A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 18. szám - A hitbizományi jog köréből

A JOG, 71 Tény által rótt ezen bizonyítási tehernek szerződési kikötés által a kedvezményezettre áthárítása helyt nem foshat. (M. kir. Curia 1893. febr. 8. 1,795.) Készletekben szállítandó árúknál, ha az eladás nem kifeje­zetten hitelre történt, eladó megtagadhatja a még hátralevő rész­letek szállítását, ha a vevő az egyik részlet vételárával hátralék­ban van. (M. kir. Curia, 1893. febr. 23-án, 1892. 256. sz.) Bün-ügyekben. A. temesvári kir. ítélőtábla 1. sz. büntetőjogi döntvénye. Az, a ki az iSgo. évi XXXVI. t.-c. 6. $-ában foglalt rendelkezések ellenére saját számára egyik beszedési körzetből a másikba égetett szeszes folyadékot engedély nélkül bevisz, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetőleg a meg­rövidített vagy a megrövidítés veszélyének kitett adó IO—20­szoros összegéig terjedheti' pénzbüntetéssel b'úntethetö-e vagy sem / (6,158/1892. B. számhoz.) Határozat: Az, ki égetett szeszes folyadékot saját számára az 18!>0. évi XXXVI. t.-c. 6. js-ában foglalt rendelkezések ellenére nyilt helyre más beszedési körzetből bevisz, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetőleg a megrövidített vagy a megrövidítés vozélyé­nek kitett adó 10- 20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Indokok: Az 1890. évi XXXVI. t.-c. ti. i;-a első bekez­désének intézkedése szerint az ott emiitett szeszgyárosoknak, szabadraktártulajdonosoknak, likőr- es rumgyárosoknak, az enge­délyivel ellátott szeszkereskedőknek, a kis mértékben elárusítók­nak, a kiméröknek, a gyógyszerészeknek s az 5. §. értelmében engedélyivel ellátott mezőgazdáknak, nemkülönben az italmérési adótól mentesített iparosoknak kivételével, másoknak égetett szeszes folyadékot nyilt helyekre más beszedési körzetből az ital­mérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül akár 100 litert tevő vagy azt meghaladó, akár azon aluli mennyiségben bevinni tiltva van. Az idézett (6-ik) törvényszakasz második bekezdésében pedig megjelöltetnek azok a kivételes esetek, a melyekben az 1888. évi XXXV. t.-c. 17. §-ában megállapított italmérési adó lefizetése és előzetes bejelentés mellett egyes szeszes italok 100 literen aluli mennyiségben az egyik beszedési körzetből a másikba bevihetők. Az 1890. évi XXXVI. t. c. 9. §-a d) és e) pontjában foglalt viláeos rendelkezések szerint az, ki égetett szeszes folyadékot saját számára a 6. §. első bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére előleges engedély nélkül szerez be, valamint az, ki a 6- §• máso­dik bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére szeszes folyadéknak nyílt helyre való bevitelénél a bejelentést s az adó lefizetését el­mulasztja, kihágást követ el. E jövedéki kihágások elkövetői pedig az említett 9. §. utolsó bekezdése szerint az 1888. évi XXXV. t.-c. 65. §-ának első bekezdésében említett bíróságok által a megrövi­dített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10—20-szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel, mely azonban 25 frtnál cse­kélyebb nem lehet, ha pedig az adó a pénzbüntetés alapjául nem vehető, az idézett §. második bekezdésében emiitett pénzügyi hatóságok által 1 frttól 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel és bármelyik esetben a kihágás tárgyát képező szeszes italok elkob­zásával büntetendők. A törvény világos intézkedése szerint tehát nem forog fenn semmi kétség az iránt, hogy azokban az esetekben, melyekben, a 6. § nak akár az első, akár a második bekezdésében megjelölt szeszes italok előleges engedély nélkül szereztetnek be, illetve be­jelentés és az italmérési adó befizetése nélkül vitetnek be egyik beszerzési körzetből a másikba, az ez által elkövetett kihágásra a pénzbüntetés a megrövidített italmérési adó sokszorosában állapí­tandó meg. Az 1890. évi XXXVI. t.-c. 9. §-ának fent kiemelt általános és határozott rendelkezésével szemben ugyanazon szakasznak utolsó bekezdésében foglalt ama tétel : »ha pedig az adó pénzbüntetés alapján nem vehetö«, nem állapit meg személyes viszonyokon alapuló kivételt, hanem csakis arra a tárgyi körülményre vonat­kozik, midőn az egyik körzetből a másikba engedély nélkül bevitt szesznek mennyisége s illetve a büntetés kimérésének alapjául szolgáló italmérési adó meg nem határozható. A többször hivatkozott törvény nem tartalmaz oly intézke­dést, mely szerint a pénzbüntetés megállapítására csak azok elle­nében volna az italmérési adó alapul vehető, kik italmérési adót fizetni kötelesek, sőt ellenkezőleg a 9. §. d) pontjának abból a világos rendelkezésből, hogy azok a mezei gazdasággal foglalkozó egyének is, a kik az idézett t.-c. 5. §-a értelmében az ott meg­határozott célra és mennyiségben italmérési adótól mentesen vihetnek be szeszt, ha ezt a pénzügyigazgatóság engedélye nélkül teszik, az italmérési adó alapján büntetendők, kétségtelen, hogy a 9. §-ban, jelesen annak e) pontjában meghatározott kihágások is akkor, midőn az egyik körzetből a másikba engedély nélkül bevitt szesznek mennyisége s ekként az italmérési adó meghatá­rozható, az italmérési adó alapján megállapított büntetéssel bün­tetendő. Az előadottak alapján s tekintve, hogy abban az esetben, ha a szeszes ital mennyisége, mely idegen beszedési körzetből nyilt helyre bevitetik, ismeretes az 1888. évi XXXV. t.-c. 17. §-a értelmében fizetendő italmérési adó tekintendő megröviditettnek vagy megrövidítés veszélyének kitett adónak, a kir. Ítélőtábla hatá­rozatilag kimondandónak találta, hogy az, ki égetett szeszes folyadékot saját számára az 1890. évi XXXVI. t.-c. 6. §-ában foglalt rendelkezések ellenére nyílt helyre más beszerzési körzet­ből bevisz, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetőleg a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10—20­szoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Kelt Temesvárott, a kir. Ítélőtáblának 1893. évi február hó 6 án tartott büntető teljes ülésében. Hitelesittetett az 1893. évi március hó 8-án tartott teljes ülésben. A kezek hátrakötése bár hivatalos közeg által rendeltetett is el szükségtelenül, megállapítja a btk. 193. és 195. §-aiba ütköző személyes szabadság megsértésének vétségét. A győri kir. törvényszék (1892. április 6-án 1,432.): S. Miklós vádlottat a M. János sérelmére elkövetett, a btk. 310-ik §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsé­gében vétkesnek mondja ki s a btk. 53., 89., 92. és 311. §-ai alkalmazásával 150 frt fő- és 50 frt pénzbüntetésre, ítéli stb. Indokok: A végtárgyalás adatai szerint Ásványon 1891. január 7-én reggel M. János pálinkától részeg állapotban nejét agyba-főbe verte és haját húsostól kitépte. E miatt őt atyja, M. György a szomszédok segédkezésével véresre verte. M. Györgyné panaszra ment a bíróhoz, S. Miklós­hoz, ki megjelent M.-ék házánál és M. Jánost a községházánál levő kamrába akarta záratni, azonban, hogy a már véresre vert M. János a hideg kamrába zárástól csúzt ne kapjon, M. Györgyné tanácsára R. György és L. Márton községi tizedesekkel meg­kötöztette. Ugyanezen tanuk vallomása szerint a megkötözöttet a család­tagok felügyeletére bizta, kik azonban, főleg sértett atyja, annak hosszas kérése dacára nem oldották fel, azt állítván, hogy a bíró kötöztette meg, csak az oldoztathatja fel, mig végre F. György őt éjfél után egy órakor saját felelősségére kötelékeitől fel­szabadította. M. János karjaiban ezen hosszantartó megkötözés folytán nedv- és vérkeringés-elzárást és radiális hűdést szenvedett, azok használatára — néhány jelentékenyebb működést leszámítva — képtelen lett. Tekintve, hogy vádlott M. Györgyné kérelmére ment el azok házához, M. György ajánlatára köttette meg sértettet, annak a kötelékből való felszabadítását a családtagok belátására bizta, jóllehet ezen körülményt M. György tagadja, azt állítván, hogy S. rendelte, miszerint addig ne merjék felszabadítani, mig ő enge­délyt nem ad rá : azonban ezen körülmény ellenkezője sértett és a már fentebb hivatkozott tanuk vallomásával beigazolást nyert; tekintve, hogy az ily rakoncátlankodó embernek más módoni meg­fékezése nem volt lehetséges, a kir. törvényszék a btk. 193. §-ába ütköző személyes szabadság megsértése vétségének tényálladékát megállapítottnak nem találta. A terhére rovott súlyos testi sértés vádját méltatva, kitűnik, hogy vádlott nem azon célzattal kötötte meg sértettet, hogy őt egész életére nyomorékká, hanem sértettet rövid időre ártalmat­lanná tegye és garázda viselkedését megfékezze, a mely ideigle­nes intézkedés vádlottnak mint községi bírónak nemcsak jogában állott, hanem kötelességében is, miután arra a sértett hozzátar­tozói által fel is hivatott, tehát súlyos testi sértés elkövetésére irányuló szándék cselekményében fellelhető nem volt, vagyis a szándékolt cselekmény és az előidézett eredmény okozati össze­függésben nem állanak. Egyébiránt ezen súlyos eredmény nem következett volna be, ha a sértett apja is gondosan kötelességéhez képest járt volna el, t. i. sértett karjait idejében feloldozta vagy a feloldozást mások­nak fia kérelmére megengedte, illetve a községi birót ez iránt megkereste volna, mire mint a sértett atyja a családhoz tartozó az esetben is jogosult lett volna, ha ezt a biró kifejezetten meg is tiltotta volna, a mely tilalomra vonatkozó állítása különben a tanuk által megcáfolva van, ha továbbá sértett karjait azonnal rendszeresen gyógykezelteti, mert az 1891. május ll-én kelt 22/a. naplószámú orvosi bizonyítvány is constatálja, hogy villamos gyógykezelés mellett annyi javulás elérhető lesz, hogy tényéleti szükségeinek végzésénél segítségre nem fog szorulni, kezeit kor­látlanul használhatni fogja, sőt hosszasabb és rendszeresebb gyógy­kezelés mellett meg is gyógyulhat, az 1891. június 27-én kelt orvosi vélemény pedig kimondja, »hogy sértett egész rendszeres kezelés alatt tovább is tartható, ezen gyógyulásnak indult ujjak feszítő izmai határozottan visszanyerhetnék munkaképességüket, továbbá hogy a gyógyulás várható minden utóbaj nélkük, az 1891. szept. 28-án kelt 30. naplószámú orvosi vélemény szerint pedig a célirányosan alkalmazott gyógyítás által ezen sértés, habár utóbaj nélkül gyógyul, mégis minthogy kellő időben megkezdett és végre nem hajtott gyógykezelés alatt sértett nem állott, mint­hogy a sértés napjától 264 nap folyt le, mely idő alatt a feszítő izmokban a változás az idő által rögzittetett, a szakértők véle­ménye oda irányul, hogy feltétlen gyógyulásra épen a fenti

Next

/
Oldalképek
Tartalom