A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 18. szám - A hitbizományi jog köréből

72 A JOG. okokból már nincs kilátás, minélfogva sértett kezeinek korlátolt használata állandó marad. Mindezen orvosi véleményekből azon következtetés vonható, hogy a karok megbénítását előidéző megkötöztetésen kivül vádlott akaratán egészen kivül álló, a sértett és annak apja mulasztására is visszavezethető okok és a gyógykezelésnek későn történt alkalmaztatása idézték elő sértett karjainak bénulását, azért vádlottat a szándékos súlyos testi sértés bűntettéért felelősségre vonni nem lehetett. De azon szenvedőleges magatartása által, mely szerint a kötözés alkalmával a kötözést meg nem vizsgálta, sem pedig annak feloldását meg nem hagyta, mihelyt annak szüksége fenn nem forog, hanem a megkötözött ember feloldozását a családtagok tetszésére bizta, ő pedig eltávozott a faluból, bizva abban, hogy a Markóék nem fogják annyi ideig megkötözve tartani sértettet, a kik azonban egyrészt örültek, hogy rakoncátlankodása meg van torolva és lehetetlenné téve, másrészt pedig féltek, hogy felszabadítván őt, újból folytatni fogja azokat, hosszas könyörgése dacára sem bocsátották szabadon: a gondatlanság ismérvei meg vannak állapítva, minélfogva vádlottat a gondatlanságból okozott súlyos testi sértésért el kellett Ítélni. A kir. törvényszék mint enyhítő körülményeket vette figyelembe, hogy sértett részeges, dologkerülő, rakoncátlankodó ember, hogy S. Miklós községi bírónak sok kellemetlenséget okozott, hogy sértettet a győri kir. járásbíróságnál már többször feljelentették, hogy feleségét megkötöztetése előtt is véresre verte, hogy apjával, anyjával és nejével kegyetlenül bánt, ez utóbbinak haját húsostól kitépte, ki apja előadása szerint anyja e fölötti bánatában jutott idő előtt sírba, továbbá hogy vádlott a már véresre vert sértettet épen óvatosságból azért nem látta célszerűnek a községházánál levő hideg kamarába zárni, nehogy csúzt kapjon, továbbá hogy sértett megkötöztetése alkalmával a per adatai szerint véresre volt verve, továbbá hogy a bor és pálinkától ez alkalommal is részeg volt és hogy részeges életet élt, mely utóbbi körülmények a nedv- és vérkeringésre szinten befolyással lehettek és a súlyos eredmény előidézésére közrehathattak, végül vádlottnak büntetlen és annyira kifogástalan előéletét, hogy 15 év óta viseli a községi birói hivatalt polgártársai tisztelete és becsülése mellett, oly nyomatékosnak találta, hogy a törvényben meghatározott fogházbüntetést mint aránytalanul súlyosat, a btk. 92. §-a alkalmazásával az Ítélet rendelkező részében körülirt büntetésre változtatta át. A győri kir. ítélő tábla (1892. okt. 25-én 2,343.): a M. György esküre bocsátása tárgyában hozott végzés ellen a kir. ügyész részéről bejelentett semmiségi panaszt mint alaptalant elveti, érdemileg a btk. 92. §-nak mellőzése mellett S. Miklós vádlottat két havi fogházra és 50 frt pénzbüntetésre itéli stb. Indokolás: A kir. törvényszék az által, hogy M. Gvörgy esküre bocsátását mellőzte, alaki sértést el nem követvén, ez indokból a kir. ügyész által közbetett semmiségi panasz elvetendő volt. A büntetés nemének és mértékének meghatározásánál a btk. 92. §-a vádlott javára alkalmazható nem volt, mert vádlott nagy fokú gondatlanságot tanúsított az által, hogy a rendeletére megkötözött sértett felszabadításának szükségessége iránt meggyőződést szerezni magának nem igyekezett, sem sértettnek felszabadítása iránt nem intézkedett és hogy vádlott eme gondatlansága által M. Jánosnak testi épségében súlyos következményű és az egész életére kiható sértés okoztatott. A m. kir. Curia (1893. április 6-án 1,765.): Vádlott, midőn M. János panaszosnak mindkét kezét a vele volt .tizedesek által hátraköttette és őt ilyen helyzetben hagyta, nemcsak gondolhatta, hanem biztosan tudhatta is, hogy ez testi fájdalommal jár, ilyen eredmény előrelátásával elkövetett cselekmény tehát szándékos voltánál fogva nem vonható a gondatlanság fogalma alá és igy fenn nem tartható az alsó bíróságoknak az a megállapítása, mely szerint panaszos kezeinek megkötés által előidézett bénulása a btk. 310. §-a rendelkezése alá vonatott. Ennek előrebocsátásával bírálat alá véve a vizsgálat nyújtotta adatokat, tény ugyan, hogy M. János panaszos a kérdésben forgó alkalommal nejét súlyosan bántalmazta és hogy vádlott, miden ez neki, mint községi bírónak jelentetett és ő közbenjárásra felhivatott, jogositottnak tekinthette magát a garázdálkodó panaszos megfékezése végett a szükséges óvintézkedéseket megtenni, annál is inkább, mert panaszos már előzőleg is nejével és szüleivel többször kegyetlenül bánt. Ámde községi birónak beavatkozási joga legfölebb odáig terjed, hogy a közbiztonság érdekében az illető garázdálkodót őrizet alá helyezheti. Vádlott azonban ennél tovább ment és dacára annak, hogy panaszos akkor, mikor vádlott ennek házában megjelent, atyja és két más egyén által megverve oly állapotban volt, hogy további garázdálkodásától tartani alig lehetett, őt szükség nélkül megkötöztette és ilyen állapotban hagyta, a nélkül, hogy további sorsával törődött volna. Tekintve, hogy vádlott ezen önkényes eljárásával panaszosnak személyes szabadságát jogellenesen korlátozta ; tekintve, hogy panaszos 10—11 órán keresztül megkötözve maradt és hogy ezen megkötözés folytán mindkét karjára megbénult ; és tekintve, hogy vádlottnak ezen cselekményében a btk. 193. és 195. §-aiba ütköző vétség minden ismérve foglaltatik, ezen okból vádlott a gondatlanság által elkövetett súlyos testi sértés vétsége helyett az előbb idézett szakaszokba ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében mondatik ki bűnösnek és azért tekintettel a javára fenforgó és elsőbiróságilag részletesen felsorolt számos enyhítő körülmény nyomatékosságára, a btk. 92. §-a alkalmazásával 150 frt pénzbüntetésre és a btk. 202. §-a alapján egy évi tartamú hivatalvesztésre Ítéltetik. Ellenben vádlott a kártéritési összeg megfizetése alól felmentetik és pedig azért, mert panaszos és nejének vallomása által be lett bizonyítva, hogy mikor panaszos a megkötözés káros hatását érezni kezdte és rimánkodására kis fia a köteléket meglazította, panaszos atyja volt az, ki a köteléket újra meghúzta, holott R. János és L. Márton tanuk bizonyították, hogy vádlott azt, meddig maradjon panaszos megkötözve, ez utóbbi családjára bizta és igy meg nem állapitható, vájjon a beállott súlyos eredmény csakugyan vádlott önkényes eljárásának egyenes következménye-e ? Ezzel a váhoztatással a kir. itélő tábla ítélete az abban Qlfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. Ügyvédi rendtartási ügyekben A bírósághoz ügyvéd részéről táviratban intézett sértő kifejezések vétséget képeznek. A szegedi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága (1892. december 17-én, 510. szám): Dr. Gy. Mór kamarai tag ellen az 1887 : XXVIII. t.-c. 3. §-ába ütköző s az 1874 : XXXIV. t.-c. 68. §. a) pontja szerint minősülő fegyelmi vétség miatt a fegyelmi eljárást elrendeli s nevezettet közvetlenül vád alá helyezi; mert az eddigi előnyomozás alatt kétségtelenül megállapítva l lett, hogy panaszlott egy vidéki végrehajtásokra kiküldött irodai í alkalmazottjának távirati panaszára »Járásbiróhoz« címezve egy | sürgönyt menesztett Lippára, melyben azon kifejezések is foglal: tatnak, hogy: »segédem botrányos dolgokat közöl biró és végrehajtóról, kíméletlenül megtaníttatom bűnöst törvény tisztelete és értelmére«. A kérdéses táviratnak ezen hangja, illetve személyeskedő kifejezése pedig kétségtelenül sértését képezik azon tiszteletnek, melylyel a bíróság iránt mindenki tartozik, de ettől eltekintve sem találtatik helyén levőnek, mert hisz akkor panaszlott még meg sem győződhetett arról, hogy irodai alkalmazottja nem-e tévedett valami irányban s az általa jelzett végrehajtási akadályok valóságosak-e ? Ily körülmények között nem jöhet figyelembe panaszlottnak i azon védekezése, hogy kérdéses távirata nem volt hivatalos bej adváuy s igy be sem lett volna iktatható, mert hisz panaszlott , is beismeri, hogy az egy bírósági ügyben lett a lippai járásbírósághoz elküldve s igy közömbös az, hogy annak címezése a táviratoknál szokásos rövidített alakban történt s igy az tekintet nélkül a személyiségre, a lippai járásbíróságot illette, a mint az valósággal oda is lett kézbesítve. A m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa: A szegedi ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának 1892. december 17-én 510. sz. a. kelt határozata azzal a kiigazítással, hogy a fegyelmi eljárás az 1887 : XXVIII. t.-c. 3. §-ba ütköző és az 1874: XXXIV. t.-c. 68. §. b) pontja szerint minősülő fegyelmi vétség miatt rendeltetik el, egyébként indokolásánál fogva és azért hagyatik helyben, mert a szóban levő távirat annak tartalma szerint a Kishalmy és ekként a panaszlott beismerése szerint is hivatalos eljárás tárgyát tevő ügyben lett a lippai »járásbirósághoz« intézve és abban nemcsak a biróra, hanem a végrehajtóra is történik hivatkozás, még pedig nyilvánvalóan a bíróság ama két tagjának hivatalos eljárására vonatkozván, minélfogva panaszlottnak az a védekezése, hogy az a távirat hivatalos beadvány tárgyát nem képezhette volna, figyelembe nem veendő. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-t>ől. Csődök: Frank Sáulné e., kaposvári tszék, bej. máj. 20, félsz, jun. 5, csb. dr. Krammer József, tmg. dr. Berzsenyi Gerő. — Steril L. Lajos e., gyulai tszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 17, csb. Pallay Jenő, tmg. dr. Bácsi Lajos. — Prelog Ferenc e., nagy-kanizsai tszék, bej. jun. 1, félsz. jun. 12, csb. Nábráczky Lajos, tmg. Wollák Rezső. — Schwartz Jakab e., budapesti tszék, bej. máj. 20, félsz. jun. 17, csb. Hajdú Imre, tmg. Konkoly Thege József. — Daróczi Miklós e., debreceni tszék, bej. máj. 13, félsz. jun. 10, csb. Balogh Zsigmond, tmg. dr. Nagy Gábor. — Geböck Gynla e., veszprémi tszék, bej. máj. 20, félsz. jun. 5, csb. Berky Károly, tmg. Saáry Lajos. — Gombár Gyula e., veszprémi tszék, bej. máj. 15, félsz. máj. 24, csb. Berky Károly, tmg. dr. Köves Jenö. — Otte Hermann e., budapesti tszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 24, csb. Chira Elek, tmg. Radócza János. — Reinitz Ármin e., lőcsei tszék, bej. jun. 19, félsz. jul. 14, csb. Putz Mátyás, tmg. dr. Hoffmann Károly. — Ifj. Mezei Lajos e., debreceni tszék, bej. máj. 24, félsz. jun. 13,"csb. Balog Zsigmond, tmg. dr. Székely Miklós. — Zsigmond István e., kézdi-vásárhelyi tszék, bej. jun. 21, félsz. jun. 28, csb. Vájna Dénes, tmg. dr. Kimule Tivadar. — Brill Mór e., rózsahegyi tszék, bej. jun. 27, félsz. jul. 11, csb. Vilcsek Alfons, tmg. dr. Singer József. Pályázatok: A fehértemplomi kir. tszéknél aljegyzői áll. máj. 5-ig. — A fehértemplomi kir. tszéknél jegyzői áll. máj. 5-ig. — A győri kir. jrbságnál aljegyzői áll. máj. 5-ig. — A szabadkai kir. tszéknél jegyzői áll. máj. 5-ig. —A debreceni kir. jrbságnál aljegyzői áll. máj. 6-ig. — A zombori kir. tszéknél jegyzői áll. máj. 6-ig. — A szakolcai kir. jrbságnál j á r á s b i r ó i áll. máj. 6-ig. — A lugosi kir. jrbságnál aljárásbirói áll. máj. 6-ig. — A zilahi kir. tszéknél jegyzői áll. máj. 8-ig. — A teregovai kir. jrbságnál aljegyzői áll. máj. 8-ig. — A gyulai kir. ügyészségnél ügyészi áll. máj. 8-ig. — A temesvári kir. itélő táblánál II. oszt. birói áll. máj. 9-ig. Nyomatott a ,,Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál Hold-utca 7. sz.