A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 16. szám - Bolgár igazságügy. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSÖBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 16. számához. Budapest, 1893. április hó 16-án. Köztörvényi ügyekben. v régrendeleti végrehajtó, ha ebbeli megbízatásai elfogadta, köteles agyán ai 5rökhagyó rendelkezéséi teljesíteni, de a hagyaték jogi képviseletére jogosítva nincs. A in. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete az elözö eljárással együtt az 1SS1. évi L1X. t.-c. 39. S-nak i) pontja alapján hivatalból megsemmisíttetik s a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik. Indokok: Felperes az ö állítása szerint M. R. V. örökhagyó által neki szánt hagyomány iránti keresetét annak hagyatéka ellen végrendeleti végrehajtója képviseletében intézte, minthogy azonban a végrendeleti végrehajtó, ha ebbeli megbízatását elfogadta, köteles ugvan az örökhagyó rendelkezését teljesíteni, de a hagyaték jogi képviseletére jogosítva nincs, sőt a mennyiben az említett örökhagyó hagyatékához az örökösödési nyilatkozat már a kereset beadása előtt megtétetett, hagyatéka képviseletére csupán a nyilatkozott örökös van jogosítva, felperes pedig annak hagyatékát nem ez utóbbi s igy nem törvényes képviselője képviseletében vonta perbe, mindkét alsóbiróság Ítéletét az előző eljárással együtt a fent idézett törvény szakasza alapján hivatalból megsemmisíteni s a kereset visszaadását elrendelni kellett. (1893. febr. 24. 5,389/92.) New feltétlenül ^/iikNéses. hogy a végrendelkező arra nézve, Miszerint a végrendeleti okirat az o régakaratát tartalmazza, épen ezen kifejezési használja, hanem elesrendö. ha oly kifejezést hasznai, mely ebben az irányban nem hagy fenn kétséget. A (lévai kir. törvényszék (1891. november 27-én, 7,149.) : Hollaki Imre ügyvéd által képviselt S. Mária és társa felpereseknek Hosszú Ferenc ügyvéd által képviselt F. Györgye alperes ellen végrendelet érvénytelenítése s jár. iránti perében következőleg itélt: F. Nikolae lui Szolomon által Zsunkon 1887. március 30-án alkotott végrendeletet érvénytelennek nyilvánítja, minélfogva F. Györgye alperes köteles a nevezett örökhagyó hagyatékához felperesnek törvényes örökösödési jogát elismerni és a hagyaték egyharmad részének felperesek törvényes örökrészébe leendő átadását eltűrni s köteles a perköltségeket viselni. Indokok: Örökhagyónak eredetiben beszerzett végrendeletéből kitetszőleg végrendeleti tanuk magán az okiraton nem igazolták; hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező és tanuk együttes jelenlétében az irni és olvasni tudó tanuk egyike által érthetően felolvastatott, hogy ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentette, miként az okirat az ö végrendeletét tartalmazza. Minthogy az 1876 : XVI. t.-c. 6. §. szerint a végrendelet érvényességéhez megkívánt ezen kellékekkel magának az okiratnak kell bírnia s hiányuk a tanuk utólagos kihallgatása által nem pótolható, mivel az előirt szabályok megtartását igazoló vallomásaik a külkellékek tekintetében önmagában érvénytelen végrendelet, a törvény határozott rendelete ellenében többé érvényre nem emelhetik. F. Xikulae lui Szolomon végrendeletének érvénytelensége kimondandó és jogszerű következményeként felperesek — örökhagyó gyermekei — törvényes örökösödési joga elismerendő volt. A kolozsvári kir. itélő tábla (1892. febr. 22-én, 14.): Az első bíróság Ítéletét a kereset főtárgyaira vonatkozó részében helybenhagyja, ellenben a perköltségre nézve megváltoztatja s azt kölcsönösen megszünteti. Indokok: A kereset főtárgyára vonatkozóan a kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét vonatkozó indokolásánál fogva hagyta helyben. A perköltségre nézve pedig azért változtatta meg és ezt azért szüntette meg kölcsönösen, mert a tanúvallomásokra való tekintettel alperes a végrendelet érvényességét nem ok nélkül védelmezte s ez a körülmény a perköltség kölcsönös megszüntetését a perts. 252. §. szerint eléggé indokolja. A m. kir. Curia (1893. február 1-én, 4,288.): Mindkét alsó bíróság Ítélete a per főtárgyára nézve megváltoztatik s felperesek keresetükkel elutasittatnak, a perköltség tekintetében azonban a másod bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A keresettel megtámadott egyébként valódinak bizonyult végrendeletet tartalmazó okirat szövegében igazolva van, ho°y a végrendelkező azt felolvasás után az a végre megbízott tanuk jelenlétében megerősítette, hogy pedig mindez a végrendeleti tanuk együttes jelenlétében történt, kitűnik abból, hogy a végrendeleti tanuk az okirat bevezető részében azt igazolják, miszerint örökhagyó jelenlétükben rendelkezett s azon okirat egész tartalmát s igy annak bevezető részét is aláírásaikkal megerősítették, ezeknél fogva tehát s mert az 1876 : XVI. t.-c. 6. §. nem rendeli kifejezetten, hogy az abban irt alakiságok megtartása a tanuk által külön záradékban igazoltassák, továbbá nem feltétlenül szükséges, hogy a végrendelkező arra nézve, miszerint a végrendeleti okirat az ő végakaratát tartalmazza, épen ezen kifejezést használja, hanem elegendő, ha oly kifejezést használ, mely abban az irányban nem hagy fenn kétséget, végrendelkező azon kijelentésének pedig, hogy a végrendeleti okiratot felolvasás után jól megértvén, keresztvonásával megerősítette, egyéb értelem nem tulajdonitható, mint hogy az az ő végintézkedését tartalmazza, az a végintézkedése alakilag az idézett törvénycikk 6. §. rendelkezéseinek megfelelőnek tekintendő, minél fogva felperesek annak érvénytelenítése iránti keresetükkel elutasitandók voltak. Holttányilvánitás esetén kolera-járvány idejében az elhalálálozás uapjánl fa halálveszélyt követő, vagyis azon nap veendő alapul, mely napon a kolera beteg a járvány-kórházba bevitetett. A nagyváradi kir. törvényszék (1892. június 15-én, 7,232. ;: Ignatu Vazul ügyvéd által képviselt F. Mihálynénak Zigre Miklós ügyvéd mint kirendelt ügygondnok által védett ismeretlen tartózkodási! T. Tódor holttányilvánitása iránti ügyében következőleg itélt: Belényes-szer.tmártoni illetőségű T. Tódor az 1868: LIV. t.-c. 523. §. e) pontja alapján holttányilvánittatik, illetve az 1881 : LIX. t.-c. 91. §. alapján elhalálozásának megtörténte bebizonyítottnak kimondatik, elhalálozása napjául az 1874. január 1. napja állapittatik meg. Indokok: A 14/887. sz. beadott holttányilvánítási kérvény mellett A. alatt levő eredeti családi értesítő szerint folyamodó az elhaltnak állított T. Tódornak édes testvére lévén s igy örökösödési minősége kitűnvén, az 1868: évi LIV. t.-c. 522. §. b) pontja szerint holttányilvánitás kérhetési jogosultsága bizonyítva van. Minthogy pedig a G alatti helyhatósági bizonyitványnval igazolva van, hogy nevezett T. Tódor 1873. évben illetőségi helyéről eltávozott s azóta oda vissza nem tért, sem a »Budapesti Közlöny« című hivatalos lap 1889. 288—289. és 290. számaiban s igy háromszor közzétett hirdetmény dacára a kitűzve volt egy évi határidő alatt nem jelentkezett sem életbelétét más módon nem tudatta, minthogy végre a hit alatt kihallgatott B. Tódor P. Tódor tanuk vallomásaival igazolva lett, hogy nevezett T. Tódor az 1873. év nyarán a köztudomásúlag dühöngött kolera-járvány idején Aradon halt meg s temettetett el: mindezeknél fogva nevezett T. Tódor az 1868: LIV. t.-c. 523. §. e) pontja s illetve az 1881: LIX. t.-c. 91. §• alapján elhalálozásának megtörténte bizonyítottnak kimondatik. Elhalálozása napjául pedig miután sem a tanuk a napot meghatározni nem tudták, sem hitelesen kimutatva nem lett, hogy Aradon a dühöngött kolera-járvány melyik hónapban szűnt meg, az ezen évet követő 1874. évi január 1. napját kellett megállapítani. A nagyváradi kir. itélő tábla (1893. február 13-án, 4,110.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A felperes kereseti jogának megállapítására nézve az első biróság által felhozott indokokat a kir. itélő tábla is elfogadja, azonban mégis elutasítja felperest keresetével, mert T. Tódor elhunytát felperes nem bizonyította. B. Tódor tanú vallomását ugyanis P. Tódor tanú vallomása nem egészíti ki, mert az utóbbi a B. Tódor által előadott tényéknél jelen nem volt s felperes se egészitheti ki, mert nem is állítja, hogy az elhalálozásnál vagy a temetésnél jelen lett volna, sőt B. Tódor vallomását, az F) alatti közokirat még meg is cáfolja, mert ezáltal felperes azt bizonyítja, hogy T. Tódort a járvány-kórházba vitték. Pusztán ez a körülmény azonban az 1868 : LlV. t.-c. 523. §. e) pontja szerinti halálveszélyt nem bizonyítja és igy T. Tódort holttányilvánitani nem lehet. A m. kir. Curia (1893. március 14-én, 1,781.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatik és az első biróság ítélete mellőzve annak azt a jelentését, hogy T. Tódor elhalálozásának megtörténte bebizonyitottnak tekintendő, azzal a változtatással hagyatik helyben, hogy T. Tódor elhalálozása napjának 1873. július 17. napja állapittatik meg. Indokok: Felperes kereseti jogának megállapítására nézve az első biróság Ítélete az erre vonatkozólag felhozott indokoknál fogva bebizonyitottnak kimondani nem lehetett s ennélfogva az első bíróságnak azt akijelentését mellőzni kellett, tekintve mégis, hogy Arad kapitányi hivatalának F) alatt mellékelt bizonyítványából kétségtelenül kitűnik, hogy T. Tódor az 1873. évben Aradon uralgott kolera-járvány alkalmával mint kolera beteg 1873. június 16-án a járvány-kórházba bevitetett s e szerint halálveszélyben forgott, ennélfogva T. Tódort az 1868: LIV. t.-c.