A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 45. szám - Az új ügyvédi rendtartás

Tizenegyedik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1892. november 6. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart S. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nemadatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HHILAP U IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MIMII ÜGYVÉDI. BÍRÓI. ÜGYÉSZI ÉS ÍÖffl/í Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. ST1LLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » eyész » 6 > — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalváuyiival küldendők. TARTALOM : Az új ügyvédi rendtartás. Irta dr. S t i 11 e r Mór. — A telekkönyvi betétszerkesztés kérdéséhez. Irta : B é s á n Mihály, lugosi kir közjegyző. — A büntetötörvénykönyv módosításához. Irta : dr. A 1 f ö 1 d i Dávid, egri ügyvéd. — Törvényjavaslat a fizetésbeszüntetésröl és csődön kivüli egyezségről — Belföld. (A sommás eljárásról szóló javaslat beterjesztése az országgyűléshez. — A budapesti ügyvédi kamara rendkívüli közgyűlése. — A magyar jogász-egylet. — Közjegyzői kamarák, közjegyzők és közjegyzöhelyettesek Magyarországon.) — Külföld. (Ipari s munkás biráskodási közegek. — Külföldi judicatura.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A részvénytársaság jogköréből.) — Irodalom. (A magyar dologbeli és kötelmi jog. Irta: dr. Herczegh Mihály, egyetemi tanár.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Az új ügyvédi rendtartás. Ha valamely törvényjavaslatról el lehet mondani, hogy annak tárgya elő van készítve az illetékes tényezők által, ugy ez bizonyára áll az ügyvédi rendtartási törvényjavaslatról. Egy évtizednél több, hogy erős hullámvetéssel megindult az eszme-mozgalom a fennálló ügyvédi rendtartás intézkedéseinek reformja iránt. A jogászi közvélemény hivatalos közegei, az ügyvédi kamarák évről-évre valóságos sysiphusi munkában gördítették a kérdést fel és alá, forgatták jobbról balra, hogy azt végre a megoldás magaslatán biztosítsák. A jogász és ügyvédgyüléseken folyton folyvást fel-feltünedezett e reform és ott alapos, beható vita tárgyát képezte. A szaksajtó szüntelen, mint igazságügyünknek örökké sajgó nyilt sebére mutatott e kérdésre, szüntelen sürgetvén annak orvoslását, el nem csüggedve a hosszú sikertelen fáradozásban, szüntelen jelezve és kimutatva az orvoslás módját és eszközeit. Xem is mondhatni, hogy igazságügyi kormányzataink közönyösséggel viseltettek volna e kérdés iránt. Annak tudatában, hogy mily belső kapcsolat van az ügyvédség intézménye és az igazságügy többi intézményei közt, sőt mily döntő befolyással bir annak helyes szervezése az igazságszolgáltatás természetére, az akkori igazságügyi kormányzat már 1879. évben felhívást intézett az összes ügyvédi kamarákhoz, az ügyvéd vizsgáló bizottságok elnökeihez, a Curia elnökéhez javaslataik megtétele végett. Azok alapján törvényjavaslat lett kidolgozva, mely 1880. évben szaktanácskozmány tárgyát is képezte, sőt az annak értelmében átdolgozott javaslat két izben, 1881. elején és végén az országgyűlésnek alkotmányos tárgyalás végett elő is terjesztetett, mely azonban azzal sohasem foglalkozott érdemlegesen. Ismét foglalkozott az igazságügyi kormányzat a kérdéssel 1885-ben, sőt már az egy ujabban egybehívandó szaktanácskozmány elé terjesztendő kérdő pontok szét is küldettek, azonban P a u 1 e r Tivadarnak, az akkori igazságügyministernek közbejött halála miatt abban maradt. Időközben megtartatván Budapesten 1885-ben az országos ügyvédgyülés, az 17 pontban foglalta össze az ügyvédség kívánalmait, melyeket az országgyűlés elé terjesztett emlékiratban bőven indokolt. Az igazságügyi kormányzat sietett ezen kívánalmakat érvényre emelni és DelFAdami Rezső ügyvédet meg is bizta ez alapokon egy új tervezet kidolgozásával. Mint tudva van, e javaslat 1887-ben megjelent és oly merész újjászervezését célozta az ügyvédségnek, mely viszonyainknak egyáltalán megfelelő nem lehetett, mit mind a szaksajtó, mind az ügyvédi kamarák, melyeknek az véleményezés végett kiadatott, csaknem egyhangúlag constatáltak. Lapunk mai száma Ily viszonyok közepette találta a kérdést Szilágyi igazságügyminister, ki kormányra jutásakor érezte, hogy az ügyvédség helyzete, a mint az az 1874: XXXIV. t.-c. alapján fejlődött, sürgősen reformot igénylő, sőt követelő. De érezte azt is, hogy a reformnak, ha üdvös legyen, nem lehet és nem szabad egészen új látpontokból, elméletileg construált új alapokból kiindulni, hanem hogy üdvös csak akkor lehet, ha a meglevő tényezőknek természetes és szerves tovább fejlesztéseként egy jobb irány felé jelentkezik. Ezen irányt nagy részt az 1885. évben tartott országos ügyvédgyülés jelölvén ki, ennek határozmányaihoz való alkalmazkodás lehet tehát csak kiindulási pontja a reformnak. Megbízást adott tehát Szilágyi egy új törvényjavaslat kidolgozására. Ezen új törvényjavaslat tehát az, mely néhány nap előtt megjelent és mely előzőit felülmúlja mind rendszeressége, mind szerves továbbfejlesztése által a meglévő alapoknak, mind végre azon intézkedések céltudatos megállapítása által, miket szaksajtó, ügyvédgyülések és kamarai jelentések eddigelé a reform nélkülözhetlen kellékeinek jeleztek. Teljesen tisztában van e javaslat azzal, hogy egy ügyvédi rendtartás célja más nem lehet és nem is lesz, mint egy jogilag művelt, önntudatos, becsületes ügyvédi kart lehetővé tenni és megteremteni. Kenyeret adni az ügyvédi karnak ; megélhetését biztosítani az összes ügyvédeknek azon természetes következmények ellenében is, melyeket egyéni tehetség, véletlen, az élet küzdelme által szított verseny az egyesre nézve szülnek, még a világ egyetlen ügyvédi rendtartásának sem sikerült. Még a numerus clausus, a szabad verseny e legbrutálisabb megtagadása, ez otromba bálvány, melytől csak a vakhit várhat csodatevő erőt, sem képes biztosítani minden ügyvéd számára még az élet minimumát sem. A kenyérkérdés a kar túltömöttsége folytán öltött ijesztő alakot. A tultömöttségen pedig csak az által lehet és szabad segíteni, ha a karba való jutás feltételeit az elméleti, gyakorlati képzettség és az erkölcsi becsülés szempontjából nehezítjük ugyan, de a bejutást szabaddá teszszük, illetve hagyjuk. Ezen intézkedések által is elérhető lesz a numerus clausus, már tudniillik az erkölcsileg jobb, tudományilag és gyakorlatilag képzettebb elemek — numerus clausus a. Különben beismeri a javaslat indokolása maga is, hogy a kenyérkérdés meg nem oldható az ügyvédi rendtartással. De ha azon illusiókban él, hogy ez a birói és ügyvédi vizsga egyesítése és ennek folytán az ügyvédi karból átlépés a biróiba megkönnyítve leend, ugy elfelejti, hogy az átlépés a birói karból az ügyvédibe még inkább könnyítve leend. A tervezet azonban több igen lényeges új intézkedéseket vett fel, miknek szükségét az országos ügyvédgyülés is hangoztatta. Ilyenek a fegyelmi felebbezési fórumon felerészben az ügyvédi elemnek képviselete; a kamarai választmányok kibővítése több kis kamarai terület összevonása által; úgynevezett »k a m a r a i értekezlete k« meghonosítása, melyek határozott időszakokban a kamarai tagokból tartatni fognának; továbbá az ügyvéd zálog- és megtartási jogának szabályozása az ügyfél érdekei tekintetében; továbbá a képzettség és erkölcsi érték tekintetében felállított erősebb garantiák; az ügyvédi segélyalap létesítése és végre a fegyelmi eljárás rövidítése. Ezen intézkedések egyes részletes kivitelükben tán nem érik el mindenütt a szándékolt célt, a mi különben első ter13 oldalra terjed.