A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 35. szám - Német jogászgyülés

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 35. számához. Budapest, 1892. augusztus hó 28-an. Köztörvényi ügyekben. Valamely okirat elveszése nem szünteti meg sem az abban foglalt kötelezettséget, sem pedig a jogosultnak követelési jogát és az adóslevél elveszése csak arra jogosítja fel az adóst, hogy erdekeinek megóvása céljából a rajta követelt fisszeget az adóslevél megsemmisítéséig birói letétbe helyezhesse. Az nlsólendvai kir. járásbíróság (1891. jun. 3. 3,081/p. sz.): Hajós Mihály ügyvéd által képviselt S. József felperesnek B. István alperes ellen 69 frt töke és jár. iránt" indított sommás perében a következőleg itélt: B. István alperes köteles a kereseti 69 frt tökét s ennek 1888. március 18-*ól számítandó kamatait felperes­nek 8 nap alatt megfizetni, stb., mert alperes a 2,009/1891. p. sz. alatt felvett tárgyalási jegyzőkönyvben kereken tagadta, hogy ő felperes jogelődétől 69 frtot kölcsön felvett volna, tagadta azt is, mintha azonnal tartoznék, hihetőleg azért vette igénybe ezen tagadást, mer talán tudta azt, hogy a kereseti összegről általa kiállított kötelezvény elveszett és csak most, midőn a megítélt tanuhallgatás után a Furnischán elhalt S. Anna hagyatékára vonatkozó iratok becsatoltattak, ismerte be alperes, hogy attól 69 frtot csakugyan kölcsön felvett, azonban 1881. évben 40 frtot, 1885. évben 20 frtot lefizetett, ezen lefizetést azonban sem nyugtával, sem másként nem bizonyította s úgy alperesnek ezen állításait annál kevésbé lehetett valónak elismerni, mivelhogy B. István azt állítja, hogy a 69 frt tartozásába hitelezőnek 1881. évben 40 frtot, 1885. évben 20 frtot visszafizetett, mig ellenben S. Anna halála előtt 9 nappal felvett, illetve 1886. április 21-én és a becsatolt hagyatéki iratok mellett lévő végrendeletében hatá­rozottan állítja, hogy neki B. István alperes 69 frt 59 krral tar­tozik : de figyelembe nem jöhet továbbá alperesnek azon kérése sem, hogy a kereset még azon okból is utasíttassák el, mert ő mint adós, sem a S. Anna hagyatékának leltározásához, sem tárgyalásához megidézve nem lett, sem azon állítása, hogy az általa 40 és 20 frtig teljesített fizetés az adóslevélre lett reá vezetve, mert alperes városbíró s közjegyző is volt s igy nem hihető, hogy nyugta nélkül csak egy fillért is fizetett volna S. Annának, felperes jogelőde s hagyományozójának, a kamatok az 1883. évi t.-c. szerint az elévülésnek tekintetbe vételével csak 3 (három) évre Ítéltettek meg. A győri kir. ítélő tábla (1891. szept. 2. 3,895/p. szám): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével el­utasítja, stb. Indokok: Felperes követelését egy saját állítása szerint elveszett adóslevélre alapítja. Tekintettel arra, hogy okirat alapján indított perben, ha az okirat elveszett, mindaddig, mig az el­veszettnek állított okirat a törvényes eljárás előrebocsátása után bíróságilag semmisnek ki nem mondatik, a követelés kérdésében, illetve felperesnek a kötelezvényre fektetett kereseti jogosultsága tárgyában Ítélet nem hozható s illetve a kereseti jog meg nem állapitható: az elsőbiróság ítélete megváltoztatandó és felperes keresetével ennél az indoknál fogva elutasítandó, stb. A m. kir. Curia (1892. jul. 13. 9,656/p. sz.): A kir. ítélő tábla Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete azzal a változtatással hagyatik helyben, hogy alperes köteles a megítélt 69 frt tőkét és annak kamatait birói letétbe helyezni s felperest csak az eredeti adóslevél átadása vagy megsemmisítésének igazo­lása mellett vehetendi fel. Indokok: Valamely okirat elveszése nem szünteti meg sem az abban foglalt kötelezettséget, sem pedig a jogosultnak követelési jogát, a mennyiben a követelés fennállását és lejártát egyébként bizonyítani képes s az adóslevél elveszése csak arra jogosítja fel az adóst, hogy érdekeinek megóvása céljából az adóslevél megsemmisítéséig birói letétbe helyezhésse. Minthogy pedig alperes a tárgyalás során elismerte, hogy néhai S. Annától 69 frtot kölcsön vett, ellenben azt az állítását, miszerint e tartozását még néhai S. Annának visszafizette, semmi­vel sem bizonyította, a mennyiben neki az ennek bizonyítására felajánlott egyoldalú főeskü meg nem Ítélhető, mivel állítását nemcsak nem valószínűsítette, de sőt K. Antal tanúnak vallomása és S. Annának 1886. évi április hó 21-én kelt végrendelete az ellenkezőt, t. i. a követelés fennállását teszik valószinűvé. Minthogy továbbá alperes sem felperesnek néhai S. Anna utáni jogutódi minősége, sem a követelés lejárta ellen nem tett kifogást: alperest a kereseti követelésnek s el nem évült kamatainak az adóslevél megsemmisítéséig birói kézhez való lefizetésére köte­lezni kellett, stb. Az 1884. évi XVII. t.-c. 80. és következő szakaszai értelmében a község- részéről szervezett és berendezett iskolák sem közinté­zeteknek, sem testületeknek, sem kereskedelmi társaság-oknak nem tekinthetők. Ennek folytán még ha a kereset kézbesítve lett is és a tárgyaláson alperes nem is jelent meg, el nem marasztalható. A budapesti VI. ker. kir járásbíróság mint keresk. birósáí (1892. febr. 24. 603. sz.) : Dr. Weiner Márton ügyvéd által képviselt M. Zsigmond felperesnek a szinérváraljai ipariskola igazgatósága alperes ellen 51 frt 16 kr. tőke és jár. iránt iuditott perében alperest makacsságból elmarasztalja, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. április 4. 1,345/v. sz.): Az elsőbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt meg­semmisíti s a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli, stb. Indokok: A polg. törv. rendt. értelmében csak személyek, még pedig vagy természeti, vagy jogi személyek vonhatók perbe ; minthogy azonban a jelen per alapjául szolgáló keresetben sem természeti, sem jogi személy nincs alperesként megnevezve, a mennyiben az alperesül megjelölt szinérváraljai ipariskolai igaz­gatóság jogi személynek nem tekinthető, M. Mihály igazgató pedig saját személyében nincs perbe vonva s igy az eljáró biróság akkor, midőn a keresetet a további eljárás alapjául elfogadta, lényeges eljárási szabályt sértett meg, ennélfogva ítéletét az azt megelőző eljárással együtt az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának o) pontja és 40. §-a értelmében megsemmisíteni, a keresetnek fel­peres részére leendő visszaadását elrendelni kellett, stb. A m. kir. Curia (1892. július 5. 828/v. sz.) : A másodfokú biróság végzése helybeohagyatik a benne felhozott indokoknál fogva és azért, mert az 1884. évi XVII. t.-c. 80. és következő szakaszai értelmében a község részéről szervezett és berendezett iskolák sem közintézeteknek, sem testületeknek, sem kereskedelmi társa­ságoknak nem tekinthetők, stb. A szükség-örököst a törvényes osztályrész minden tehertől menten az örökség megnyílta, vagyis az örökhagyó halála napjától illetvén meg, ezen törvényes osztályrész sem az özvegyi jog, sem az örökhagyónak az özvegyi haszonélvezetre vonatkozó végrende­leti intézkedése által nem korlátozható. A veszprémi kir. törvényszók: 1885. április 18-án vég­rendelet hátrahagyása mellett elhalt H. J. hagyatékául a felperesi kiskorú kötelesrészének kiszámítása tekintetében megállapittatnak : 1. A nevezett örökhagyó hagyatéki leltárában 4—11. sz. a. összeirt ingóságok, melynek becsértéke . . 164 frt 60 kr. 2. A lovászpatonai 9. sz. tjkvben I. 1 — 17. sorsz. alatt felvett ingatlan és 3. Azon ingatlanhoz tartozó erdőillet­mény együtt 2800 frt — kr. 4. Ugyanazon tjkvben + 1. sz. sorsz. alatt felvett ingatlan 25 frt — kr. Összesen 2949 frt 60 kr. mely összegből a leltárban felvett 840 frt terheket levonva, ma­radt tiszta érték 2189 frt 60 kr. Ezen hagyatéki értékből a felperes által képviselt kiskorú H. R. kötelesrésze 268 frt 70 krban megállapíttatik és néhai H. J.-nek 1885. április 17-én kelt A) alati végrendelete annyiban, a mennyiben kiskorú H. R. részére a a veszprémmegyei árva­széknél 268 frt 70 krt, továbbá ennek az örökhagyó halálától 1885. április 18-tól számitandó 6 százalékos kamatait a nevezett örökhagyó után reájuk szállott örökségeiből megfizetni. Felperes azon kérelmével, hogy H. J. hagyatéki javai közé az örökhagyó halálakor létezett évi termés becsértéke 120 frt is felvétessék, elutasittatik. Indokok: I. Az ítélet szövegében elősorolt ingók és ingatlanok H. J. hagyatékául megállapitandók voltak, mert azt perbeli felek egybehangzólag adják elő és azt a hagya­téki iratok is igazolták, hogy a nevezett örökhagyó után azon ingó és ingatlan javak maradtak. A hagyatéki javak becsértéke az Ítéletben kitett összegekben volt megállapítandó, mert az ingók értéke a leltári becslés alkal­mával már megállapittatott s ezek becsértéke ellen seuki kifogást nem tett, az ingatlanok pedig birói közbenjövetel mellett a szabályszerűen kinevezett szakértő becslők egyhangú becslésével becsültettek meg, kik az Ítéletben kitett összeget adták elő becs> értékül. II. Kiskorú H. R. kötelesrésze 268 frt 70 krbau volt meg­állapítandó : mert perbeli felek előadása és a hagyatéki iratok szerint az örökhagyó H. J. nak négy gyermeke volt, névszerint az I., II., III.-r. alpereseknek hagyta, IV.-r. alperes pedig azok holtiglani haszonélvezetét és felperesi kiskorúak csupán 100 frtot, anyja halála után azonban a terhek levonása után a tiszta hagyaték 2.149 frt 60 kr. értéket tesz ki, mely értékből felperes kiskorút törvényes örökösödés esetén 1/l rész, vagyis 537 frt 40 kr illetné kötelesrésze pedig ennek fele, 268 frt 70 kr és minthogy örök-

Next

/
Oldalképek
Tartalom