A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 3. szám - A házassági jogból - Tiszafüredi nyomor

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 3. számához. Budapest, 1892. január 17-én. Köztörvényi ügyekben. A magyar királyi Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) 53. szám. Az i<SSf. évi LIX. t.-c. S-ának b), c) és A) pontjaiban loglalt rendelkezések alkalmaskatók-e a tözsdebiróság hatáskörének megállapítása tekintetében abban az esetben, ha az e szakaszban említett valamely kereskedelmi ügyletre nézve csak az alperesként perbe vont fél vetette magát alá Írásban a tözsdebiróság hatáskörének.' (i,oScj/8cji. számhoz.) Határozat: Az 1881. évi LIX. t.-e. 94. §-ának b), c) és d) pontjaiban foglalt rendelkezések az ezen szakaszban emiitett kivételes bíróságok hatáskörének megállapítása tekintetében abban az esetben is alkalmazandók, ha az e szakaszban emiitett valamely kereskedelmi ügyletre nézve csak az alperesként perbe vont fél vetette alá magát Írásban ilj kivételes biróságnak. Indokok: Az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-ának b), e) és d) pontjaiban előforduló az a kifejezés: » ha a felek magukat ezen kivételes biróságnak alávetették«, nem magyarázható úgy, hogy ennek a biróságnak hatásköre az emiitett b), c) és d) pontok eseteiben törvényszerűen csak akkor legyen megállapítható, ha annak magát nem csupán a perbefogott fél, hanem ellenfele is, vagyis a felek mindegyike Írásban kifejezetten alávetette. A törvénynek ily értelemben való alkalmazására ugyanis nincs elfogadható ok ; mert abban az esetben, ha a törvény a kérdéses kivételes biróság illetékességét mindkét léi kifejezett alávetésétől akarta volna függővé tenni, akkor annak egy »mindkét fél«, vagy »a felek magukat kölcsönösen alávetették«, vagy más megfelelő szavakkal határozott kifejezést adott volna. Ellenben arra nézve, hogy e biróságok hatásköre a 94. §. idézett pontjaiban felsorolt egyéb feltételek fenforgása mellett törvényszerűen abban az esetben is megállapítandó, ha annak csak a perbe vont fél vetette magát alá, törvényből merített okok forognak fenn. Ugyanis az 1881 : LIX. t.-c. 94. §-ának b), c) és d) pontja eseteiben a törvény nem rendeli, hogy mind a két fél ugyanazon időben és ugyanazon okiratban vesse magát alá a kivételes biróságnak, sőt kifejezetten megengedi, hogy ezen alávetés akár az ügylet kötése alkalmával, akár később történhetik. Ha tehát az ügylet megkötésekor csak az alperesként perbe vont fél vetette magát alá Írásban a kivételes biróságnak és mindamellett, hogy ezen alávetésének perjogi következményét tudnia kellett, mégis elmulasztotta, hogy ellenfelétől a hasonló egyidejű alávetést követelje : alperesnek egyoldalú alávetését a kivételes biróság illetékességének megállapítására elegendőnek kell elfogadni, mert felperes törvény szerint a kivételes biróságnak magát később is alávetheti, sőt azon ténye által, hogy keresetét alperes egyoldalú alávetése alapján a kikötött kivételes biróság előtt megindítja, magát alá is veti. Ezen törvénymagyarázat helyessége mellett szól továbbá az 1875. évi XXXVII. t.-c. 313. §-ának az a rendelkezése is, mely szerint az Írásbeli szerződések érvényességéhez elegendő, ha az okiratot a kötelezett fél írja alá. Az anyagi törvény ezen általános szabályával a szóban levő perjogi rendel\ezésnek kifejtett magyarázata teljesen összhangzásban van. De következik ezen magyarázat helyessége abból is, hogy az alaki törvény ott, hol a felek szabad biróválasztási jogának gyakorlatát a felek kölcsönös szerződési megállapodásától akarta függővé tenni, ezt határozottan ki is fejezi. Az 1868. évi LIV. t.-c. 459. §-a ugyanis azt mondja ki, hogy a felek kölcsönös szerződés folytán peres ügyeik eldöntését választott biróságra ruházhatják. Az 1881 : LIX. t.-c. 94. §-ának érintett pontjai azonban ilyen, vagy ezzel egy jelentőségű rendelkezést nem tartalmaznak. A 495. §-ban foglalt emiitett különös jogszabály pedig a kérdéses kivételes biróságok tekintetében azért nem alkalmazható, mert ezek a biróságok ugy szervezetük és alakulásuk, valamint hatáskörük és eljárásukra nézve egészen más tekintet alá esnek, mint az 1868 : LIV. t. c. 9. címének III. fejezetében szabályozott választott biróságok és mert a 94. §-ban emiitett kivételes biróságok, mint a melyek bizonyos meghatározott ügyekben egyáltalában a felek alávetése nélkül is bírnak bírósági hatáskörrel (1881: LIX. t.-c. 94. §. a) és c) pont) állandó biróságnak tekintendők. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1891. évi december hó 1-én tartott teljesüléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi december hó 22-én tartott teljes ülésben. Az 1874: XXXIV. t.-c. 58. §-ának az a rendelkezése, hogy ha az ügyvéd költségei s díjai magában a perben a ptr. 252. §. értelmében a saját fele irányában meg nem állapíttattak, díjjegyzékét kereset utján érvényesítheti, nem lehet kétes a tekintetben, hogy az ott érintett perbíróság alatt csak a polgári s nem a büntető biróság is érthető. Ezen keresetek ép ugy, mint egyéb magánjogi viszonyokból eredő vitás követelésekre vonatkozók, büntetőjogi eljárás tárgyát egyáltalában nem képezhetik.* A vaáli kir. járásbíróság: (1891. április 20-án, 1,568.) P. Adolf ügyvéd felperesnek, B. Pál alperes ellen 13 frt 07 kr. s járandóság iránti perében alperest kötelezi, hogy felperesnek 13 frt 07 kr. tőkét s járandóságot megfizessen, stb. Indokok: Alperes nem tagadta, hogy felperest a keresetlevélben körülirt fenyítő panasz beadásával, tárgyalásával, ugy a végrehajtással megbízta, részére meghatalmazó levelet állított ki, melyben munkadíját megfizetni magát kötelezte, nem tagadta, hogy a fenyítő perben hozott ítéletben 10 frt képviseleti díj alperes részére lett megállapítva, ezek után felperes teljesített munka után díjait, ugy kész kiadásait alperesen jogosan követelhette s tekintve, hogy a keresetlevélben részletezett munkadíjak és kész kiadások mérsékelten lettek felszámítva, alperest felperes kérelméhez képest a kereseti összegben marasztalni kellett, stb. A budapesti kir. ítélő tábla: (1891. június 30-án, 22,502.) Az első birósági ítéletet az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti, a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli, stb. Indokok: Felperes keresetének jogcímét az képezi, hogy alperest a tőle nyert megbízás folytán G. István elleni bűnügyben képviselte és miután a bűnügyben ügyvédi díjai és költségei meg nem állapíttattak, azok a biróság által megállapittassanak és alperes ennek alapján fizetésre köteleztessék. Miután pedig a bűnügyben felmerült ügyvédi díjak és költségek megállapítására csakis a bűnügyben eljárt biróság lehet hivatva, miután csakis ez a biróság határozhatja meg helyesen, hogy a teljesített munkálathoz képest az ügyvédet milyen jutalomdíj illetheti; minthogy továbbá az 1874 : XXXIV. t.-c. 58. §-a ki nem zárja, hogy a büntető ügyben felmerült ügyvédi díjak a büntető biróság által megállapíthatók legyenek, ez okból a polgári bíróságot jelen kérdés elbírálására hatáskörrel nem bírónak kimondani s ennek folytán az első biróság Ítéletét az eljárással együtt az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. b) pontja alapján hivatalból megsemmisiteni kellett. A m. kir. Curia: (1891. december 16 án, 7,636.) A másodbíróság végzése megváltoztatik, felperes keresete a polgári biróság hatáskörébe tartozónak jelentetik ki s a kir. itélő tábla perrendszerű eljárásra utasittatik. Mert az 1874 : XXXIV. t.-c. 58. §-ának az a rendelkezése, hogy ha az ügyvéd költségei s dijai magában a perben a prt. 252. §. értelmében a saját fele irányában meg nem állapíttattak, díjjegyzékét kereset utján és pedig peres ügyekben a per bírósága s egyéb ügyekben az ügyvéd személyes bírósága előtt érvényesítheti, nem lehet kétes a tekintetben, hogy az ott érintett perbíróság alatt már a prt. 252. §-ára való hivatkozásnál fogva is és annyival inkább csak a polgári s nem a büntető biróság is érthető, mivel az idézett § ban az ügyvédnek fentartott keresetek épen ugy, mint egyéb magánjogi viszonyokból eredő vitás követelésekre vonatkozók, büntetőbírósági külön eljárás tárgyát egyáltalában nem képezhetik, stb. Sommás eljárásra tartozó, de rendes nton megindított ügyben a törvényszék illetékessé válik* ha alperes kellő helyen és időben kifogással nem élt; mert a novella 14. §-a nem akadályozza a feleket abban, hogy a törvényszabta illetékességtől eltérienek. (M. kir. Curia 1891. szeptember 22-én 6,128. sz. a.) Az eskü letételére kitűzött határnapot a biróság az eskü letételére kötelezett részéről egyoldalúlag előterjesztett indokolt kérelmére elhalaszthatja. (A pozsonyi kir. itélő tábla 1891. évi nov. 3-án 4,551. sz. a.) Az ntóajánlat folytán megtartott újabbi árverés költségeit az ntóajánlattevő csak azon esetben viseli, ha és a mennyiben az általa tett ajánlatnál magasabb összeg az árverésen el nem éretett; ha és a mennyiben azonban az árverés alá vont ingatlan az utóajánlatot is meghaladó összegért adatott el, ez esetben a vételárból az elért többlet erejéig az ntóajánlattevő az általa előlegezett költség megtéritését jogosan igényelheti. (Az 1881. évi LX. t.-c. 187 §-ához. — A pozsonyi kir. itélő tábla 924/891.) * Az eddigi gyakorlat a kir. tábla álláspontját követte.