A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 49. szám - Az államügyészség hivatása . 2. [r.]

Tizenegyedik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1892. december 4. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 8. SE. Kiadóhivatal: V., Rudolf-nikpait 3. s/. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz iutézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U UlÚm ÉRDEMIEK KÉPVISEIEIÉIIE i MIMI MÉl, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ifiZJEfiUÓI KA Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed érre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » 0 » — > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALUM : Az államügyészség hivatása. Irta : dr. SzokoUy István, budapesti ügyvéd. — A csődtörvény módosításának tervezete. Irta: dr. Várady Zsigmond, nagyváradi ügyvéd. — Törvényjavaslat az 18S1 : XVII. t.-c. (csődtörvény) módosítása tárgyában. (Vége.) — Belföld. (A fővárosban székelő kir. járásbirák értekezlete. — A magyar jogász-egylet ülése. — Az egri kir. törvényszék és ügyészség értekezlete.) — Nyílt kérdések és feleletek. (A végrehajtás köréből. Irta: dr. Molnár Jákó, mohácsi kir. aljárásbiró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a xBudapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog töri'ényttíra« t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a f. évi igazságügyi rendeleiek ö. és 7. ivét (S1—112. lap.) Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Az államügyészség hivatása.* Dr. SZOKOLAV ISTVÁN-tól. X ii. Annak kimutatását célozván, hogy az államügyészség rendeltetésében kell hogy a jpg s nem a humanismus, a szigor s nem az enyheség szolgáljon irányelvül; történelmi kifejlődéséből s alakulásából is merítem az adatokat annak kitüntetésére, hogy keletkezésének s létjogának alapjául mindig a jogszigor szolgált. És ezen műveletnél különösen Franciaország jogi szervezetével kell foglalkoznunk, minthogy annak jogélete szolgált az államügyészség kifejlődésének bölcsőjéül. A nagy forradalomban, az Assemblée constituante (alkotmányos ülés) jogszervező üléseiben, hol az államügyészség rendszerének megállapítása is munkába vétetett, e körül a legkülönbözőbb eszmék s indítványok merültek fel, a mint arra nézve különbözők a nézetek ma is a német államokban is. Voltak, kik mint a bíróságokat, az államügyészeket is választás alá akarták vetni, mig mások a királyi kinevezést javalták. Némelyek csak ideiglenesnek, mások állandónak, élethosszra akarták az alkalmaztatást. Egy rész külön önálló közegeket akart, különösen pedig a végrehajtó hatalom közegeiül, más rész a birói karral kivánta összeolvasztani; tehát a nép, vagy a királyi felség kifolyásaiul. Felelevenittetett az actio popularis eszméje is; mig voltak, kik nem is akartak közvádlókat, hanem csak a vád felett meghallgatandó véleményezőket. Inditványoztatott az államügyészi hatalom megosztása is a fejedelem s a társadalom között, hogy mindeniknek külön biztosai legyenek a vád képviseletére s keresztülvitelére. Legyenek, a királynak megbízottai, kik a törvények őreiül szolgáljanak; s legyenek közvádlók, a bűntettek s tetteseknek üldözésére. De ezen chaosban kimagaslott s mindenek fölébe emelkedett egy eszme, mely nem türt ellenmondást s nem szenvedett cáfolatot s ezen eszme az, hogy az államügyész hivatása: l'accusation publique, destinée á venger l'ordre * Előző cikk a >Jog« 48. számában. social troublé par un crime. (Közvád, melynek rendeltetése megtorolni a bűntény által megzavart társadalmi rendet.) És ezen eszmének kifolyásai azon elvek, melyek szerint szerveztetett az államügyészség hivatása az európai törvényhozások által, t. i. a büntetendő cselekmények kutatása, a bűnügyi vizsgálat eszközöltetése; a bűntettesek megbüntetésének követelése; a büntetések indítványozása s őrködés a végrehajtás felett, összpontosulva azon három főérdekben : l'intérét social de la punition, l'intérét morál de la justice, és Pintérét privé. (A büntetés társadalmi érdeke, az igazságszolgáltatás erkölcsi érdeke és a magánérdek.) Tehát mindenek felett a bűnhődés a megtorlás eszközöltetése. Az államügyészség jogi rendeltetése nem is lehet más, eltérve a sértettek magánjogi keresetétől, mely csak anyagi reparátiót igényel s melynél a kímélet, a humanismus már érvényesíthető lehet. Ez a közvádnál nem történhetik, miután itt a társadalom legfőbb érdekeiről van szó; a közrend, a jogbiztosság, a társadalmi lét fentartásának érdekeiről. Hogy ezek kielégíttethessenek, minthogy minden bűntett megzavarja a társadalmi rendet, ezt helyre kell állítani; mire nincsen más eszköz, mint a megbüntetés, a társadalmi reparatiónak egyedüli eszköze. Ezen érdek jelöli ki azután az államügyész működésének jellegét, mely e szerint a társadalmi rend biztosítása érdekében nem lehet kevesebb, mint szigorúan őrködni a törvények megtartása és sérelmeik reparátiója felett; ezen szigorúság nélkül a büntető hatalom s jog céljai elérhetők nem lévén. Azért is a francia törvényhozó testületben I. Napóleon alatt, a bírósági szervezet tárgyalásánál az előadó helyesen jellemezte, mondván : »Ministre puissante et sévére, il dóit étre l'asile de 1'innocence et laterreurdes méchants; il dóit assurer le régne des lois, en signalent tous les abus qui pourraient les altérer.« (Mint hatalmas és szigorú minister, kell hogy menhelye legyen az ártalmatlanságnak és rettegése a gonoszoknak, biztosítania kell az államban a törvények fennállását és eltávolítani minden visszaélést, mely azokat zavarhatná ) Igen, az ártatlanság menhelye is legyen, mert annak biztossága szintén a szigorú jognak s nem csupán a humanismusnak követelménye. De nincsen semmi kétség Németországban sem az államügyészség hivatásának ezen jellege iránt, mely a büntető hatalom s törvények szigorú érvényesítésében összpontosul. Ezt bizonyítják mind a törvényhozások, mind a tudomány nyilvánulásai. A német törvényhozások közül kiemelkednek a következők. A legújabb német birodalmi törvény 152. §-a így szólt: »Die Staatsanwaltschaft ist, soweit nicht gesetzlich ein anderes bestimmt ist, verpflichtet, wegen aller gerichtlich strafbaren und verfolgbaren Handlungen einzuschreiten, sofern zureichende thatsáchliche Anhaltspunkte,1 vorliegen.« (Az államügyészség, a mig törvény által más nem rendeltetett, kötelezve van, minden bíróilag büntetendő és üldözendő cselekményeknél közbelépni, a mennyiben elegendő tényleges támpontok léteznek.) Az előbbi törvényalkotásokból a szászországi rendelte (art. 45.): »Die gesammten Mitglieder der Staatsanwaltschaft habén bei allén Verbrechen amtshalber dafür zu sorgen, das dieselben untersucht und 1 Deutsche Strafprocessordnung von 1877. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.