A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 25. szám - Az előzetes eljárás reformja. Folytatás

A JOG. 99 A piaci vagy tőzsdei árral nem biró árúknál á vevő a késedelmes eladótól azon kárának megtérítését is követelheti, mely az által állott elő, hogy a megrendelt, de uein szállított árűkat hasronnal tovább el nem adhatta. Az elmaradt haszon szakértők által is megállapítható. A szegedi kir. itólő tábla íteletet hozott: Alperes felebbezésének az a része, a mely az 1890. évi 15,193. sz. végzés ellen irányul, hivatalból visszautasittatik. A mindkét fél felebbezése folytán megvizsgált ítélet megváltoztatik, felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. Indokolás: Az alperes részéről kért igazolás kérdésében 1890. évi 15,193. sz. a. kelt elsöbirósági végzés alperesnek 1890. évi augusztus hó 9-ik napján kézbesittetett, a felebbezés pedig, melynek egy része az említett végzés ellen is irányul, 1891. évi február hó 24. napján, tehát az 1881. L1X. t.-c. 51. § ában megszabott 8 napi határidőn túl elkésve adatott be. E miatt a felebbezésnek azt a részét, a mely az 1890. évi 15,193. számú végzés ellen irányul, az 1881 : LIX. t.-c. 27. §-a értelmében hivatalból visszautasítani kellett. Felperes azért kéri alperest a 25 frt 60 kr. mint elmaradt haszon megfizetésére kötelezni, mert a B) alatt csatolt megrendelési jegyzékben a II. alatt kitüntetett 1^3 tucat árút alperes nem a kikötött minőségbeu küldötte meg, az I. alatt kitüntetett 4 tucat árúnak megküldését pedig alperes utóbb megtagadta. Az l'/s tucat árú visszaküldésére felperes azt hozza fel okul, hogy míg a B) alatt csatolt jegyzékben az árúk szine meg van jelölve, addig a 4-/. alatt csatolt szállítólevélben az árúk szine nincsen kitüntetve. Azzal, hogy alperes az iy3 tucat minőségileg kifogásolt árút fentartás nélkül visszavette, igazoltnak kellett elfogadni, hogy az árú a kikötött minőségnek meg nem felel. Nem bir alappal alperesnek az a kifogása sem, hogy az ő kereskedelmi utazója R. S., a kivel felperes az ügyletet megkötötte, nem volt megbízva a B) alatt csatolt megrendelési jegyzékben I. alatt kitüntetett 4 tucat árú eladására. Alperesnek ez a kifogása nem volt elfogadható azért, mert kereskedelmi utazója olyan nemű árúk megrendelését fogadta el, a milyen nemű árúk eladásával alperes foglalkozik, igy tehát a keresk. törvény 43. §-a értelmében alperes utazójának jogköre az I. alatt kitüntetett árúk eladására is kiterjedt. Ezek szerint a miatt, hogy az árúk egy része a kikötött minőségnek meg nem felelt, másik részének megküldését pedig alperes megtagadta, kétségtelen, hogy felperes a kereskedelmi törvény 348. 353. §-ai értelmében kártérítést követelhet. Minthogy azonban felperes nem tényleges kárt, hanem elmaradt hasznot követel s maga sem állítja, hogy akár az árúknak mástól megszerzésével, akár nem teljesítés folytán más részére kártérítés fizetéssel, vagy bármily más módon tényleges kárt szenvedett, ennek alapján az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. (1891. dec. 2-án. 1,132. sz. a.) A kir. Curia Ítéletet hozott: Mindkét alsófokú bíróság ítéletének megváltoztatásával alperes feltétlenül köteleztetik, felperesnek 25 frt 60 kr. tőkét, és jár. megfizetni. Indokok: Helyesen fejtette ki a kir. ítélő tábla indokaiban, hogy felperes a keresk. törvény 348., illetve 353. §-ak alapján kártérítést követelni jogosult a miatt, mert alperes a B), illetőleg az annak megfelelő 3 /. alatti jegyzék szerint megrendelt árúkat részben épen nem, részben pedig hiányos minőségben szállította felperesnek. Helyesek ezek az indokok annyival is inkább, mert az alperes utazója által kiállított megrendelési jegyekből az alperes által vitatott feltételes megrendelés mindkét számú árúra nézve a szállítás tekintetében az utazó által minden feltétel nélkül fogadtatott el és küldetett el alpereshez. De nem helyes azon indok, mely a másodfokú bíróságot a kereset elutasítására vezette, hogy t. i. felperes nem tényleges kárt, hanem elmaradt hasznot követelvén és maga sem állítván, hogy akár az árúknak mástól megszerzésével, akár nem teljesítés folytán más részére kártérítéssel vagy bármily más módon tényleges kárt szenvedett volna, kártérítést ezért nem követelhet. A keresk. törvény 356. §. 2. pontjában foglalt rendelkezés ugyanis nem zárja ki, hogy a piaci vagy tőzsdei árral nem biró árúknál, milyenek a szóban levő árúk, a vevő a késedelmes eladótól azon kárának megtérítését is követelhesse (keresk. törv. 272. §.), mely az által állott elő, hogy a megrendelt, de nem szállitott árúkat haszonnal tovább nem adhatta. Ez az elmaradt haszon pedig a szakértők egyhangú véleménye szerint teljesen megfelel a kereset tárgyává tett kártérítési követelés összegének, mihez képest alperes annak és a prts. 251. §. alapján a per- és felebbezési költségnek megfizetésére feltétlenül kötelezendő volt. (1893. ápril 5-én. 485/93. sz. a) Büivügyekben. A marosvásárhelyi m. kir. itélő tábla 3-ik számú büntető határozata. (A btk. 261.275. §§. és az 1883. évi VI. t.-c. 2. §-a.) B. Juon magánvádlónak B. Niculae vádlott ellen becsületsértés miatt folyamatban levő büntető ügyben azt a kérdést illetőleg: hogyha az első bíróság vádlottat a btk. 261. $-ában meghatározott becsületsértés vétségben bűnösnek mondja ki, de a büntetés alól felmenti és a kir. törvényszék mint másodbiróság az első biróság Ítéletét a bűnösségre nézve helybenhagyja, azonban vádlottat 200 frton alóli büntetésre ítéli, az 1883. évi VI. fórvénycikk 2. §-a 1. pontja alapján vádlottnak ezen másodbírósági ítélet ellen van-e felebbezési joga ? — a marosvásárhelyi kir. itélő tábla az 1893. évi május hó 10-ik napján 783/11. sz. a. hozott és a határozattárba felvétetni rendelt Határozatával kimondotta : a kir. járásbíróság által a btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétség miatt bűnösnek itélt, azonban a btk. 275. §-a alapján a büntetés alól felmentett vádlottnak a kir. törvényszék mint másodbiróság által hozott azon Ítélete ellen, mely szerint az első biróság Ítélete a bűnösség kérdésében helybenhagyatik, a büntetésre nézve pedig megváltoztatik és vádlott 200 frton alóli pénzbüntetésre Ítéltetik, az 1883. évi VI. t.-cikk 2. §-a 1. pontja értelmében felebbezési joga nincs; mert: ha az első biróság vádlottat a btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétség miatt bűnösnek Ítélte és a btk. 275. §. alapján csak a büntetés alól mentette fel, a kir. törvényszék mint másodbiróság az első biróság Ítéletét a bűnösségre nézve helybenhagyja s csak a büntetésre nézve változtatja meg s vádlottat a btk. 261. § a alapján 200 frton alóli pénzbüntetésre itéli : ekkor a bűnösségre nézve két egybehangzó Ítélet létezik s a másodbiróság ítélete csak a büntetés tekintetében különbözik az első biróság Ítéletétől; már pedig az 1883. évi VI. t.-c. 2. §-a világosan meghatározza, hogy a másodbirósági Ítélet ellen vádlotl csak akkor élhet felebvitellel, ha a másodbiróság őt az első bírósági felmentő Ítélet megváltoztatásával bűnösnek ítélte, a mi az adott esetben nem forog fenn, magától értetik, hogy ily esetben az 1883 : VI. t.-cikk 3. §. értelmében vádlott javára a kir. ügyésznek sincs felebbezési joga. Maros-Vásárhelyit, 1893. évi május hó 10-én. Hitelesíttetett Maros-Vásárhelyit, 1893. évi május hó 18-án. Csalás bűnténye forog fenn, ha az ügynök azt a hitet ébreszti a megrendelőben, illetve vevőben, hogy ö előlegek felvételére jogosult s ravasz fondorlattal az által is tévedésbe ejti, hogy a felvett pénzösszegeket nyugtatja is. A budapesti kir. törvényszék (1892. febr. 8., 4,770. sz. a.) : L. Arnold bűnösnek mondatik ki a M. Kázmér kárára elkövetett! a btk. 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében és ezért a btk. 358. §. alapján egy havi fogházra ítéltetik stb. Indokok: 1890. dec. havában M. Kázmér panaszosnak cukrász-üzletébe bejött L. Arnold ügynök és hajlandónak nyilatkozott panaszosnak cukrász-üzletét 25 vidéki lapban hirdetni. Panaszos vádlottnak ajánlatát elfogadván, közöttük oly egyesség jött létre, mely szerint panaszos 25 frtot fizet, vádlott pedig viszont köteles a lapokat panaszosnak beküldeni; az eset megtörténte után néhány napra vádlott ismét felkereste panaszost és ezen alkalommal bélyeg címén 7 frt 50 krnyi összeget kért. Panaszos ezen összeget kifizette, a mit az iratokhoz •/. alá becsatolt nyugta is bizonyít. Ezen nyugta panaszosnak a végtárgyalás során eskü alatt tett vallomása szerint akként állíttatott ki vádlott által, hogy az abban nyugtatott 7 frt 50 kr. be fog számíttatni a kialkudott 25 frt díjba. Midőn már a hirdetések a lapokban megjelentek, panaszos fel lett szólítva a Jaulusz és társa cég által a 25 frt díj lefizetésére, mit azonban panaszos — tekintettel arra, hogy ő az ügynöknek már 7 frt 50 krt fizetett — csak ezen összeg levonásával akart teljesiteni. Ekkor a nevezett cég a szintén az iratokhoz csatolt sommás kereset alapján panaszost beperelte, ki is ezen perlés folytán a cégnek részére összesen 29 frt lefizetésére köteleztetett. Tekintettel azon körülményre, hogy vádlott panaszossal a hirdetési üzletet akként kötötte meg, hogy az összes költség tisztán csak 25 frtot fog kitenni, nem volt jogosítva többé bélyeg fejében újabb költséget követelni, sőt midőn panaszos a cégnek a beperlés folytán az összeget kifizette, vádlottnak kötelessége lett volna a felvett 7 frt 50 krt rendeltetési helyére fordítani. Miután pedig vádlott a 7 frt 50 krt az egyesség ellenére jogtalanul felvéve azt saját céljaira fordította s miután a tárgyalás alkalmával kihallgatott A. József tanú eskü alatt vallotta azt, hogy az ügynökök nincsenek jogosítva az illető felektől előlegeket felvenni, vádlottnak ezen cselekménye, tekintettel arra, miszerint ő is beismerte azt, hogy panaszossal oly megállapodásra jutott, hogy a hirdetéseket csak 25 frt díjért fogja eszközölni, a btk. 355. §-ába ütköző sikkasztás vétségének tényálladékát állapítja meg s ezért őt arra való tekintettel, hogy már két ízben hason cselekményért büntetve volt, a rendelkező részben megállapított büntetéssel sújtani kellett stb. A 4 frt kárigény érvényesítésével panaszos polgári perutra volt utasítandó.