A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 14. szám - A mentelmi jog kérdéséhez. Döntvénycritica

106 A J Fent előadott változások következtében az 1891. év végén bejegyezve maradt 4,532, 1890. végén 4.487, 1889-ben 4,463, 1888-ban 4,395 és 1887. végén 4,377. A fegyelmi ügyek mozzanatai az ügyvédi karnál is különös figyelmünkre érdemesek És azokra nézve valóban szomorú tapasztalatok s adatok állnak rendelkezésünkre. Nevezetesen sajnálatra méltó azon adat, hogy a fegyelmi panaszok az utolsó 10 év alatt szaporodásban voltak, majdnem folytonosan és többnyire minden évben meghaladták az ezer számot. Tiz év előtt, 1882-ben, 990 panasz adatott be az ügyvédek ellen, mig 1891. évben 1,218, következő kifejlődéssel: 1883 ban 1,032, 1886-ban 1,045, 1888. évben 1,236, 1889-ben 1.212, 1890-ben 1,123 s 1891-ben 1,218 panasz adatott be. Tiz év előtt még súlyosabb volt az arány. 1876-ban 1,261, 1877-ben 1,454, 1878 ban 1,298, 1879-ben 1,254, 1880-ban 1.213, 1881-ben 1,101 panasz adatott be. Az ügyvédek elleni panaszok túlnyomó nagy része azonban nem, mint a közjegyzőknél, a hatóságoktól, hanem a magánfelektől származik. Az előbbiektől alig egyharmada származik. A magánfelek által 1891-ben 841 s a birói, kamarai s más hatóságok által 377 jelentetett be. így volt ezen arány az egész tiz évi időszak alatt. 1888—1890. években a magánpanaszok mindig meghaladták a 800-at s a hatóságiak 300 körül forogtak. A magánpanaszok 1887-ről kezdve 800-on alul maradtak 1882-ig 760—780 összegekben; de a hatóságiak is 200—250-re szálltak le, mig az 1876—1881. időszakban a magánpanaszok jóval számosabbak voltak ; 1876-ban 1,005, 1877- ben 1,173, 1878-ban 1,075, 1879-ben 917, 1880-ban 931, mig a hatóságiak ezen években is csak 250-ig, legföljebb 300-ig emelkedtek. A bepanaszolt ügyvédek száma évenkint rendesen 7—800 volt. Kivételt képeztek: 1877. év 935 panaszlott ügyvéddel, 1879. év 926 panaszlottal, 1889. év 954, 1890. év 912 panaszlottal, kiknek száma 1891. évben egészen 1,000-ig felemelkedett. Különösen kiemelendő azonban, hogy a panaszok nagy része, azoknak mintegy fele, megszüntetés által lett elintézve az utolsó öt év folyamán is. így 1891. évben az 1,218 panaszból 691 szüntettetett meg, 1890-ben 1,123-ból 620, 1889- ben 1,212-ből 677, 1888-ban 1,236-ból 613 és 1887-ben 1,020-ból 952. így volt ez öt év előtt is az 1886. előtti években, minden évben 5—600 volt a megszüntetések száma Tiz év előtt pedig, a mikor magasb volt a panaszok száma, a megszüntetések 600-on felül 700-ig emelkedtek. Es a mi még fontosabb, a megszüntetések túlnyomó részben tényálladék hiányából mondattak ki. így 1891. évben 428 esetben, 1890-ben 368, 1889-ben 411, 1888- ban 389 és 1887-ben 364 esetben. Az illetéktelenségi elutasitások is szép számot képviselnek az utolsó öt év alatt, évenkint 180—200 s azon túl ; de a felek általi panaszvisszavonás csak ritkán, igen kevés esetben történt; 1891-ben 40, 1890-ben 34, 1889-ben 44, 1888-ban 51 és 1887-ben 40 esetben. Hasonló viszonyok forognak fenn az 1887. előtti évtizedben is. Rendesen 300—350 megszüntetés mondatott ki tényálladék hiányából. Sőt 1880 ban 416, 1879-ben 420, 1878- ban 474, 1877-ben 525, 1876-ban 405 ily megszüntetés történt. Magán-visszavonások ekkor is kevés esetben történtek: 1883., 1885., 1886. években 38—39 volt; 1879—1880. években 49-50, 1876, 1877., 1882-ben 6U—62-ig szaporodtak. Legtöbb visszavonás 1884-ben fordult elő, t. i. 87. Fegyelmi eljárás 1887-ben 205 rendeltetett el a bepanaszolt ügyvédek ellen; 1888. évben 242, 1889-ben 389, 1890- ben 233 és 1891-ben 278. Öt év előtt kevesebb esetben történt; 1882 — 1886. években 179, 168, 203, 192 és 194 esetben. A fegyelmi vizsgálat 1887-ben 178, 1858 ban 194, 1889- ben 260, 18i 0-ben 203 s 1891-ben 230. Az előbbi öt év alatt 200-ig csak egy évben, 1884-ben terjedett; 10 év alatt háromszor, 1880., 1878-' s 1877- években, és pedig 1878-ban 234-ig, 1879-ben pedig 195-ig. A vádhatározatok száma az utolsó három évben tetemesen szaporodott, oly mértékben, a mint azt az előző 15 évben nem találhattuk fel. 1889-ben 162 s 1890-ben 156 hozatott s 1891-ben felment 174-re, mig 1887—1888-ban csak 85 s 129 vádhatározat lett meghozva Az 1886—1876. évtizedben pedig rendesen alig haladta meg a 100-at és 1876-ban csak 57 s 1883-ban 88 volt. 1885- 1886-ban 102—103, 1882-ben 106,1879-ben 118. Legtöbb volt 1884 ben, t i. 157. OGk A vádhatározatokat a kir. C u r i a túlnyomó részben helybenhagyta. És pedig 1887-ben 55 felebbezésnél 44-et hagyott helyben s csak 4 másittatott; 1888-ban 88 felebbezésnél 61, 1889 ben 113 felebbezésnél 79, 1890-ben 93 felebbezésnél 83 és 1891-ben 104 felebbezésnél 81 hagyatott helyben s 4 változtattatott. A vétkesség kimondása is hasonlóan szaporodott. Mig 1887—1888. években csak 59 — 63 esetben mondatott ki a vétkesség, 1889-ben már 85 esetben, 1890-ben 82-ben és 1891-ben 92 esetben. Az előbbi évtized egész folyamán egyszer sem mondatott ki ennyi vétkesség; a legtöbb volt 85 az 1881. évben és 80 az 1879. évben; különben a 60-70 számnál maradt és 1882—1883. években nem volt több 58 nál; 1876-ban pedig csak 32 volt a vétkesség kimondása. A büntetés nagyobb részben Írásbeli feddésben állt : 1887-ben 24 esetben, pénzbirságolás 16, ideiglenes felfüggesztés 15 esetben. 1889. évtől kezdve tetemesen szaporodtak. 1889-ben a feddés 39, pénzbírság 24 s ideigl. felfüggesztés 21 esetben mondatott ki; 1890. évben ..8, 24, 19 esetben és 1891-ben 39, 33 s 13 esetben. Az ügyvédségtől! elmozdítás kevés esetben mondatott ki: 1887-ben 4, 1888-ban 2, 1889—1890-ben egy-egy s 1891-ben 7 esetben. Ez az előző tiz évben többször alkalmaztatott. lS80-ban 8 elmozdítás mondatott ki, 1879. és 1884-ben 7—7-szer, 1882-ben 6-szor, 1877-ben 5-ször, 1878-ban 4-szer. A pénzbírság ezen időben 20-nál kevesebbszer csak 1876-ban (10) mondatott ki; 1881-ben 30-szor, 1886-ban 28-szor, 1878, 1883., 1880. években 24, 22, 26 esetben. A Curia ezen határozatokat is legnagyobb részben helybenhagyta. 1887-ben 35 felebbezésnél 32 esetben hagyta helyben, 1888-ban 45 felebbezésnél 29 esetben, 1889-ben 52-nél 29-ben, 1890-ben 68-nál 46-ban és 1891-ben 65 felebbezésnél 39 esetben. Az ügyvédi kamarákról megjegyzendő, hogy kitűnő munkásságot fejtettek ki az utolsó öt év alatt is. 1887-ben a 22,724 elintézendő ügyekből elintéztetett 22,570, 1888-ban 24,149-ből 23,930, 1889-ben 22,691-ből 22,424, 1890-ben 24,194-ből 24,056 és 1891-ben 35,301-ből 25,150 lett elintézve, ugy, hogy az évi hátralék ezen években csak 154, 219, 267, 138 és 154 volt. A mentelmi jog kérdéséhez. (Döntvény eritica.) Irta: dr. HEIL FAUSTIN, budapesti kir. táblai biró. I. A magyar btkv. 19. §-a azt mondja : »Az országgyűlés, úgyszintén a közös iig) ek tárgyalására kiküldött bizottság tagjainak mentelmi jogát a jelen törvény nem érinti.« Magát a mentelmi jogot a btkv., a mint hogy ez nem is feladata, nem szabályozza, tartalmát meg nem határozza s minthogy az a tárgy már törvény által sem nyert mindeddig szabályozást, a jognak terjedelme s tartalmának értelmezésére nem a biróság, hanem maga az országgyűlés van hivatva. A képviselőház a tárgyban ismételten nyilatkozott. Ide tartozik: a képviselőháznak 1867. évi nov. hó 18-án kelt határozata. A határozat s az azóta állandóan követett gyakorlat szerint a mentelmi jog a következei két sarkalatos tételen nyugszik : 1- ször, hogy az országgyűlési tagot azért, a mit »mint olyan« a házban és a házon kivül mond vagy tesz, csak az országgyűlés és pedig annak az a háza vonhatja feleletre, a melyhez tartozik ; 2- szor, hogy az országgyűlési tag azért, a mit nem »mint olyan« s nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, csak a háznak engedelmével vonható közkereset alá s tettenérés esetét kivéve, csak a ház előzetes engedelmével letartóztatható. A határozatra vonatkozólag a m. kir. Curia Doda Trajáu ügyében 1889. évi máj. hó 9-én (B. J. T. 18 k., 189 1.) kimondotta, hogy: »a választókhoz intézett nyilatkozat nem tekinthető a képviselői hivatás teljesítésével összekötött működésnek s igy nem tartozik azok közé az esetek közé, melyek miatt a bűnvádi eljárás egyszer s mindenkorra kizárva van, hanem csak azok közé az esetek közé, a melyek miatt a büntető eljárás a mentelmi jog felfüggesztésétől, a ház előzetes engedélyétől, mint perelő feltételtől (Processvoraussetzung) függ.« Vagyis nem tartozik az 1867. évi noy. hó 18-iki képviselőházi határozatnak első, hanem annak második pontja alá. A mentelmi jog kezdőpontját illetőleg a képviselőház 1878. évi dec. hó 9-én kelt határozatával kimondotta, hogy a mentelmi jog élvezete az országgyűlési képviselőt nem az igazolástól, hanem megválasztatása percétől illeti. A határozatnak bírálatát L ö w Tóbiástól: 1. Magyar Igazságügy 11 k., 82 I. 2