A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 9. szám - Új ügybeosztás a kir. igazságügyiminiszteriumnál

34 Anna felperesnek dr. Ladányi Gyula ügyvéd által védett W. Samu alperes ellen gyermektartás iránti perében következő Ítéletet hozott : Felperes részére alperes ellen, előbbinek György és Anna nevü törvénytelen gyermekei tartásdíja fejében, havonkint egy-egy gyermekért 6 frt összeg állapittatik meg és pedig a gyermekek születési napjától, vagyis 1881. évi április 23-ától számitva a fiu 12. életévéig, vagyis 1893. ápril 23-ig, a leány részére pedig ennek születésétől 1881. április 23-tól 14. életévének betöltéséig, vagyis 1895. évi április 23-ig terjedő időre, az 1881. április 23-tól 1891. május l-ig terjedő lejárt időre számítandó tartásdíj fejében tartozik alperes felperesnek 732 frt tőkét megfizetni, stb. Indokok: Alperes nem tagadván, hogy felperest teherbe ejté, a gyermekek természetes atyjának volt tekintendő s mint ilyen a mérsékelten megállapított 6 - 6 frt havi tartásdíj fizetésére kötelezendő volt. Habár felperesnek a lejárt s a keresetet megelőző időre is kétségtelen joga van tartásdíjat követelni, a bíróság a lejárt díjak tekintetében, figyelemmel alperes társadalmi állására s vagyoni körülményeire és hogy felperes keresetét csak 10 év múlva indította meg, alperest csupán az összeg felére, a mely 732 irtot tesz, tartotta kötelezendőnek. Alperes azon érvelése, hogy ő felperest a közösülés alkalmával díjazta, figyelembe nem jöhetett, mert ha ezen állítás igaz is, őt a nemzésből származó gyermekek tartási kötelezettsége alól fel nem menti. Ez okból a hivatkozott tanuk kihallgatása mellőzendő volt, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1891. szept. 29. 27,281. sz.): Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja abban a részében, a mely szerint a kereset beadását megelőző időre tartásdíj megítéltetett és felperest keresetével elutasítja; egyéb rendelkezéseit az első bírósági ítéletnek helybenhagyja, stb. Indokok: A gyermektartási díjnak az a rendeltetése, hogy abból a díjból a házasságon kívüli nemzésből származott gyermek eltartására s nevelésére szükséges folyó kiadások fedeztessenek ; ennélfogva ha az anya — a ki szintén tartozik gyermekének tartásához hozzájárulni — annak idején tartásdíjat nem követel és gyermekét saját vagyonából maga tartotta, az atya többé nem kötelezhető arra, hogy a kereset beadásáig lejárt tartás egyenértékét az anya javára utólagosan egy összegben megtérítse, miért is, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A munkásnak joga van az 1884. évi XVII. t.-c. 95. §. b) pontja alapján szolgálatát azonnal elhagyni és 14 napi felmondási időre járó díját követelni azon esetre, ha rendes havi fizetés mellett lett alkalmazva s munkaadója ettől eltéröleg csak a munkanapok után akarja díjazni. A szegedi kir. járásbíróság (1891. június 1-én 11,771.) : K. Gyula és társa cég felperesnek L. Róza alperes ellen 17 frt 50 kr. s jár. iránti kereskedelmi perében alperest kötelezi, hogy felperesnek 17 frt 50 krt megfizessen. Indokok: L. Róza alperes a szegedi rendőrkapitányság előtt beperelte felperes céget 70 frt munkadíj iránt, a mely öszszegből a rendőrkapitányság, mint iparhatóság 17 frt 50 kr. megfizetésére kötelezte felperes céget és a mely összeget felperes cég ki is fizetett. A megtartott tárgyalás és tanuhallgatás során beigazolást nyert, hogy alperest felperes cég állandó foglalkozásra fogadta fel, de sem a felfogadás tartama, sem a felmondás ideje kikötve nem lett és igy természetesen az 1884 : XVII. t.-c. 92. §-a volna az irányadó. Azonban ezen §. figyelembe nem jöhet, mert a kihallgatott tanuk vallomásával be van igazolva, hogy midőn felperes cég egyik tagja 1890. december hó 9 én a munkásnőknek és igy alperesnek is kijelentette, hogy ezentúl csak felváltva fognak dolgozni és csak a munkanapok után fognak fizetést kapni, alperes ebbe beleegyezését adta és azt a tanuk előtt is kijelentette. Alperesnek ezen kijelentése által az előbb létrejött szerződés természetesen hatását vesztette és semmissé lőn és miután alperes ez után néhány napra kijelentette, hogy felváltva nem dolgozik, előbbi kijelentését már meg nem változtathatta. Miután alperes hallgatag beismerte, hogy az iparhatóság előtt folyt perben 17 frt 50 krt felvette, ugyanazért felperes keresetének hely adása mellett alperest ezen összeg megfizetésére kötelezni kellett és pedig annál inkább, mert ha a kihallgatott tanuk vallomása figyelembe nem jöhetne is, marasztalandó, miután maga beismeri, hogy dolgozni nem akart ily feltételek mellett és módot, alkalmat sem adott felperes cégnek, hogy ezen 15 napi felmondási idő alatt habár felváltva is dolgot adhasson és ellenszolgáltatás nélkül a félhavi felmondási időre járó díjazást a jelen esetben nem követelheti. A szegedi kir. itélő tábla (1892. március 3-án 4,733.): A kir. járásbíróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes beismerte, hogy alperest 1890. év év őszén a téli idény végéig havi 35 frtért fogadta üzletébe, a peres felek előadásából pedig kétségtelenül kitűnik az, hogy alperes felperes üzletét 1890. december 9-án hagyta el abból az okból, mert felperes kijelentette, hogy a munka szünetelése esetére a munkások hetenkint felváltva fognak dolgozni. Felperes azt állítja ugyan, hogy alperes a felváltva dolgozásba beleegyezett, de ezt az állítását alperes tagadásával szemben mivel stra bizonyította, mert a kihallgatott M. . . . Endre tanú vallomásában a felperesi cég kijelentésének időpontját 1890. évi karácsony és 1891. évi újévi közti időre teszi és azt állkja, hogy alperes a cég kijelentésénél jelen volt és az ellen kifogást nem tett. Ennek a tanúnak a vallomása tehát a peres felek által megállapított tényállással is ellenkezik, mert e szerint alperes december 9-én az üzletből kilépett és már december 22-én az iparhatóságnál panaszt is emelt. Ehhez járul, hogy Morvay Endre vallomása a kihallgatott Horváth Erdélyi Borbála tanú vallomásával ellenkezik, a ki a felperesi cég kijelentésének időpontjául december 9 ét jelöli meg és az a tanú sem nyújt bizonyítékot arra, hogy alperes a felváltva dolgozásba beleegyezett. Végül a harmadik tanú S. Mária vallomása a ki alperes beleegyezéséről tanúskodik, az előbbeni két tanú vallomásával ellentétes lévén, ez okból és mert a felperes cég szolgálatában áll, részbizonyitékul sem volt elfogadható. Minthogy pedig ezek szerint felperes alperesnek a létrejött megállapodáshoz képest a téli idény végéig rendes havi fizetés mellett foglalkozást tartozott adni és ezt a kötelességét azzal a kijelentésével, hogy a munkásokat és igy alperest is felváltva fogja dolgoztatni, megszegte, alperesnek joga volt az 1884. évi XVII. t.-c. 95. §. b) pontja értelmében az üzletet a felperesi kijelentés folytán azonnal elhagyni és a 14 napi felmondásra járó díjat követelni és pedig annyival inkább, mert felperes nem is állítja, hogy a fennálló szerződési viszony megváltoztatását a téli idény utáni időre helyezte volna kilátásba és hogy addig az ideig alperest állandó munkával ellátni kész lett volna. Mindezeknél fogva a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1893. január 18-án, 536.j: A másodbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik. A teljesen létrejött adásvevési szerződésből folyó kötelezette ségek teljesítését mindegyik fél követelni jogosítva van. A nagymartom kir. járásbíróság (1890. aug. 2. 2,014.) : Dr. Tömördy Sándor ügyvéd által képviselt K. József és neje felpereseknek Héring Zsigmond ügyvéd által képviselt S. József és neje alperes ellen 200 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperesek keresetükkel feltétlenül elutasittatnak, stb. Indokok: Felperesek keresetüket arra alapítják, hogy alperesekkel az adásvevési szerződést a pecsenyédi községben fekvő 4,764/1. hr. sz. ingatlanbóli 48 n-ölre megkötötték s alperesek a kialkudott és ehhez képest az adásvevési szerződésben kitüntetett 200 frt vételárt megfizetni vonakodnak. Alperesek ezen felperesi keresettel szemben azzal védekeznek, hogy tekintve, hogy ők az adásvevési szerződést aláírták, azt I. r. felperes alá nem irta, sőt ugyanakkor II. rendű felperes jelen sem volt s annak felperesek által leendő aláírását otthon teljesíteni Ígérte I. r. felperes. I. rendű felperes alperesekhez az iratok mellett fekvő levelet intézte, melyben határozottan azt irja, hogy közli a végeredményt; ha 300 frtot nem adnak alperesek a kérdéses földterületért, az továbbra az ő, t. i. felperesek tulajdonában marad. Ezen felperesi keresettel és alperesi védekezéssel szemben a bíróság a felperesi keresetnek helyt nem adhatott, mert eltekintve, hogy az adásvevési szerződés nem teljes hitelt érdemlő magánokirat, a csatolt levél határozottan azon kijelentését tartalmazza I. r. felperesnek, hogy felperesek az adásvevést részükről megkötöttnek nem tekintették; azt jogérvényesen csak azon esetben kötik meg, ha alperesek vételárként 300 frtot adnak, mely körülmény mellett harcol az, hogy a kelet nélküli adásvevési szerződéssel szemben alperesek nem igazolták, hogy ők az adásvevési szerződést a levél kelte előtt irták alá. A pts. azon intézkedésénél fogva, hogy a beismerés kedvező feltételeit senki sem érvényesítheti a maga előnyére ugy, hogy a kedvezőtlent mellőzze, figyelmen kivül kellett hagyni felpereseknek azon állítását, hogy I. r. felperesnek joga sem volt a kérdéses levelet írni II. r. felperes nevében, a midőn még a felperesek által állítólagos jogérvéuyes adásvevési szerződésnek I, r. felperes által II. r. felperes nevében is történt megkötésére magát I. r. felperes jogosítottnak mondja, stb. A győri kir. ítélő tábla (1891. szept. 11. 90. sz. a.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, az alpereseket végrehajtás terhével kötelezi arra, hogy a felpereseknek az ezek részéről az általuk a pecsenyédi tjkvben 4,761. hr. sz. alatt lefoglalt ingatlanokból alpereseknek 48 •-ölnyi területnek nyilvánkönyvi átírására alkalmas okiratnak alperesek kezéhez leendő egyidejűleges átadása mellett 200 frt tőkét megfizessenek, stb. Indokok: Alperesek kifejezetten beismerik, hogy a felperesek tulajdonát képező 4,761/1. hr. sz. ingatlanból 48 D-öIet elfoglalván, ezen 48 D-ölnyi birtokrészlet megvétele iránt I. rendű felperessel megegyeztek, vételárul 200 frtot köteleztek és a B) alá csatolt adásvevési szerződést aláírták. Igazolva van tehát az alperesek beismerésével az, hogy ők a jelzett birtokrészlet tulajdonjogának átengedése ellenében a felpereseknek a keresetbe vett összeget megfizetni magukat kötelezték.