A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 19. szám - A kassai ügyvédi kamara jelentése

74 A J O Gk az által, hogy a felperes lakásától negyedik házban W. Józsefnek pálinkamérési jogot adott, minélfogva a felperest a sommás visszahelyezés iránt indított keresetével ezekből az okokból, a kártérítésre vonatkozó kereseti kérelmével pedig azért kellett elutasítani, mert a sommás visszahelyezési perben csak a birtokháboritás által okozott kár megtérítése lévén követelhető : nyilvánvaló, hogy ha a birtokháboritás meg nem állapitható, az ez alapon támasztott kárkövetelés sem Ítélhető meg, de a mennyiben a kereseti kérelemnek az az értelmezés volna is adható, hogy az vagylagosan sommás visszahelyezésre vagy kártérítésre irányul, az esetben sem volna még ezúttal kártérítéshez való jog megállapítható, mert a felperes W. Józsefnek új pálinkamérési jogot csak 1892. január 19-én adott, ez időtől a kereset beadásáig, vagyis 1892. január 21-ig lefolyt rövid idő alatt pedig az esetleges kár mennyiségét valószínűvé tevő adatok fel sem merülhettek. A felperes teljesen pervesztes lévén, az összes perköltségek viselésére kötelezendő volt. A Hl. kir. Curia (18D2. dec. 6 án, 9,109. sz. a.): Az ügy érdemére nézve a kir. itélő tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A perköltségre nézve azonban a kir. itélő tábla Ítélete megváltoztattatik és e tekintetben az elsőbiróság ítélete hagyatván helyben, a perköltség, tekintettel a per körülményeire és az Ítéletek különbözőségére, kölcsönösen megszüntettetik. Gyógyszertár jövedelmének végrehajtásilag lett lefoglalása esetében a végreh. törvény 75. §-a alapján alkalmazott zárgondnok hatásköre nem terjedhet ki arra, hogy a végrehajtásilag lefoglalt gyógyszertári árúkat elárusítsa, vagy azoknak további beszerzéséről gondoskodjék, hanem a zárgondnok hatásköre csupán arra szorítandó, hogy a gyógyszertári árúkra felügyeljen, az eladást ellenőrizze, a befolyt pénzeket kezelje s a forgalom fentartása céljából az árúk beszerzéséről a gyógyszertár kezelésére jogosított egyénnel egyértelmüleg gondoskodjék. A szegedi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzésének az a része, mely szerint a kir. járásbíróság a végrehajtás foganatosításával megbízott kiküldöttnek azt az intézkedését, hogy a lefoglalt gyógyszerek elárusitásával a kinevezett zárgondnokot megbízta és a lefoglalt egyéb tárgyakra külön zárgondnokot rendelt, megsemmisítette, helybenhagyatik, ellenben a végzésnek egyéb része akkép megváltoztatik, hogy a lefoglalt gyógyszereknek elárúsitására Sz. Károly végrehajtást szenvedett fél továbbra is feljogosittatik és a kinevezett Cz. Gyula zárgondnoknak hatásköre a lefoglalt tárgyakra való felügyeleten kivül abban állapittatik meg, hogy a gyógyszerek elárúsitását ellenőrizze, a gyógyszerek befolyt árát átvegye és kezelje, a gyógyszertár forgalmának fentartására szükséges gyógyszerek bevásárlásáról végrehajtást szenvedő féllel egyetértően gondoskodjék és az ezután feumaradt tiszta jövedelmet szolgáltassa át számadásával együtt a bíróságnak. Indokolás: Az elsőbiróság fennebbi végzésének fennebb megjelölt része az elsőbiróság végzésében felhozott vonatkozó indokok alapján s azért hagyatott helyben, mert a gyógyszertárak kezeléséről szóló 1883. évi szabályrendelet 21. § a és az 1876: XIV. t.-c. 125. §-a értelmében, ha a gyógyszerész jogosítványát bármi oknál fogva nem gyakorolhatná, a gyógyszertár részére a törvényhatóság van jogosítva kezelőt rendelni és igy sem a bíróság, sem a bíróság kiküldöttje a gyógyszerek elárusitásával a zárgondnokot meg nem bizhatja. Másrészt azonban, minthogy a végrehajtásnak hatálya megkívánja, hogy az elsőbiróság végzésében a zárgondnokrak engedett felügyeleten kivül, a zárgondnok hatásköre a gyógyszerekért befolyt árak kezelésére is kiterjesztessék, a mi megengedhető a nélkül, hogy az a gyógyszertár szakadatlan működését gátolná s minthogy a fentebb hivatkozott rendelet 21. §-a azt is megszabja, hogy a gyógyszertárnak szakadatlanul működnie kell, a mi viszont csak ugyférhető el, ha a forgalom fentartására szükséges gyógyszerek időről-időre bevásároltatnak, ezek alapján az elsőbiróság végzésének vonatkozó része megváltoztatásával a zárgondnokot a fentebb meghatározott hatáskörrel és utasítással kellett ellátni (1892. április 20. 1,659.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltó jogszerű birtokosa a váltónak ki nem töltött kellékeit kitöltheti és csak a kifogásoló által bizonyítandó megállapodás által van e kikötésben korlátozva. A sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék: A 8,927/1889. sz a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Mihályiban 1877. április 1-én 3,000 frtról kiállított váltó alapján 3,000 frt váltótökét, annak 1888. január 1-től járó 6°/o kamatait 3 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: Alperes a váltón levő elfogadói aláírás valódiságát beismerte; de kifogásként azt hozza fel, hogy a beperelt váltó alapján néh. T. Ferencnek soha nem tartozott, a követelés soha fenn nem állt, ^ váltó elfogadása idejében a lejárat és kelet hiányzott, az csak később lett beirva, továbbá hogy a váltó rosszhiszemüleg pereltetik, az elfogadási nyilatkozat keresztül van szakítva, a váltóból egy rész levágva. Alperes azonban mivel sem bizonyitotta, hogy a 3,000 frtnyi tartozás nem állana fenn, illetve azt kifizette volna, minek bizo1 nyitása a váltóbirtokos ellenében őt terheli, a V. T. 93. §-a alap! ján pedig azzal sem védekezhetik, hogy a váltó csak utólagosan í lett kitöltve és az elfogadáskor csak lényeges kellékei hiányoztak, : mert habár özv. T. Ferencné a váltónak nem váltói uton, de örökösödés által jutott birtokába és ennélfogva nem harmadik váltójogi személynek, hanem néh. T. Ferenc örököseként tekintendő, kire csakis T. Ferenc jogai szálltak át: alperes sem azt, hogy T. Ferenc vagy jogutódja rosszhiszemű váltóbirtokos volna, sem azt, hogy miben állt a váltószerződésbeli megállapodás, és hogy ennélfogva a váltó a megállapodás ellenére lett kitöltve, nem bizonyitotta; mert a keresethez csatolt birói átadó végzés felperes kereshetőségi jogát igazolja és a hagyaték tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt az a nyilatkozat, hogy özv. T. Ferencné a váltókövetelést kétesnek tartja, a mennyiben alperes azt tagadja és annak megilletékelését a per kimenetelétől kívánja függővé tenni, nem tartalmaz beismerést a követelés valótlan voltára nézve ; mert a váltón látható szakadás nyilvánvalólag a sok évi kezelés és behajlítás eredménye, mert habár a váltó egy része levágottnak látszik, ez tekintetbe nem vehető, mivel a váltó szövege ez által érintve nincs. A kihallgatott M. János és Sch. Márton tanuk vallomásai pedig felperes jóhiszeműségét támogatják és habár kétséget nem szenvedhet, hogy a váltó kitöltése az elfogadás után sok év múlva történt, ellenkező bizonyíték hiányában a kitöltés megállapodásellenesnek nem tekinthető. (1890. évi július hó 4-én, 4,981. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elöbiróság ítéletét indokainál fogva annyival inkább is helybenhagyja, mert a jegyzőkönyvi tárgyalás első napján felperes kereshetőségi joga ellen j emelt, nem az eredeti váltó megtekintéséből származó, tehát megkésetten felhozott kifogás a váltóeljárás 21. §-a szerint figyelembe nem jöhet; mert az elszakadt és összeragasztott váltó elszakítása véletlenül történt és igy a váltó meg nem semmisitettnek vélelmezendő mindaddig, míg ennek ellenkezője nem bizonyittatik, ezt pedig bizonyítani alperes meg sem kísérelte és igy egymagában véve az a körülmény, hogy a peresített váltó az j összehajtás helyén mutatkozó szakadás következtében összeragasztva van, a váltó megsemmisülését jelen esetben maga után nem vonja; mert továbbá az a körülmény, hogy a peresített | váltót a kibocsátó utólagosan irta alá, azt váltójogi érvényétől meg nem fosztja, mert a V. T. 93. §-a szerint a váltóhitelező bármely hiányzó váltókelléket, ha erre nézve meghatározott megI állapodás létre nem jött és igy a hiányzó kibocsátói aláírást is i kitölteni jogosítva van, ennélfogva a váltót Sch. Hermán kibocsáj tóval — a nem bizonyított ellenkező megállapodás hiányában — j utólagosan aláíratni a váltón rendelvényesként megnevezett T. , Ferencnek vagy ennek jogutódjának jogában állt. (1891. január í 22-én, 1890/6,069. v. sz.) A magy. kir. Curia: A másodfokú bíróság ítélete az abban felhozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik. (1892. évi március hó 18-án, 1891/808. váltószám.) Az 1881: LIX. t.-c. 94. §-áuak d) pontja a felek egyikének kereskedői minőségét a per tárgyát képező ügylettől függetlenül feltételezvén, e minőség nem'az ügyletről vont következtetés, hanem a^keresk. törvény 3. §-a alapján birálandó el. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az első bíróság végzését megváltoztatja s a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságát ezen per elbirálására illetéktelennek mondja ki, ehhez képest ugyanannak Ítéletét az 1881: LIX. t.-c. 96. §. a) pontja alapján megsemmisíti. Indok ok: Felperes a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának illetékességét az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-ának d) pontja alapján azért nem veheti igénybe, mert ez a törvényhely a kivételes bíróság hatáskörének kiköthetésére első sorban határozottan megkívánja, hogy a perben álló felek egyike már az ügylet megkötésekor kereskedő legyen, a mi a jelen esetben fenn nem forog. Ugyanis felperes saját kereseti előadása szerint is, kőbányatulajdonos, alperes kőbánya bérlő, az a kérdés pedig, vájjon a bérelt kőbánya kiaknázása kereskedelmi ügyletet képez-e, azzal szemben, hogy egyik fél sem kereskedő, nem döntő, mert az 1881 : LIX, t.-c. 94. §-ának d) pontja a felek egyikének kereskedői minőségét, a kérdésben forgó ügylettől függetlenül feltételezvén, e minőség nem az ügyletről vont következtetés, hanem a keresk. törv. 3. §-a alapján birálandó el, már pedig felperes, alperes tagadásával szemben, bizonyítani meg sem kísérletté, hogy akár ő, akár alperes kereskedelmi ügyletekkel saját nevében iparszerűen foglalkoznék. Ekként a választott bíróság illetékességének a hivatkozott pontban megkívánt egyik lényeges feltétele hiányozván, az elsőbiróság végzését megváltoztatni s ebből folyólag Ítéletét a rendelkező részben felhívott törvényhely alapján megsemmisíteni, egyszersmind felperest az okozott falebbviteli költség megtérítésére kötelezni kellett. Egyéb költséget alperes a per során fel nem számitván, az részére megállapítható nem volt. (1893. febr. 28. 753.)