A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 16. szám - Az örökösödési eljárási törvényjavaslat a képviselőházi igazságügyi bizottságban - A budapesti ügyvédi kamara 1892. évi jelentése. Folytatás

124 A .JOG. Addig is azonban, mig cikkező ur s a lelkes kis csapat Augias istállóját takarítja, szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy: »az ügy érdekében — béke velünk«. Belföld. Az örökösödési eljárá i törvényjavaslat a képviselőházi igazságügyi bizottságban. A képviselőház igazságügyi bizottsága f. hó 13-án Chorin Ferenc elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslatot. Kr aj esik Ferenc előadó visszatekintést vet az örökösi) dési eljárás történetére, a mint az a magyar törvényekben a mai korig fejlődött. Ismerteti az erre vonatkozó régi törvényeket és áttér a mostani állapotra, mely szerint a hagyatéki eljárás szabályai két különböző törvényben vannak szétszórva és mely szerint megoszlik a hatáskör az árvaszék, a járásbíróság, a törvényszék, a helyi hatóság és a közjegyzők közt. Az eljárás hiányossága pedig a legkirivóbban világlik ki a telekkönyvek hiányos állapotában, mely nagyrészt onnan eredt, hogy a hagyatéki ingatlanok átíratásával a kisebb birtokosok nem törődtek. Ismerteti részletesen a javaslat lényegesebb intézkedéseit és a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlja. Horváth Lajos a szükség szempontjából helyesli a törvényjavaslat beterjesztését, dacára annak, hogy az anyagi öröklési jog még kodifikálva nincs. A javaslat alapelveit és intézkedéseit és általában a javaslat egész szerkezetét helyesli, habár egyes részleteire észrevételei is lesznek. Aggodalmai vannak, hogy a járásbíróságok majd megfelelhetnek-e a teendők nagy tömegének? A közjegyzők szaporításának is szükségét látja ugy, hogy minden járásbíróság székhelyén közjegyző legyen. Elfogadja általánosságban a javaslatod Neumann Ármin szerint az eljárásnál felmerülő kérdéseket csak akkor lehet sikeresen megoldani, ha előbb az anyagi öröklési jog lesz szabályozva Mégis a fenforgó szükség és sürgősség szempontjából a javaslatot elfogadja. Szilágyi igazságügymiuiszter előadja, hogy az eljárást csakis egyes biróra és pedig járásbiróra lehet bizni, minélfogva kivált tekintettel a sommás eljárás által majd beálló munkaszaporodásra, a járásbirósági személyzetet is szaporítani kellend. Hasonlókép a közjegyzőkre nézve is gondol a szaporításra és épen arra, hogy minden járásbirósági székhelyen közjegyző legyen. A hitelezők érdekei megóvására szükséges intézkedéseket a tárgyalás alatt lévő javaslatba külön fejezetben még felvétetni kívánja és erre nézve javaslatot teend. Mándel Pál hangsúlyozza a javaslat mielőbbi életbeléptetésének szükségét, a már előadott okokon felül utalva a jelenlegi hagyatéki tárgyalás végtalen hosszúságára is, a mi az eljárásnak a különböző hatáskörök közötti megosztása miatt van. Polónyi Géza szintén azon nézetben van, hogy az anyagi öröklési jog megalkotása célszerűen előzte volna meg a jelen javaslat tárgyalását, de a fenforgó szükség szempontjából elfogadja a javaslatot. A járásbíróság túlterheltetésének elkerülésére célszerűnek látná, ha azon hagyatéknál, melyben ingatlanok vannak, a telekkönyvi hatóság bízatnék meg az eljárással. A hitelezők biztosításánál kerülni kívánja a hitelezőnek a hagyatéki eljárásba való túlságos befolyását. Az ügyvédek kiküldetését, ha a bíróságtól függ a kiküldetés, ellenzi, de támogatná, ha a kiküldetésnél a döntő szó a felekre, vagy az ügyvédi kamarára bízatnék. Wlassics Gyula a telekkönyvi hatóságot a járásbíróságok mellett nem tartja alkalmasnak az eljárás vezetésére, mert igy ismét két fórum lenne megbízva az eljárással; holott épen az eljárás egységesítése céloztatik. Az ügyvédek kiküldetését szintén ellenzi, mivel ez az ügyvédség természetes hivatásával ellenkezik. Kiismeri a javaslat helyes elveit és szerkezetét és azt elfogadja. Ma tus ka Péter helyesnek tartja az örökösödési eljárás szabályozását, nem várva be az anyagi öröklési jog megalkotását. A telekkönyvi hatóságokat az eljárással, a kir. járásbíróságok mellett megbízhatónak nem tartja, mert ez sok összeütközésre vezetne. Veszter Imre arra utal, hogy az ügyvédség helyzetén segíteni kell. A közjegyzők szaporításával az ügyvédek helyzete még rosszabbá fog válni. Fabinyi Teofíl elfogadja a javaslatot, mint elveiben és szerkezetében helyest és sürgős szükséget pótlót. A közjegyzőket tartja kizárólag kiküldhetőnek. Haviár Dániel elfogadja ajavaslatot. A telekkönyvi hatóságokat megbízhatóknak nem tartja. A felmerülő szükséghez képest otf, a hol közjegyző nincs, ügyvédet vél kiküldendőnek. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter a részletekre nézve felhozott észrevételekre a részletes tárgyalásnál kiván kiterjeszkedr i. Csakis az ügyvédekre nézve fölvetett eszmére kiván nyilatkozni. Elismeri, hogy az ügyvédek túlszaporodása folytán sok helyütt van baj, de megvan a baj ugyanígy más országokban, még Angliában is és segíteni a bajon törvényekkel alig lehet. De ha csak ott küldetnék ki ügyvéd, a hol közjegyző még nincs, ezzel a bajon meg éppen nem lenne segítve. Megfontolandónak tartja azonban a felvetett azon eszmét, hogy az ügyvédi és közjegyzői rendtartás kombinálásával az ügyvédi és közjegyzői teendők némileg és ott, a hol szükségesnek látszik, egyesittessenek, de ez külön megfontolásnak a tárgyát képezi, a mi a jelen javaslat kerétébe nem tartozik. . ,r , A javaslat ezek után általánosságban egyhangúlag elfogadtatván, a részletes tárgyalást április l8-ikara tűztek ki. A budapesti ügyvédi kamara 1892. évi jelentése. (Folytatás.) A főváros 1891 február 22-én megtartott közgyűlésén a Szalay- és Szemere-utcák sarkán lévő mintegy 300 négyszögöl kiterjedésű telket adományozott kamaránknak. A fo- es székváros ezen áldozatkészsége folytán, mely remélhetőleg a nagyméltóságú belügyminiszter urnái is megerősítésre fog találni, immáron meg van vetve az alap a cél elérésére és kamaránk, valószínűleg rövid időn megfelelő helyiséggel fog rendelkezni. Kamaránk saját törvényes hatáskörében ellenőrző jegyzéket vezetett a csődtömeggondnokságoknak az ügyvédek közti kiosztásáról s e részben örömmel constatálhatjuk, hogy az arányosság tekintetében a javulás tartós, a mennyiben a kamara területén az 1892-ik évben megnyílt 44 csőd közül 34 csőd oly ügyvédeknek lett kiosztva, a kiknek még nem volt csődjük s csak 10 csődgondnokság adományoztatott olyanoknak, a ^ kiknek az előző évek valamelyikében már volt csődjük. Ezen utóbbi 10 eset közül is azonban hat eset olyan, a hol az illető két különböző bíróságtól részesittetett hasonló javadalomban. Igen kívánatos tehát, hogy a kirendelésekről a kamara területén lévő bíróságok egymást értesítenék, hogy hasonló anomáliáknak eleje vétessék, vagy hogy a kamara mintájára az összes bíróságoknál lévő kirendeléseket nyilvántartanák, a mi különös fáradságba nem is kerülne. Két-két esetben ugyanazon bíróság rendelt ki oly ügyvédet töraeggondnoknak, a ki a közelmúltban már hasonló kinevezésben részesült, de ez azért nem tekinthető sérelmesnek, mert az vagy oly összefüggő csőd volt, a melyben a cég és cégtag ellen külön nyittatott csőd, vagy pedig olyan, a melyben a csődvagyon a tömeggondnok kiadását nem fedezvén, ez ugy munkájára, mint készkiadására nézve más csődtömeggondnokság által kárpótoltatott. Ennek kapcsán említjük fel azt is, hogy a bűnügyi hivatalból való védelmek tárgyában a választmány a fenforgó körülmények figyelembe vételével igyekezett saját hatáskörén belül azon visszásságokat megszüntetni, mely szerint hasonló ügyekben a védelem csak kevés kiválasztottak kezében összpontosult. E bajok, de sőt visszaéléjek, mint már az 1891-ik évről szóló jelentésünkben felemlítettük, már ez évben tárgyalás alá vétettek karaaránk kebelében. A választmány akkor egy vegyes bizottságot is küldött ki, olyanokból, kik bűnügyi védelemmel foglalkoznak s a kik a bajt forrásánál ismerik. E kérdés akkor minden oldalról meg lön vitatva s megállapittatott, hogy a baj oka a burkolt kirendelésekben rejlik, minélfogva az illető védenc részére a nyilt kinevezés helyett utasitás adatik, hogy kit válaszszon védőjéül. Ezen a bajon a kamara kinevezési joga mit sem segített volna; de sőt ellenkezőleg csak alkalmul szolgált volna arra, hogy a visszaélésként űzött burkolt formájú kinevezések csak nagyobb arányokat öltsenek. Ezt a gyakorlat is b :bizonyitotta, mert az az l8s3-ik évi megállapodás, a mely szerint a budapesti kir. tszék büntető osztálya kamaránk közbelépése folytán elhatározta, hogy a hivatalból való védő kirendelést ezután a kamara gyakorolja, semmi gyakorlati eredményre nem vezetett. Mig az első évben a kamara 10 esetben gyakorolta e jogot (a mi vajmi csekély), ez a szám is évről-évre apadt s végre a semmire redukálódott, de sőt egyenesen alkalmat szolgáltatott a kamara megkerülésével való burkolt kinevezések nagy mértékben való elhatalmasodására; ugy hogy a kamara a nudum jus mellett maradt és pedig annyival inkább, mert az egyes védencek a kamarai kinevezéstől idegenkedtek. Megnehezítette e kérdés megoldását az a körülmény is, hogy a védők hivatalból való kirendelésének mikéntjéről az 1874: XXXIV. t.-c. nem rendelkezik s e tekintetben bűnvádi eljárásunk is nélkülöz minden positiv jogszabályt. Ugy a kiküldött vegyes bizottság, mint ennek nyomán a választmány is arra a meggyőződésre jutott, hogy megnyugtató eredmény csak ugy érhető el, ha az ügy a törvényszék büntető osztályával és ennek vezetőjé vei egyetértésben rendeztetik. A közös megállapodás e tekintetbeu létre is jött, a mely kamaránknak 660/92. számú, a büntető osztály vezetőjéhez intézett átiratban jutott kifejezésre. Ezen intézkedésekkel kapcsolatosan a kamara választmánya a bíróság vezetőjével közölte azon ügyvédek névjegyzékét, a kik tudomása szerint bűnügyi védelemmel foglalkoznak és felhívta a kamara tagjait, hogy azok, kik e névjegyzékbe még bevétetni akarnak, az eluökséguél jelentkezzenek. Ezen intézkedés 1892. évi április hóban lépett érvénybe. A budapesti kir. törvényszék büntető osztályának vezetője a megállapodásnak megfelelően az év végén megküldötte azok névf°Maí'-,a , , eí ld° óta az év véS«g bűnügyi védelmekre hivatalból kiküldettek. Kitűnik, hogy az elmúlt évben a viszonyok e részben jelentékeny e n j a v u 1 t a k s hogy a törvényszék a kirendelésnél nem a kiválasztottak egy kicsiny csoportját, hanem általában mindazon ügyvédeket igyekezett részesíteni, kik bűnügyi védelemmel foglalkoznak és pedig az alphabeticus sorrend lehető szemmel tartása mellett. S midőn a kamarának e módon sikerült a csődü?yekben es a hivatalboh védelmeknél a közvélemény és az igazság köve-