban a pillanatban tekintetik megkötöttnek, melybe az elfogadási nyilatkozat az ajánlatot tevö­hez érkezik, hanem az angol-amerikai, Thöl által is helyeselt ama felfogáshoz csatlakozik, hogy az elfogadási nyilatkozat elküldése a szerződést megkötötte és visszavonhatatlanná teszi. A könyv második, terjedelmes része a szerződés azon hatásait tárgyazza, melyek minden kereskedelmi szerződésnél szabály szerint beálla­nak : a vevő és eladó kötelezettségeit, a nemteljesités következ­ményeit, a teljesítés alól kivételes fölmentést; a jogi és természeti i hiányokért való jótállást; a marhaeladásnál előforduló hiányokat ; az ár megfizetését és az átvételt: végre a csődbejutás hatását a ' vételi szerződésre. A harmadik részben a vétel különös nemeit tárgyalja. Ide tartoznak a szám, súly, mérték vagy en bloc szerint vételek; a mustra vagy próba szerinti vagy próbára vagy meg­tekintésre történt vételek, ventes á terme, melyek alatt minden vételi szerződés értendő, mely nem azounal teljesítendő. Ha a vevő fizetési kötelezettségét elhalasztják, akkor a vételi szerződés hitelvásárlás; ha ellenben az eladónak nem azonnal, hanem később kell szállítania, akkor a szerződés — ha kereskedelmi árúcikkekről van szó — vente á livrer, ha pedig tőzsdei papírok­ról vagy mozgó értékekről (valeurs mobiliers) marché á terme. Ide tartoznak továbbá a kötbér vagy bánatpénz tnelleti vételek ; és az u. n. filiéres, a hol az eladónak Írásbeli szállítási Ígérete * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyi­tunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen i rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha | kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom