A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 51. szám - Az 1885-ben megtartott országos ügyvédgyűlés

A JOG. 389 A fizetési meghagyások beválnak Németországban, mert ott regi szokás által meghonosulván, az vált törvénynyé a mit a gyakorlat megérlelt. De a hol a törvénv szokásjogí előzmények nélkül, mesterséges úton kívánja beojtani az intézményt, ott a gyakorlat nem fogadja el. Példaként szolgálhat Ausztria, a hol a öntési meghagyások, egyelőre kísérlet gyanánt, csak 200 forintos követelesek erejéig lettek behozva. De habár a törvény közel 20 év óta van hatályban, az intési eljárás nagyobb összegre nem lett kiterjesztve, mert az élet az intézményt nem vette be és fizetési meghagyások kibocsátása iránti kérvények jobbára csak bizonyos üzletágakhoz tartozó kereskedők részéről érkeznek, a kik apróbb követeléseiket kereskedősegédeik által hajtatják végre. A történeti alapokon nem nyugvó, népünk jogérzetétől merően idegen, szokatlan intézmény nálunk sem válnék be. A hitelező érdekei kellő módon istápolhatok, ha a tvkezési rendtartás 116. §-ában szabályozott idézési határidők szorosan megtartatnak s a segéd- és kezelőszemélyzet megfelelően szaporittatik. E végből a birói létszám emelése is szükséges ; azonban téves azon hiszem, hogy ez az intési eljárás behozatala által kikerülhető. Makacssági Ítéletet, a mint láttuk, csak az ügyek egyötödrészében hoznak a bíróságok és ebből is le kell számítani a kapcsolt részekben és a külföldön lakó, a tervezet 7. §-a szerint fizetési meghagyással nem kötelezhető alperesek eseteit. Az intési eljárás tehát csak csekély tehertől szabadítaná meg a bíróságokat. De nem áll az sem, hogy az eljárás ezen neme a bíróság teendőit apasztaná. A makacssági ítélet meghozatala alig más, mint blanketta-kitöltés, a mi nem ad több dolgot, mint a fizetési meghagyás meghozatala. A makacssági eljárásnál a munkatöbblet csak a keresetre tárgyalást kitűző végzésben áll. Ez tisztán gépies munka, nem is birói teendő és hatalmasan ellensúlvoztatik azon munkatöbblet által, melyet az ellenmondás s az annak folytán kitűzendő tárgyalás vagy költségmegállapitás okoz. Ha a fizetési meghagyások mégis behozatnának, a törvénytervezetet több irányban módositandónak tartjuk. 1. §. Ezen szakasz szerint fizetési meghagyás útján érvényesíthetők 500 frtig terjedő követelések. Mi ezen összeget magasnak tartjuk. Az intési eljárás semmi esetre sem terjedhet túl a mindennapi forgalomban szokásos összegeken. Több száz forintra menő követelés azonban azt már meghaladja, különösen a köznépnél, mely 100—200 frtot is már tetemes összegnek tekint. Ezen túl való kiterjesztés már azért is célszerűtlen, mert minél nagyobb az összeg, annál inkább ébreszti fel az adósban az ellenmondási és huzavonási viszketeget. Hozzájárul, hogy a teljesen új és szokatlan téren tapasztalatokat kell gyűjteni, mielőtt az intézmény tágabb körben alkalmaztatik. A mondott okokból az 1. §-t módositandónak tartjuk olyként, hogy fizetési meghagyás útján csak 200 frtig menő követelések érvényesíthetők. Ugyanezen szakasz utolsó mondatát »Az adóslevél visszaadása vagv nvugtatvány adása (ily) viszonszolgáltatá snak nem tekinthetőé, kihagyandónak véljük. Valamint az adóslevél átadása nem képez szolgáltatást, ugy annak visszaadása vagy a teljesités elismerése nem tekinthető viszontszolgáltatásnak. A fent idézett példázgató mondat tehát csak a »viszonszo!gáltatás« téves magyarázatára adna alkalmat. 3. §. Óhajtjuk, hogy oly kérelmekre nézve, melyek 50 frtnál nagyobb összegű fizetési meghagyásra irányulnak, kimondassék az ügyvédi kényszer. Ugyanazon okok, melyek a váltóügyekben vezettek az ügyvédi kényszerhez, fenforognak az eljárás ezen neménél is, sőt még fokozottabb mértékben! Váltói sommás végzés kieszközléséhez elég a váltónak a kitöltött kereseti blankettához való csatolása, mig a tervezet 3. §-ában előirt kellékek megtartása már nagyobb jártasságot igényel, hiánya pedig számtalan visszautasítandó vagy pótlandó beadványt s ezzel a bíróságra nézve tetemes munkaszaporitást von maga után. Ugyanezen szakasz 2. pontjának szövegezését, hogy t. i. a kérelemnek magában kell foglalni: »a követelés tárgyának és mennyiségének, valamint járulékainak, továbbá a jognak, melyen a kérelem alapszik, határozott előadását« érdemi okokból hibásnak tartjuk. A »jog« alatt a tervezet kétségtelenül a jogalapot, jogcímet érti. De ezen kivül szükséges azon tények előadása is, melyekből a hitelező követelését származtatja. Szükséges egyrészről az adós kellő védekezése szempontjából: mert csak igy állapitható meg az igény azonossága oly esetben, midőn a hitelező ugyanazon követelést már érvényesítette, vagy jövőben újra próbálná érvényesíteni. Másrészről a hitelező érdekeinek szempontjából: mert az ellenmondás folytán kitűzendő tárgyalást (16. §.) számos esetben el kell halasztani, ha a kérelem nem bír a kereset kellékeivel. Ennélfogva ha a tervezet az intési eljárás egyszerűsítése és könnyítése céljából eltekint is a kérelmet támogató bizonyítékok felsorolásától, megkívánható legalább az, hogy a kérelem, összhangzásban a tkvi rdtts. 64. §-ával, magában foglalja »a jogalapnak és a tényeknek, melyekből a hitelező követelését származtatja, valamint a követelés tárgyának és járulékainak határozott elöadását«. A szakasz utolsó bekezdésében ezen szót: »önálló«, mint fölöslegest és esetleg zavart okozót, kihagyandónak tartjuk. 11. §. Ezen szakasz szerint a fizetési meghagyás hatálya megszűnik, ha a teljesítési határidő leteltétől számított egy év alatt az adós ellen végrehajtási cselekmény nem foganatosíttatott. Ezen kifejezés: »végrehajtási cselekmény* azon balmagyarázatra adhat alkalmat, hogy itt más eset is érthető, mint a végrehajtás foganatosítása, vagyis hogy a fizetési meghagyás hatálya fenmarad akkor is, ha a hitelező vagy a bíróság a kérdéses év alatt oly cselekményt végez, mely nem áll magának a végrehajtásnak foganatosításában, de szintén a végrehajtási eljárás keretébe tartozik s igy szintén »végrehajtási cselekmény«. A tervezet világos intenciója szerint azonban csak a végrehajtásnak foganatosítása vagy megkísérlése alkalmas a meghagyás hatályának fentartására; minélfogva a fentidézelt két szó helyett ezen szavak : »a végrehajtás* volnának használandók. 2l. §. Kihagyandónak tartjuk a tervezet 2., 3., 4. bekezdését, mely az ügyvédi munkadíjat szabályozza, mert az ügyvédi díjszabályzat általános megállapítása küszöbön állván, helytelen annak az ügynek egyes nemeire szóló külön megállapítása. Általános díjszabályzat törvénybe iktatásáig, az eddigi gyakorlat szerint minden bíróság saját hatósági körében is alkalmazhat állandó díjtételeket. A tervezet többi szakaszaira nincs észrevételünk. Belföld. Az 1885-ben megtartott országos ügyvéilgyiilós. Az 1885-ben megtartott országos ügyvédgyülés által kiküldött állandó bizottság f. hó 4-én d. e. 10 órakor a budapesti ügyvédi kamara helyiségében ülést tartott H o d o s s y Imre elnöklete alatt. Egyik laptársunk jelentése nyomán lefolyásáról következőkép számolunk be : Jelen voltak : Baintner Imre, Bernát Béla, G y ő r y Elek, Nóvák Sándor, S p e 11 Vincze, U n g e r Alajos és W o 1 f Vilmos budapesti ügyvédek, továbbá E r r e t h János a pécsi ügyvédi kamara elnöke, Holaky Gyula a gyulafehérvári kamara elnöke, M ü 11 e k Lajos aradi és M i k e Károly komáromi ügyvéd. H o d o s s y Imre megnyitván az ülést, előterjeszti, hogy az 1885-ben Budapesten tartott országos ügyvédi értekezlet több határozatot hozott, a melyek a kar kívánalmait foglalták magukban. Ugyanakkor egy állandó működő bizottság is küldetett ki, mely többször ülésezett és különféle javaslatokat is dolgozott ki. Miután az ügyvédi kongressus óta már hosszabb idő telt el, felveti a kérdést, hogy az állandó bizottság folytassa-e tovább is működését, vagy pedig számoljon be eddigi tevékenységéről egy esetleg összehívandó országos ügyvédgyülésuek í B e r n á t h Béla titkár előadja, hogy az országos ügyvédi egyesület alapszabályai elkészültek, ezenkívül a nyugdíj kérdésében is határozat hozatott, a mit az ügyvédgyülés elé lehetne terjeszteni. Győry Elek nem kívánja az országos ügyvédgyülés mostani összehívását, 1885. óta nagyot változtak a viszonyok, legnagyobb része a kérdéseknek, a melyek a kongresszuson tárgyaltattak, az ügyvédi rendtartás keretébe tartozik. Az igazságügyminister által elkészített ügyvédi rendtartásról szóló tervezet az összes kamaráknak véleményadás végett megküldetett s a kamarák azzal foglalkozni fognak. Ha majd szükséges lesz, ha életkérdés merül fel és az ügyvédi karnak sorompóba kell lépni, az állandó bizottság mandátumánál fogva, kötelességének fogja tartani az országos ügyvédgyülés összehívását, de a mostani időpontot nem tartja alkalmasnak. H o 11 a k y Gyula hosszabb beszédben kifejti, hogy akkor, mikor nyomorúságos igazságügyi állapotok vannak mindenütt, mikor jogegység nincs, általános jogzavar uralkodik az országban, szükségesnek tartja a gyűlés összehívását, legalább az eszmék tisztázódnak; nézete szerint szükséges volna minden évben országos ügyvédgyülést tartani. M ü l e k Lajos Győry Elek nézetéhez járul, szintén nem óhajtja most az ügyvédgyülés összehívását, hanem bevárandónak tartja a kamarák jelentését az ügyvédi rendtartás tervezete felett. Miután azok a kamarák nem birnak tudomással az állandó bizottság létezéséről, a kamarák értesitendők volnának az állandó bizottság által, hogy azok jelentéseiket küldjék meg az állandó bizottságnak. Mi ke Károly helyesnek tartja, hogy egy centrum legyen a fővárosban, Győry nézetéhez csatlakozik és azt indítványozza, hogy a kidolgozott országos ügyvédi egyesület alapszabályai sokszoroztassanak és a tagoknak osztassanak szét E r r e t h János szintén fentartandónak véli a bizottság működését, de szükségesnek tartja, hogy az 1885-iki ügyvédgyülés enunciációi a kamarákkal közöltessenek, mert annak most hasznát vehetik, ezáltal még egyöntetű munka is fog készülni. Ezután a bizottság elhatározta, hogy folytatandónak tartja működését, ez idő szerint az országos ügyvédgyülést nem hívja egybe, egy Győry Elek elnöklete alatt M ü 11 e k, E r r e t h és B e r n á t h Béla tagokból álló albizottságot küld ki, mely az 1885 óta felvett jegyzökönyveket, javaslatokat áttanulmányozva, jelentést tesz az állandó bizottságnak, hogy az ügyvédgyülés határozatai mind végre lettek-e hajtva ? az ügyvé.li kongresszusnak a képviselőházhoz benyújtott kérvényét megküldi az összes kamaráknak és egyúttal felkéri azokat, hogy a kamarák megállapodá-