A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 22. szám - Az államellenes cselekmény fogalommeghatározása a képviselőház igazságügyi bizottságában - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat a képviselőházban

A J OG. 173 perre vonatkoznak. A viszkereset elbírálására csakis a viszkere- [ settel megtámadott vasút székhelyének bírósága illetékes; több j alperes esetén azoknak székhelyei szerint illetékes bíróságaik közt 1 szabadon választhat felperes (53. cikk.) Az eljárásra nézve a per­bíróság törvényei irányadók. (55. cikk.) Mindazonáltal a nemzet­közi fuvarozási szerződés alapján indított kereseteknél a per­költségekre nézve biztosíték (cautio judieatum solvi) nem követel­hető (56. cikk) még ott sem, hol az egyébként a honi törvények szerint igényelhető volna. Végül kimondja az 56. cikk, hogy azon ítéletek, melyek ezen egyezmény határozmányai alapján akár tárgyalás megtartása után, akár meg nem jelenés folytán hozattak és az eljáró bíró­ságra irányadó törvények szerint végrehajthatókká váltak, az összes szerződő államok területén az illető ország törvényei által megszabott alakszerűségek és feltételek teljesítése mellett végre­hajthatók, a nélkül, hogy az ítélet tartalma anyagilag megvizsgál­ható volna. Két kivétel van ezen szabály alól, t. i. egyrészt nem alkalmazható az a csak előlegesen végrehajtható ítéletekre, más­részt nem az ítélet azon rendelkezéseire, melyek által felperes, mivel pervesztes lett, a perköltségeken felül további kártérítésben marasztaltatik. Ezen szabályok némi magyarázatra szorulnak. Nincs ugyan e szakaszban egyenesen kimondva, mégis nézetem szerint követ­kezik belőle, hogy az ítélő bíróság fogja adott esetben a külföldi bíróságot megkeresni a végrehajtás elrendelése iránt. A végre­hajthatóság feltételét ugyanis az képezi az 56. cikk szeiint: 1. hogy az ítélet a berni egyezmény határozmányai alapján hoza­tott és 2. hogy az eljáró bíróságra irányadó törvények szerint végrehajthatóvá vált legyen, a mi más szavakkal annyit tesz, hogy a végrehajtáshoz való jog az eljáró bíróság államának törvényei szerint bírálandó el. Mindkét követelmény fenforgását leghelye­sebben — hogy ne mondjuk, kizárólag — az ítéletet hozó bíróság fogja megállapíthatni; különösen visszás dolog volna az idegen bíróságnak megengedni, hogy önállólag bírálja meg, vájjon az ítélet az azt kimondó bíróság joga szerint végrehajtható. Ha ezt megengednők, előfordulhatna, hogy pl. a német bíróság oly magyar ítéletre, melyet a magyar bíróság végrehajthatónak tekint, megtagadná a végrehajtást azon ürügy alatt, hogy az ítélet nézete szerint a magyar törvények értelmében Németországon nem végre­hajtható. Ezen visszás állapot csak ugy kerülhető el, ha az itélő bíróság mondja ki az előirt két feltétel fenforgását és ennek alapján a külföldi bíróságot végrehajtás iránt megkeresi; ezen bíróság pedig tartozik a megkeresésnek eleget tenni és az íteletet a saját államának törvényei által megszabott fe'tételek és alakszerűségek teljesítése mellett végrehajtani. A cikknek utóbbi elég homályos része csak ugy értelmezhető, hogy a bíróságnak kötelessége vizsgálni, vájjon a megkeresés a saját országa tör­vényeiben előirt alaknak megfelel-e, pl. a magyar bíróság csak akkor fogja a végrehajtást elrendelni, ha a megkeresés a végre­hajtási törvény 6. és 8. §-ainak megfelelő alakban történt. Ellenben mindazon feltételek, melyektől a végrehajtáshoz való jog függ, nem bírálhatók felül a végrehajtás iránt megkeresett bíróság által, jóllehet kétségtelenül ezek is a végrehajtás »feltételét« képezik. Ehhez képest azt, hogy az ítélet jogerőre emelkedett-e, továbbá a jogosított és kötelezett fél személyében esetleg beállott változást nem a megkeresett, hanem az ítéletet hozó bíróság fogja meg­bírálni, mert a kérdés csak az, hogy az ítélet az eljáró bíróságra irányadó törvények szerint végrehajtható-e. Ezen magyarázat mellett elkerültetik azon visszás eset is, hogy a hozott ítélet alapján egyik államban meg volna felperes joga a végrehajtásra, a másikban nem, a mi nyilván ellenkeznék a berni egyezmény célzatával. Ha rövidek és hézagosak is ezen szabályok, melyeket az egyezmény a nemzetközi perjog terén felállít és ha mindjárt értelmük magyarázatra szorul: még sem lehet kevésre becsülni azok horderejét. Az első eset ez, hogy az európai szárazföld leg­nagyobb részén egy és ugyanazon ítélet alapján lehet a végre­hajtást foganatosítani. A mint az anyagi magánjog terén a berni egyezmény első lépést jelent a világjog felé, ugy a perjog terén ez az első kísérlet a világjognak kikényszerithetövé tétele iránt. Vajha követné mihamarabb második! Belföld. Az államellenes cselekmény f'ogalommeghatározása a képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igaz­ságügyi bizottsága M a t u s k a Péter helyettes-elnök elnöklete alatt május hó 2-án tartott ülésében, melyben a kormány részéről Szilágyi Dezső igazságügyminiszter és Berzeviczy Albert államtitkár voltak jelen, tárgyalás alá vette a tanítói fizetések rendezéséről szóló törvényjavaslat ll. § ának utolsó pontjául Kun Miklós által javaslatba hozott toldalékot az »államellenesség« fogalma tekintetében. Berzeviczy Albert államtitkár a vallás­és közoktatási miniszter nevében nem ellenzi, hogy az állam­ellenes cselekmény fogalma, az esetek teljes kimerí­tésével, a mennyiben ez így lehetséges, a törvényben megállapit­tassék; de sokkal veszélyesebbnek tartaná az esetek taxativ felsorolását, ha az kimerítő nem lenne, mint a fogalom oly meg­állapítását, mely kétséget hagyna fenn a törvénynek az állam­ellenes cselekménynek különben általános fogalmi körébe tartozó esetre való alkalmazhatósága felett. Kéri a bizottságot, hogy ezen szempont figyelembevétele mellett tegye meg javaslatát. Kun Miklós indítványozó köszönetét fejezi ki a miniszter­nek a mai ülésen elfoglalt álláspontjáért és kéri a bizottságot, hogy indítványát ne ítélje meg pártszempontból, valamint nem is lett az pártszempontból benyújtva. Ismerteti az indítvány indokait és részleteit. Horváth Lajos az indítvány intentióit nem tartja kifogásolhatóknak, mert kétségtelen, hogy a népneveléssel foglal­kozó tanítók számára a törvény instructiv intézkedése jó szol­gálatot tehet, épen azért a fogalom megállapítását is a törvénybe felveendőnek tartja. Azonbau módosított szöveget hoz javaslatba. Pólón yi szükségesnek tartja a fogalomnak a törvénybe való fölvételét azért is, hogy a törvény a tanítónak tájékoztatóul szolgáljon arra nézve, hogy mely cselekmény tekintetik állam­ellenesnek. Helyesli a Horváth Lajos által előterjesztett szöveget, a mennyiben az indítványban felsorolt eseteket nem taxativ, hanem exemplificativ kívánja szintén felsorolni. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter általában nem tartja célszerűnek a fogalmat a törvényben megállapítani, ha a meg­állapítás nem lehet teljesen kimerítő. Az államellenesség kifejezése már más népoktatási törvényekben is használtatott a fogalom megállapítása nélkül. A fogalomnak mostani megállapítása tehát kételyt támaszthatna a már létező törvényekre való alkalmazása felett. Mégis a tájékoztatás kedvéért, a melynek a felszólalások szerint szolgálna az indítvány, azt hiszi, hogy nem ugyan a fogalom határoztassék meg, hanem egyes esetek, melyeknél a tanúsított cselekményben jelentkező államellenes irány jön tekin­tetbe, példaként soroltassanak fel. Az inditványt azonban nem tartja a 11. §-hoz illesztendönek, mely a kinevezésnél figyelembe veendő állami szempontról szól, hanem a 12. §-hoz, a mely az államellenes cselekmény folytán eszközlendő elmozdításról intéz­kedik. Miután még Jelűnek, Krajcsik, Wlassics, Veszter, Fabinyi és Mandel a Horváth Lajos által tett módosítások mellett nyilat­koztak, a háznak javaslatba hozandó szöveg következőképen állapíttatott meg és a 12. § hoz illesztendönek mondatott ki: Államellenes iránynak tekintendő különösen minden cselekmény, mely az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különállása vagy területi épsége, továbbá az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása ellen irányul, történt legyen ez akár tanhelyiségben, akár azonkívül, vagy idegen állam területén, élő­szóval vagy nyomtatvány, képes ábrázolat, tankönyvek vagy egyéb taneszközök utján. A bizottság M o h a y Sándort bízta meg a javaslatnak a házban leendő előterjesztésével. Ezzel az ülés véget ért. A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat a képviselő­házban. * A képviselőház f. hó 12-én tartott ülésében folytatta a sommás eljárási törvényjavaslat részletes tárgyalását. (Folytatás.) Szilágyi Dezső igazságügyminister : A mi a t képviselő urnák az örökösödésre vonatkozó állításainak másik részét illeti, ha abból, hogy a 200 írtig terjedő örökösödési ügyek járásbíróságok által döntetnek el és nem lehet azokat jogorvoslattal a kúriához felvinni ; ha ebből oly szörnyűség következik, mennyivel szörnyűbb következik abból, a mit Holló képviselőtársam ajánlott, hogy az 1,000 frtig terjedő örökösödési ügyeket utaljuk a járásbíróságokhoz. Holló Lajos : A kúria Ítélete mellett! P o 1 ó n y i Géza : Ez már nem Monakóból való ! Szilágyi Dezső igazságügyminister : Egyszer azt mondják, hogy ezeket az apró ügyeket olcsón kell elintézni, hogy a perlekedés ne emészsze fel a szubstratumot, másszor pedig a 200 frtig terjedő örökösödési ügyeknek is nyitva akarják tartani az utat egész a. kúriáig. Ha az a szegény ember, a kinek 200 frtig ügye van, tudná, hogy mit tesz az, ügyét a kúriáig felvinni, hogy olt már csak a perköltség felett perlekednek, mikor már a szubstratum fel van emésztve és még az is vesztes lesz, a ki megnyeri a pert, hogy egész Európá­ban ugy fogják fel a nagy néposztály érdekét, hogy egyszerű gyors Ítélkezéssel 'és kétségkívül kevés fórumból álló bíróságok által védik meg azokat a vissza­élés ellen, akkor nem kívánnák ügyüket a kúriáig felvinni. Mondhatom, hozzám igen gyakran jönnek a felek, a kiknek ügyét megvizsgálva, mindig azt látom, hogy legtöbbször egy kis darab föld, vagy csekély örökség miatt kezdték a pört s arra összes vagyonuk ráment. Egyesek koldusbotra jutottak és még akkor is folytonosan zaklatták őket a perlekedéstől felmerült hátramaradt adósságok miatt. És *a mikor az ítéleteket átnéztem, azt láttam, hogy legtöbbször lelki­ismeretlen kezekben voltak ez ügyek ; mert azokat abban kellett volna hagyni, még ha el is vesztette az illető a pert és nem engedni a sürgetésnek, mert hisz a tudatlan emberek mindig sürgetik és kívánják, ha van még egy felsőbb fórum, vigyék fel ügyét. Az egész rendszerben nem látok egyebet, mint a mi jóformán mindenütt van. Ha némely helyen apró perekben megengedik a legfőbb törvényszékhez való felebbvitelt, az inkább csak látszat s különösen, ha a gyakorlatot tekintjük, még inkább kitűnik, hogy az tiszta látszat, mert a költségek által magas véd­vám alá van vetve a legfőbb bíróság igénybe vétele Abból, hogy a 200 frtos ügyekben, vagy egyáltalában azokban az ügyek­ben, a melyek nem kerülnek a kúria elé, hanem a kir. táblák hivatvák a jog­kérdés eldöntésére, az következik-e, hogy annyiféle gyakorlat és törvénymagya­rázat lesz, a hány kir. tábla van ? Ezt, gondolom, senkisem állítja. Hiszen akkor az egész sommás kompetenciák szabályozása hiába való, mert nekünk kötelmi jogunk nincs ; pedig ezekre nézve is állhatna ez bizonyos fokig. A kir. táblák decentralisatiojáról szóló törvény gondoskodott arról, hogy ha egyes esetekben a kir. táblák eltérő gyakorlatot követnének, egymással ellenkező Ítéletet hozná­nak, van mód azt kiegyenlíteni, van parancsoló és jól eló'irott mód arra. Tehát emberileg minden lehető meg van téve arra, hogy a bírósági gyakorlatnak, a törvények és jogszabályok értelmezésének az a rémületes szét. 1 ágazása ne történjék. Mi egyáltalában az apróbb ügyekre nézve nem vagvunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom