A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 26. szám - Törvénykezési eljárásunk és a peres közönség érdeke

Tizenkettedik évfolyam. 26. szám. Budapest, 1893. június 25. Szerkesztőség : V.j Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 8. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Szamos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautal vá nynyal küldendők. TARTALOM : Törvénykezési eljárásunk és a peres közönség érdeke. Irta : B ö 1 ö n i László, bánffy-hunyadi ügyvéd. — A feles müvelés jogi természete. Irta: dr. Stricker Adolf, csornai ügyvéd. — Belföld. (Az esküdtszéki intézmény ellen. — Az ügyvédi kar megadóztatása. — A közjegyzöség és irodalmi tevékenysége Magyarországon.) — Ausztria és külföld. (Az üzleti reclam és büntetőjog.) — Sérelem. (Az ügyvéd kenyere. Irta: Pálffy Mihály, marosvásárhelyi ügyvéd.) — Irodalom. A nemzeti vagyon becslése. Irta : F e 11 n e r Frigyes, Budapest. — A bűntényről általában. Irta : Eszterházy Sándor, Kassa.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. TÁRCA : A psychiater szerepe a bűnperben. Irta : R o s e n t h a 1 Hugó. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhívás! Július hó 1-től új előfizetést nyitunk lapunkra. — Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése folyó hó végével lejár, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújitani. Az előfizetések megkönnyebbitése végett jelen számhoz postautalványt csatoltunk. Lapunk előfizetési áras Negyed évre 1 frt 50 kr. Félévre • 3 frt kr. Egész évre 6 frt — kr. Az előfizetések a »J o g« kiadóhivatalához, Budapest, V., Rudolf-rakpart 3. sz. alá címezendők. A kiadóhivatal. Törvénykezési eljárásunk és a peres közönség érdeke.* Irta : BOLÖNI LÁSZLÓ, bánffy-hunyadi ügyvéd. Az új sommás eljárással, ha az ugy életbe lép, a mint szándékolva van, a peres közönség érdeke nagyon megtámadva lesz a leglényegesebb alapon két irányból és pedig oly módon, hogy az a támadás nagyon rövid idő alatt tönkre teszi vagy a felek érdekeit, vagy magát az új törvényt. Kifejtem és indokolni igyekszem állításomat, bár tudom, célt nem érek vele; mert —• fogadni mernék reá — az intézők megrögzött elhatározását semmiféle fejtegetés többé módosítani nem képes; ők ezután már a minden áron életbeléptetendő olyan a milyen törvénynek bekövetkezendő tévedéseit és hibáit csakis az élettapasztalásból merített kényszerűség folytán — de nem az én beszédem — avagy más ahhoz értő tanácsa következtében — fogják orvosolni és azokat is csak akkor, mikor az experimentatio bele kerül egy csomó költségébe és vesződségébe az államnak és a peres közönségnek is egyaránt ; mert a kormányozási akaraterély nem csak hadi téren, hanem még igazságügyi téren is szükséges; —• ez pedig meg nem engedheti, hogy a kormányzó, a ki hivatva van kormányozni: ma Pálra, holnap Péterre hallgasson. (Csak hogy természetesen annak a kormányzói erélyességnek — bármely téren párosulva kell lennie — bizonyos fokú tapintattal és bölcsességgel.) Nem érek célt . . ., de jogilag oly lényegesnek, a jövőre nézve oly fontosnak ítélem most még e felszólalást a közönség érdekében, hogy azt megtenni el nem mulaszthatom. * Nem a mi álláspontunk ugyan szerző álláspontja, azonban el kell ismernünk, hogy sok figyelemreméltó eszmét pendít meg cikkében. A szerkesztőség. Lapunk mai .szám Törvénykezésünk és igazságügyi administratiónk együt" tesen egy olyan alapon nyugszik, melynek — kézzel foghatólag magyarázva a dolgot — három lába, három támpontja van. Hogy jó igazságügyi politikát s az igazságügyi politikának leghelyesebb elveit követhessük jelen igazságügyi szervezetünk mellett, nekünk mindenkor hármas érdekre, tudniillik az állam, a bíróság és a felek érdekére kell egyaránt óvatosan vigyázni, akár a bírósági szervezetet mozgassuk, akár a bírói eljárást codifikáljuk. A hol nem az állam vette át s nem az állam tartja kezében az igazságszolgáltatás apparátusát, a hol az állam nem fizeti az igazságügyi tisztviselőket, ott az állam csak is némi erkölcsi felügyeletet gyakorol magasabb állami szempontból ; de a hol ellenkezőleg az állam szolgáltatja az igazságot, fizeti saját pénztárából a bírákat és hivatalnokokat, mint nálunk: ott a morális ellenőrzésen kívül közönséges üzleti spekulatió, egyéni önzés tolja előtérbe minden poszton az állam financiális érdekét. Az állam maga egy ügynök, egy közönséges üzleti vállalkozó ; takarékoskodik pénzével, midőn az adózókat nagy adózásra szorítja s midőn a tisztviselők fizetését, nyugdíját, jutalmát stb. mérsékli vagy megvonja. A birói kar érdeke szintén nyilvánvaló; ezen érdeknek az igazságügyi apparátusban való jelenléte bizonyításra nem szorul; mert sok munka, nagy felelősség, kevés fizetés épen ugy megtámadja a birói kar érdekét, a mint legyezné azt egy olyan perrendtartás, a mely jó fizetés mellett kevés munkát s kicsi felelősséget szabna a bíróra. A peres közönség érdeke pedig valóban mindkettő (az állam és a birói kar érdeke) felett áll; mert a közönség maga a nemzet; képezi a nemzeti államot és adja a pénzt az államnak, melyből fizeti a tisztviselőit. Az országos közönség jóllétének igazságügyi helyzetének emelkedése avagy hanyatlása egyaránt kihat nem csak a kasztszerű bíróság érdekére, hanem magának az államnak az érdekére is. Ezek ismeretes elemi dolgok, de felemlitésére szükségem volt; mert azt akarom kijelenteni, hogy az új sommás eljárás egyedül a birói kar érdekénekkedvez, csakis a peres közönség érd ek ei t,— pedigismétlem, veszélyesen — megtámadja azállamérdekével együtt. Ennyi a lényeges reform az új törvényben, a többi intézkedése vagy nem lényeges, vagy nem új. Általában a szóbeliségről nekem meg van az én véleményem, azt e becses lapokban közöltem is volt (1892. évi 40-ik számban). Én a szóbeli eljárást fatális működésnek tartom, a peres közönség szempontjából itélve meg; mert a peres fél általa egyetlen hatóság önkénye alá szorittatik. Ugyanis roppant előny az a nagy közönségre nézve, ha a felsőbb bíróság felebbezés esetében összemérheti az alsó fokú bíróság működését a maga működésével; ezen állítás igazságának és helyességének bővebb bebizonyítása igen hálás feladatot képezne, de azt ezúttal mellőzve, csak is a felső bíróságok nagyszámú feloldó határozataira hivatkozom és utalok azokban azon körülményre, hogy 60—70 százaléknyi esetben a felső biró csak is azért kaphatta meg a hibát az eljárásban, mivel az alsó fokú hatóság funktiója felebbezéskor mindjárt szemébe ötlött és csak is ezért rendelte el a szükséges correctiót s nem azért, mert a fél felebbezett, mert hát a felebbező figyelmét ki is kerülte volna a kérdéses törvénytelenség, írásos eljárás mellett (mely alatt én magam sohasem a rendes perbeli eljárást értem, hanem a jegyzőkönyvi tárgyalást, mit az üzleti világ nagy eszélyesen a kereskedelmi törvényekben fektetett le) ha több fokú bíróság 13 oldalra terjed.