A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 50. szám - Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. (Előadói tervezet.). 1. (r.)

200 A budapesti kir. ítélő tábla (1891. nov. 23. 21,Ol8/B. Sz.) a kir. törvényszék Ítéletének azt az indokát, hogy a vádlottnak elég ideje volt volna a veszély észrevételének pillanatában a veszélyt futás által kikerülni, mellőzi és ennek mellőzésével a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Arra, hogy valaki a személye ellen intézett jogtalan megtámadás elől futásban keressen menekülést, senki kötelezhető nem levén, a kir. törvényszék ítéletének ezt az indokát mellőzi és ennek mellőzésével a kir. törvényszék Ítéletét egyéb indokainál fogva helybenhagyni kellett. A magy. kir. Curia (1892. okt. 5. 1,261/B. Sz.). Mindkét alsó bírósági Ítélet megváltoztatásával P. Imre a halált okozott súlyos testi sértés bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Az alsóbirósági ítéletekben helyesen előadóit tényállásból nyilvánvaló, hogy az elhunyt F. Mihály volt az, a ki a vádlottat és társát minden alapos ok nélkül megtámadta, és pedig oly eszközzel és a felkorbácsolt szenvedélynek azzal a hevességével, a mely alkalmas volt alapos félelem felgerjesztésére, és a támadást ugy intézte, hogy vádlottat és társát osonva közelitvén, azokat meglepje. A nem várt veszély bekövetkeztének első pillanatában pedig természetszerűen bekövetkezik a lélekjelenlét ama megzavarodása, a mely rendszerint kizárja az ösztönszerű védekezés módjának és határának mérlegelését. S minthogy vádlott vallomásából, valamint D. Sándor és S. Mihály tanuk vallomásából is azt kell megállapitni, hogy P. Imre a két ütést rövid időközben ejtette; s minthogy D. Sáudor előadása szerint F. Mihály a reá mért első ütés után sem hagyott fel támadó szándékával, sőt a D. Sándor által megfogott vasvillát annak kezéből kiszabadítani akarta, az ezen viaskodás közben vádlott részéről ejtett második ütést is amaz ijedtség következményének kell tekinteni, a mely váratlan életveszélyes támadás elhárítására irányult a nélkül, hogy vádlottnak eme zavarában ideje lehetett volna a támadástól való megmenekülés más módjára is gondolni. Ehhez képest vádlottat a btk. 79. §. végpontjában körülirt rendelkezés alapján a vád és következményeinek terhe alól fel kellett menteni. Oly árverési jegyzőkönyv alapján, a melyben a végrehajtó a nélkül, liog-y az árverést tényleg- megkísérelné és a feltalálható tárgyakat árverés alá bocsátaná, egyszerűen csak azt constatálja, hogy a lefoglalt tárgyak részben hiányzanak, a btkv 369. §. alá eső sikkasztás tényálladéka megállapítást nem nyerhet. A puchói kir. járásbíróság: I. r. vádlott H. G. J. 33 éves, földműves, vagyontalan, büntetlen és II. r. vádlott H. G. J.-né 22 éves, földműves neje, büntetlen, a btkv 359. £-ba ütköző sikkasztás vétségében bűnösöknek mondatnak ki s ezért ugyanazon szakasz alapján egyenkint 10 — 10 napi fogházra Ítéltetnek. Indokok: Vádlottak a tárgyalás alkalmával beismerték, hogy a náluk mult 1890. évi november 27-én M. A. javára lefoglalt és f. év március 14-én H. J. javára felülfoglalt tárgyak közül mintegy <>0 frt értékű tárg)akat saját céljaikra használták fel s azok az 1891. május 8-án megtartani szándékolt árveréskor feltalálhatók nem voltak, miért is vádlottakat saját beismerésük alapján a sikkasztás vétségében bűnösöknek kimondani s tekintettel eddigi feddetlen életükre, őket az ítéletben jelzett mértékben fenyíteni kellett. A pozsonyi kir. itélö tábla : Tekintve, hogy vádlottak 100 frt 50 kr. értékű lefoglalt tárgyak elidegenítését ismerik be s az árverési jegyzőkönyv szerint a fel nem talált tárgyak értéke 185 frt Ő0 krt tesz ki, a vádbeli cselekmény beigazoltatás esetén bűntett tényálladékát foglalná magában, melyre nézve az 1880. évi XXXVJI. t.-c. 39., 40. § ai értelmében nem a kir. jbiróság, hanem a kir. törvszék van hivatva bíráskodni. Mindazonáltal mivel a cselekménynek a kir. jbiróság hatáskörében elbírálható vétséggé minősítésében a kir. ügyész megnyugodott és ennélfogva az immár szigorúbb beszámítás alá vonható különben sem lehet, a kir. tábla az ügyet érdemleges felülvizsgálat alá vévén: a vádlottakat az ellenük emelt vád és következményének terhe alul felmenti : mert az alapfoglalásná! összeirt tárgyak becsértéke 784 frt 50 krt, a felülfoglaláskor külön lefoglalt tárgyak becsértéke pedig 23 irtot s e szerint a 12 frt 06 kr. és 50 frt összesen 62 frt 06 kr. s járulékai iránti követelések fedezésére lefoglalt tárgyak összes értéke «07 frt 40 krt tesz ki, miből a bűnügy adatai szerint tényleg csak 100 frt -r)0 kr. értékű tárgyak idegenittetlek el, mig az árverési jegyzőkönyvbe oly tárgyak is hiányzóknak vétettek, melyek el nem idegenítettek, mint p. o. a lefoglalt szarvasmarha, mely a kérdéses időben a legelőn volt. E szerint a végrehajtató felek követelései a hiányzó tárgyak nélkül is kellően fedezetteknek látszanak. A végrehajtást szenvedetteknek pedig joga van a tárgyak árverés alá bocsátásának sorrendjét meghatározni, sőt a tárgyakat másokkal helyettesithetik is és az árverés nem folytatható, ha a már eladott tárgyak árából befolyt összeggel a követelés járulékaival együtt teljesen fedezve van. Ámde a btkv 359. §. alá eső sikkasztásnak az eme §-ban | felhitt 355. §. értelme szerint a vagyoni jog a sérelem egyik I alkotó elemét képezi. Ezekből következik, hogy az árverés tényleges megkísérlése és a feltalálható tárgyak árverés alá bocsátása nélkül azt, vájjon I kár okoztatott-e, megállapítani nem lehet. Mivel tehát az árverés jelen esetben meg sem kiséreltetett, hanem az árverési jkönyvbe csak az jegyeztetett fel, hogy a végrehajtó meggyőződött egyrészt arról, hogy a lefoglalt tárgyak részben hiányzanak, de másrészt, hogy az árverés kellő kihirdetése elmulasztatván, az ebből az okból nem volt megtartható, a jelen esetben a btkv 359. §. alá eső sikkasztás tényálladéka megállapítást nem nyerhet. A m. kir. Curia: Az 1883: VI. t. c. 7. §-nak egyik esete sem forogván fenn, a felebbezés visszautasittatik. (1892. szeptember 15-én, 6,537.) A ki a találást a tulajdonosnak bejelenti, nem büntethető a B. T. K. 305. §-a alapján, habár a tárgyat nyolc nap alatt nem ia adta ki. A debreceni kir. ítélő tábla: Az elsőfokú bíróság ítélete ' egyedül a kir. ügyész felebbezésére vizsgáltatván felül, az ügy érdemében ugyan az az ítélet részben megváltoztattatik: vádlott bűnösnek nyilvánittatik a B. T. K. 365. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében, ezért elitéltetik a B. T. K. 91. §-a alkalmazásával egy napi fogházbüntetésre és az 1887: évi VIII. t.-cikkben előirt célokra 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő 2 frt pénzbüntetésre, a mely behajthatlanság esetében egy napi fogházbüntetésre változtatandó át. Indokok: Minthogy a felmentő elsőbirósági ítéletet a jogtalan elsajátítás vétsége tekintetében a kir. ügyész is felebbezte, ennélfogva sértettnek eme hivatalból üldözendő bűncselekményt illető felebbezése az eljárási rendelet 30. §-a értelmében figyelembe vehető nem volt. Az ügy érdemét tekintve, vádlott a B. T. K. 365. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében bűnösnek volt kimondandó, mert vádlott ama beismerésével, hogy a gyermekei által az erdőn talált és a sértett tulajdonának felismert láncot a sértettnek még 1891. évi október hó 6-án, vagyis vádlottnak első kihallgatásakor sem adta át, noha sértett ezért már 1891. évi július hó 3l-én emelt panaszt, bizonyítottnak mutatkozott az, hogy az elveszett lánc nyolc nap alatt a sértettnek át nem adatott, sem a hatóságnak be nem jelentetett, holott vádlott tudta, hogy a sértett a talált láncnak tulajdonosa. Eme bizonyított tényállás folytán vádlott tekintet nélkül arra, hogy akart-e sértett találási díjat fizetni vagy sem, elitélendő és a jelzett vétségben bűnösnek volt kimondandó, mert a törvény a talált tárgynak jogos tulajdonosának való átadását, vagy a hatóságnak való bejelentést feltétlenül rendeli. A mi a büntetés kiszabását illeti, e tekintetben enyhítő körülményt képez az, hogy vádlott büntetlen előéletű és hogy a láncot azóta a sértettnek visszaadta, tehát kár fenn nem forog. Egyebekben az elsőfokú bíróság Ítélete indokainál fogva hagyatott helyben. (1892. január 27-én, 57. sz.) A magy. kir. Curia: A felebbezés az 1883: évi VI. t.-c. 7. §-ának 1. pontja alapján elfogadtatik s a kir. itélö tábla Ítéletének megváltoztatásává"! az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az eljárás adatai szerint maga a vádlott értesítette panaszost, hogy gyermekei megtalálták elveszett láncát. A B. T. K. 365. §-a szerint az átadás elmulasztása a jogtalan elsajátítás ismérve ugyan; tekintve azonban, hogy elsajátításra irányuld szándék hiján az átadás elmulasztásának puszta ténye a bűnösséget meg nem állapithatja; tekintve, hogy a vádlott részéről történt értesítés a B. T. K. 75. §-ában emlitett azon szándék fenforgását egyenesen kizárja; tekintve, hogy e szerint vádlott terhére büntetendő cselekmény tényálladéka fenn nem forog: a felebbezést elfogadni s a kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság felmentő ítéletét ezen s ezekkel egyező elfogadott indokainál fogva helybenhagyni kellett. (1892. május hó 4-én, 3,545. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök: Pollak Sámuel e„ győri tszék, bej. febr. 13, felsj. febr. 18, csb. Sipos László, tmg. Schönberger Samu. — Golla ff. e. pozsonyi tszék, bej. jan. 13, félsz. jan. 31, csb. dr. Kovách Ödön, tmg! .Skarnitzl Gyula. — Grünfeld József e., nagy-szebeni tszék, bej. dec. 27, félsz. jan. 20, csb. Bán Ferenc, tmg. dr. Arz Albert. — Csenits Károly e., nagy-kanizsai tszék, bej. dec. 31, félsz. jan. 10, csb. Nábráczky Lajos, tmg] Fischel Pál. — Pap Dániel e., deési tszék, bej. jan. 20, félsz. febr. 17, csb. Sófalvi Lajos, tmg. dr. Miklósi József. — Pnsztay Albert e., m.-szigeti tszék, bej. jan. 10, félsz. febr. 14, csb. Korányi Frigyes, tmg. Valkovszky Elek. — Neumann Károly e., fiumei tszék, bej. jan. 30, félsz. febr. 9, csb. Lucich Kelemen, tmg. dr. Bakarcic András. — Klauszner Wolf e., eperjesi tszék, bej. jan. 7, feljz. jan. 12, csb. Molitorisz István, tmg. dr. Propper Adolf. — Bieber Ferenc e , budapesti tszék, bej. jan. 14, félsz. febr. 8, csb. Chira Elek, tmg. dr. Ernyei Mór. — Friedman Sándor e., beregszászi tszék, bej. dec. 28, félsz. jan. 13, csb. Tolvay Gyula, tmg. Fried Ignác. Pályázatok : A kún-szt.-mártoni jrbságnál a l b i r ó i áll. dec. 18-ig.— Az alsó-kubini jrbságnál j á r á s b i r ó i áll. dec. 18-ig. — A szegedi kir. itélö tábla kerületében 8 joggyakornoki áll. dec. 17 ig. — A nagyváradi jrbságnál a 1 b i r ó i áll. dec. 18-ig. — A szegedi tszéknél Il-o d jegyzői áll. dec. 18-ig. — A dettai jrbságnál aljegyzői áll. dec. 18-ig. — A budapesti kir. itélö tábla kerületében 18 joggyakornoki áll. dec. 21-ig. — Az erzsébetvárosi tszéknél albirói álL dec. 23-ig. Nyomatott a „fest köny vnyomüa-részveny-tarsasaK"-nál Hold-utca 7. sz.