A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 50. szám - Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. (Előadói tervezet.). 1. (r.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSAGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 50. számához. Budapest, 1892. december hó 11-én. Köztörvényi ügyekben. A pozsonyi kir. itélő táblai határozattárba fölvett határozat. Fel folyamodás az igazolást megadó, de az 1SS1 • L1X. t.-cikk <H5. §-a alá nem esö végzéseknek a költségekre vonatkozó része ellen. B. szül. K. Magdolna és K. Katalin alpereseknek — a B. szül. K. Anna felperesek részéről ingatlan tulajdona és jár. iránt folyamatba tett perben — a perfelvételi határnap elmulasztása miatt beadott igazolási kérelme folytán a pozsonyi kir. törvényszék az igazolást megadta és egyszersmind az igazolást kérőket az ellenfélnek ol; ózott költségben elmarasztalta. Ennek a végzésnek pusztán a költségre vonatkozó része ellen az igazolást kérő felek fel folyamodást adtak be. Ennek folytán a kir. itélő tábla a fenforgó következő kérdés tekintetében : »Az igazolást megadó oly végzések ellen, a melyek ellen az 1881. évi L1X. t.-c. 66. §-a szerint felfolyamodásnak nincs helye, ki van-e zárva a felfolyamodásnak a végzésnek a költségre vonatkozó részére nézve is ?« a következő határozatot hozta : Az igazolást megadó oly végzések ellen, a melyek ellen az 1SS1. évi LIK. t.-c. 66. $-a szerint felfolyamodásnak nincs helye, ki van zárva a felfolyamodás a végzésnek a költségre vonatkozó részére nézve is és ennél fogva az ily felfolyamodás az idézett tön: J/. $ a értelmében hivatalból visszautasítandó : mert oly végzések ellen, a melyekre nézve a törvény a felfolyamodást általában kizárja, azoknak egyik része tekintetében sem élhet a fél fel folyamodással és mert a költségre vonatkozó rendelkezés az igazolást megadó végzésnek részét képezi és ekként az ellen a felfolyamodás ép ugy ki van zárva, mint a végzésnek az igazolást megadó érdemleges része ellen. Kelt PozsoDvban, 1892. október 20-án. — Hitelesíttetett 1892. okt. 25. A telekkönyv átalakítása köréhez csak az tartozik, hogy a telekkönyv a szabályozás, illetve a felosztás tartalmához hiven átalakittassék. A sommás visszahelyezés!, illetve birtokbáboritási per egyik elmaradhatatlan feltétele : a békés birtoklás. A bethleni kir. j bíróság (1891. nov. 7. 1,962. p. sz ): K. Juon és társai felpereseknek, B. Filip alperes ellen mesgye kiigazitás és jár. iránt indított sommás perében következőleg ítélt: Alperes köteles a közte és felperesek közt ezúttal újból kijelölt mesgyét A., B., C, D. betűkkel a vázrajzon kitüntetett vonalakban elismerni és a mesgye-változtatás állal elfoglalt 3 hold 1,388 négyszögöl területet felperesek békés birtokába visszabocsátani, stb. Indokok- Alperes beismeri, hogy a vázrajzon A., B., C, D. betűkkel jelölt területet ez évben birtokába vette; beismeri, hogy ugy az ő, mint felperesek erdőterülete telekkönyvi átalakítás folytán felmérve és felosztva lett: beismeri, hogy ezen telekkönyvi átalakítás hitelesítésekor jelen volt s azt elfogadta. Tagadja azonban, hogy a mesgye felperesek által kijelölt vonalban lenne, mert állítása szerint az neki a vázrajzon B., C., D. betűkkel jelölt vonalban adatott át F. Károly erdészmérnök által. Tekintettel arra, hogy az 1890. évben jogérvényesen befejezett telekkönyvi átalakítás által a per tárgya terület és azzal egybefüggő részleten új birtokváltozás jött létre, a midőn az egyes birtokrészletek birtoktestenként elkülönítve írattak tulajdonosaikra telekkönyvileg; tekintettel továbbá arra, hogy ez által minden ezen hatásrészben a birtokosokat illető jogállapot meg- ! szűnt s az átalakítás jogerőre emelkedésétől kezdődő időben egyedül ezen átalakítási munkálatok az irányadók; tekintettel végre arra, hogy felperesek által becsatolt bizonyítékok nyilvánvalóvá teszik, másrészt a mesgye peres felek között a vázrajzon A., B., C., D. vonalban létezik: Alperes a kereseti kérelemhez képest a mesgye elismerésére, az általa önkényüleg elfoglalt terület visszabocsátására kötelezendő volt, stb. Alperes azon kérelmének, hogy tanúi kihallgattassanak, azért sem volt hely adható, mert ezen tanuk alperes állítása szerint is csak azt igazolhatnák, hogy F. állítólag a mesgyét egyenes vonalban jelölte ki; de mert ha ez igaz is volna, a telekkönyvi iratok tanúsítása és Sz. Béla tanú határozott vallomása szerint épen e miatt szólaltak fel felperesek az átalakítás hitelesítésekor j és a térkép ennek folytán a tényleges állapotnak megfelelően j javíttatott ki, a mely bírósági intézkedés ellen alperes szabályszerű | jogorvoslattal nem élt s így ezen birtokállapot »res judicatacr, mely többé vita tárgyát nem képezheti. Felperesek álta! nyújtott bizonyítékok és alperes részleges beismerése folytán jogosan marasztaltatott el ez utóbbi. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1802. febr. 2'4. 3,040. P. sz.): Az első bíróság ítélete helybenhagyatik, stb., stb. I n d o kok: Az első bíróság ítéletét indokainál fogva és a felebbezésben felhozottakra való tekintettel még azért is helyben hagyni kellett, mert az alperes által tett azon állítás, hogv neki az idéző végzés megmagyarázva nem lett volna, megvan cáfolva az iratok közt fekvő kézbesítési ív tartalmával, a mely tanúsítja, hogy eme végzés alperesnek a kézbesítő által megmagyarázva lett és mert alperes a kitűzött tárgyalásra a trts. 116. §-a rendelkezésének megfelelően lett megidézve és alperes a megjelölt tárgyaláson a perügyuek sommás uton leendő tárgyalása ellen kifogást nem tett, hanem a perben védelmét előadván, azt, hogy alperes a felperes által kisebb polgári perben tett panaszára lett megidézve és a tárgyalási határnapra kellő bizonyítékokról nem gondoskodhatott, most már sikerrel fel nem hozhatja és mert'a felebbezésben felhozott ama körülményt, hogy felperesek ugyancsak a visszahelyezés tárgyát képező terület iránt alperes ellen tulajdonjog elismerése iránt a kir. törvényszék előtt rendes pert tettek folyamatba, mint olyat, mely az első bíróság előtt nem fordul elő, a kir. ítélőtábla az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §-ában foglalt rendelkezés folytán tekintetbe nem vehette stb. A in. kir. Curiii 11892. július 26. 5,496. P. sz.): Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik, felperesek sommás birtokháboritási perükkel el utasíttatnak stb. Indokok: Felperesek a nélkül, hogy az igényelt területre nézve tényleges békés birtoklást bizonyitanáuak, sommás visszahelyezési keresetüket arra alapítják, hogy alperes azt a mesgyét, a melyet a felperesi és alperesi erdőterület közt az erdőszabályozás alapján köztük a telekkönyv átalakítása alkalmával a bizottság megállapított, alperes önkényűleg megváltoztatta és ez által tőlük 3 holdat meghaladó területet elfoglalt. Minthogy azouban a telekkönyv átalakítása köréhez csak az tartozik, hogy a telekkönyv a szabályozás, illetve a felosztás tartalmához hiven átalakitassék, ennélfogva felpereseknek az az állítása, hogy az általuk helyesnek állított mesgye az átalakítóbizottság által jelöltetett volna ki, mint a törvénynek meg nem felelő, különben sem jöhet figyelembe, minthogy továbbá S. Miksa és Sz. Béla tanuknak vallomása által csak az tekinthető begyőzöttnek, hogy 1891. nyarán S. Miksa fejerdész felperesek kérelmére a mesgyét a peres felek erdőrészei közt akkép állapította meg, miként ezt a tárgyalás alkalmával felvett vázrajz A. B. C. D. vonala mutatja ; de hogy ezt az eljárását mily minőségben eszközölte, ki sem tünteti és nem állítja, hogy ebbe a kijelölésbe a peres felek megnyugodtak és birtokaikat ily határokkal vettek volna birtoklásukba, a sommás visszahelyezési, illetve birtokháboritási per egyik elmaradhatatlan feltétele a békés birtoklás bizonyitatlan maradt. A sörfogyasztási adó visszatérítése iránti kereset a közigazgatási hatóság és nem a biróság hatásköréhez tartozik. ' A brassói kir. törvényszék (1891. febr. 23. 542/P. sz.): Jekel Gyula ügyvéd által képviselt J. Vilmos felperesnek Reich Ágoston ügyvéd által képviselt Brassó város kö/.sége alperes ellen 1,638 frt és jár. iránti perében következő végzést hozta: Az illetőségi kifogásnak hely adatik, az alólirt törvényszék illetéktelennek mondatik ki a jelen per eldöntésére és a kereset felperesnek visszaadatik, stb. Indokok: Felperes állítván, hogy alperes község az 1890. évi február 1-töl 1891. évi május 1-éig terjedő időtartamban általa elárusított 579 35 hektoliter sör után fogyasztási díj címén 1,638 frt 11 krt jogtalanul beszedett, kéri miszerint alperes ezen tartozatlan fizetés visszafizetésére az osztr. ptk. 31. §-a értelmében köteleztessék. Minthogy annak a kérdésnek megoldása, volt-e alperes jogosítva sörfogyasztási dijt a kérdéses időtartamban felperestül beszedni, vagy nem és tartozott-e a felperes a díjt fizetni, vagy nem, nem a bíróságok, hanem kizárólag a közigazgatási hatóságok hatásköréhez tartozik ; minthogy ezen kértlés eddig eldöntve nincs, mert az A /, alatti ministeri rendelet a sörfogyasztási díj ideiglenes szedését engedélyezte s mert a C7. alatti ministeri rendelet az ideiglenesen engedélyezett sörfogyasztási díjnak jövőben 1891. évi május 1-je után eső időben való szedését beszüntetvén, mivel az eddig szedett sörfogyasztási díjra vonatkozólag nett intézkedett és különösen ki nem monilotta, volt-e alperes jogosítva a díjt beszedni és tartozott-e felperes a díjt fizetni vagv nem; minthogy ezen a kereset alapját képező kérdés döntése előtt a második kérdés, tartozik-e alperes a/, állítólagos tanozatlan fizetést felperesnek téritni vagy nem, elbírálás alá nem vehető,