A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 42. szám - A végrehajtási törvény 45. §-ához

A JOG. 315 Az önkéntes katonai szolgálatot teljesítő joghallgatóknak (tehát ugy egyetemi, mint akadémiai hallgatóknak) adandó kedvezmény tárgyában alkotott 1889 : XXVI. t.-c. az ily ifjak tanulmányi idejét általában hét félévben állapítja meg s az 1889. jul. 2d-án, 28,300. sz. a. kelt szabályzat szintén mindenütt hét, illetve nyolc félévről s egyáltalában mindenütt félévről és nem tanévről beszél. Végül az 1889. dec. 10-én, 40,395. sz. a. kelt miniszteri rendelet a nyilv. rendkívüli hallgató minőségben töltött tanidőnek a rendes tanfolyamba való beszámításáról szólván, szintén mindig féléveket említ. Ennek a csak névleg meglevő egész évi rendszernek a teljes megszüntetését s a félévi rendszernek minden következményeivel együtt való életbeléptetését a jogakadémiákon, bátran oda iktathatjuk tehát jogi oktatásügyünk — mielőbb keresztül viendő — reformjai közé s határozott reményünk is lehet arra nézve, hogy ez az óhajtás csakhamar ténynyé is válik, mivel azt, hogy oktatásügyi kormányunk e tekintetben ugyanazt az álláspontot vallja magáénak, bizonyítja vallásés közoktatásügyi minisztériumunk kiváló államtitkárának: dr. Berzeviczy Albertnek, a képviselőház közoktatásügyi bizottságának már 1889. ápr. 1-én tartott gyűlésében tett nyilatkozata, mely szerint a jogakadémiák egész évi rendszerének átalakítása félévi rendszerré annál kevésbé fog nehézségekbe ütközni, mert az egész évi rendszer a maga merevségében már is módosult az utóbbi időben s az egyetemekéhez közeledett. A végrehajtási törvény 45. §-ához. I. Mint a ki első honosítottam uoeg a végrehajtási zálogjogfeloldási kérvényt a törvénykezésben (lt?84-ben), érzem, hogy ennek védelme engem terhel. Mindjárt elején tartozom annak kijelentésével, hogy meghonosítása alkalmával semmiféle paragrafus kiindulásul nem szolgált, hanem azon jogérzet, hogy a midőn a bíróság a fél kértére a végrehajtás elrendelése, igazabban foganatosítása által egy másik személy korlátlan jogkörét megszorítja, kötelessége ezen megszorítást rögtön feloldani, a midőn ezen megszoritás okai, illetve indokai megszűntek, a zálogjog tárgytalanná vált. Ezen megszűnés pedig kétfélekép jöhet a bíróság tudomására és pedig vagy a nála elfekvő közokiratokbó', vagy a jogosított fél bejelentési kérvénye által, ha tehát a bíróság a végrehajtást szenvedett egyén teljes tulajdonjogát helyreállítani már akkor köteles, midőn a követelés megszűnése közokiratilag kiderül, annál inkább köteles ezt helyreállítani, midőn a jogosított fél (végrehajtató) ezt bejelenti. Egyébkén^ a bejelentési kérvény iktatása által a hivatalos iratok közé vétetvén fel, a bíróság, midőn eme kérvény alapján oldja fel a végrehajtási zálogjogot, már aktából meríti azon meggyőződést, hogy a végrehajtató követelése megszűnt, tehát hivatalból tartozik a telekkönyvi hatóságot a végrehajtási zálogjogkitörlés iránt megkeresni. Téves felfogásnak hódol tekintetes T ö m ö r y József biró ur, midőn az ingatlan végrehajtási zálogjog kitörlését csak a fél közvetlen kértére véli foganatosithatónak, mert épen az ellenkezőnek kellene megtörtenni, a fél közvetlen kértére nem szabadna törölni, mert bár a fél javára, de nem a fél, hanem a végrehajtást elrendelő bíróság megkeresésére lett a végrehajtási zálogjog bekeblezve, már pedig a magánfél, habár jogosítva van valamely megítélt követelésről lemondani, de a hozott Ítéletet meg nem semmisítheti, ép ugy joga van zálogjogáról lemondani, de a végrehajtási bekeblezést meg nem semmisítheti, erre csak a végrehajtást elrendelő bíróság van jogosítva, vagyis perbeli aktus csakis perbeli aktus által szüntethető meg és tévesnek kell jeleznem azon gyakorlatot, mely magánokirat alapján oly zálogjogot törül, mely végrehaj tásilag lett bekebelezve, vagyis azon eljárás, mely szerint azon bíróság szüntetheti meg a végrehajtási zálogjogot, mely azt elrendelte, az egyedül helyes út. Kérdés tárgya tehát csak az lehet, hogy a midőn a követelés már végrehajtás előtt közvetlen kérvény alapján volt zálogjogilag bejegyezve, a per bírósága rendelheti-e el a törlést azon bejegyzésre, mely nem az ő megkeresése alapján történt ^ Eleintén kérelmem erre is kiterjedt, de a győri perbíróságok ezen kérelmemnek már nem adtak helyet és csak azon bejegyzések törlését rendelték el, melyek tőlük, illetve az ő megkereséseikre történtek. Igaz, hogy míg a fentebb vázolt eljárás magával a végrehajtási törvény 45. §-ával eléggé indokolva van, ezen utóbbi kérelem a végrehajtási eljárásra stricte nem alapitható, de alapitható magára a magánjogra és a tlkvi rendtartásra; a midőn valamely bekeblezett követelés kielégített volta közokiratilag igazolva, ezen közokirat alapján a zálogjog törlése is kérhető, ha tehát a végrehajtási zálogjog-megszüntetési kérvény folytán a követelés végzésileg megszűntnek nyilvánittatik bíróilag, ezen végzés alapján a kitörlés közvetlenül kérhető, miért ne foglalja magában ezen törlési rendelkezést, illetve megkeresést azon perbirósági végzés, mely-h nek alapján a kitörlés a tlkvi hatóság által közvetlen a magánfél kérelmére is elrendelhető. Hogy a kincstárnak ezen út kevesebbet jövedelmez, az bizonyos, de ez a feleket és a perbíróságokat alkotmányos jogaiktól meg nem fosztja. Egyébkint tessék a megkereső végzésekre a bélyegkülönbözet és az okmánybélyeg erejéig a leletet felvenni, de a törvénykezési aktus helyességét a bélyegkevesebblet nem érintheti. Egyébként a budapesti kir. itélő tábla határozatában a végrehajtási zálogjog feloldása és telekkönyvi kitörlése e módját a magyar-óvári kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság elutasító végzésének megváltoztatásával helyesnek elismerte. Dr. Leszlényi Imre, győri ügyvéd. II. A »J o g« folyó évi szeptember 4-én megjelent 36. számában Tömöry József beregszászi törvényszéki biró ur nem helyesli a végrehajtási törvény 45. §-a alapján, a bíróságok gyakorlatába átment azt az eljárást, hogy ha a pénzbeli követelések behajtása iránt folyamatba tett végrehajtási ügyekben, a kielégítési végrehajtás ingó és ingatlanra van elrendelve s foganatosítva s az ingóságok eladása után befolyt vételárból, esetleg a bíróság közbenjötte nélkül, tehát ha magánúton a követelés kielégítést nyer s ezt végrehajtató, vagy képviselője a per, avagy a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróságnál bejelenti : ennek a bejelentésnek alapján a polgári bíróság az ingatlanra is bekebelezett végrehajtási zálogjog törlése, vagy a végrehajtási jog följegyzésének törlése iránt, az illetékes telekkönyvi hatóságot megkeresi s hogy <; megkeresést a telekkönyvi hatóság el nem utasítja, hanem teljesiti. Én nem mint jogász, jogi szempontból, hanem csak mint egyszerű olyan laikus kívánok a kérdéshez hozzászólni, kinek a gyakorlatban számtalanszor tapasztalt hasonló esetek fordultak és fordulnak meg kezén s igénytelen véleményem, vagy inkább okoskodásom, csak a kérdés gyakorlati oldalának általam felfogott megvilágítására szorítkozik. Az 1881. évi LX. t.-c. 43, §-a jogot ad végrehajtatónak arra, hogy végrehajtást szenvedő ingóságaira, vagy ingatlanaira külön, avagy egyidejűleg mindkét minőségű vagyonára kérhesse a végrehajtást s ezt ilykép az illetékes bíróság elrendelni tartozik. A 44. §. rendelkezése hasonlókép feljogosítja végrehajtatót, hogy végrehajtást szenvedőnek több járásbíróság területén lévő ingóságaira, vagy ingóira és ingatlanaira elrendelt végrehajtások mindegyikének fo. anatositását kívánhatja. Csakhogy ez tsetben, ha az egyik végrehajtás alkalmával lefoglalt ingók vételárából, "követelése a járulékokkal együtt teljes fedezetet nyert, a többi végrehajtást, saját veszélye nélkül nem foganatosíttathatja ; mert nemcsak a foganatosítással fölmerült költségeket tartozik viselni, hanem esetleg az okozott költségekben is marasztalandó, sőt végrehajtás megszüntetési keresetnek is kiteheti magát. A 45. §. szerint pedig, ha több bíróság területén foganatosíttatott a végrehajtás s az első ízben lefoglalt, avagy esetleg egyidőben lefoglalt összes ingóságok valamelyike — előbb elárverezett részének vételárából végrehajtató követelése teljesen fedezetet nyert, a többi végrehajtások, mint egyetemleges ingó zálogok — melyek a tkvi rdtts. 106. és következő §-ainak és a végrehajtási törvény 172. §-ának megfelelő egyetemleges jelzálogok tulajdonságával birnak — végrehajtást szenvedő okadatolt kérelmére a zár alól feloldandók s erről a megkeresett többi bíróságok értesitendök. Ép igy, ha ingó és ingatlanra rendeltetett el és foganatosíttatott a végrehajtás s az elárverezett ingók vételárából végrehajtató követelése teljesen kielégítést nyert : a végrehajtást elrendelő bíróság, a végrehajtási iratok beérkezte után azt a bíróságot haladéktalanul megkeresni köteles, mely az ingatlanra vezetett végrehajtás foganatosítására illetékes, a végből, hogy a végrehajtás megszüntetésével, a végrehajtási bejegyzések törlését eszközöltesse. Ez a szabály áll akkor is, mikor több telekkönyvi hatóság területén lévő ingatlanok vonattak végrehajtás alá. A végrehajtási törvénynek fent hivatkozott §-ai tehát világosak s a mi a 45. §-nak e részben, de csakis e részben való vitás voltát illeti, nem osztozom Tömöry biró urnák véleményében. S valamint a 45. § ban foglalt rendelkezést, ugy ennek alapján a bíróságok nagyobb részénél meghonosult azt a gyakorlatot is helyesnek tartom, mely szerint, ha a különböző helyeken teljesített foglalások valamelyike, végrehajtató követelésének teljes kielégítését eredményezi: a többi végrehajtások feloldása s a nyilvánkönyvbe vagy könyvekbe bejegyzett végrehajtási jogok, avagy végrehajtási zálogjogok törlése iránt, az illetékes polgári bíróság, akár a kiküldött által hozzá beterjesztett hivatalos iratok, akár végrehajtató bejelentése alapján, megfelelően intézkedik s megkeresésének a telekkönyvi hatóság — ha telekkönyvi akadály nincs — eleget tesz. Ez az intézkedés és gyakorlat törvényes és magában a 45. §-ban leli indokát. Tehát ezzel a bíróságok hatáskörének összezavarásáról s e hatáskörnek egyik vagy másik rovására való kiterjesztéséről, megnyirbálásáról, szerintem szó nem lehet. Ez az intézkedés a gyakorlatban nehézségekkel sem jár; a célszerűség és a közérdek szempontjából pedig nemcsak nem feleslegei, auera szükséges is.