A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 11. szám - Erdélyi birtokviszonyok. Kérdés

A J is perrel leendő érvényesítésére s igy jogosítva volt a kereseti váltót saját személyében érvényesíteni. A keresk. törvény 48"). §-ára hivatkozva előadja továbbá alperes azt, hogy elutasítandó lenne a kereset már csak azért is, mert mindkét váltó biztosítási ügyletből származván, a fentidézett törvényszakasz 4. pontja szerint a bírt szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejáratkor vagv az e végre adott halasztás letelte előtt ki nem fizettetik s hatályát veszti a dolog természete szerint olyformán, hogy a biztositó társaság a kockázatot tovább nem viselvén, az eddigit nem is követelheti annál is kevésbé, mert a biztositó díjak a kereskedelmi szokás szerint előre fizetendők s ha tehát a biztosított a díjat előre le nem fizeti, a társaság sem visel kockázatot s igy ellenértéket sem követelhet: ebbeli kifogásai is el voltak vetendők, mert eltekintve attól, hogy a III. biztosítási ügyleteknél a dijak befizetése készpéuz helyett, mint jelen esetben is, a biztositó társaság engedélyével a biztosított előnyére váltóval is fedeztethetett és igy a váltó kiszolgáltatása után a kockázatot a biztositó azonnal viselni tartozik, a kereskedelmi törvény idézett szakasza a biztositót jogositja fel arra, hogy a biztosítási dijnak kellő időben nem történt fizetése miatt a szerződést érvénytelennek tekintse, de nem adja meg a biztosítottnak azon jogot, hogy addig, mig abból rá nézve csak jogok származtak, érvényesnek s akkor, midőn annak terheit is viselni kell, érvénytelennek tekintette s különben is csődbe jutott biztosított, ki a kereseti váltó elfogadója, ebbeli kifogását a megtartott felszámoláson nem is érvényesítette s ez által a biztosítási szerződés fennállását s abból eredő terhek viselésének rá nézve kötelező voltát hallgatólag beismerte s ezen kivül alperes, ki a kereseti váltóknak kibocsátója s ezen minőségénél fogva, mint nem egyenesen szerződő fél, hanem csak a szerződött váltóelfogadó fizetési Ígérete teljesítéséért garantiát vállaló személy, mint nem közvetlenül érdekelt, fenti kifogásokat megtenni jogosítva sem volt. Végül előadja alperes a felperes által beismert s beszámíttatni kivánt 1,118 frt 75 krt illetőleg, hogy miutáu felperes annak fennállását maga is beismerte s mégis a kereseti váltókat egész összegéig perelte be, a perköltségekben marasztaltassék el, ebbeli kifogásainak sem lehetett helyt adni, mert felperes a kereset beadásakor rosszhiszeműleg — mely egyedül szolgálhatna indokul a perköltségekbeni marasztalásra — nem járt el, miután ámbár hibásan megtartási jogára hivatkozva, mit pedig a váltóhitelező nem gyakorolhat azon összegre nézve, melylyet ő adósának tartozik, a kérdéses összegnek később leendő beszámítását jelezte, minek meg nem tétele indokául arra hivatkozik, hogy a kár a nyugták aláírása, a kereset beadásakor még meg nem történt s azt bizt. végrehajtás iránti kérvényében, a mikor már a kárnyugták aláírattak, meg is tette. Mindezeknél fogva alperest a kereseti tőkében és járulékaiban elmarasztalni kellett. A debreceni kir. itélő tábla (1891. november 24-én 1.833. sz. a.) : Az elsőfokú bíróság Ítélete megváltoztatik s a 12,111/90. számú sommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével felperesi jog hiányában elutasittatik. Indokok: A kereskedelmi törvény 63. §. értelmében részvénytársaságok csak cégük alatt állhatnak akár felperesi, akár alperesi minőségben perben, képviseletükre pedig az igazgatóság van jogosítva. (Kt. 1867.) E szerint tehát a keresetben használt cím »főügynökség« oly cégnek, mely alatt részvénytársaság perben állhatna, nem tekintethetvén másrészről a főügynökség vitelére jogosított egyén, mint kereskedelmi meghatalmazott, e minőségben a keresk. törv. 43. §. értelmében főnöke nevében csak különös meghatalmazás esetében lévén jogosítva perek folytatására, de ekkor is saját neve, cége alatt, a meghatalmazotti minőség kifejezésével (kt. 46. §.), ily felhatalmazást pedig a H. alatti nem képezvén s igy a felhatalmazás jelen esetben igazolva nem lévén, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. A magy. kir. Curia (1893. január 19-én 101. sz. a.): A kir. táblának ítélete megváltoztatik, felperes kereseti joga megállapíttatik és a kir. tábla további szabályszerű eljárásra utasittatik, mert a válaszhoz H. alatt csatolt tartalom és valódiság tekintetében nem kifogásolt okirattal, mely szerint az első magyar általános biztositó társaság felperest mint közegét felhívja, hogy alperes, mint kibocsátó ellen összesen 3,902 frt 54 kr. erejéig fennálló — tehát a keresethez A. és B. alatt csatolt váltóknak megfelelő váltón alapuló követelését érvényesítse, felperesnek, mint a társaság debreceni főügynökségének kereseti joga kellően igazolva van, a mivel szemben alperesnek felperes tagadása ellenében mivel sem bizonyított ama puszta állítása, mintha a H. alattiban foglalt megbízás más váltókon alapuló követelésre vonatkoznék, figyelembe nem jöhet. A kereskedelmi törvény alapján s értelmében a keresk. forgalom tárgyát képező árúk tekintetében foganatosított nyilvános árverés útján, az árverés színhelyén megszemlélhetett árúra nézve eszközölt eladás azon okból, mert az árú az árverési feltételekben kitett minőségnek meg nem felel, egyáltalán meg nem támadható. A törökbecsei kir. járásbíróság mint kereskedelmi bíróság (1891. szept. 29. 3,970. sz. a.) : Dr. Mitterraann Nándor O Gt. 43 ügyvéd által képviselt H. Mór felperesnek nem védekezett M. Károly I. r. és Mutter Lajos ügyvéd által képviselt II. r. alperes ellen 240 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: I. r. alperes mint egyenes adós, II. r. alperes pedig mint pénzfelvevő szavatos kötelesek a keresetbe vett 24') frt tökét felperesnek megfizetni, stb. Indokok: A 2-/. alatt becsatolt jegyzőkönyvhöz fűzött árverési hirdetmény szerint a t.-becsei kir. közjegyző 597/1891. ü. sz. a. 1,500 mm. egészséges száraz tengerit bocsátott árverés alá. Ezen hirdetmény alapján vette meg felperes az árverésre jutott tengerit; tehát a tengeri minőségének a hirdetményben kitett kellékeknek kellett volna megfelelni. S hogy a hirdetményben megemlített azon körülmény, hogy az árú az árverés előtt meg fog szemléltetni, e tekintetben nem változtat a dolgon, mert az eladó a szerződésként szerepelt hirdetményben megemlített árúminőség hiányáért mindenesetre felelős volt. Már az 1891. évi 2,953. és 3,008. sz a. felvett kétrendbeli szakértői szemlejegyzőkönyv kétségen kivül helyezte, hogy a kérdéses árú nem volt egészséges; az pedig, hogy mily árt értek el alperesek ezen árúért, jelen per eldöntésénél közömbös. Ezek szerint felperesnek teljes joga volt a bánatpénzt visszakövetelni. S minthogy alperesek nem tagadták, hogy felperes az ügylettől való elállását kellő időben közölte, őket a kereset értelmében marasztalni kellett; a meg nem jelent I. r. alperes W. Antal védelméhez csatlakozónak lévén tekintendő, stb. A szegedi kir. itélő tábla (1892. jan. 5. 9,074. szám a.) : Annak előrebocsátása mellett, hogy az ítélet a fenforgó érdekegységnél fogva az 1891 : LIV. t.-c. 35. §-a értelmében a nem felebbező I. r. felperes nevében is felebbezettnek tekintetik, az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes a csatolt árverési feltételek, valamint az árverési jegyzőkönyv értelmében is a kérdéses tengeri mennyiséget megtekintésre és pedig közárverésen vette meg. A per adataiból is kétségtelenül kitűnik, hogy felperes az árverés előtt felhivatott az azt foganatosító közjegyző által, hogy az eladásra kerülő tengerit tekintse meg. Ebből kifolyólag pedig felperes az általa megszemlélt tengerit abban az állapotban vévén meg, a melyben az az árveréskor volt, alpereseket ezen tengerinek bármilyen hiányáért felelősség nem terheli. Ily körülmények között felperesnek a vételi ügylettől való elállását és a megkárosítását illető előadásai tekintetbe nem jöhetvén, őt alaptalan keresetévei elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia 1893. február 3. 1,549/v. sz. a.): A kir. itélő táblának Ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Felperes a t.-becsei kir. közjegyző által a 2'/. alatt csatolt jegyzőkönyv szerint megtartott nyilvános árverésen neki, mint legtöbbet ígérőnek eladott 1,500 métermázsa kukorica vételétől a keresk. törv. 348. §-a alapján azért állott el és azért követeli alperesektől 200 frt bánatpénzének és 40 frt szemleköltségnek megfizetését, mert a kukorica az árverési feltételekben kitett minőségnek, mely szerint az száraz és egészséges legyen, meg nem felelt, felperesnek ezen állítása azonban nem vehető figyelembe, mert a keresk. törv. alapján és értelmében, kereskedelmi forgalom tárgyát képező árúk tekintetében foganatosított nyilvános árverés útján az árverés színhelyén megszemlélhetett árúra nézve eszközölt eladás azon okból, mert az árú az árverési feltételekben kitett minőségnek meg nem felelt, egyáltalán meg nem támadható, stb. Bűn-ügyekben. A ki ingatlanra vonatkozó csereszerződés megkötése után és felhasználva azt, hogy az ingatlan üj tulajdonosa az ingatlant a saját nevére be nem kebeleztette, azt zálogjoggal megterheli, a btk. 879. és 400. §-aiban minősített bűncselekmények halmazatában bűnös. Ugyanebben bűnös az is, a ki a körülményeket ismerve, a zálogjog engedését a maga javára elfogadja, még akkor is, ha a zálogjoggal biztosított követelése valódi. A szabadkai kir. törvényszék közokirathamisitás vétsége miatt vádolt P. György és neje elleni bűnvádi ügyben a következő ítéletet hozta : P. György I. r. vádlott a btk. 400. §-a első bekezdésébe ütköző s a szerint büntetendő közokirathamisitás vétségében vétkesnek találtatik s ezért 1 havi fogházra ítéltetik. P. Györgyné II. r. vádlott pedig az ellene emelt vád és következménye terhe alól felmentetik. Panaszos R. O. Júlia a zálogjognak törlése és kártérítési igényével a polgári perútra utasittatik. Indok ok: Ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán I. r. vádlott maga beismerte, hogy a kis hegyesi 394. sz. tjkvben még P. jános és neje nevén álló ingatlanokból őt megillető '/4 telekföld jutalékot 1875. november 3-án eladta S. Józsefnek 1,400 frtért és mindezek dacára, noha ezen ingatlan időközben különböző tulajdonosok, legutóbb pedig 1885. június 17-én kelt adásvételi szerződés alapján R. P. Julis tulajdonába ment át. mégis 1889. évi november 14-én kiállított közjegyzői okirat alapján ezen '/t telekföldre, a mely már 14 év óta tulajdonát nem képezte, a zálogjogot 1889. november 21-én 3,000 frt női hozomány erejéig II. r. vádlott javára bekebeleztette ; tekintve, hogy a bűnügyi iratoknál 3. sz. a. fekvő és I. r. vádlott vallomásához csatolt. 1866. május 6-án és 1883. jul. 31-én