A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 40. szám - A perlaki kir. járásbiróság állapota

A JOG. 303 T. kartárs urnák ezen b. levele hozzám, »mint a budapesti ügyvédi kamara elnökéhez« lévén intézve, de a kar általános érdekeit érintve, én e levelet itteni kamaránk választmánya elé fogom terjeszteni s annak hivatalos elintézésére csak a választmányt tartom illetékesnek; jelen magán jellegű levelem pedig csak egyéni felfogásomat és nézeteimet fejezi ki. A győri kamara a tervbe vett értekezletre »a kamarák küldötteit, hívta meg és felhívta a kamarákat, hogy ily küldötteket válaszszon. — Ily organisatiót, ily küldötteket az ügyvédi rendtartás nem ismer, nem is határozza meg, hogy ily küldöttek miként volnának és ki által választandók és nem nyújt módot arra, hogy ily küldöttek a kamaráktól mandátumot nyerjenek és magokat autorizáltaknák tarthassák a kamarák nevében nyilatkozni. Ez az oka, a miért a budapesti ügyvédi kamara a győri értekezletre senkit sem küldött ki. A mint később észrevettem, a győri értekezlet nem ragaszkodott ezen kiindulási ponthoz és ezen értekezletben oly kartársaink is részt vettek, a kik egy kamarától sem kaptak megbízatást ; de ez által ezen értekezlet egészen határozatlan, homályos jelleget öltött, ugy, hogy nem lehetett tudni, vájjon az a kamarák hivatalos küldötteinek gyűlése-e vagy pedig az ügyvédi karnak országos gyűlése, melyen egyénenként minden ügyvéd megjelenhet ? Nem kell bővebben fejtegetnem, hogy ez sokakat tarthatott vissza attól, hogy ezen gyűlésen megjelenjenek, mert nem lehetett tudni, hogy ki tekintheti magát jogosítottnak ezen értekezleten megjelenni, és mert különben is, ily viszonyok közt, nehéz volt meghatározni, vájjon ezen értekezlet enuntiatiói az ügyvédi kamarák hivatalos küldötteinek vagy pedig az ügyvédség összességének nyilatkozatai lesznek-e ? Ehhez járult, hogy a győri értekezlet egy oly mozgalommal látszott érintkezési pontokkal birni, a mely mozgalom a »kenyér kérdés« jelszavából kiindulva, az ügyvédség ügyét olyan szempontokból akarta tárgyalni, mintha az ügyvédség valami iparág volna, melynél a jövedelmezőség a fődolog ; holott az ügyvédség csak akkor emelhető a kellő színvonalra és csak akkor tartható azon. ha szigorúan szem előtt tartjuk és mindig világos kifejezésre juttatjuk, hogy az ügyvédség nem ipar, hanem hivatás, melynek magasztos célja :a jog uralmának érvényesítése, ha mindjárt az ügyvéd vagyoni hátrányával, sőt existentiája veszélyeztetésével is. Csak ez adhat az ügyvédségnek és minden egyes ügyvédnek tekintélyt; ellenkező esetben semmi jogalapunk sincs arra, hogy több tekintélyünk legyen, mint bármely ipartestületnek vagy iparosnak. Igaz, hogy a győri értekezlet ezen álláspontot megóvta és a »kenyérkérdés« szempontjából tett indítványokat mellőzte ; a budapesti ügyvédi kamara azonban ezt már május havában tartott közgyűlésén me£ tette azzal, hogy emez indítványok felett napirendre tért, nem találván azokat még csak arra sem alkalmasaknak, hogy érdemleges tárgyalásukba bocsátkozzék és maga kebeléből küldött ki bizottságot, mely arra van hivatva, hogy a bajok okait és az azok orvoslására alkalmas módokat az ügyvédi állás méltóságának megfelelő szempontokból kutatva, inditványokattegyen. Ilv előkészítő munkára csak kisebb számú testületek alkalmasak ; egy országos ügyvédgyülés pedig csak az ily módon előkészített és az egyes kamarák által tárgyalt és elfogadott indítványok sanctionálására lehet alkalmas. Ez igy állván, nézetem szerint a kamarák helyesen cselekednének, ha mindegyik saját kebelében az emiitett szempontokból és módon foglalkoznék az ügygyei. Ez helyes eszméket és határozatokat érlelhetne meg, melyek aztán alkalmasak lehetnének arra, hogy nem a kamaráknak hivatalos kiküldöttei, hanem az ügvvédség összessége országos ügyvédi gyűlésben egyesülvén, vagy azokat emelje az egész ügyvédség határozataivá, vagy pedig alkalmas más határozatokat hozzon. Hogy azután az ily országos ügyvédgyülés Budapesten, Szegeden, vagy az ország más valamely városában jöjjön-e össze, azt én egészen másodrangú kérdésnek tekintem, mert minden esetre hazánk területén gyűlnénk egybe, a melynek közjavát kell mindenek előtt előmozdítanunk. Fogadja egyébiránt t. kartárs ur igaz tiszteletem nyilvánítását, melylyel maradok, őszinte kartársa H o d o s s y, s. k. S ér elem. * A perlaki kir. járásbíróság állapota. Tény az, hogy becses lapjának »Sérelmek« című rovatában néha-néha olvashatunk igazságügyi miseriáink miatt följajdulásokat, panaszokat, de hogy ez csak néha napján történik meg, a fölött csodálkozom és indokát nem abban lelem, hogy azok orvoslást is nyernek s hogy az általános bajok szűnnek, hanem ellenkezőleg abban, hogy minden egyes panasz a pusztába kiáltott szó.** Mind * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt kőzlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig. ** Nem felel meg e feltevés a valóságnak. Gyakran kapunk a sérelmeket felpanaszlóktól nyilatkozatokat, melyek a sérelmek orvoslásáról értesítenek. A szerk. a mellett a nagyközönség tájékozhatása végett és oly célból, hogy az igazságügyi kormány is tudomást szerezhessen elégedetlenségünkről, nem fog bajaink hátrányára válni, ha a két hatalom egyik nagyságát: a nyilvánosságot, a sajtót ezúttal is igénybe veszszük. Statisztikai egybehasonlitást nem kívánok tenni, mert hisz a statisztikai adatok az egész ország területéről nem megvetendő időtöltéssel és áldozattal évenkint s hónapról-hónapra egybegyűjtetvén, azok beküldetnek a magas minisztériumnak. Ezekből a minisztériumban kitűnik a baj, csakhogy ott persze ad acta tétetnek; mert azok alapján intézkedést évek hosszú során keresztül nem tapasztalunk, a jogkereső közönséget pedig a statisztikai adatok egyáltalán nem érdeklik; mert ez csak a helyzet javítását igényli és követelheti is azon óriási áldozat fejében, melyet tőle az igazságügyi kormányzat napról-napra megkiván. A jogkereső közönség tehát csak azt tudja és érzi súlyát annak, hogy az igazságszolgáltatás lassú, drága és rosz. Okozza ezért azon orgánumot, melylyel közvetlenül érintkezik, okozza a bíróságot, okozza az ügyvédet, holott egy részben a dívó rendszerben s egy nagy részben a helytelen kormányzatban rejlik a főhiba. A rendszeren változtatni nem oly könnyű dolog, a fennálló rendszerrel hirtelen szakítani nem is lehet, legalább nem tanácsos, de addig is, mig a régi rendszer ki nem küszöbölhető, célszerű javításokhoz kell fordulnunk, a hiányokat pótolni kell; mert az adott viszonyok közt a nemzeti jogérzület eltompul, a minek századokra kiható irtóztató következményei lehetnek ugy erkölcsi, mint anyagi, de ennél több, még álladalmi szempontból is. Ennek szomorú példáját borzasztó következményeiben tapasztaltuk a múltban, mikor a nép fegyveres erővel támadta meg bíróságainkat. S ki mindezért felelős ? Maga az igazságügyi kormány, melynek tagjai a meleg napokban fürdőzni járnak, a hidegben pedig összetett kézzel osztogatják az audientiát a meleg kályha mellől, a helyett, hogy a panaszokat tárgyalnák s hogy intézkednének, inkább politizálnak, politikai tüntetéseket insceniroznak, mire azután a hercegprímás is azt mondja: »az igazságügyminisztert számításon kívül hagyom.« Fáj ezt nekünk, jogászoknak hallani, de tűrnünk kell; mert ugy van ; mert igaz! Hej, hová tűnt el az a sok szép remény, mely igazságügyi miniszterünk személyéhez fűződött ? Mi ment teljesedésbe abból a sok szép ígéretből, mely igazságügyminiszterünk ajkairól rebbent el ?! A fiumeitszék ma már belezökkentetett a rendes kerékvágásba, de azért mégis igaz az, hogy ezen társasbiróságnak csak 1, szóval: egy tagja volt. Halld ezt Ázsia népe s te chinai csak fürészeld tovább is hosszában bűnöseidet, mert nálad tán nem pang az igazságszolgáltatás s a fejedre szórt becsmérlést utasítsd vissza büszke önérzettel, öntudattal; mert nálad hozatik bírói Ítélet s ez képezi a végrehajtás alapját! Nálunk?! No csak egy példát említek föl panaszképen. Ugyanis : a perlaki kir. járásbíróság rendszeresített létszáma 1 járásbiró, 2 albiró, 2 telekkönyvvezető, 2 irnok, 2 napidíjas és 1 végrehajtó. A nép — kivételével egy-két kaputosnak — úgyszólván kivétel nélkül horvát, az okmányok legtöbb esetben horvát szövegüek, a telekkönyvekben horvát, német és magyar bevezetések fordulnak elő. A telekkönyvek száma 31,258. A mult évben érdemleges polgári beadvány volt 5,475, kisebb polgári 620, bűnügyi 2,365, telekkönyvi pedig 6,794. Ezen horrendum mennyiséget kell a fenti létszámból álló bíróságnak egy év alatt feldolgozni. E mellett vezetni az administratiót, iktatni, irattározni, kiadmányozni, rabtörzskönyvet, rabélelmezési számadásokat vezetni, statisztikai kimutatásokat készíteni, szertárt kezelni, a teméntelen telekkönyveket másolni, a feleknek felvilágosítást adni, telekkönyveket mutogatni, magyarázni, szóbeli panaszokat felvenni stb., stb. Kimondhatatlanul lassítja az eljárást és ügymenetet a nyelvbeli nehézség. Minden ügyet ismételten meg kell rágni, kétszerháromszor tárgyalni, megmagyarázni; mert a muraközi nyelv tájnyelv lévén, idő igényeltetik annak elsajátításához, a fél a tisztviselővel, a tisztviselő a féllel legtöbb esetben csak ügyes tolmács segélyével érintkezhetik. A járásbirói állás 3 — 4 hónapon keresztül üresedésben volt. Kineveztetvén egyik albiró járásbirónak, az albirói állás ismét üresedésben van, a másik albiró 6 heti szabadságát élvezi, ez megjön, megy, vagy legalább mehet a járásbiró szabadságra, így V2 - 3/4 éven keresztül 1 birói tag viszi az összes ügyet. A végrehajtói állás több, mint egy évig üresedésben volt, teendőit végezte a két irnok. Természetes dolog, az irattári kezelés maradt, napokig nem találja az ember az ügyeket, irattári sorkönyv, betűsorosok nem voltak vezethetők. Kisebb polgári peres ügyek — úgyszólván — nem is tárgyaltatnak. A soronkivüli elintézést igénylő terminusos darabok l/2 évszámra nyugosznak, ítéletekre gondolni sem lehet. A sommás visszahelyezési ügyek nem is jönnek a soronkivüli ügyek létszámába, foglalni, termést beszedni, idegen területekre építeni, idegen épületeket el- és lebontani nálunk szabad; mert ilyen ügyek tárgyalására nem kerül a sor.