A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 12. szám - A büntető jog köréből. Kérdés - Jogi oktatásügyünk néhány kérdéséről

94 A JOG. 148 panasz érkezett, addig 1892-ben ezek száma már 196-ra emelkedett, a mi 48 szaporulatot tüntet fel. Vagyis dacára annak, hogy a fegyelmi ügyek közel félszázzal szaporodtak, az iktatói szám csupán l el emelkedett. S mig 1891-ben 138 fegyelmi ügy fejeztetett be, addig 1892-ben 151, tehát 13-al több ügy, holott az ügyforgalmi szám e két évben ugyanazonos volt. A kamara választmánya az ügykezelési szabályoknak átgondoltan és gondosan keresztülvitt 'egyszerűsítésével a fegyelmi eljárást sok felesleges bureaukratikus munkától tisztította meg. Ennek a törekvésnek szemmel látható képét tüntetik fel az elemezett statisztikai adatok. A választmány különösen súlyt fektetett arra, hogy a kezelésszerü elintézésektől, melyek a kamara, mint fegyelmi bíróság cognitióját nem igénylik, a választmány lehetőleg mentesittessék. A kamarai autonóm fegyelmi bíráskodása ugyanis természeténél fogva nem lehet oly permanens, mint a rendes bíróságoké ; mint ezek, nem ülésezhetik naponkint, már csak tagjainak ügyvédi hivatásánál fogva sem, hanem üléseit kéthetenként tartja. Ennek következménye az, hogy az egyes ügykezelési teendők, mint sürgetések, iratok átnézése, nyilvántartások elrendelése, jogerőre emelkedés constatálása az ügymenetet j?lentékenyen hátráltatták, főleg oly esetekben, midőn egyik vagy másik előadói tisztet vivő választmányi tag egyik vagy másik ülésen való megjelenésében betegség, vagy ügyvédi hivatásának gyakorlásánál fogva akadályozva volt. A fentebb érintett intézkedések ép oly jól, de a mellett sokkal gyorsabban és ennélfogva célszerűbben is intézhetők el az elnökség által ülésen kivül. Az ügykezelés ezen egyszerűsítése már eddig is nagy mérvben éreztette jótékony hatását, dacára a rövid időnek, hogy az életbe lett léptetve. Kétségtelen dolog azonban, hogy ez az intézkedés a jövőben még inkább elő fogja mozdítani a fegyelmi ügyek annyira kívánatos gyors lebonyolítását. Örömmel constatáljuk azt is, hogy a k i r. Cur iának ügyvédi fegyelmi ügyekben való Ítélkezése mind többéstöbbtekintettelvan az ügyvédi karbecsületének megóvására s utóbbi időben oly szigort tanúsít, mely az ügyvédi kar és a jogkereső közönség érdekéinek megóvása tekintetében kívánatosnak mutatkozik. Kénytelenek vagyunk azonban ezen felebbezési foknak egy oly határozatáról e helyen megemlékezni, a mely ha állandó gyakorlattá válnék, alkalmatos lenne arra, hogy a fegyelmi bíráskodás hatálya a törvény szelleme ellenére jelentékenyen gyöngittessék. Ez a Curiának 426/f. sz. határozata, a melyben egy felmerült eset alkalmából a kamara fegyelmi bíróságának határozata ellenére a fegyelmi vétség büntethetőségének elévülési kezdő pontját nem a cselekmény befejezésének időpontjára tette, hanem az elévülést bevégzettuek vette, dacára annak, hogy a fegyelmi vétséget képező vétkes cselekmény eredményének elérése céljából a vádlott ügyvéd a fegyelmi feljelentés megtétele alkalmával még mindig tevékenyen munkálkodott. Nem hiszszük ugyan, hogy hasonló gyakorlat állandósulhatna a Curián, de mégis szükségesnek tartjuk ez esetet felemlíteni. Hasonló gyakorlat ellenkezik az általános jogelvekkel, de veszedelmes következményekkel járhat az ügyvédi tisztességre; mert alkalmat nyújt arra, hogy az illető egy-két évvel előbb elvetett bűnös mag gyümölcsét két év múlva az ügyvédi tisztesség rovására szabadon szakithassa le. Csak egy kissé számítóbb eljárás és a jogellenes eredmény biztosítva van büntetlenül. Tehát ép ott mentetnék a bűnösség, a hol az súlyosabb beszámítás alá kellene, hogy essék. Az ügyvédség anyagi és szellemi jólétének emelése tekintetében kamaránk az elmúlt 1892-iki évben a következő tevékenységet fejtette ki. Huszonnyolcz kamarai tag indítványára összehívott és 1892. május hó 12-én és folytatólag május hó 16-án, 19-én megtartott népes közgyűlésén az ügyvédi érdekek emelésére szolgáló eszközök beható vita tárgyát képezték. E közgyűléseken felvettetett a numerus clausus kérdése is, hogy nem volna-e célszerű az ügyvédi kar anyagi jólétének emelése céljából az ügyvédek számát korlátozni s a szabad ügyvédséget eltörülni. Ezen eszme mellett emelkedtek ugyan szórványosan hangok, de a kar túlnyomó többsége határozottan visszautasította azt s kimondotta azon nagyjelentőségű enunciatumát, a mely szerint: »a kar érdekeire hátrányosnak tartaná, ha a kamara az ügyvédi kar érdekeinek megóvásánál és előmozdításánál az általános igazságügypolitikai szempontokat szem elől tévesztené és szűkkeblű magánszempontokból indulna ki.« (Folyt, köv ) Nyilt kérdések és feleletek. A büntető jog bőréből. (Kérdés.) Ha valaki 19 —20 éves ifjú korában sikkasztás miatt, nem többre, például egy évi börtönre Ítéltetett el s ez elitéltetés a most életben levő büntető törvény (1878: V. t.-c.) hatályba lépése előtt történt és vádlott a büntetését ugyanazon idő előtt is töltötte ki, tehát a büntetés kiszabása és kiállása után már több mint 17 év telt. el, következéskép a büntetés már elévült, | erkölcsi hatályát rég elvesztette, tehát nem létezőnek tekintendő : 1. rágalmazást vagy becsületsértést képez-e ennek a ténynek 17 év után, vagy egyáltalán az ily cselekmény erkölcsi hatályára megállapított idő eltelte után, o k n óik ül es csupán . rosszakaratú személyes ellenszenvből s abból a^ célból való fölelevenitése, hogy az illető közmegvetéstiek tétessék ki? 2. vagy az említett tényre csak általánosságban való oly célzatos kijelentés: hogy az illetővel egy választmányban nein leszek ? 3. s ha akár rágalmazást, akár becsületsértést képez az 1. és 2. pont alatt foglalt állítás : az e miatt tett bűnpanasz tárgyalása során, az állított tény bizonyítása, vádlottnak megengedhető-e ? Figyelembe veendő az, hogy az elitélt büntetésének kiállása óta, tehát a 17 év alatt — ugy, mint ifjúkori elitéltetése előtt is — kifogástalan becsületességű, puritán jellemű, igazságszerető, komoly férfiú volt és az is s mint ilyen közbecsülésben, szeretetben áll mindazok előtt a sokak előtt, kik a nemest becsülni tudják; de félik azok, kiknek az egyenes jellem nem tulajdonsága, ugy, hogy épen elitéltetésének helyén már több mint 11 évvel ezelőtt közhivatalt, állami tisztviselőséget nyert s választási joggal bir; a társadalmi élet mozgalmaiban mindig a nemes célt, törekvést támogatta; példás magaviselete által testületeknek is bizalmi állással tisztviselőjévé, választmányi tagjává lett; mint becsületbiró is működött, tehát józan, szerény és békés magaviselete által erkölcsi súlyában fokról-fokra emelkedett : hivatalos kötelességében hasonlókép a lelkiismeretnek tiszta képe s mint ilyen felelősséggel járó munkakörének megfelelő pénzkezeléssel is fölruházva van; elöljáróinak is osztatlan becsülését birja. A sértő állításában nem is egy évet, hanem hármat jelezett, a mi valótlan. A föltett kérdések elbírálásánál, tán a büntető törvény 55—58. §-a és a XVII. fejezet megfelelően ; ugy a tisztviselők minősítéséről szóló törvény (1883. évi I. t.-c. 1. §.), valamint azok az erkölcsi momentumok is mérlegelendők, melyek az erkölcsiség és társadalmi rend, a személy és becsület megóvását mindenek fölé helyezik; valamint az is, hogy a sikkasztás nem tartozik azok közé a becstelenitő körülmények vagy vétségek közé : mint az uzsora, csalás, zsarolás, hamis eskü, hamis tanuzás, mert a cselekmények tervszerűen nyereségvágyat s igy a léleknek romlottságát tételezik föl ; mig a sikkasztást bizonyos oly körülmények is hozhatják létre, melyek az elitéltnek akaratától ne-n függnek; lehet, hogy a tényt azért ismerte el, hogy harmadik személyt mentsen meg, a mi csak nemeslelküségre vall, noha a bíróság ilyent nem tud, nem lát, mert ilyen nem az aktákban, hanem a lelkekben van ; tehát e lélektani momentumok mellett is az erkölcsi hatály, az elitélt lelkületére s megszerzett tiszta társadalmi állására egész életén át mint homály nem nehezülhet. Szíves feleletet kérünk. Justtis. S é r e1e m. * Az aradi kir. törvényszék ügymenete. W J. ügyfelem képviseletében F. A. ellen az aradi kir. törvényszék előtt még 1892. évi július 29-én sikkasztás miatt feljelentést tettem s minthogy az ebbeli panaszra öt hónap leteltéig semminemű elintézést avagy csak értesítést sem nyertem, 1892. évi december 26-án a törvényszék vezetésével megbízott nagyságos elnök uihoz közvetlenül egy sürgető kérvényt voltam bátor küldeni ; legnagyobb sajnálatomra ezen sürgető kérvényre mind mai napig ugyancsak nem nyertem értesítést és igy összesen hét hónap eltelte után panaszomra még csak hirt se vettem. Ügyfelem — őszintén megvallva — csak sajnálkozik felettem is, igazságszolgáltatásunk ebbeli lassúságán is, de különösen az esetleg éveken át parlagon heverő pénzén; ebbeli sajnálkozását legfölebb az igazságügymiuiszter ur ő nagyméltóságának eredményteljes intézkedése volna képes némiképen enyhíteni. • Dr. Freud Henrik, köz- és váltó-ügyvéd Tolnán. Irodalom. Jogi oktatásügyünk néhány kérdéséről. Irta dr. Horváth Ödön dekán tanár az eperjesi jogakadémián. Ára 1 frt 25 kr. Ezen a címen szerző egy 8 ivnyi terjedelmű kötetet adott ki a jogi oktatásügy fontosabb kérdéseiről. Ezen dolgozat különböző szaklapokban, közöttük a »Jog«-ban is, közelébb megjelent tiz értekezését tartalmazza egy terjedelmesebb előszó kíséretében. Az összegyűjtött dolgozatok mind fontos, aktuális kérdésekre vonatkoznak s igen alkalmasak arra, hogy reformok elé néző jogi oktatásügyünk legszövevényesebb kérdései felöl az érdeklődőknek teljes tájékozást nyújtsanak. Az összegyűjtött dolgozatok címei a következők: Vizsgálati bizonyítványok ha mis isitása. — A jogtörténet tanításáról. — Képesítés * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.