A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 44. szám - A telekkönyvi intézmény behozatala Franciaországban

174 A JOG. A kolozsvári kir. ítélő tábla (1891. aug. 12. 623/p. sz.): az elsöbiróság Ítéletét a kereset főtárgyára vonatkozó részében megvál Jztatja és felperest keresetével egészben elutasítja stb. stb. Indokok: Felperes keresetét az 1887. szeptember 10-ig R. János törvényes örökösei ellen az iránt indította, hogy utóbbiak a nevezett örökhagyó által 1887. augusztus 23-án tett állítólagos szóbeli végrendelet érvényességének elismerésére és ennek következményeképen a nagyszebeni kir. törvényszék mint hagyatéki bíróságnak 1,627/889. és 2,630/390. számú végzései szerint az alperesek részére bíróilag átadott hagyatéki vagyonhoz tartozó kistoronyi 285. számú tjkvben AI. 1—2. r. sz. a, a 728. számú tjkvben A + 1., 7., 9. r. sz. a. és a 986. sz. tjkvben A 4- 2. r. sz. a. bejegyzett ingatlanokra nézve felperes tulajdonjogának elismerésére és az ingatlanok átadására köteleztessenek. Felperes a végrendelet tekintetében a G. János, L. György és Th. András tanuk egybehangzó vallomásaival perrendszerüen bizonyította ugyan, hogy örökhagyó halála előtt 14 nappal a nevezett és az időközben elhalt H. Mátyás mint felhivot végrendeleti tanuk együttes jelenlétében szóval végakaratát akként nyilvánította, hogy a jelzett házát és szántóföldjeit halála esetére unokájának, a kiskorú R. Jánosnak hagyja. Mindemellett azonban az örökhagyó ama végintézkedésének, mint szóbeli végrendeletnek érvényes voltát elismerni nem lehetett, mert alperesek tagadásával szemben nincs bebizonyítva, hogy a végrendelet alkotásánál a szóbeli végrendelet érvényességéhez megkívántató minden formaságok megtartattak, s hogy az állítólagos szóbeli végrendelet az 1876. évi XVI. t.-c. 15. §-ában irt rendelkezések mindenikének és különösen annak, hogy örökhagyó a szóbeli végrendelkezés iránti szándékát határozottan kijelentse, megfelelne. Nevezetesen a tanuk arról mit sem szólanak, hogy örökhagyó a végrendelkezés alkalmával egyszersmind azt is kinyilatkoztatta, miszerint a tett intézkedését * szóbeli végrendeletnek akarja tekinteni és abbeli szándéka a tanúvallomásokban előadott kifejezéseiből sem következtethető a kellő határozottsággal, mely okokból és lényeges kellék hiánya miatt a kir. itélő tábla az örökhagyó végintézkedését érvényes szókeli végrendeletnek nem tekinti és felperest arra alapított keresetével elutasitandónak találta stb. A magy. kir. Curia (1892. június 2l, 9,780 p. sz.): A raásodbiróság ítélete megváltoztattatik, és a tekintetben, hogy az 1887. évi szeptember hó 10-ig elhalt R. János által halála előtt körőlbelül 14 nappal H. Mátyás, Th. András, G. János és L. György végrendeleti tanuk előtt alkotott szóbeli végrendelet az elsöbiróság Ítéletének e részben helybenhagyásával érvényesnek kimondatik és ebből kifolyólag utasittatik a másodbiróság, hogy az ezen végrendelet alapján felperest megillető jogai és kötelezettségei, illetve a keresetnek vonatkozó részei felett, esetleg az 1868 : LIV, t.-cz. 108. §-a rendelkezésének alkalmazása mellett hozzon uj határozatot, stb. stb. Indokok: Th. András, G. János és L. György tanuknak vallomásai szerint őket a II. rendű alperes kérte fel, hogy az örökhagyóhoz jöjjenek, mert végrendelkezni akar, és ezen tanuknak vallomásaival bizonyítva van, hogy az örökhagyó ezen három tanú és a kereset szerint időközben elhalt H. Mátyás tanu. tehát 4 végrendeleti tanu együttes jelenlétében jelentette.ki szóval végakaratát, melyről okirat kiállítva nem lett. Minthogy tehát bizonyítva van, hogy az örökhagyó négy tanu együttes jelenléétben jelentette ki végakaratát, és azon körülmény, hogy azt irásba nem foglaltatta, azt is bizonyítja, hogy szóbeli végrendeletet akart tenni, az 1876 : XVI. t.-c. 19. §-ának esete pedig nem forog fenn, mely esetben annak határozott kijelentése szükséges, hogy a végintézkedést szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, ennélfogva az emiitett szóbeli végrendelet érvényesnek elfogadandó volt, annál is inkább, mert az által, hogy örökhagyó néhány nappal későbben ujabb szóbeli végrendeletet tett, a korábbi végrendeletnek az ujabb végrendelet által nem érintett és az örökhagyó által hatályon kivül nem helyezett rendelkezései nem érintetnek. Tekintve, hogy a másodbiróság csak a végrendelet kérdésében határozott, annak folytán, hogy a végrendeletet érvénytelennek nyilvánította, azon helyzetben nem is volt, hogy a végrendelet alapján emelt kereset egyéb része felett határozzon, noha e tekintetben is adatott be felebbezés, az elsöbiróság ítélete ellen részben a rendelkező rész értelmében határozni kellett. Az 1881: LX. t.-c. 116. §-a 2. bekezdése értelmében a folytatólagos végrehajtás elrendelésére a végrehajtás foganatosítása iránt megkeresett kir. járásbíróság van hivatva, tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtás a saját területén kivül foganatosítandó. A m. kir. Curia (1892. jun. 18. 6,023/892. sz.): azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely K. Antalné örököseinek M. Ernő elleni végrehajtási ügyében a b.-gyarmati kir. járásbíróság és a budapesti V. ker. kir. járásbíróság közt felmerült, a b.-gyarmati kir. járásbíróságot mondta ki illetékesnek, mert a budapesti I—III. ker. kir. járásbíróság által a végrehajtás foganatosítására a b.-gyarmati kir. járásbíróság bíróilag kerestetett meg, miután pedig a most nevezett kir. járásbíróság az iratokat a folytatólagos végrehajtási kérvény beadásáig a megkereső kir. járásbírósághoz vissza nem küldötte, az 1881: LX. t.-c. 116. §-a 2. bekezdése értelmében a folytatólagos végreh; elrendelésére a megkeresett kir. járásbíróság van hivatva, tek: nélkül arra, hogy a végrehajtás a saját területén kivül fogan sitandó, mely körülmény csak azt vonja maga után, hogy a f tositás az idézett törvényczikk 18. §-a értelmében megkér utján eszközlendő. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben Az osztrák társaságok nem kötelesek magyarországi f telepeiknek helyi képviselőit cégjegyzési jogosultsággal felruház Ujrafelvétel bíróságon kiviili ügyekben. (1878: XXII. t.-c. 2-4. §-ai.). A budapesti kir. keresk. és váltótszék. A cs. kir. s: Duna gőzhajózási társaságnak, képviselve dr. Stiller Mór ügy által fióktelepe cégjegyzési ügyében. Végzés. ^ A magyar korona országainak és ö Felsége többi kir. ságai és országainak kormánya között a részvénytársaságok,^ tositási társaságok stb. kölcsönös bebocsátása iránt létrejött és 1878: XXII. t.-c.-be foglalt egyezménynek célja az volt, hog magyar korona országaival ugy politikai, valamint ^gazda' tekintetben más államoknál szorosabb kapcsolatban lévő auszt örökös tartományokban alakult kereskedelmi társaságok, ha e működésüket a másik állam területére is kiterjeszteni akar ezekkel szemben ne a kereskedelmi törvénynek a külföldi saságokra vonatkozó, hanem mint az az egyezmény bevés részéből kétségtelen, kizárólag az egyezményben foglalt é kereskedelmi törvénynél sok tekintetben enyhébb intézkedése tartalmazó határozatok alkalmaztassanak. Míg a keresk. törvénynek a külföldi részvénytársaságol intézkedő 211. §. 5. pontja szerint a külföldi részvénytársa; ha üzleteit Magyarországra is kiterjeszteni akarja, a cégjegy; kor köteles igazolni, hogy a belföldi képviselő a társasági fi cég érvényes jegyzésére feljogosittatott, addig az egyezm 2 — 4. §. szerint az ausztriai örökös tartományokban alal részvénytársaság képviselőt tartozik kirendelni, ki a társaságo fióktelep üzleteiből eredő, ugy bíróság előtti, mint birósá< kivüli minden ügyeiben képviselhesse, a társaság tartozik k viselőjének ezen jogi cselekményeit magára nézve kötelező elismerni. Intézkedik arról, hogy a társaság képviselőjének n közzéteendő. Azt azonban, hogy ez a képviselő cégjegy: jogosultsággal felruházandó, nem rendeli. Minthogy pedig az egyezmény bevezető része szerint osztrák örökös tartományokban alakult és itt fióktelepet felál társaságokkal szemben kizárólag az egyezményben foglalt h rozatok alkalmazandók, minthogy az egyezmény nem rend hogy az itteni képviselők cégjegyzési jogosultsággal felruházant és minthogy ezek szerint az osztr. örökös tartományokban ; kult és itt fiókteleppel bíró társaságok itteni képviselői, ha c jegyzési joggal külön fel nem ruháztattak, csak bíróság előtti bíróságon kivüli képviseleti joggal is felruházott kereskedí meghatalmazottaknak (k. t. 43. §.) tekintendők: kétségtelen, h az osztrák örökös tartományokban alakult és itt fiókteler biró részvénytársaságok és szövetkezetek nem kötelezhetők a hogy magyarországi képviselőiket cégjegyzési jogosultsággal házzák fel. De hogy ez a törvény helyes értelmezése, az kitűnik on is, hogy az 1878: XXII. t.-cikkel tökéletesen azonos tárta osztrák törvény indokolásában és az országgyűlési bizottság je tésében világosan ki is emeltetett, hogy az egyezmény kö keztében a másik állam területén alakult társaságok belf képviselője nem kell, hogy cégjegyzési jogosultsággal felrul tassék. Igaz ugyan, hogy az 1878 : XXII, t.-c. indokolása hasc magyarázatot nem tartalmaz. De minthogy a két állam törvénybe iktatott egyez nyének létrehozásánál mindkét állam törvényhozásánál az inte csak egy és ugyanaz lehet. Minthogy ezek szerint az egyezményt magában fog hasonló tartalmú törvény, az egyezséget kötő két ál területén a dolog természetéhez képest különbözőleg magya ható, végre minthogy a magyar törvény indokolásából, az o törvény indokolásával ellentétben álló felfogás ki nem tűnik 1878: XXII. t.-cikkel tökéletesen azonos osztr. törvény ind< lása a magyar törvény értelmezésénél is irányadóul tekintheti Az előadott okok meggyőzték a kir. törvényszéket a hogy az 1878 : XXII. t.-cikknek nem az 54,390/91. számú zésben kifejtett, hanem a fenn előadott értelmezése a he' minélfogva folyamodó ujabb kérelmének helyt ad és a ker társas cégek jegyzékének IV. kötet 180. lapján bejegyzett »E k. k. priv. Donau Dampfschiffahrt Gesellschaft« cégnél erény Lajos magyarországi képviselő e minőségének megszűnését, T. ] budapesti lakosnak pedig magyarországi képviselői minőségét jegyeztetni rendeli. A törlés és bejegyzés foganatosítása és szabályszerű k< tétele cégjegyzék vezetőnek meghagyatik stb. (Budapesten, 1 szeptember 12-én 47.008. sz. a.). * Jogerős lett.