A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 23. szám - A m. kir. igazságügyministernek 14.415/893. I. M. sz. rendelete, a büntető birói ügyviteli szabályok 15,16.,28. és 54.§-ainak módositása tárgyában - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat a képviselőházban. Folytatás

A JOG. 181 |. minister ur fol is említette, részben figyelembe véve az észlelt visszásságokat, B fizetést eljárásban akarta az orvoslásnak egy másik módját nyújtani és erre, nini ezt a t. képviselő urak bizonyára tudják, a fizetési meghagyásra vonatkozó torvényjavaslat 1. ij-a a/ orvoslásnak egyik nemét megadja. A mi az egyes niódositványokat illeti, az első módositvány arra vonatk Ik, hogy az 5. pontban a g) és k) alpontok hagyassanak ki és ezek helyébe vetessek fel az, hogy: »a bérleti és haszonbérleti viszonyból felmerülő mindennemű keresetek, kivéve az 500 frtot felül haladó követeléseket, akkor, ha ezekre nézve az a) pontban emiitett minőségi! okirattal a sommás eljárás kikötve nincs.* T. ház! Ugy az 18(5S., mint az 1881-iki t.-cikkben beható megfontolás tárgyáva tette a ház a haszonbérleteket és különös garanciát kivánt ugy a hasionbérbe adó, mint a haszonbérbe vevő részére a jogorvoslat szempontjából. Azt hiszem, azok a garanciák, melyeket a t. ház akkor a földbirtokos - v érdekében szükségesnek talált, oly nyomósak, hogy azoknak egvenkénti ismétlése nélkül is kérhetem a t. házat, hogy ne méltóztassék túlmenni azokon a korlátokon, hanem követelje meg azt a biztosítékot, melyet a törvényhozás jakkor megkívánt, hogy t. i. csak bizonyos eseteket utalt a sommás eljárásra, az esetek egy részében pedig Írásbeli szerződést kivánt, még pedig a földbirtokosok érdekeinek megóvása szempontjából. A második módositvány az 1. §. második pontjára vonatkozik, mely szerint az 1868: LIV. t.-c. 44. §-ában felsorolt szervek, hozassanak törlésbe, azzal azonban, hogy a zálogjog törlésére irányuló perek, még pedig 500 frt erejéig, a járásbíróságok hatáskörébe vétessenek fel. Az 18'í8 : LIV. t.-c. 44. §-áhan felsorolt peres ügyeknek a járásbíróságok hatáskörébe felvételének indokait a t. minister ur előterjesztette. Kétségtelen az, hogy ma, midőn majdnem minden járásbiróság el van látva telekkönyvi hatáskörrel, és figyelembe véve azt a törvényhozási intézkedést, a melyet a telekkönyvekre nézve a t. ház megalkotott, t. i. hogy az egyes-birói intézményt hozta be, és ebben az egyes-bíróság hatáskörét a telekkönyvi rendelet alapián megindított perekre nézve meg is határozta, ez indokolja azt, hogy az értékviszonyok tekintetében, melyekben különösen ingatlanoknál a peres felek kímélését kell szem előtt tartani, a járásbíróságok hatáskörét ebben az irányban kiterjesztettük. De a mi az 5J0 frtig való kiterjesztést illeti, az már tul menne azon a határon, mely erre nézve a javaslatban meg van állapítva. Mert ha elfogadtatik az a módositvány, mely a zálogjog-törlési perek értékhatárának 000 frtig kiterjesztését kívánja, akkor az az ellenmondás fordul elő, hogy a zálogjog-törlési perek 500 frtig, más ingatlanokra vonatkozó perek pedig 200 frt erejéig utasíttatnak a járásbíróságokhoz. A t. képviseiő ur az 1. §. B) pontjában 200 frt helyett 300 frt értékhatárt kíván felvétetni. Az érték megállapítása itt kizárólag célszerűségi szempontból történik A bizottság ebben a tekintetben amaz adatok alapján indult el, melyet az igazságügymintster ur rendelkezésére bocsátott és szem előtt tartotta a munka" felosztást, mely az érték megállapítása alapján a járásbíróságokra nézve fog előállani. Ha nem fogadná el a t. ház a bizottság által a javaslatban megállapított értékmeghatározást, hanem más érték-megállapítási módot fogadna el, akkor könnyen megtörténhetnék, hogy megzavartatnék az egyensúly, melyet az érték meghatározása által elérni akarunk. Áttérek azokra a módositványokra, a melyek Remete és Mérey képviselő urak által adattak elő. Remete képviselő ur módositványát a minister ur elfogadta, erre nézve tehát a magam részéről minden megjegyzés felesleges. A mi Mérey képviselő ur módositványait illeti, ugy emlékszem, hogy a minister ur nem mind fogadta el azokat. A képviselő ur az i) pontra azt a módositványt adta be, hogy annak szövege következőleg állapíttassuk meg : »A haszonbérleti szerződés megszüntetése iránti kere-etek a bérfizetés elmulasztása, vagy oly kikötések nem teljesítése, vagy megszegése miatt, mely kötelezettségeknek nem teljesítése, vagy megszegése esetére . . . * Midőn a t. képviselő ur előterjesztette módositványát, akkor csak arra méltóztatott Ü módositványt kiterjeszteni, hogy »nem a teljesítés vagy megszegést helyett tétessék »nem teljesítése, illetőleg megszegése*. Azt hiszem, t. ház, hogy ha nem szükséges a szakasz többi részét bolygatni s az uj szöveget azzal szembe állítani, célszerű volna, ha a t. képviselő ur csak előbbi módositványát tartaná fenn; nem pedig egy egészen új szöveget, a melyre maga sem fektet súlyt, A k) pont második sorában a képviselő ur azt indítványozza, hogy e szavak helyett: »avagy a szerződésben elvállalt kötelezettségek teljesítése iránt* tétessék »vagy általuk . Xem tudom, fentartja-e a képviselő ur ezt az indítványát. Mérey Lajos : Kijelentettem már, hogy miután a minister ur az »a« betűt a szövegből elejtette, e módositványt nem tartom fenn. Je Ilinek Arthur előadó: Az 5. pont a) alpontjához a t. képviselő ur azt a módositványt adta be, hogy a mult idő helyett a jelen idő tétessék. De ha jól emlékszem, a képviselő ur oly irányban is módosítani kívánta a szöveget, a mint azt többen is felhozták a részletes vita alkalmával, hogy hagyassanak ki a szövegből e szavak : ha az okirat a követelés létrejöttét és mennyiségét teljesen bizonyítja. Kn a magam részéről ezt nem hoztam javaslatba abból a szempontból, mert itt az értékre való tekintet nélkül utaljuk az ügyeket a járásbíróság hatáskörébe és igy azoktól bizonyos likviditást tételezünk fel s ezért engedjük meg a hatáskör kitágítását. E likviditást megállapítani az első pillanatra kell, hogy lehetséges legyen. E szempontnak pedig teljes háttérbe szorulása volna, ha kihagynék a szövegből e szavakat. Nagy bajok keletkezhetnének ebből egyes vidékekre nézve, mert vannak esetek, hogy a nagyobb építkezési szerződések, melyeknek szubstrátuma milliókból áll, járásbíróságok által tárgyaltattak s egyes bírák évekig el voltak foglalva egy pör elintézésével, a mi a járásbirósági szervezetnek, az ott elhelyezett erőknek kellő felhasználását lehetetlenné teszi. Ezek az állapotok több helyen állottak elő, a hol az egyes bírák évekig el voltak vonva az egyes perek miatt a rendszeres munkától. E szempontot is méltóztassék a módosítás megbirálásánál tekintetbe venni. Kemény Pál t. képviselő ur az 1. §-hoz azt a módositványt adta be, hogy annak 2. és 3. pontjában ne 200, hanem 500 frt vétessék be. Erre nézve indokolásomat én már előterjesztettem, elmondva, hogy az érték-meghatározásnak célszerűsége szempontjából ama perek felosztása, a melyek a törvényszékek és járásbiróság közt megoszlanak, helyes. Tartózkodnunk kell attól az állásponttól, a mely a járásbíróságoknál a túlságos nagy személyszaporitást teszi szükségessé. A közönségre nézve már nagy jótétemény foglaltatik abban, hogy azok a perek is, a melyek eddig a törvényszékekhez tartoztak, most olcsóbb és gyorsabb eljárás alá vétetnek. Ezek azok <i módosítások, a melyek a vita folyamán előterjesztettek s a melyeket az általam javasolt módon részint elfogadni, részint elejtetni kérek. Ot percnyi szünet után következett a szavazás. A ház a beterjesztett 14 hat ározati javaslat és módosítás közül Mérey Lajos három módosítását fogadta el. Kullmann Lajosét az igazságügyi bizottsághoz utasították, a többit elvetették. A 2. §-nál Neumann Ármin: T. ház! A törvényjavaslat 2. §-ának első bekezdésének első pontja meghatározza, hogy a kereskedelmi törvényben felsorolt ügyletekből felmerülő keresetek hova tartoznak, másfelől pedig megszabja a korlátokat is, a melyek közt azok a sommás eljárás és a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartoznak. E szakasznak intézkedésében bizonyos anomália foglaltatik az előző szakaszszal szemben. Ugyanis a 2. §. első pontjában a járásbiróság hatáskörébe utaltatnak többek közt a kereskedelmi törvény 258. ás 259-ik fejezeteinek mindazon pontjai, a melyek a kereskedelmi ügyletekre vonatkoznak. De ez világosan csakis az 1. § 1.. 4. és 5. a) pontjaiban meghatározott esetekben történik, vagyis akkor, ha azok 500 frt értékhatár közt maradnak, vagy pedig a sommás biróság világosan ki van kötve a perben. Azonban a 2. §. b) és többi pontjai nem alkalmazzák ily esetekben a kereskedelmi ügyletet. Már pedig sem rációja, sem alapja nincs annak, hogy a fogadósok vagy szállásadók és az utazók között az elszállásolási viszonyból eredő keresetek, melyek a kereskedelmi ügylet folytatásából erednek, ne legyenek a sommás eljárás alá terelve. Én azt hiszem, hogy ennek az. anomáliának elejét lehet venni, ha a javaslat 2. ij-ának első bekezdése a következőleg módosíttatnék (olvassa) : »A sommás eljárás alá eső és a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartoznak az első szakasz 1., 4. és 5 pontjának korlátai közt«, továbbá a 2. § 1. pontjában » »259. §.« szavak után, ezek helyett »1. 3.«, tétessék »1. 2. 3.« A második bekezdésben még a kereskedelmi törvény 259. §-ának az 1., 3., 6. és 7. pontjai vannak felvéve, a melyek a sommás eljárás alá tartoznak Azonban a kereskedelmi törvény 259. §-ának második pontja, vagyis az, a mely a bank- és pénzváltóüzletekre vonatkozik, nincs ez eljárás alá véve. Nem tudom, hogy miért ne lehetne ezeket is a sommás eljárás alá terelni ? Bátor vagyok tehát ennélfogva azt a további módosítást ajánlani, hogy a 2. §. 1. pontjában a 259. §. után ezek helyett: »1. 3.', ez tétessék: »1. 2. 3.« Kérem, méltóztassék módosításomat elfogadni. Szilágyi Dezső igazságügyminister : T. ház .' Én azt gondolom, mind a. két módositvány javítást képez a szövegben, azért kérem a t. házat, méltóztassék mindkettőt elfogadni. A 3. §-nál Mezei Mór : T. ház ! E §. 0. pontjának kiegészítését bátorkodom ajánlani. Az 1. §. a sommás eljárás alá utasítja 500 frt értékhatárral a számadási pereket és itt meghatározza az értékmegállapitás módját. De a sommás eljárás alá van utasítva a számadási kötelezettség megállapításának kérdése is, melynél a jövőben előterjesztendő számadás még nem ismeretes, tehát az itt megszabott értékmegállapitási mód e perekre, melyek jelenleg a fölhivási per keretében nyernek megoldást, nem alkalmazható. Semmi aggodalmam nem volna, ha e kötelezettség megállapítási perek minden értékkorlátozás nélkül volnának a sommás eljárás alá utasítva, mert e kérdések meglehetősen egyszerűek. De minthogy a t. ház már az 1. §-ban erre nézve is kimondta az értékkorlátozást, bátor vagyok az értékmegállapitás módjára nézve a 6. ponthoz e toldást indítványozni : i A számadási kötelezettség megállapítása iránt indított perekben pedig az összeg, melyet a felperes keresetében a számadás elő nem terjesztésének esetére felszámított (16 §.).« A 16. §-ra azért történik hivatkozás, mert ez intézkedés ebben foglaltatik. Makfalvay Géza ajánlja, hogy a szolgalom értéke fejeztessék ki. A vitát bezárták. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! A mi Mezei Mór képviselő ur módositványát illeti a számadási perekre nézve, azt a benyújtott szerkezetben elfogadom. Nem mondom, hogy nincs bizonyos alapja Makfalvay Géza t. képviselőtársam módositványának, de hogy a szolgálmány értéke legyen irányadó, ezt nem fogadhatom el. Mi az a szolgálmány ? Azt értem, ha azt mondják, az uralgó telek, a szolgáló telek, és azt is értem, ha azt mondják, a szolgalom értéke. Makfalvay Géza : Kijavítottam szolgalomra. Szilágyi Dezső igazságügyminister : De még akkor sem togadhalom el a módositványt, ha ugy is van kikorrigálva, mert a szolgalom megbecsülése, annak értéke oly határozatlan, hogy minden támpontot nélkülöz. En azon nézetben vagyok, hogy az értékelés alapjául nem szolgálhat a szolgalom, és igy igen sajnálom, de a módositványt nem fogadhatom el. A ház a tételt Mezei Mór módosításával fogadja el. A 4. §-nál Mezei Mór: T. ház! A 4. §-ra nézve két rendbeli megjegyzésem van. Az egyik tisztán a szövegezésre vonatkozik, hogy az világosabbá tétessék. Az érték megállapítása az ingatlanoknál »az adóalaphoz* van kötve, hogyha más adatok elő nem terjesztetnek. Azonban az a közbeszúrt mondat : »a mennyiben valamely fel más bizonyító adatot nem szolgáltat* nincs az alkalmas helyre téve, mert igy csak a szőlőkre és a házosztályadó alá tartozó ingatlanokra vonatkozik, mig a föld- és a házbéradó alá tartozó ingatlanokra nem. E_z tehát egyszerű helyreigazítást igényel. Ellenben a harmadik bekezdésére nézve érdemleges kifogásom van, mert ha méltóztatik a felperesnek megengedni azt, hogy az értékmegállapitást maga eszközölje, midőn t. i. azt mondja a szakasz, hogy a mennyiben felperes a per tárgyára nézve kijelenti, hogy az többet nem ér és ennyit elfogadni hajlandó, ebből le kellene vonni a konzekvenciát, hogy azután az ítéletben az alperes ne abban marasztaltassék, hogy a peres tárgyat, mely körül tulajdonkép a jogvita foly. szolgáltassa ki a felperesnek : hanem az ítéletben alperesnek kellene megadni a jogot, hogy esetleg ő választhassa a kielégítés módját készpénzben 500 frtig. Ez azonban több oknál fogva nem lehetséges. Nem lehetséges először azért, mert azon perekben, a melyek pl. jogviszony, vagy valamely okmány megállapítására vonatkoznak, egyáltalán nem alkalmazható, mert hiszen lehet, hogy e prejudicialis perben nem is a felperes az. a kinek valamit kapnia kell, hnnem ő az, a ki valamit adni tartozik. Különben is az lévén kontemplálva, hogy a kereseti összegre nézve is a felperes maga a kereseti kérelmet, a szóbeli tárgyalás egész folyamán, sőt még a felebbezési eljárásban is kiigazíthatja, módosíthatja, e kikötés fentartása oly megszorítás lenne, mely a kontemplált eljárás alapelvével — hogy formai megszoritá ok az anyagi jog teljes érvényesülését ne gátolhassák — ellentétben áll. Módosításom tehát a következő (olvassa): A második bekezdés következőleg szövegeztessék : »A mennyiben valamely fél más bizonyító adatot nem szolgáltat, szőlő- és bázosztályadó alatt álló ingatlanok értéke a legközelebb mult évi állami adó kétszázszorosa ; házbéradó és földadó alá eső ingatlanoké