A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 7. szám - Az ügryvédhez az ügyfél által intézett leveleknek utóbbi által erőszakkal való elvétele minek minősíthető?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 7. számához. Budapest, 1892. február 14-én. Köztörvényi ügyekben. Hivatalból nem állapítható meg alperesek jóhiszemű szerzése, midőn ök a perfelvételre meg nem jelentek é* mint harmadik személyek ez alapon nem i* védekeztek. A szatmániémetii kir. törvényszék (1889. március 30. 3,090. sz.): Sz. András és neje felpereseknek, K. Sándor és társa alperesek ellen ingatlan tulajdonjoga s jár. iránt indított perében felperesek tulajdonjogát a börvelyi 70. számú tjkvben A + 1. alatt foglalt ingatlanság felerészére megállapítja és alpereseket kötelezi, hogy a G. alatti vázrajzhoz képest 125 négyszögöl területtel az emiitett számú tkjkvböl lejegyeztessék s annak tulajdonjoga egy új számú tkjkvben felperesek javára bekebeleztessék, stb. Indokok: Alperesek az 1889. évi márc. hó 7-ik napjára kitűzött perfelvételhez a 911/89. sz. kézbesítési bizonyítvány tanúságaként törvényszerűen megidéztetvén, miután a felperesi keresetben felhozott tények és állitások az ugyanazon kereset bizonyítékai által meg nem cáfoltatnak s ekként valóknak tartandók, nevezett alpereseket az 1868. évi LIV. t.-c. 111. § hoz képest a felperesi keresetben marasztalni, illetve felperesek tulajdonjogát a kereseti ingatlanra megállapítani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (i8H0. jun. 10. 25,612. sz.): Az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával a felpereseket keresetükkel elutasítja, stb. Indokok: Felperesek keresetükben elö sem adják, annál kevésbé bizonyítják, hogy V. Zsigmond egyáltalában kitol, különösen hogy valamely telekkönyvi tulajdonostól szerezte meg jogszerűen a peres ingatlant, hogy az alperesek a börvelyi 70. sz. tjkvben felvett ingatlanra B. 2. és 3. alatt bejegyzett tulajdonjogukat rosszhiszeműen szerezték; vagy hogy felperesek az alperesekkel a peres ingatlannak tekintetében valamely jogügyletre léptek volna, nem is állították, annál kevésbé bizonyították. E szerint, ha felpereseknek az az állítása valónak bizonyulna is, hogy a peres ingatlant V. Zsigmondtól, a ki felperesek saját előadása szerint alperes ingatlan tkkvi tulajdonosa sohasem volt, megvették, ez nem jogosítaná fel fe'pereseket arra, hogy a saját részükről sem rosszhiszeműnek állított harmadik tkvi tulajdonosnak nyilvánkönyvileg biztosított jogát megtámadhassák, hanem csak arra, hogy az állítólagos eladó V Zsigmond, illetve ennek örökösei ellenében netáni kártérítési jogukat érvényesítsék. Ezek szerint felperesek keresetének alperesekkel szemben jogalapja nem lévén, a kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasította, stb. A m. kir. Curia (1891. jun. 9. 1,548/891. sz.): A kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságnak ítélete hagyatik helyben az 1868 : LIV. t.-c. 111. §-ára alapított indokolásánál fogva annyival is inkább, mert a kereseti előadásból kivehető, hogy felperesek jogelőde V. Zsigmond, a kereseti fél belsőséget J. Lajostól szerezte, hogy pedig J. Lajos a C. alatti tkkvi kivonatban, mely már csak S. Lajos második neje, K. Mária nyilvánkönyvi tulajdonával kezdődik, tkkvi tulajdonosul elő nem fordul, a kereseti előadás egyenes cáfolatának nem tekinthető, valamint hivatalból nem állapitható meg alpereseknek jóhiszemű szerzése, a midőn ők a perfelvételre meg nem jelentek s mint harmadik személyek, ez alapon nem is védekeztek, stb. X perújitás megengedését nem akadályozhatja az a körülmény, hogy az újitó fél az újított perbe olyanokat is belevont, a kik az alapperben nem állottak, mivel ez nem gátolja azt, hogy a vitás kérdés az alapperbeli peres felek közt elbiráltassék. Újitó félnek jogában áll az üjitott perben olyan kérdések megoldását is célba venni, a melyek az alapkereset tárgyát nem képezték, mivel az újított kereset zárkérelme első sorban arra van irányozva, hogy az alapperbeli felperes az alapperbeni ítélet hatályon kiviil helyezésével alapperbeli kereseti kérelmével elntasittassék. íj,Ez a kérdés pedig önállóan elintézhető. \ fA. szabadkai kir. törvényszék (1887. nov. 4-én 14,192) : M. János újitó félnek M. György és társai újított felek elleni örökösödési perben a perújításnak he'yt ad, az ügy érdemében azonban újitó felperest keresetével elutasítja, a perköltségeket kölcsönösen megszünteti stb. Indokok. A perújításnak az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §. 2. pontja alapján helyt adni kellett, mert újitó felperes, mint az alapperbeli alperes és pervesztes fél a keresethez G. C. alatt és a válaszirathoz I. J. K. alatt csatolt okiratok bemutatásával lényegileg a pertárgyakra vonatkozó olyan bizonyítékokat hozott fel, melyeket miután az alapperben makacsságból marasztaltatott, ott nem is használhatott. Ellenben a perújitási kérelem a fentebb hivatkozott t.-c. 1, pontja alapján ügyvéd mulasztása indokából helyt nem foghat, mert a kereset az anyaperbeli Ítéletnek jogerőre emelkedésétől számított félév eltelte után, tehát elkésetten nyújtatott be. Felperes azonban az ügy érdemében perújitási keresetével elutasítandó volt. 1-ször mert az ujitott keresettel az alapperbeli személyeken kivül több más személyek is perbe vonattak, már pedig az újított per csakis azon személyek között, kik az alapperben szerepeltek, tárgyalható, miután az alapperbe be nem vont személyek jogai az alapperbeli Ítéletnek hatályon kivüli helyezése vagy hatályban tartása által nem is érintethetnek. 2-szor, mert az alapperbeli kereset néh. M. Tamásné által alkotott kelet nélküli végrendelet érvénytelenítésére s az alapperbeli felperesek törvényes öröklési jogaik elismerése mellett a hagyatéki javak 2/6 részének s az elvont hasznoknak megítélésére irányoztatott. És minthogy az újított keresettel újitó felperes kizárólagos öröklési jogának elismerése mellett a fent nevezett örökhagyó után maradt összes hagyaiéki javaknak megítélését és pedig részben a többi örökös társaival kötött adás-vevési ügyletekből kifolyólag viselő jogcímeket követeli, a nélkül azonban, hogy az alapperben érvénytelennek kimondott végrendelet érvénytelenítését is egyidejűleg kiemelte volna, minthogy továbbá a perújítás a perorvoslatoknak csak egyik nemét képezi s általa éppen az alapperbeli Ítéletnek hatályon kivüli helyezése céloztatik, ezek szerinti tehát az újított kereset egyedül és kizárólag csak az alapperekben vitatott és elbírált jogokat és igényeket tárgyazhatván, a mennyiben ezektől egészen eltérő követeléseket ölel fel, s igy az alapperbeli kérelmen is túlterjeszkedik, annál kevésbé foghat helyt, mivel a jelen újított keresetben a végrendelet érvényre emelkedése iráut a fentebb kifejtettek szerint kérelem elő sem terjesztetvén, az alapperbeli Ítéletnek hatályon kivüli helyezése tehát, melylyel éppen a végrendelet érvénytelenítése döntetett el, semmi indok vagy jogalap nem mutatkozik. 3-szor mert a mennyiben felperes néh. M. Tamásné után maradt hagyatéki javakra az érvénytelennek kimondott végrendelet érvényre emelésének kérelmezése nélkül öröklés avagy adásvevési jogcímeken követelést vél formálni,ebbeli jogának érvényesítése iránt nem a jelen perújitási, hanem csakis külön önálló keresettel élhet. Ezen felsorolt indokokból tehát felperest újított keresetével is elmulasztani kellett. A perköltségek a per körülményeire s a peres felek közelebbi vérségi viszonyaira való tekintettel voltak kölcsönösen megszüntetendők stb. A budapesti kir. itélő tábla (1890. nov. 5-én 33,959/889): az első biróság Ítéletét megváltoztatja, újitó felperes "perújitási kérelmének helyt nem ad, s újitó felperest kötelezi a perköltségek viselésére stb. Indokok. Ujitó felperes legnagyobb részben más egyéneket vont be a perbe, mint a kik az alapperben szerepeltek, de a perújítást is nem azon az alapon és célból kéri megengedni, a mely alapon és célból az alapper folyt, tehát perújitási kérelme nem felel meg az 1868 : LIV. t.-c. 319. §-a kívánalmának, miért is őt az első biróság ítéletének megváltoztatása mellett perújitási kérelmével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1891. dec. 16-án 2,670): a kir. itélö táblának egyedül a perújítás kérdésében hozott Ítélete megváltoztattatik s e részben az első bíróságnak a perújítást megengedő ítélete hagyatik helyben, mihez képest a másodbiróság az újított per érdemleges elbírálására utasíttatott. Indokok. A perújításra nézve a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első biróság Ítélete volt helybenhagyandó, a mely szerint a perújítás megengedtetett, mert újitó fél a C. E. F. G. I. J. K. alattiakban az alapperben nem használt s lényegileg a per tárgyára vonatkozó új bizonyítékot hozott fel. A perújítás megengedését nem akadályozhatja az a körülmény, hogy az újitó fél az újított perbe olyanokat is bele vont, a kik az alapperben nem állottak, mivel ez nem gátolja azt, hogy a vitás kérdés az alapperbeli peres felek között elbiráltassék. De nem akadályozhatja a perújítás megengedését az sem, hogy újitó fél olyan kérdések megoldását is célozza az újított perben, a melyek az alapkeresetnek tárgyát nem képezték, mivel az újított kereset zárkérelme első sorban arra van irányozva, hogy az alapperbeli felperesek az alapperbeli Ítélet hatályon kivül helyezésével alapperbeli kereseti kérelmükkel elutasitassanak. Ez a kérdés pedig önállóan elintézhető, tekintet nélkül arra, vájjon a többi kérdés itt megoldást nyerhet-e, s ezen kérelem egyúttal magában foglalja azt is, hogy a végrendelet hatályában fentartassék. A bírói illetékesség ellen beadott kifogások önállóan tárgyalandók és azok felett a határozat a föiig)töl függetlenül hozandó meg és ezzel a határozattal az illetékesség kérdése, akár hely adatik a kifogásoknak, akár nem, végleg eldöntetik, a felmerült költség felett is határozni kell és ez a főügyben hozandó véghatározatra nem hagyható fenn. (A bpesti kir. it. tábla 1891. dec 3. 30,329. sz.)