A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 49. szám - A Pallas Nagy Lexikona

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 49. számához. Budapest, 1892. december hó 4-én. Köztörvényi ügyekben. A magyar kir. Curia döntvényei. (Polgáii ügyekben.) ő(>. szám. Megtá»uuihatő-e az 1881. évi X VI]. t.-c. {csődtörvény) 27. S-ának ,\ fontja alapján, a lejárt váltó alapján a telekkönyvi rendelet 88. S-a értelmeden előjegyzett zálogjog, mely az 1881 : XVII. t.-c. 27. S-ának ,\pontjában meghatározott 15 napi válságos határidőn belül szereztetett ? {8,807)1891. p. számhoz) Határozat: Lejárt váltó alapján a telekkönyvi rendelet 88. §-a értelmében olöjeiryzett zálogjog, mely az 1881. évi XVII. t.-c. 27. §. 3. pontjában meghatározott 15 napi válságos határidő alatt szereztetett, az 1881. évi XVII. t.-c. 27. §-nak :i. pontja alapján is megtámadható. Indokok: A kir. Curiának 18S4. évben kimondott s azóta állandóan követett elvi kijelentése szerint a megtámadási törvény nemcsak a közadóst tiltja el oly cselekményektől, melyek által vagyonából valamit egyes hitelezők előnyére elvon, hanem az egyes hitelezőt is eltiltja attól, hogy a közadós vagyonából olyasmit elfogadjon, mihez a esödhitelezök joggal igényt tarthatnak s ennélfogva a végrehajtási kényszer utján kieszközlött kielégítés s illetőleg biztosítás is megtámadható, mivel a végrehajtás utján szerzett kielégítésnél s illetőleg biztositásnál a végrehajtást szenvedettnek jogcselekménye a végrehajtási eljárás által helyettesitettnek tekintendő. A kir. Curia által éveken át szakadatlanul követett ezen elvekből kiindulva : tekintve, hogy a hitelezőnek váltón, adóslevélen, vagy kereskedelmi könvvkivonaton alapuló pénzbeli követelésének lejártával beállott azon joga, mely szerint követelésének kifizetését követelheti, nem foglalja magában azon jogosultságot is, hogy eredeti követelésének fentartása mellett a hitelező az adóstól főkövetelésének egyidejűleg érvényesítése nélkül, per utján külön azt követelhesse, hogy az adós neki akár ingó, akár ingatlan vagyouában biztosítást adjon : tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meg határozott 15 napi válságos idő alatt szerzett biztosítás csak ugy és akkor nem eshetik ezen törvénypont rendelkezései alá, ha a hitelezőnek biztosítás követelhetéséhez való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen, vagy anyagi jogi törvény rendelkezésein alapul, mint például az anyagi váltótörvénynek a biztosítási visszkeresetet tárgyazó 25. és következő §-ai, a kereskedelmi törvénynek a megtámadási jogot tárgyazó 309. §., a bizományos zálogjogát tárgyazó 379. §., a szállítmányozó zálogjogát tárgyazó 388. §., a fuvarozó zálogjogát tárgyazó 411. §., az ország egy részében hatályban lévő osztr. ptk. 834., 1365., 1,428. §. stb., de magában az, hogy a hitelező akár a végrehajtási törvény, akár a telekkönyvi rendtartás alaki jogot tárgyazó szabályai szerint azon helyzetben volt, hogy követelésére nézve biztosítást szerezhessen, már a csődtörvény 31. §. rendelkezéseihez képest nem állapit meg biztosítás követelhetésére való anyagi jogi oly igényt, mely a csődtörvény 27. §. 3. pontjának alkalmazhatását kizárná ; tekintve, hogy magában véve az, hogy a telekkönyvi rendelet 88. §. szerint a hitelezőnek tisztán alaki jogi alapon módjában áll váltón, adóslevélen, vagy kereskedelmi könyvkivonaton alapuló lejárt követelésére nézve zálogjogi előjegyzést kérni, már azért sem állapit meg a hitelező javára az adós ellen, keresettel is érvényesíthető, a csődtörvény 27. §. 3. pontja értelmében vett anyagi jogi oly igényt, melynél fogva az adóst, biztosítás adására bírói ítélet által is szoríthatná, mivel már a zálogjogi előjegyzés intézménye nem tartozik az anyagi magánjog körébe és mivel a telekkönyvi rendtartás II. rész VIII. és IX. fejezete egyáltalában csak azon alaki szabályokat tartalmazzák, a melyek mellett az anyagi magánjog szabályai szerint egyébként már keletkezett magánjogi igények nyilvánkönyvileg bejegyezhetők, de magukat a bejegyzendő jogokat meg nem állapítják ; tekintve, hogy a kir. Curiának fentérintett elvi kimondása szerint nemcsak a közadósnak személyes biztosítási cselekményei támadhatók meg, hanem azok is, melyek törvény szerint az állam közege által az ő (az adós) rovására teljesittetvén, jogilag az ö cselekvényeinek tekintendők, miből következik, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meghatározott válságos időben a hitelező kérelmére a telekkönyvi hatóság által elrendelt zálogjogi előjegyzés által nyert biztosítás is megtámadhatás szempontjából teljesen egy tekintet alá esik az oly biztosítással, a melyet a közadós maga adott; tekintve, hogy épen ugy, a mint a végrehajtás utján szerzett zálogjognál, az adósnak jogcselekvéuyét a kiküldött végrehajtónak eljárása helyettesíti, a zálogjog előjegyzése utján kieszközölt biztositásnál a közadós cselekményét a telekkönyvi hatóságnak eljárása helyettesíti; tekintve, hogy az előjegyzés célja lényegileg épen az lévén, hogy az adós ingatlan vagyonára biztosítás szereztessék, ebből okszerűen az következik, hogy azon körülmények között, a melyek között a maga a közadós által ingatlanaira adott biztosítás megtámadható lenne, szükségképen megtámadhatónak kell lenni azon biztositásnak is, melyet a hitelezőnek a megtámadható cél elérésére (a biztosítás) irányzott fellépése folytán az adósnak meghallgatása nélkül, de az ő rovására a telekkönyvi hatóság rendelt el; tekintve, hogy a törvényhozóról fel sem tehető, hogy végrehajtó hatalmával - a fennforgó kérdésben a telekkönyvi hatóságot gyakorló közegei által — segédkezet nyújtani akart oly biztosítás megszerzéséhez, melynek adásától magát az adóst és melynek elfogadásától magát a hitelezőt egyenesen eltiltja ; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pontjában foglalt rendelkezések az ezen törvény hozatalának alapjául szolgált javaslatban a 27. §. 2. pontja alatt vannak felvéve, a javaslat részletes indokolásának ezen pontra vonatkozó részében pedig világosan ki van mondva, »hogy a javaslat 2. pontjában (törvény 3. pontja) érintett intézkedés alatt.... a zálog minden neme értendő, a mi, miután a zálogjogi előjegyzés is a biztositásnak egyik neme, minden kétséget kizár arra nézve, hogy a biztosítás ezen neme is a telekkönyvi rendeletnél későbben keletkezett csődtörvény kérdésben forgó rendelkezései alá esik, mivel a törvényhozó, ha a biztosítás ezen nemére nézve kivételt akart volna felállítani, azt kifejezetten tette volna; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 2. és 3. pontjainak egybevetéséből minden kétséget kizárólag az tűnik ki, hogy a törvényhozó szándéka arra irányult, miszerint terhesebbé tegye az oly hitelezőnek állását, ki a csődnyitási kérvény beadását, vagy a fizetések megszüntetését csupán legfelebb 15 nappal megelőző időben, vagyis a csőd küszöbén szerez a közadósnak vagyonára zálogjogot, mint azon hitelezőét, ki már a válságos 15 napot megelőző időben szerzett zálogjogot, e célra állította fel a 3. pontban az oly hitelező terhére, ki a csőd küszöbén szerez zálogjogot, a rosszhiszeműség vélelmét, a 2. pont szerint különben a tömeggondnokot, mint támadót terhelő bizonyítási kötelességet, a 3. pontban e miatt hárította át a megtámadott hitelezőre : már pedig, ha a zálogszerzésnek itt kérdésben forgó neme a csődtörvény 27. § 3. pontja alá nem lenne vonható, akkor az oly hitelező, ki a fizetések megszüntetését közvetlenül megelőző utolsó napon, mikor a törvény által felállított vélelem szerint tudnia kellett, hogy a közadós fizetéseit megszüntette és ekkor is csupán követelése lejárta tényénél fogva szerez zálogjogot, nyilvánvalólag előnyösebb helyzetben lenne, mint azon hitelező, ki már hónapokkal előbb és pedig jogérvényesen birói ítélet alapján és kielégítési végrehajtást rendelő végzésnél fogva szerzett zálogjogot: a kir. Curia polgári szakosztályának teljes ülése a bevezetésben foglalt elvi kérdést a fent kitett értelemben tartotta megoldandónak. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályának 1892. évi október hó 7-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi október hó 28-án tartott teljes ülésben. A kassai kir. ítélő táblának határozattárába fölvett határozata. A végrehajtási törvény 170. és 187. §-ainak értelmezése. A kassai kir. itélö tábla a kir. államkincstárnak M. Mihály és társa ellen folytatott végrehajtási ügyében 1892. évi október hó 19-ik napján 2,631/91. polg. szám alatt hozott határozatában kimondotta: Ha utóajánlat folytán kitűzött ujabb árverés esetében a végrehajtást szenvedő fél a végrehajtató követelését s járulékait az árverés megtartása előtt teljesen kifizeti, az árverés felfüggesztendő. Indokok: Habár a végrehajtási törvény 187. §-a második bekezdése szerint az utóajánlat az utóajánlattevőre feltétlenül s akkor is kötelező, ha az árverésen meg nem jelent s ezen magasabb ígéret nem tétetett s e szerint kétségtelen, hogy az utóajánlat utján tett Ígéret kötelező hatályára nézs e egy tekintet alá esik az árverési határnapon szóval tett Ígérettel,