A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 10. szám - A pécsi ügyvédi kamara

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 10. számához. Budapest, 1893. március hó 5-én. Köztörvényi ügyekben. A hitközségi adók jogossága felett határozni csakis a köz­igazgatási hatóság bir hatáskörrel, ily természetű ügy még az eset­ben sem tartozik a polgári bíróságok hatósága alá, ha nem tettek is a miatt a felek kifogást. A debreceni kir. törvényszék: Felperes keresetével eluta­sittatik. Indokok: Habár a fennálló törvényes gyakorlat szerint az izr. hitközségi adó iránti követelés első sorban közigazgatási uton érvényesítendő, miután ez által nincs kizárva, hogy az ily­nemű követelés érvényesítése tárgyában a közigazgatási uton hozott határozat által jogaiban sértett fél, a rendes bírói segélyt igénybe ne vehesse, miután továbbá a pernek tárgyát nem is annyira a hitközségi iskolaadó behajtása, mint inkább azon vitás kérdés eldöntése képezi, hogy t. i. a keresethez A) alatt csatolt s a követelés alapjául fektetett hitközségi gyűlési határozat alperesre nézve kötelezö-e vagy sem? tekintve, hogy ezen vitás kérdésnek elbírálása a rendes birói illetőségének körébe tartozik, mindezeknél fogva alperesnek a birói hatáskör ellen tett kifogása figyelembe vehető nem volt, stb. A debreceni kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítélete az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmitittetik s a kereset felperesnek visszaadatik. Indokok: A kereset izr. hitközségi adó behajtására vau irányozva és az elfogadott törvényes gyakorlat szerint a hitköz­ségi adók jogossága felett határozni csakis a közigazgatási ható­ság bir hatáskörrel, már pedig a kereset tárgyát képező hitköz­ségi adó felett a keresethez E) alatt csatolt miniszteri leirat sze­rint a közigazgatási hatóság végérvényesen határozott és pedig akként, hogy az alperes ellenében kivetett hitközségi adó töröl­tetni rendeltetett. A hatáskör kérdése hivatalból vizsgálandó és az 186S: L1V. t.-c. 8. §. (?) pontjához képest az eljárás azonnal megállítandó, ha az ügy nem tartozik a polgári bíróságok ható­sága alá, még ha nem tettek is a miatt a felek kifogást. Minthogy pedig a jelen per tárgya fölött a polgári bíróság nem bir hatáskörrel, az elsőbiróság akkor, a mikor a keresetet elfogadta, annak tárgyalását elrendelte és érdemi elbírálásba bocsátkozott, az 1868 : L1V. t.-c. 8. g-ban foglalt lényeges eljárási szabályt sértett meg, minélfogva az elsőbiróság ítéletét és az azt megelőző egész eljárást az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. a pontja alapján hivatalból megsemmisíteni és a kir. törvényszéket a kere­setnek, mint peres eljárásra nem alkalmasnak, a felperes részére leendő visszaadására utasítani kellett. A m. kir. Curia: A kir. tábla végzése, a mennyiben azzal az elsőbiróság Ítélete az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetett és a kereset felperesnek visszaadatni rendel­tetett, mint e tekintetben nem neheztelt, érintetlenül hagyatik, a mennyiben pedig a kir. tábla a perköltség iránt egyáltalán nem intézkedett, a perköltség másodbiróságilag kölcsönösen megszün­tetettnek vétetvén, e tekintetben a kir. tábla végzése megváltoz­tatik és felperes köteleztetik alperesnek 80 frt per és felfolyamo­dási költséget megfizetni; mert a felperes keresete feletti egész eljárásnak a másod­bíróság által felhozott okból való megsemmisítése folytán'felperes pervesztesnek lévén tekintendő s oly körülmény, mely a perkölt­ség kölcsönös megszüntetését indokolná, nem forogván fenn, az 1868 : LIV. t.-c. 251- § a értelmében felperest a per és felfolya­modási költség megfizetésére kötelezni kellett. 1892. november 22-én, 8,754.) Az unoka nagyszülei vagyonából mitsem követelhet, ha szü­leinek valamelyike magát végleg kielégítettnek nyilvánította s az apai, mint anyai részről netán még reá háramlandó örökségi igényeirői lemondott. A szegedi kir. törvényszék (1889. szept. 26-án, 10,029.): Domanovszky Dániel ügyvéd által képviselt N. Miiajka felperes­nek Lakatos Lajos ügyvéd által képviselt N. Rózsa s társai al­peresek ellen örökösödés megállapítása iránti perében felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy néh. N. Áron nagyapa örökhagyónak a D) alatti végrendeletben meg­jelölt hagyatékán kivül több vagyona is maradt, melyeket még életében gyermekeinek az ő kizárásával átadott, minthogy azon­ban ezen végrendelet kelet nélküli és érdekelt tanuk által van előttemezve, az I), Ki, L) alatti adásvételi szerződések pedig az ő kijátszására célozvák és szinlettek, kéri ezen okiratokat érvény­teleneknek kimondani s annak folytán néh. N. Áron és neje nagy­szülők hagyatékát 48,300 frtban megállapítani s alpereseket a törvényes örökösödés útján ráháramlandó '/6-rész 8,050 forintból levonva a már osztályrészébe kapott 1,650 frtot, 6,400 frt s annak kamatai esetleg az ingatlanok '/e-részének megfizetése, illetve ter­mészetben kiadására kötelezni. Eltekintve, hogy a D) alatti végrendelet és I), K), L) alatti szerződések a kihallgatott tanuk vallomásai szerint ugy az örök­hagyó, mint a szerződő felek akaratát foglalván magukban, ha és a mennyiben előbbi, mint végrendelet, felperes örökösödési jogát sértené, utóbbiak pedig, mint szülő és gyermekek között létesült jogügylet ajándékozási szerződésnek vétethetnének és fel­peresnek csakis a köteles osztályrész kiegészítéséhez, mely felét képezi annak, mi törvényes örökösödés útján reá szállana, lehetne jogosultsága, melyre nézve azonban a kereseti felszámításhoz képest jogelőde N. Péter az örökhagyóktól még életében osztály­részébe kapott '/i telekföld 4,500 frtnyi értékével kielégítést nyert, miért is felperest ezen okból, de különösen azért kellett keresetével elutasítani, mert az ellenirathoz 2-/. alatt egyszerű másolatban beügyelt s a peres felek között már korábban lefoly­tatott perben keletkezett jogerejü ítéletekkel érvényesnek kimon­dott végrendelet szerint felperes jogelőde N. Péter a szüleitől osztályrészébe kapott vagyonokkal magát végleg kielégítettnek nyilvánította, sőt ugy az apai, mint anyai netán még reá háratn­landó örökségi igényéről lemondott s igy felperesnek nagyszülői vagyonokból apja N. Péter jogán többé követelni valója s illetve örökösödési joga nincs. A budapesti kir. itélő tábla (1890. október 30-án, 52,431. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, örökhagyó N. Áron­nak az 1881. június 30-án kötött és a perhez I), K), L) alatt hiteles másolatban csatolt három rendbeli szerződést annyiban, a mennyiben az azokban tett vagyon átruházások által felperes köteles része megsértetett, végre N. Péternek az 1869. december 6-án kelt végrendeletét a 2. pontjában foglalt azon intézkedés tekintetében, melynél fogva a most nevezett örökhagyó után a szülői után netán ő reá még háramlandó vagyonra nézve 1. és 2. rendű alpereseket N. Lázát és N. Ricsát örököseinek nevezi, érvényteleneknek kimondja, felperesnek a néhai N. Áron után hátramaradt vagyon tekintetében a kötelesrészhez való jogosult­ságát megállapítja és utasítja az elsőbiróságot, hogy ezen Ítélet jogerőre emelkedése után a néh. N. Áron vagyonának az átruhá­zások időpontjában volt értékét a felek meghallgatásával és eset­leg birói becsű útján megállapítván, a kötelesrész tekintetében hozzon új ítéletet. Indokok: Felperes atyja N. Péter végrendeletében ki­jelentette, hogy ö a szülőitől mindaddig kapott vagyonnal örök­részére nézve teljesen kielégíttetett. Ez a nyilatkozata N. Péternek kihat a tőle leszármazó felperes jogára is. De joghatálylyal nem bir nevezett örökhagyónak a végrendelete 2. pontjában tett amaz intézkedése, melynél fogva a szülői után reá netán még háramo­landó vagyonról is intézkedik, mert azon vagyonról, a melyet a szülők csak az ő halála után még szereznek, minthogy az annak idején nem ő reá, hanem leszármazójára háramol, illetve csak jogutóda javára megnyílik, sem végrendeletileg, sem egyébként intézkedni jogosítva nem volt s mert ezekből folyóan felperes mint N. Péter egyenes leszármazója, a nagyapai vagyonból a neki saját jogán járó örökrészre nézve korlátozható nem lévén, ezt követelni annyival inkább jogosult, mert épen N. Péternek a végrendeletében tett azon intézkedése, melynél fogva a várandó örökrészre nézve 1. és 2. r. alpereseket nevezte örököseinek, önmagában véve is felperes kötelesrészét sérti. Felperes örökösödési joga érvényesítését az előző perben hozott Ítéletek sem gátolják, mert N. Péter végrendelete 2. pont­jának érvényessége vagy érvénytelensége az előző perben meg­vitatva nem lett, de figyelemmel arra, hogy akkor N. Áron még élt, a pernek tárgya nem is lehetett. N. Áron végrendelete, mint­hogy az az 1876 : XVI. t.-c-ben előirt kellékekkel el van látva, egészben érvénytelennek ki nem mondható. De az I) K) L) alatti átruházási szerződéseket nem lehetett egészben érvénytelennek kimondani, mert a, per adatai szerint beigazolt tény, hogy azokat az örökhagyó N. Áron 1. és 2. r. alperesekkel valóban meg­kötötte. Az ügy ilyen állásában s miután alperesek azt, hogy a szerződésekben kikötött átvételi árt kifizették, nem bizonyították, következőleg ezek a jogügyletek ajándékozásoknak tekintendők, felperes a néh. N. Áron végrendeletét, valamint a szerződéseket csak annyiban jogosult megtámadni, a mennyiben ezekkel a N. Áron után maradt, jelesen pedig az atyja végrendelkezése után szerzett szülői vagyonból járó kötelesrtsze megsértetett. Mindezekhez képest tehát a kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperesnek a kötelesrészhez való jogát a fenti rendelkező rész szerint megállapította és az első-

Next

/
Oldalképek
Tartalom