A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 7. szám - Az ügyvédek megadóztatása

Tizenkettedik évfolyam. 7. szám, Budapest, 1893. február 12. Szerkesztőség : V.j Rudolf-rakpart :>. sz. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY,) kl IGA/H ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE í ÍÍGÍÍB UGYVEDí, B Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő ; Dr. STILLER MÓR. Meg jelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 fit 60 kr. Fél » 3 » — » Esész » 0 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po st antalvá ilynyal küldendők. TARTALOM : Az ügyvédek megadóztatása. — A postai kézbesités. Irta : dr. Alföldi Dávid, egri ügyvéd. — A sértett fél és az eljárási költségek. Irta : dr. M a k u c z Arlhur, debreceni kii', albiró —A cégbejegyzési címpéldányok bélyegmentességéröl. Irta : Gyarmathy Ernő, N.-Enyeden. — A bűnvádi eljárási tanácskozmány megállapodásai. (Befejező közlemény.) — Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. — Belföld. (C s e m e g i Károly az ügyvédi szervezet kérdéséről. — Az 1885-ben Budapesten tartott országos ügyvédgyülés. — Az igazságügyminister és a bűnvádi ügyvitel szabályok.) — Irodalom. (Magyar pénzügy' j°g vezérfonala. Irta : dr. S z i g e t h y Lehel, kecskeméti jogtanár. — Észrevételek az ügyvédi rendtartás törvényjavaslatáról. Irta : II 1 a t k y Endre, nagyváradi ügyvéd. — A bűnvádi ügyviteli szabályok. Irta : Fényes Vince, nagvváradi kir. tszéki jegyző. — Pallas Lexicona.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog Törvénytára* mult (1892.) év folyamának t. előfizetői jelen számunkhoz melléke he veszik az 1892. évi igazságügyre vonatkozó rendeletek 15. ívét (225—228. lap) és a rendeletek címlapját és tartalommutatóját. Ezekkel teljesen befejezést nyert törvénytárunk 1892 évfolyama s legközelebb már megkezdjük az 189J. évbeli törvénycikkek szétküldését. Hogy mily kedvezményt nyújtunk t. előfizetőinknek törvénytárunkban, annak igazolására felemiitjük, hogy az 1892. évi összes törvénycikkek és rendeleteknek, ugyanazoknak, melyeket mi 2 frtért küldtünk az előfizetőknek, bolti ára j—6 frtot tesz ki. A "Jog Törvénytára*. 1893. évfolyamára most még elfogadunk előfizetéseket egész évre 2 frttal, egyszerre fizetve. Felhívjuk azon t. előfizetőket, kik a mult évben a *Jog Törvénytárát-ra előfizettek és a jövő évfolyamra is előfizetni szándékoznak, hogy előfizetésüket minél hamarabb megújítani szíveskedjenek, hogy az első ívek szétküldésében fennakadás ne történjék. A »yog« kiadóhivatala. Az ügyvédek megadóztatása. * Az ügyvédi foglalkozás egyéb jól ismert bajai között nem a legcsekélyebb ezeknek a jelen tőrvények szerint való megadóztatása is. Az ügyvéd hivatásánál fogva legtüzetesebben ismeri, kötelessége ismerni a törvényt. Épen ezért rettegéssel gondol a törvény alkalmazására, a midőn töprenkedve összeállítja évi jövedelmének sommázatát, mert tudja, hogy ha adója a törvény rideg betűje vagy pláne az adókivetök loyalis buzgalma szerint fog irányában kiszabatni, nemcsak egyénileg lesz túlságosan sújtva, de hasonfoglalkozású polgártársaival szemben ellene a legméltatlanabb igazságtalanság is el fog kővettetni. Épen küszöbén állunk egy újabb három évi adókivetési cyclusnak, azért actualisnak s az ügyvédi karra nézve fontosnak tartom a jelen igénytelen sorok címében foglalt speciális kérdés fejtegetését és megvilágítását. Az adóztatásnak első és elengedhetlen princípiuma az igazság szerinti egyenlőség. Az adóztatás terhét nem lehet egyik osztály vállairól leemelni és a másik kevésbé kegyelt * Köszönettel tartozunk ezen érdekes cikk Írójának, kinek bő alkalma van az idevágó viszonyokat ismerni, hogy e kérdést felvetette. Nem ártana, ha az ügyvédi kamara is foglalkoznék komolyan e kérdéssel. A szerkesztőség. Lapunk mai szám osztály vállaira rakni. Az ily ferde adópolitika az adóalapot támadja meg s előbb-utóbb megboszulja magát. Az ügyvéd épen úgy tanulja a gymnasiumot, az egyetemet, mint a biró vagy más államhivatalnok, tehát az ügyvéd neveltetésének költségei épen azok, mint az államhivatalnokoké. Neveltetésük, szokásuk folytán is egyforma életmódjuk ! van s egyforma igényeket támaszt irányukban a társadalom. A mikor tehát a törvényhozás az államhivatalnokok | megadóztatását megállapította, bizonyosan fontolóra vette jövedelmük azon minimalis összegét, mely megélhetésük biztosítására okvetlenül szükséges. így történt, hogy az 1868 : XXVI. törvénycikk 7. §-ában, illetve az 1875 : XXIX. t.-c. 5. fejezete taxatíve szabta ki az államhivatalnokok jövedelme után a kereseti adót. Ezen megélhetési minimumra azonban az ügyvéd megadóztatásánál nem volt tekintettel a törvényhozás. Lássuk a viszonyt az ügyvéd és az államhivatalnok adója között. Az állam- és magánhivatalnok 1,000 frt évi fizetés után fizet 15 frtot és községi pótlékot neki nem kell fizetni; az ügyvéd ugyanannyi összeg után egyenes adó fejébea 100 frtot, állami és községi pótlékkal együtt pedig 160 frtot fizet adó fejében. 6,000 frt évi fizetés után a magán- és államhivatalnok 300 frtot, holott az ügyvéd ugyanannyi jövedelem után i már 960 frtot, tehát a háromszorosnál többet tartozik fizetni. Igen ám, de erre azt szokták felelni rágalmazólag az adót nagy animositással kezelő financpolitikusok, hogy hiszen az ügyvéd eltagadja jövedelmét és igy kivonja magát a rendes adóztatás terhe alól; azért kell az ügy véd ellen magasabb I kulcsot alkalmazni. Szép igazságszolgáltatás! A ki lopott I bizonyosan még nagyobb gonosztevő is lehet, tehát nem I kell csupán elcsukni, hanem fel kell azonnal kötni. Igaz, ho.ry az 1375. évi XXIX. tőrvénycikk VI. fejezete meghagyja a polgároknak, hogy kereseti nyereményüket az erre szolgáló és az adófelügyelőség által kézbesített íveken polgári becsületükre való hivatkozás és eskü szentsége alatt az adó megállapithatása céljából a saját érdekükben vallják be. Hát ez mind igen szép és hangzatos kecsegtetés, melynek az ügyvéd azért nem tehet eleget, miután ő a legjobb és legszentebb lelkiismerete szerint sem tudja egy évi jövedelmét pontosan megállapítani. Ezt ugyan az adókivető lelkiismeretes közegek el nem hiszik s azok előtt, kik az ügyvédi foglalkozással belsőleg nem ismeretesek, hihetetlennek is látszik. Pedig ha a jog és törvényt kereső publikumot megkérdezik, mennyi idő alatt lett befejezve perük, ismét az ügyvédeket szidalmazva azt halljuk, hogy nálunk a perek 7—8, sőt 10—12 esztendeig is eltartanak. Már most kérdem, hogy ha ily hosszú folyamatú perek léteznek, a mint valóban léteznek, pedig az ügyvédek akaratán kivül, hogyan vallja be az ügyvéd becsületszava és eskü szentsége alatt évi keresetét ? Az ügyvédnek manapság alig van rövid folyamatú. pláne egy nap vagy pár nap alatt befejezhető ügye, melyből rövid egy év vagy még kevesebb idő alatt pénzt is láthat. Nincsenek hitelesítései, váltókat nem óvatol, felszólító, intő leveleket ki nem bocsát, vételári felosztásokat nem rendez. Ezek mind a közjegyzők által teljesíttetnek és ezen functiók képezik a közjegyzők úgynevezett ambuláns jövedelmeit. Az ügyvéd hosszas fáradozással keresi kétséges kenyerét, melytől biztos és magas adóztatást követel tőle az állam. De hiszen hiába való lenne a bevallás is, azt bizony az adókivető közegek el sem fogadják s ha bizonyításra kerül a 13 oldalra terjed.