A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 50. szám - Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. (Előadói tervezet.). 1. (r.)

382 A JOG. engedni azt, hogy azon mozgalommal .szemben, a mely a inult években az ügyvédi karban felmerült és elég nagy hullámokat vert fel, a vád alapos volt. Korlátolni az ügyvédi kar tagjainak számát nem közérdekből, hanem a kar érdeke szempontjából mindenesetre illiberalismus volna, egészen olyan, mint iparos osztályok segélése, a melyek magukat fentartani nem tudják. Azt az álláspontot azonban, mely a korlátolt számot szervezeti kérdésnek tekinti és mely azt az ügyvédi kötelességek szigorúbb teljesítésével és a perköltségek leszállításával egyidejűleg óhajtja, a mely tehát azt nem az ügyvédi kar érdekében, hanem közérdekből tartja szükségesnek, lehet helyesnek vagy helytelennek találni, de az illiberalismus vádjával illetni egészen helyén kivüli dolog. De — azt mondhatná valaki — még ezen álláspontból is illiberalis a korlátolt szám, mert az ügyvédeket ez esetben a miniszter nevezné ki és minden kinevezett hivatal szaporítása magában véve is illiberalis. Csakhogy az ellenvetés téves, mert egyáltalán nem szükséges az, hogy a korlátolt számú kar tagjait a miniszter nevezze ki. Ha a kar tagjainak száma meg is van határozva, akkor is ép ugy lehet a karba való belépést a szabad versenyre, illetve a véletlenre bizni, mint ma, csak avval a különbséggel, hogy mindenkinek, a ki ügyvéd akar lenni, várni kell, mig egy hely megüresedik és a helyek az anciennitás sorrendjében töltetnek be. A minthogy a budapesti ügyvédi kamara közgyűlésén benyújtott határozati javaslat is igy contemplálta a szervezést. Hogy miként volna a karba való ily belépés részletesen szabályozandó és a nyilvántartás eszközlendő, arról azt hiszem, most, mikor még az általános elv forog szóban, beszélni felesleges. De — mondhatná valaki — az ügyvédség szerepe a decorum fentartása és a kötelességszerű eljárás által kimerítve nincs és félő, hogy a korlátolt szám, midőn a szabad verseirynyel járó bajokat kisebbíti, alkalmatlanabbá teszi az ügyvédséget egy magasabb rendű functiója teljesitésére. Nos, t. teljes ülés, én elismerem, hogy az ügyvédségnek van egy magasabb rendű functiója is, mint a mindennapi ügyek kötelességszerű ellátása, a melyet gyakran félreismernek és a melynek végzése valóban küzdelemmel jár a ható ságokkai és a közvéleménynyel szemben és az ügyvédséget érdemetlenül teszi ki gáncsoknak. Az ügyvédség szerepe az állam életében nem annyira közvetlenül, mint inkább közvetetten fontos és az a hatás, a melyet az ügyvédség az államszervezetben gyakorol, felette jótékony. Az ügyvédség nagy szerepe a gyakorlatban az egyéni jogok védelme a hatóság önkénye ellen. Mindenféle hatóságnak természetes hajlama van hatásköre túlhágására és a legjobb hatósági szervezet is, bármily jól működjék általánosságban, ki van téve annak, hogy egyesek ellen igazságtalanságot kövessen el. Ez ellen, a hatóságoknak ezen irányú visszaélései ellen a leghatalmasabb ellensúlyt az ügyvédség az államban képezi, mely jogi ismeretekben a hatóságokkal egyenrangú és mely az egyéni jogokért való küzdelemben nevelkedik, és melynek az egyéni igazságtalanságok reparálása képezi állandó foglalkozását. Némelyek előtt talán az lesz kérdéses, hogy a korlátolt számú ügyvédi kar, melynek vagyoni existentiája biztosítva van és mely hivatalszerűen végzi dolgát, nem fogja-e mozgékonyságát és érdeklődését elveszíteni és fogja-e az egyéni jogok védelmét elegendő kedvvel és erélylyel vinni ? Az én nézetem szerint az ügyvédség ezen nagyfontosságú működésének csökkenésétől a korlátolt szám mellett sem kell tartanunk. Az egyéni jogokért folyó küzdelmeknek eddig sem a megélhetés miatti gond képezte legfőbb okát, sőt a megélhetési gondok nem alkalmas talaját képezik azon függetlenségnek, mely minden szabadságért való küzdelemben szükséges. Az ügyvédi karnak az egyéni jogokért való küzdelem azért fekszik természetében, mert foglalkozása ez iránti hajlamokat és érzéket olt belé. Az ügyvéd arra van nevelve, hogy sértett jogok védelmével foglalkozzék és a jogukat kereső felek panaszaival folyton érintkezvén, bajaikban folyton részt vévén, az igazságtalanságokat nem a szemlélő philosophicus meggondolásával, hanem a barát és résztvevő meleg érdeklődésével tanulja megnézni. Ez az, a mi miatt az ügyvéd az egyéni jogok védelmére hajlandó és ezen, a foglalkozás mineműsége által nevelt tulajdonságokat azokban, a kiknek hajlama van, nem lógja csökkenteni az, hogy az existentia vagyonilag biztosítva van. De különben is a korlátolt szám is hagy annyi bizonytalanságot az existentiában és hagy annyi teret a kar tagjai közti versenynek, a mi elég arra, hogy a szellemi képességek a versenyben megfeszíttessenek. Es végre nemcsak a vagyoni érdek van az emberekben, a mely kielégülést keres, hanem az ambitio és a tettvágy is, és ezek is elegendők arra, hogy az ügyvédi kar hagyományát az I egyéni jogokérti küzdelmet kialudni Re engedjék. Azaz, t. teljes ülés, én azt hiszem, hogy az ügyvédekszámának korlátozása, a mig egyrészről azt a fokozott kötelességérzetet, a mely az ügyvédségtől megköveteltetik, a mainál jobban biztosítja, addig másrészről az ügyvédség magasabb hivatásának betöltését nem fogja akadályozni. Összefoglalva az eddig előadottak eredményeit, én az ügyvédség szervezetének helyes alapelveiként a következőket tartom: Az ügyvéd az ő fő functiója tekintetében perbeli I segédszemélye a bírónak, a ki a per anyagát, az általa képviselt fél szempontjából összegyűjti, a bíróság elé viszi, jogilag tisztázza és képviseli. A bíróságok mellett ügyködő ügyvédek száma a szükséghez mérten és ugyanazon alapelvek i szerint határoztatnak meg, mint pl. a kir. ügyészség személyzetének száma. Az ügyvédi állás köztisztségi jelleggel bir. E ; jellegből folyik, hogy az igazságszolgáltatás és annak változó I igényei által reá ruházott hivatást avval a fokozott kötelesi ségérzettel és bizalomra érdemes magatartással tartozik betölI teni, mint más köztisztviselők és viszont ugyanebből folyik az, hogy vagyoni existentiája a kar tagjai számának korlátolása utján indirecte van ép oly hatályosan biztosítva, mint más köztisztségeknél a fizetés által. A perköltségek, a melyek az ügyvédnek biztosított díjazását képezik, azon alapon állapitandók meg, hogy az ügyvédség vagyoni existentiája biztosítva legyen, munkaereje lehető intensitással vétessék igénybe és az egyes ügyekre eső perköltségek lehető alacsony mérv1 ben szabassanak meg. A fegyelmi szabályok lehetőleg szigorúak legyenek a köztisztségi jelleg fentartása érdekében. Azaz az ügyvédség állása perbeli szereplés tekintetében legyen olyan, mint a királyi ügyészségé, jövedelem-forrásai tekintetéj be* pedig, mint a közjegyzői karé. A kar tagjai közé való bejutás azonban ne a kinevezés, hanem a minősítés megszer, zésének idejétől számított anciennitás alapján történjék. Tudom, t. teljes ülés, hogy az eddigiekben távolról sem : tárgyaltam mindazon kérdéseket, a melyek itt felmerülnek, illetve a kérdésnek mindazon szempontokból való felfogását, a melyekből az tárgyalható. Egy előadás kerete ehhez nem i is lett volna elégséges. — Remélem azonban, hogy a vita folyamán, a mely e kérdés körül elmaradni nyilván nem fog, másoknak vagy nekem alkalmuk lesz a kérdést a többi szem, pontokból is megvilágítani. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról (Előadói tervezet.) Az 1874: XXXIV. és 1887: XXVI1II. tcikkek helyébe a következőképen módosított és kiegészített törvény lép. I. fejezet. Szervezet. 1. ij. Az ország bíróságainál és hatóságainál mint ügyvéd csak az működhetik, ki bármely ügyvédi kamara által az ügyvédek lajstromába felvétetett. 2. §. Az ügyvédek lajstromába azon magyar állampolgár veendő fel, ki: 1. törvényszerű oklevéllel bir, 2. a ki az ügyvédi kamara területén állandó lak h e 1 y 1 y e 1 bir. • >. Megtagadandó a felvétel: a) ha a jelentkező csőd vagy gondnokság alatt áll, b) ha büntető uton hivatalvesztésre Ítéltetett és az idő, a' melyre ez kimondatott, még le nem telt, c) ha oly bűntett vagy vétség miatt helyeztetett vizsgálat alá, a melylye! mellékbüntetésképen hivatalvesztés jár, d) ha fegyelmi eljárás alatt áll, c) ha az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett, e felfüggesztés tartama alatt, f) ha az ügyvédségtől elmozdittatott. 4. §.* Megtagadható a felvétel: a) ha a jelentkező bűnvádi uton, viselt hivatalának elvesztésére Ítéltetett; b) ha fegyelmi vagy büntető eljárás kikerülése miatt mondott le hivataláról, vagy fegyelmi uton nyugdíjaztatott. 5. §.* A mennyiben a 3. §. a)—f) pontjaiban felsorolt kizárási okok jogi hatálya megszűnt, valamint a 4. §. a) és b) pontjaiban felsorolt esetekben az ügyvédi kamara választmánya a felvétel megadása vagy megtagadása felett, a fenforgó körül* Megjegyzés. A ritkított betűkkel szedett részek eltérnek a fennálló törvénytől. — A *-gal jelzett §-ok egészen újak.