A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 10. szám - A pécsi ügyvédi kamara

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 10. számához. Budapest, 1893. március hó 5-én. Köztörvényi ügyekben. A hitközségi adók jogossága felett határozni csakis a közigazgatási hatóság bir hatáskörrel, ily természetű ügy még az esetben sem tartozik a polgári bíróságok hatósága alá, ha nem tettek is a miatt a felek kifogást. A debreceni kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Habár a fennálló törvényes gyakorlat szerint az izr. hitközségi adó iránti követelés első sorban közigazgatási uton érvényesítendő, miután ez által nincs kizárva, hogy az ilynemű követelés érvényesítése tárgyában a közigazgatási uton hozott határozat által jogaiban sértett fél, a rendes bírói segélyt igénybe ne vehesse, miután továbbá a pernek tárgyát nem is annyira a hitközségi iskolaadó behajtása, mint inkább azon vitás kérdés eldöntése képezi, hogy t. i. a keresethez A) alatt csatolt s a követelés alapjául fektetett hitközségi gyűlési határozat alperesre nézve kötelezö-e vagy sem? tekintve, hogy ezen vitás kérdésnek elbírálása a rendes birói illetőségének körébe tartozik, mindezeknél fogva alperesnek a birói hatáskör ellen tett kifogása figyelembe vehető nem volt, stb. A debreceni kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítélete az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmitittetik s a kereset felperesnek visszaadatik. Indokok: A kereset izr. hitközségi adó behajtására vau irányozva és az elfogadott törvényes gyakorlat szerint a hitközségi adók jogossága felett határozni csakis a közigazgatási hatóság bir hatáskörrel, már pedig a kereset tárgyát képező hitközségi adó felett a keresethez E) alatt csatolt miniszteri leirat szerint a közigazgatási hatóság végérvényesen határozott és pedig akként, hogy az alperes ellenében kivetett hitközségi adó töröltetni rendeltetett. A hatáskör kérdése hivatalból vizsgálandó és az 186S: L1V. t.-c. 8. §. (?) pontjához képest az eljárás azonnal megállítandó, ha az ügy nem tartozik a polgári bíróságok hatósága alá, még ha nem tettek is a miatt a felek kifogást. Minthogy pedig a jelen per tárgya fölött a polgári bíróság nem bir hatáskörrel, az elsőbiróság akkor, a mikor a keresetet elfogadta, annak tárgyalását elrendelte és érdemi elbírálásba bocsátkozott, az 1868 : L1V. t.-c. 8. g-ban foglalt lényeges eljárási szabályt sértett meg, minélfogva az elsőbiróság ítéletét és az azt megelőző egész eljárást az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. a pontja alapján hivatalból megsemmisíteni és a kir. törvényszéket a keresetnek, mint peres eljárásra nem alkalmasnak, a felperes részére leendő visszaadására utasítani kellett. A m. kir. Curia: A kir. tábla végzése, a mennyiben azzal az elsőbiróság Ítélete az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetett és a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetett, mint e tekintetben nem neheztelt, érintetlenül hagyatik, a mennyiben pedig a kir. tábla a perköltség iránt egyáltalán nem intézkedett, a perköltség másodbiróságilag kölcsönösen megszüntetettnek vétetvén, e tekintetben a kir. tábla végzése megváltoztatik és felperes köteleztetik alperesnek 80 frt per és felfolyamodási költséget megfizetni; mert a felperes keresete feletti egész eljárásnak a másodbíróság által felhozott okból való megsemmisítése folytán'felperes pervesztesnek lévén tekintendő s oly körülmény, mely a perköltség kölcsönös megszüntetését indokolná, nem forogván fenn, az 1868 : LIV. t.-c. 251- § a értelmében felperest a per és felfolyamodási költség megfizetésére kötelezni kellett. 1892. november 22-én, 8,754.) Az unoka nagyszülei vagyonából mitsem követelhet, ha szüleinek valamelyike magát végleg kielégítettnek nyilvánította s az apai, mint anyai részről netán még reá háramlandó örökségi igényeirői lemondott. A szegedi kir. törvényszék (1889. szept. 26-án, 10,029.): Domanovszky Dániel ügyvéd által képviselt N. Miiajka felperesnek Lakatos Lajos ügyvéd által képviselt N. Rózsa s társai alperesek ellen örökösödés megállapítása iránti perében felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy néh. N. Áron nagyapa örökhagyónak a D) alatti végrendeletben megjelölt hagyatékán kivül több vagyona is maradt, melyeket még életében gyermekeinek az ő kizárásával átadott, minthogy azonban ezen végrendelet kelet nélküli és érdekelt tanuk által van előttemezve, az I), Ki, L) alatti adásvételi szerződések pedig az ő kijátszására célozvák és szinlettek, kéri ezen okiratokat érvényteleneknek kimondani s annak folytán néh. N. Áron és neje nagyszülők hagyatékát 48,300 frtban megállapítani s alpereseket a törvényes örökösödés útján ráháramlandó '/6-rész 8,050 forintból levonva a már osztályrészébe kapott 1,650 frtot, 6,400 frt s annak kamatai esetleg az ingatlanok '/e-részének megfizetése, illetve természetben kiadására kötelezni. Eltekintve, hogy a D) alatti végrendelet és I), K), L) alatti szerződések a kihallgatott tanuk vallomásai szerint ugy az örökhagyó, mint a szerződő felek akaratát foglalván magukban, ha és a mennyiben előbbi, mint végrendelet, felperes örökösödési jogát sértené, utóbbiak pedig, mint szülő és gyermekek között létesült jogügylet ajándékozási szerződésnek vétethetnének és felperesnek csakis a köteles osztályrész kiegészítéséhez, mely felét képezi annak, mi törvényes örökösödés útján reá szállana, lehetne jogosultsága, melyre nézve azonban a kereseti felszámításhoz képest jogelőde N. Péter az örökhagyóktól még életében osztályrészébe kapott '/i telekföld 4,500 frtnyi értékével kielégítést nyert, miért is felperest ezen okból, de különösen azért kellett keresetével elutasítani, mert az ellenirathoz 2-/. alatt egyszerű másolatban beügyelt s a peres felek között már korábban lefolytatott perben keletkezett jogerejü ítéletekkel érvényesnek kimondott végrendelet szerint felperes jogelőde N. Péter a szüleitől osztályrészébe kapott vagyonokkal magát végleg kielégítettnek nyilvánította, sőt ugy az apai, mint anyai netán még reá háratnlandó örökségi igényéről lemondott s igy felperesnek nagyszülői vagyonokból apja N. Péter jogán többé követelni valója s illetve örökösödési joga nincs. A budapesti kir. itélő tábla (1890. október 30-án, 52,431. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, örökhagyó N. Áronnak az 1881. június 30-án kötött és a perhez I), K), L) alatt hiteles másolatban csatolt három rendbeli szerződést annyiban, a mennyiben az azokban tett vagyon átruházások által felperes köteles része megsértetett, végre N. Péternek az 1869. december 6-án kelt végrendeletét a 2. pontjában foglalt azon intézkedés tekintetében, melynél fogva a most nevezett örökhagyó után a szülői után netán ő reá még háramlandó vagyonra nézve 1. és 2. rendű alpereseket N. Lázát és N. Ricsát örököseinek nevezi, érvényteleneknek kimondja, felperesnek a néhai N. Áron után hátramaradt vagyon tekintetében a kötelesrészhez való jogosultságát megállapítja és utasítja az elsőbiróságot, hogy ezen Ítélet jogerőre emelkedése után a néh. N. Áron vagyonának az átruházások időpontjában volt értékét a felek meghallgatásával és esetleg birói becsű útján megállapítván, a kötelesrész tekintetében hozzon új ítéletet. Indokok: Felperes atyja N. Péter végrendeletében kijelentette, hogy ö a szülőitől mindaddig kapott vagyonnal örökrészére nézve teljesen kielégíttetett. Ez a nyilatkozata N. Péternek kihat a tőle leszármazó felperes jogára is. De joghatálylyal nem bir nevezett örökhagyónak a végrendelete 2. pontjában tett amaz intézkedése, melynél fogva a szülői után reá netán még háramolandó vagyonról is intézkedik, mert azon vagyonról, a melyet a szülők csak az ő halála után még szereznek, minthogy az annak idején nem ő reá, hanem leszármazójára háramol, illetve csak jogutóda javára megnyílik, sem végrendeletileg, sem egyébként intézkedni jogosítva nem volt s mert ezekből folyóan felperes mint N. Péter egyenes leszármazója, a nagyapai vagyonból a neki saját jogán járó örökrészre nézve korlátozható nem lévén, ezt követelni annyival inkább jogosult, mert épen N. Péternek a végrendeletében tett azon intézkedése, melynél fogva a várandó örökrészre nézve 1. és 2. r. alpereseket nevezte örököseinek, önmagában véve is felperes kötelesrészét sérti. Felperes örökösödési joga érvényesítését az előző perben hozott Ítéletek sem gátolják, mert N. Péter végrendelete 2. pontjának érvényessége vagy érvénytelensége az előző perben megvitatva nem lett, de figyelemmel arra, hogy akkor N. Áron még élt, a pernek tárgya nem is lehetett. N. Áron végrendelete, minthogy az az 1876 : XVI. t.-c-ben előirt kellékekkel el van látva, egészben érvénytelennek ki nem mondható. De az I) K) L) alatti átruházási szerződéseket nem lehetett egészben érvénytelennek kimondani, mert a, per adatai szerint beigazolt tény, hogy azokat az örökhagyó N. Áron 1. és 2. r. alperesekkel valóban megkötötte. Az ügy ilyen állásában s miután alperesek azt, hogy a szerződésekben kikötött átvételi árt kifizették, nem bizonyították, következőleg ezek a jogügyletek ajándékozásoknak tekintendők, felperes a néh. N. Áron végrendeletét, valamint a szerződéseket csak annyiban jogosult megtámadni, a mennyiben ezekkel a N. Áron után maradt, jelesen pedig az atyja végrendelkezése után szerzett szülői vagyonból járó kötelesrtsze megsértetett. Mindezekhez képest tehát a kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperesnek a kötelesrészhez való jogát a fenti rendelkező rész szerint megállapította és az első-