A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 7. szám - Csemegi Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről

JOGESETEK TÁRA FHLSÜBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 7. számához. Budapest, 1893. február hó 12-én. Köztörvényi ügyekben. A budapesti királyi itélő tábla polgári döntvénye. •J. szám. Az zSSi XL. t.-c- i- $• b) pontja értehitébeu az i88í. évi LIX. t.-c. 48. $-ához képest a végrehajtás kit egybehangzó, feltétlenül marasztaló ítélet alapján, tekintet nélkül a végrehajtás tárgyára és tekintet nélkül a másodbirósági itélct ellen közbevetett felebbezésre, elrendelendő-e f (A 26,4.71ji8gi. polg. és 11,9241892. polg. számokhoz.) Határozat : Az 1881 :LX. t.-c. 1. §. b) pontja értelmében az 1881:LIX. t.-cikk 48. §*ához képest a végrehajtás kél egybehangzó) feltétlenül marasztaló itelet alapján, tekintet nélkül a végrehajtás tárgyára és tekintet nélkül a másodbirósági itelet ellen közbevetett felebbezésre. elrendelendő. I D d o k 0 k : Az 1881 : LIX. t.-c. 48. §-a általános szabályul kimondja, hogy ha a másodbiróság az elsöbiróság ítéletét egészben, vagy részben helybenhagyta, a helybenhagyott Ítéletnek vagy az ítélet helybenhagyott részének végrehajtását, a különben törvényileg ki nem zárt felebbezés nem gátolja. Ez általános szabály alól kivételt e törvényszakasz második bekezdésében egyedül a megítélt eskü letételére nézve állapit meg; e szerint tehát kétségtelen, hogy az idézett törvény különbséget nem tesz a végrehajtás tárgyai között; következően két egybehangzó, feltétlenül marasztaló ítélet alapján, tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtás tárgyát bizonyos ingó vagyonnak átadása, vagy valamely ingatlanra vonatkozó tulajdonjog, vagy más dologi jog, vagy ingatlar.nak, vagy dologi jognak birtoka és használata, vagv valamely munka vagy másnemű teljesítés képezi-e (1881: LX.' t.-c. 214., 220., 221., 222. §-ai), a végrehajtás elrendelendő. A törvénynek eme világos rendelkezésével szemben az a felfogás, hegy mivel a telekkönyvi rendelet 84. §-ának c) pontjában és a 151. §-ában a telekkönyvi bekebelezés alapjául szolgálható közokiratok közt csakis jogerejíí bírói határozatokról tétetik említés s hogy igy a végrehajtás, ha annak tárgya ingatlan vagy más dologi jog, az 1881: LIX. t.-c. 48. §. feltélelei fenforgása esetében sem volna elrendelhető, nem bírhat megállható alappal azért, mert annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy a végrehajtás elrendelhető-e, nem a telekkönyvi rendeletnek, hanem a perjognak és a végrehajtási törvénynek szabályai az irányadók. De hogy nemcsak a végrehajtás elrendelése, hanem annak foganatosításánál sem merülhet fel annak tárgyi szüksége, hogy a telekkönyvi rendeletnek idézett eltérő rendelkezései e kérdéssel kapcsolatba hozassanak, annak bizonyságául elégséges azt felemlíteni, ho^y a végrehajtás elrendelése esetében nem is a marasztaló bírói határozat, hanem a végrehajtást rendelő végzés szolgál a telekkönyvi bejegyzésnek alapul; az abban foglalt megkeresésnek pedig, telekkönyvi akadály nem létében, a telekkönyvi hatóság az 1881: LX. t.-c. 136. §-a szerint eleget tenni köteles. Hasonlóan nem vehető figyelembe e kérdés eldöntésénél az a szempont sem, hogy az esetben, ha a végrehajtás telekkönyvi bejegyzés útján foganatosíttatott, a marasztalt félnek esetleges visszvégrehajtási igénye veszélyeztetésnek lehet kitéve; mert a törvény világos és határozott rendelkezésével szemben annak alkalmazásánál célszerűségi tekintetek irányadók nem lehetnek és mert különben is a visszvégrehajtatónak esetleg veszélyeztetett joga megóvására az 1881 : LX. t.-c. 42. §-a módot nyújt. Ez okoknál fogva kimondandó volt, hogy a végrehajtás a határozati részben említett esetekben az 1881 : LX. t.-c. 1. §. b) pontja értelmében az 1881 : LIX. t.-c. 48. §-ához képest elrendelendő. Kelt Budapesten, a királyi itélő táblának 1893. évi január hó 9-ik napján tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1893. évi január hó 26-ik napján tartott polgári teljes ülésében. A haszonbért szerződésben foglalt azon rendelkezésből, hogy a haszonbérlő a haszonbérben birt ingatlannak további haszonbérlésére elsőbbségi jogot igényelhet, önként következik, hogy ezen elsőbbségi igény a haszonbért szerződés lejárata előtt a bérbeadónál bejelentendő. A haszonbérlet lejárta napján eszközölt érte-it<-> tehát elkésettnek tekintendő s a haszonbérlő kártérítést követelni jogosítva nincsen. A varannói kir. jbság (1891. ápr. 23. 589. sz.): Dr. Kelemen Jakab ügyvéd által képviselt S. Dávid felperesnek, Pereszlényi István ügyvéd által képviselt T. Edéné alperes ellen 450 frt töke s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetével elutasítandó volt, mert habár a perfelek közti haszonbéri szerződés 10. pontjában kikötve lett, hogy »ha a bérbeadó (alperes) a bérlet leteltével a bérbeadott birtokot saját használatába nem veszi, a jelenlegi bérlő (felperes) annak kibérlésére elsőbbségi jogot igényelhet*, mindazonáltal tekintettel arra, hogy felperes a birtok további kibérlésére vonatkozó szándékát és elsőbbségi jogosultságát kellő időben alperesnek ki nem nyilvánította; tekintve, hogy a C. alatti posta feladó vevény igazolása szerint alperessel közölt bérlethez való további jogosultsága s igényének bejelentése a bérlet lejártának utolsó napján, tehát elkésetten juttatott alperes tudomására; tekintve, hogy felperes azt, miszerint alperes a felperes bérleti igényére vonatkozólag tett felhívására elutasító nyilatkozatot tett volna, nem is állította ; tekintve, hogy felperes a B. alatti szerződés 5. pontjában kitett abbeli kötelezettségének, miszerint a földterületet a bérbeadónak visszaadni fogja, eleget nem tett és saját érdekének megóvása tekintetéből elmulasztotta a bérlethezi további szándékát nyilvánítva, alperesnek arra vonatkozó válaszát megszerezni s annak értelmében a további szükséges előleges lépéseket megtenni, felperesnek kártérités iránti követelése be nem igazoltatván, felperes keresetével elutasítandó volt, stb. A kassai kir. itélő tábla (1892. jan. 20. 1,847. sz.): Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi a kereseti 450 frt tőke s jár. felperes részére leendő megfizetésére. Indokok: A valódiság tekintetében alperes részéről nem kifogásolt B. alatti szerződés 10. pontja felperes részére az alperestől 3 éven át, 1890. dec. hó végéig birt haszonbérletre nézve az esetben, ha alperes ama 3 évi bérlet leteltével ingatlanait saját kezelése alá venni nem akarná, elsőbbséget biztosit; minthogy pedig alperes nem tagadta felperesnek azt az állítását, hogy alperest arról, mikép elsőbbségi jogával élni kiván, a C. alatti vevény mellett feladott levéllel, 1890. dec. 31-én, tehát a korábbi bérlet tartamának utolsó napján értesítette, valamint azt a ténykörülményt sem vonta alperes kétségbe, hogy a kérdéses haszonbérletet 1891. évi jan. 1 - tol kezdve másnak adta át, igy a szerződés szegése által a felperestől elvont hasznot ennek részére megtéríteni tartozik, a kihallgatott szakértők pedig az elvont haszon összegét évi 270 frtban, tehát a felperes által követeltnél nagyobb összegben állapították meg; tekintve, hogy felperesnek elsőbbségi joga abban az esetben sem szűnt volna meg, ha a B. alatti szerződés 5. pontjának meg nem felelt volna és tekintettel arra, hogy alperes a per során kétségbe sem vonta, hogy a bérleti szerződés meghosszabbitása újabbi 3 évre kihatott volna, ennélfogva az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti követelésnek s járulékainak megfizetésére is kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1892. dec. 16. 2,921. sz.): A másodbíróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A B. alatti haszonbéri szerződés 10. pontjában foglalt azon rendelkezésből, hogy ha a felperes által haszonbérben birt ingatlant alperes a haszonbérlet leteltével a saját használatába át nem veszi, akkor annak további haszonbérlésére felperes elsőbbségi jogot igényelhet, önként következik, hogy felperes ebbeli igényét alperesnek bejelenteni tartozott s minthogy alperesnek az újabb haszonbérbeadás iránt a felperessel kötött haszonbéri szerződés lejárta előtt kellett gondoskodni, a dolog természetéből következik, hogy felperes a további haszonbérlésre vonatkozó szándékát még a haszonbéri szerződés lejárta előtt volt köteles alperessel közölni, felperes azonban saját beismerése szerint, további haszonbérlési szándékáról alperest csak a haszonbérlet lejárta napján kelt levelében és igy elkésve értesitette. Ezek szerint alperest a miatt, hogy ingatlanát másnak adta haszonbérbe, szerződésszegőnek tekinteni nem lehet. Miután az által, bányatörvény 34. §-a értelmében a szabadkntatás legalább egy, kőszénnél pedig legalább két, esetleg négy, egymást leghosszabb oldalaival érintő vájnamérték adományozására ad igényt: nincs ugyan kizárva, hogy a szabad kutatás jogosítványának elnyerése után ne történjék más részére ugyanazon térre vonatkozólag adományozás, az adományozás azonban a szabadknta-