A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 26. szám - Az ügyvéd kenyere - A nemzeti vagyon becslése

A JOG. 207 lenni. A tévedésbe ejtési szándék még oly esetekben is igen könnyen az illető terhére bebizonyitottnak lesz vehető, a mikor abból kell kiindulni, hogy érdekében Állott üzletet kötni. Ha ily szigorúságot akarnak kifejteni a börzcügyletekkel szemben, ugy véleményünk szerint a leghelyesebb, ha ezt első sorban a polgári törvényhozás terén kísérlik meg. A büntető törvényhozás ilyetén módjával mind jobban az amerikai irányhoz közeledünk, a mely a jog alaptörvényeit negligálva s tekintet nélkül a forgalmi és személyes szabadságra, a társadalmi ferdeségek minden egyes symptomájára külön büntetőjogi pirulát akar találni. E törvényhozás tetőpontja legutóbb New-York államban éretett el, a hol egy törvényt fogadtak el, mely csak a kormányzó vétóján szenvedett hajótörést, mely szerint mind azokat, kik részegség miatt befogattak, kényszer utján törvényes meghatározott módon orvosi kezelés alá kell venni, hogy a részegségből kigyógyittassanak. Ily kinövésekhez jutunk azon az uton, melyre a büntetőjogi bizottság lépett. Az amerikai törvényhozás legalább annyiban igazságosabb, hogy például a new-yorki büntetőtörvény a játékot a játékoson is bünteti, holott a bizottság javaslata a kapzsi és könnyelmű börzejátékost büntetlenül hagyja, a mivel különben természetesen teljesen egyetértünk, mert e cselekedet magában hordja büntetését, ellenben az üzletembert s csakis azt büntetéssel fenyegeti. Ez ezen törvényhozást rosz értelemben vett socialissá bélyegzi. Ha a börzejátékot büntetendővé akarják tenni, mindazokra, kik nem tartoznak a börzéhez, ugy e sanctiónak mindazokra ki kell terjednie, a kik mint játékosok, közvetítők vagy szerződő felek részt vettek. A játékost azonban nyereségével szépen tovább vonulni hagyni s ha vészit, a másik szerződő féllel szemben a zsarolás fegyverét kezébe nyomni, ez ellenkezik az igazság első alaptörvényeivel. New-York állam a személyes szabadságba való beleavatkozástól oly kevéssé riadt vissza, hogy például 1881. július 26-iki büntetötörvénykönyvében nemcsak a játszóhelyek tartását bizonyos helyeken, de még a játéknyereségek beszedését is megbünteti, sőt mi több 341. §-ában azt mondja : »A ki játék vagy fogadás által valamikor 25 dollárnyi értéket vagy összeget, vagy többet -24 óra lefolyása alatt nyer vagy vészit, pénzbirsággal büntetendő, mely nem lehet kevesebb, mint ötszöröse az ily módon nyert vagy vesztett érték vagy összegnek s polgári per utján hajtandó be a szegények javára azon személyek által, kik a tett elkövetése helyén meg vannak bízva.« Ily törvényhozás csak következetes, mikor másoknak játszóhelyek látogatására való csábítását is bünteti. (348. §.: New-York államban természetesen a lóversenyeknél való játszás is meg van tiltva s az is vétkes, a ki csak érdekelve van. Ez következeles, habár a személyes szabadság sphárájába való zsarnok beleavatkozása folytán a mi alaptörvényeinkkel ellenkező törvényhozás. Az azonban, mely nálunk szándékoltatik, ismét csak egy osztály számára hozott törvény lesz, annak minden hibájával s káros következményeivel együtt. cs — h. Sérelem. * Az ügyvéd kenyere. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla — mint a »Közérdek« irja — polgári és bűnügyi tanácsának 1891. évi január hó 7-én tartott teljes ülésében — 1892. évi január hó 16-áni hitelesítéssel — az ügyvédi munkadijakról oly elvi határozatot hozott, mely ugy az egész ügyvédi karra, mint a jogkereső közönség érdekeire nagyon sérelmes. Igyekezni fogunk a doctrinalis irály mellőzésével megvilágítani az ügyet. A határozat azt mondja, hogy : azügyvéd, h a a kép viselet a véghatározat, az Ítélet hozatala előtt bármelyokból megszűnt, vagy ha díjainak saját fele irányábanvaló megállapítására nézve a véghat ározatnemintézkedik, díjjegyzékétcsakperutján érvényesítheti és díjai egyszerű kérés alapján saját fele irányában sem állapittatnak meg. Mire támaszkodik ezen sérelmes határozat ? 1. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 58. §-ára? Hiszen az csak illetékesség kérdését tisztázza és nem anaogia. Sőt a hozott határozat ellen interpretálható ezen része, a mennyiben az ügyvédi díjak már a perben megállapítva nem lettek. Tehát fentartja magának eshetőségét, hogy a perben (nem a per végleges befejezésével, de ennek folyama alatt) már megállapíthassa a bíró a költségeket. 2. Támaszkodik a határozat a polgári perrendtartás 252. § ára ? Miről intézkedik ezen §. ? Csakis a befejezett ügyekről és olykép, hogy a teljesen letárgyalt ügyekben a véghatározatban liquidálandó a munkadíj, de ezt kissé naivul, beismeri a sérelmes határozat indokolása is, * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. hogy sem a 252. §, sem az egész polgári perrendtartás intézkedést nem tartalmaz arról, hogy az ügyvédi dijak a véghatározatot mege'őzőleg (vagy később) avagy hogy nem peres ügyben felmerült ügyvédi díjak általában hivatalból, vagy az ügyvéd egyszerű kérésére megállapíthatók lennének. Nohát »hic Rhodus !« Itt a botlás az ugrásnál! A nem peres ügyekben felmerült munkadijakat igenis nem állapithatja meg a biró egyszerű kérésre, mert bizonyítási eljárás és marasztalni kérelmezett meghallgatása után bírálható csak el, hogy mennyit dolgozott, költekezett az ügyvéd megbizó fele érdekében ; de peres , ügyben, a hol az ügy miDden phásisát egy biró kisérheti, sőt köteles figyelemmel kisérni, a hol a tárgyalások számát, ennek költségeit az erre fordítani kényszeritett időt a biró mindig elbírálhatja, mert közvetlenségből tudja: itt igenis a biró megállapíthatja, sőt meg kell állapítania a költségeket a véghatározat hozatala előtt is ! Kiket sujt a sérelmes elvi határozat? Kp — céltévesztettem — az ügyvédi karnak azon tisztes elemeit, kik hivatásuknak eszményi magaslatán állanak és nem csupán köllségszaporitáson dolgozuak. Az ily ügyvéd igyekezik mindig a peres felek ellentétes érdekeit békés uton kiegyenlíteni; ezt határozottan ügyfelének anyagi érdekében, de a saját anyagi érdeke ellen teszi. Most, ha a felek kiegyeztek és a megbizó vagy nem akar méltányosan, vagy egyáltalában nem akar fizetni, az ügyvédnek külön perrel kelljen megtámadni ügyfelét ? Ez valóságos jogi képtelenség. Miért legyen ő kénytelen esetleg dubios követelésére még kereseti, jegyzőkönyvi és Ítéleti bélyegeket pocsékolni ? Miért legyen ő kénytelen újra igazolni, hogy mit és menynyit fáradott, költött fele érdekében; mikor a biró, ki azt már tudja, épp oly practikus, mint ő ? Miért veszítse ő el azzal kliensét, hogy perelni és ellenfélként vele szembeállani legyen kényszerítve. Vagy ha a megbizó fél akar fizetni ügyvédjének, de csak bíróilag akarja megállapítva látni a mennyiséget, miért legyen az kénytelen fizetni még újabban felmerült költségeket. Hiszen nem volt rosszhiszemű tettében, minek a büntetés; mert perköltség a hiába perlekedőre nézve sújtó büntetés. Így az elvi határozat az ügyvédet és a jogkereső közönséget egyaránt bántja. A teljes ülésekben hozott elvi határozatok épen arra valók, hogy azon jogi esetekre, a melyekről a törvény nem intézkedik, oly intézkedéseket léptessen életbe, oly directivákat adjon a jogszolgáltatásnak, mely concrét esetekre alkalmazható legyen, ugy a jogérzék-, igazság- és a kor követelményeinek egyaránt megfelelő legyen. Nem szabad a 252. §-on nyargalni, hiszen ha az kisegítő volna, elesett volna az elvi határozat hozatalának szükségessége. Érezte a tábla, hogy űr van: hozott volna oly alakban határozatot, mely ezen űrt pótolni képes ; de arra nem jogosult a teljes tanács, hogy összeüljön megerősíteni egy szentesitett törvényt ! Parturiunt montes, nascitur ridiculus mus! Egér bizony ez, mely megrágcsálja az ügyvédek érdekei mellett a jogkereső közönség érdekeit is. Tisztelet a marosvásárhelyi kir. táblának, őt a legszebb intentio vezethette ; de a tévedés útjára lett vezetve és mi kérjük őt visszatérni a szebb, az igazabb ösvényre: a jog és méltányosság útjára. Pálffy Mihály, ügyvéd, Marosvásárhelytt. Irodalom. A nemzeti vagyon becslése. A kir. magyar tudományegyetem által jutalmazott pályamű. Irta : F e 11 n e r Frigyes. Budapest. Pesti könyvnyomda részvény-társaság, 1893. Ezen ugy elméleti, mint gyakorlati szempontból oly nagyfontosságú statisticai kérdéssel foglalkozik fentjelzett munka, mely a kérdést minden oldalról a legbehatóbb tanulmányozással tárja elénk annak minden nehézségével. Ismerteti a nemzeti vagyon becslésénél alkalmazott következő módszereket: az objectiv módszert, mely egy nemzet birtokában lévő összes vagyontárgyakat számolja össze, tekintet nélkül a jogi vonatkozásra, melyben azok egy személyhez vannak és csak a vagyonnak pénzértékben való kifejezését célozza; a subjectiv módszert, a mely egy nemzetet kitevő nép minden egyes tagjának, mint vagyonalanynak rendelkezésére álló vagyonnak kipuhatolásában és ezeknek összesítésében áll; azután a Fovil le-féle módszert, melylyel Foville A. tanár számította ki Franciaország vagyonát s mely abban áll, hogy az örökösödésnél fizetett adót megszorozta egy generatio átlagos élettartamával; természetesen hozzávéve e szorzathoz a I birtokváltozások egyéb nemeiről szóló adatokat is; legbehatóbbau tárgyalja az i n d i r e c t módszert, mely nem a számbelileg kifejezhetetlen nemzeti vagyont vizsgálja, hanem azon jelenségeket, melyek a nemzeti jólét következményeiként jelentkeznek. Végre tárgyalja a Losch-féle tervezetet. Ezek után a nemzeti vagyon hivatalos megállapitásáról értekezik. A függelékben a magyar nemzeti vagyon számszerű kifejezésének kimutathatlanságáról I győződünk meg a rendelkezésre álló statisticai anyag elégtelen-