A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 25. szám - A psychiater szerepe a bűnperben - Az esküre jelentkezés kérdéséhez

194 A JOG. Nem önös érdekek, hanem magas állami és speciális igazságügypolitikai kívánalmak lebegnek szemünk előtt. Eze­ket csak úgy érvényesíthetjük és ha egyszer érvényesítettük, csak úgy óvhatjuk meg, ha az egyes bírákat, kiknek kezein a perek 90"/o-a fog megfordulni, mindazon biztosítékokkal körülövezzük, a melyeket hivatásuk fontossága, feladataik súlya és nehéz munkájuk értéke után következtetve, bízvást megérdemelnek. Mindezeket egy cséppel sem tartjuk előnyösebbek, könnyebbek- és kényelmesebbeknek, mint a törvényszéki vizsgálóbirákéit. Mert valamint a törvényszéki vizsgálóbírót a vizsgálatok, úgy a járásbirót a sürgős panaszok és ügyek elintézése egyaránt köti. A fenmaradó különbséget, hogy a vizsgálóbíró a napnak bármely szakában helyt állni köteles, kiegyenlíti az, hogy a vizsgálóbíró ítéleteket sem nem hoz, sem írásba nem foglal, a járásbiró ellenben míg egyrészt épp úgy megállapítja és nyomozza a tényállást, addig más részt nyomban itél és ítéletét nyomban, de minden esetre az nap meg kell, hogy szerkeszsze, mert máskép nem él meg. Ott van a mód és eszköz az 1891. évi XVII. és az 1893. évi IV. törvénycikkekben a tevékeny, szakképzett és arravaló járásbirák honorálására. Ajánljuk ezek alkalmazását kivétel nélkül mindannyiszor, a hányszor alkalmazásuk indo­kolt és szükséges. Es ajánljuk a hiányos személyzet pótlását is főkép az ország nemzetiségi vidékein. Az adott helyzetek­kel és a status quo ante val való megalkuvás politikája azon vidékeken megbocsájthatatlan hiba volna. Hasonlóképp ajánl­juk, hogy olykor-olykor a felsőbb felügyeleti hatóságok is életjelt adjanak magukról. Ha látja az a német, szerb vagy román, hogy bíróságai nincsenek magukra hagyva, hogy velők az igazságügy magasabb repraesentansai is gondolnak s jogos érdekeiket előmozdítják és hathatós védelemben részesitik, az csak jótékony hatású lehet. így contemplálva az új perrendtartást és a járásbírósá­goknak az új törvény aegise alatt alakuló jövőjét, hiszszük, hogy ez nem lesz más, mint szép, hiszszük, hogy e jövőnek kivívásában az oroszlánrész az egyes bírákat illetendi és hogy épen ők lesznek azok, a kiknek »félő örömük«, »kétes remé­nyök« biztosra válva és megvalósulva, a magyar jogi törvény­hozás egyik legsikerültebb alkotását lelkesedéssel üdvözlik s egyhangúlag kiáltják : halleluja ! Az esküre jelentkezés kérdéséhez Irta: CSIPKÉS ÁRPÁD, m.-vásárhelyi kir albiró. Nagyon gyakran előfordul, hogy a fél, kinek az első- vagy a másodbirósági Ítéletben eskü ítéltetett, még a felebbezési határ­idő lejárta előtt vagy az ellenfél által beadott felebbezés dacára, melyről egyébiránt rendszerint az esküjelentkezési határidő lejárta után nyer végzés által értesülést, az esküjelentkezési kérést beadja. Erre az óvatosság is inti öt vagy meghatalmazottját, mert az eskü­nek az utódok által való letehetése a ptr. 244. §-a szerint attól a feltételtől függ, hogy a fél arra személyesen vagy e végre külö­nösen meghatalmazott megbízottja által ajánlkozott légyen s ha ezen ajanlkozás az ítélet, előtt nem történt, vagy történt ugyan, de az ítélet más esküt tartalmaz, a mint ez a bíróság eltérő szövegezése vagy a póteskü alkalmazása mellett, mely a ptr. 236 §-a szerint a bizonyíték kiegészítése végett, bár nem ajánl­tatott is, megítélhető: lehetséges, akkor csak az Ítélet jogerejűvé válta, illetőleg a harraadbirósági ítélet kézbesítése után 15 nap alatt kötelező jelentkezés által történhetik. Az esküt tartalmazó első- vagy másodbirósági ítélet meg­felebbezése folytán hozott másod- vagy harraadbirósági Ítélet, valamint az esküt megítélt elsőbirósági ítéletet az eskü elejtésével megváltoztató másodbirósági ítélet megfelebbezése folytán hozott harmadbirósági ítélet a már egyszer megítélt eskü szövegét egészen megváltoztatva, más körülményekre kiterjesztve, de módosítva, tehát részben megváltoztatva tartalmazhatja. Az a kérdés : kell-e a félnek, kinek részére a felsőbirósági Ítéletben más, illetőleg módosított eskü ítéltetett meg, annak letételére újabban jelentkezni ? Egyfelől azt lehetne mondani, hogy a fél egyszer már jelent­kezett az esküre, tehát a letétel iránt való készségét kijelentette, újabb kijelentés nem szükséges, de másfelől azt is, hogy a felső­birósági ítéletben szövegezett eskü egészen új, arra a félnek minden esetben újabban kell jelentkeznie. Szerény nézetem szerint egyik felfogás sem helyes. Hogy készségét a fél kijelentette, az kétségtelen. De ezen kijelentés csak azok között a határok között mozgott, melyek az először megítélt eskü szövege által megvonattak. Ebből következik, hogy ha az eskü egészen megváltoztattatott, tehát más körülményekre vonatkozván, egészé­ben is más: erre az esküre a kijelentés sem történt. De akkor is, ha az eskü csak részben változtatva, tehát módosítva lőn, arra a kijelentés az emiitett határokhoz képest csak annyiban vonatkozhatott, a mennyiben az újabb eskü a korábbitól qn alitative a fél hátrányára, lényegesen nem különbözik. Figyelembe lesz veendő, vájjon a felső­bíróság által eszközölt módosítás nemcsak stilaris-e, mert ha igen, akkor az újabb eskü a korábbival lényegében azonos; továbbá, ha vájjon a módosítás nemcsak quantitativ természetíí-e, mert miután a kisebb a nagyobban foglaltatik s miután a fél, midőn az eskü több tételből áll, egyes tételekre is tehet esküt s a becslő esküt a megítélt összegnél ldsebbre is leteheti (budapesti kir. tábla 570/1884. sz. Legfőbb Ítélőszék 4,346/1876. sz.) a nagyobb összegre esküdni késznek nyilatkozott, az ebben foglp.lt kisebbre is ilyennek tekintendő: végül, hogy ha a módosítás qualitativ természetű, vájjon nem szolgál-e a fél előnyére, mely eset a reformatio in pejus kizárásánál fogva, eltekintve attól, hogy a fél az Ítélet egy részére esküjelentkezési kérést adhat be s a másikra felebbezhet is, mi az 1881 : L1X. t.-c. 42. §-ában ki van mondva, TÁRCA. A psychíater szerepe a bűnperben. — A »Jog« eredeti tárcája. ­Irta: ROSENTHAL HUGÓ. Büntető-politikai vizsgálódások nálunk ritkaság számba mennek. Mig külföldön mindenfelé óriási mérveket ölt az a mozgalom, mely a bűntett előidéző okainak és a bűntettes egyéni­ségének tudományos vizsgálását és tanulmányozását tűzte ki célul, és e mozgalom eredményeként megjelenő munkák száma napról­napra rohamosan növekedik: addig nálunk még mindig csak egyes túrvényparagrafusokon rágódnak kriminalistáink legjobbjai Mintha bizony egészen isi volna merítve minden tudomány, ha »bizonyitvány-hamisitásról« írunk öles polémiákat, ha szőrszál­hasogatjuk továbbra is a lopás-, csalás-, és sikkasztásnak már amúgy is végtelen finomra metszett különbségeit vagy szellemesen kimutatjuk a testi sértés kísérletének lehetetlenségét! Mintha az a mai büntetőjog olyan pompás, nagyszerű épület volna, melyen már soha semmit vakolni és tatarozni nem kellene, hanem elég­séges az épület egyes részeinek hü és kimerítő leírása a végből, hogy az embereket megvédelmezzük a bűntettesek irtó sáska­járásától ! Hát csakugyan oly messzire vagyunk keleten, hogy hozzánk minden tudományos mozgalom csak 30—40 év múlva juthat?! Rólunk mondhatná el csak igazán Liszt, a mit nemrég egy cikkében mondott Lipcséről Mittelstádtnek: »Leipzig scheint in kriminalpolitischer Beziehung etwas excentrisch zu Hegen.«* Annál örvendetesebb tényként üdvözölhetjük a felolvasások­nak egy sorát, melyet a jogászegyletben tartottak az elmegyógyász szerepéről a bünperben. Alkalmat az eszmecserére dr. Salgó Jakab lipótmezei orsz. tébolydai főorvos e című felolvasása * Franz v. Liszt. »Die deterministischen Gegner der Zweckstrafe* Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft XIII. Band 4. u. 5. Heft. E cikkre még visszatérünk. adott: »Kétes elmeállapotok törvényszékek előtt.« Erre a jogászok részérő! Edvi Illés Károly válaszolt, harmadiknak pedig Laufenauer Károly tanár nyilatkozott. Az előadások terjedelmes volta és kiválósága dacára sem kaptunk világos feleletet arra a fő, és jogászt ép ugy, mint orvost érdeklő kérdésre: vájjon helyes-e az, hogy a bíró felül­bírálhassa az elmegyógyász véleményét avádlott elmebeli állapotáról? Ugy látszik, az orvosok nem akarták véleményöket e kér­désben leplezetlenül kimondani, csak sejttették, hogy a jogász nem képes megítélni, vájjon épelméjű vagy elmebeteg-e valaki, mert ehhez más is kell, mint jogtudomány. De az a kevés, a mit mondottak, épen elég volt arra, hogy a jogász ugy tekintse, mint féltékenyen őrzött hatáskörébe való beavatkozást az orvosok részéről és egyik első kriminahstánk 'sietett is annak kijelen­tésével, hogy: »ez a Salgó veszedelmes ember!« (Már mint a jogászokra nézve.) Tényleg ma ugy áll nálunk a dolog, hogy hasztalanul mondja az elmegyógyász valakiről, hogy elmebeteg, ha a birónak ugy tetszik, hát kimondja, hogy nem elmebeteg, A miként a Curia egyik Ítéletében kimondotta azt, a psychiatriaban eddigelé ismeretlen tényt, hogy paralysisben van lucidum intervallum. Hiába mondja a világ összes szakembere, hiába tanítja a psychi­atria tudománya, hogy nincs, a főméltóságu m. kir. Curia constatálja, hogy van, hát igenis kell lenni! »Res judicata est.U A kérdést egészen élére állítva szükséges beható vizsgálat tárgyává tenni. I. A mai büntetőjog az akaratszabadság hypotézisén alapul. Feltételezése az, hogy rendesen, az esetek túlnyomóan nagy számában tudja a bűntettes, mit fog elkövetni, mérlegelheti tettének következményeit és azután választhat a jó és rossz között. Azért mert a rosszat választotta, büntetést érdemel, lakoljon. Vannak azonban esetek, melyekben az embernek nincs szabail akarati elhatározási képessége, a mikor tehát büntetni nem lehet. Ilyen eset az elmezavar fenforgása is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom