A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 40. szám - Igazságügyminiszteri beszámoló

Tizenegyedik évfolyam. 40. szám. Budapest, 1892. október 2. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kézirat ok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HHIUP AZ IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KEPVISELE7ERE Jl MCNM ŰGYVEDÍ, ÜGYÉSZI E5 KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 » — » egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Igazságügyminiszteri beszámoló. Irta : dr. S. G y. — Milyen lesz az új szóbeli eljárás ? Irta : B ö 1 ö n i László, báoffy-hunyadi ügyvéd. — A végrehajtási törvény 45. §-ához. Irta: dr. Fóthi Sámuel, ügyvéd t i-Gyallán. — Belföld. (Kossuth és a budapesti ügyvédek. — Czorda Bódog, a budapesti kir. itélö tábla elnökének átirata az ügyvédi kamarához. — A budapesti ügyvédi kamarának meg­emlékezése Vajkay Károlyról. — Az ügyvédi kar mozgalmához. Hódossy Imre levele.) — Sérelem. (A perlaki kir. járásbíróság állapota. Irta : dr. Tersánczky Gyula, perlaki ügyvéd.) — Irodalom. (A biztosítási vállalatok. Dr. Pólya Jakabtól. — Az árú-határidő­üzlet, annak technikája és nemzetgazdasági jelentősége. Dr. F u c h s Károly Jánostól.) - Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A »Jog törrédtytára« t. előfizetői jelen szá­munkhoz mellékelve veszik a f. évi törvénycikkek 21. és 22. ivét (321—352. lap.) Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Igazságügyminiszteri beszámoló. [Dr. S. Gy.) Nagy szellemek tulajdonsága, hogy mitsem törődve a kaján irigység s a léha gáncs fel-felhangzó zajával, öntudatosan haladnak kitűzött céljuk felé. Mig a csekélyebb tehetségeket elbódítja a tömjénezés füstje egyrészt, s le­hangolja az éles eritica másrészt, s köreiknek legcsekélyebb megzavarása szárnyukat szegi: addig azok, kiket a kegyes isten megáldott mindazzal, mi őket szellem tekintetében ember­társaik fölé helyezi, előretörnek, tekintet nélkül arra, vájjon a tetszés vagy nem tetszés moraja hallszik-e mögöttük. A céltudatos, tetterős férfiút az eléje gördített kő csak addig tartóztathatja fel útjában, mig vasakaratának sikerült az akadályt elhárítani. Midőn Szilágyi Dezső átvette az igazságügyi tárcát, felzendült a Hozsánna ; a megváltót üdvözölte benne a jogász­világ ép ugy, mint a laicus közönség; ő benne látták azt az államférfiut, ki képes lesz szellemének fölényével, kidombo­rított jellemszilárdságával s tetterejével igazságügyünket arra a magaslatra emelni, hol modern állam modern igazság­szolgáltatásának okvetlenül állnia el. De nem soká tartott az örömittasság. Akadtak nemsokára, mint mindenütt, ugy itt is olyanok, kik feladatuknak ismerték a legerősebb fegy­vereket szedni elő a lomtárból s megindultak a támadások annál hevesebben, minél behatóbban dicsérték azelőtt az új aera megszületését, Az actio megszülte a reactiót és az utóbbi időkben alig volt üldözöttebb államférfiú széles ez országban, mint Szilágyi Dezső. Azok, a kik ugy vélekedtek, hogy az új igazságügy­miniszter mindennap más-más törvényjavaslattal lepi majd meg a világot, elkeseredve hangoztatták, hogy a miniszter a napilapok olvasásánál s a nyári üdülésnél egyebet sem tesz, legfelebb ha a kir. itélő táblákat decentralisálja egy kicsit. Mások Szilágyi egyedüli működését parlamenti beszédei­ben keresték, állítván, hogy Magyarország igazságügyminisz­terének egyedüli munkálkodása nagyszabású beszédeinek készítésében, a parlamentbeni elmondásában s azoknak az országgyűlési naplókban való corrigálásában áll. A szellemes­kedéseknek se vége, se hossza, s aminthogy az a világ rendes folyása, az előbbeni bámulókból lettek a legelkese­redettebb gáncsolok. Lapunk mai száma Ne kutassuk az elégedetlenség okait; hiszen azokra hathatósabban megfelelni nem lehet, mint a hogy ezt az igazságügyminiszter maga teszi, a ki a helyett, hogy men­tegetődzésekbe, cáfolgatásokba bocsátkoznék, ama régi igazsághoz hiven, hogy tények beszélnek, közkézre bocsátja »A magyar királyi igazságügymin is zterium működése 1888—1891.« cím alatc beszámolóját eddigi tevékenységéről. Nem is hinné az ember, mily érdekes olvasmány ezen 471 oldalra terjedő száraz jelentés s mily ékes nyelven szólal meg az a 70 táblázat tengerszáma, mindegyik sarkkövet jelezvén az évek fáradalmas működésében. A jelentés maga két részre oszlik. Mi e helyütt csak az első részszel kívánunk foglalkozni, mert ez körvonalozza a minisztériumnak a jelentés ideje alatti tevékenységét; a második könyv statisztikai adatokkal szolgál, összeállítván az igazságügyi minisztérium, a kir. Curia, a kir. itélő táblák, az elsőfolyamodású törvényszékek stb. működését ügyszámokban kifejezve. Ezekre egyenkint visszatérni még bő alkalmunk nyilik, egyelőre elégedjünk meg az első könyv anyagának ismertetésével, hiszen az is oly dús anyag, hogy szétfeszíti a kis keretet, melybe azt szorítani kénytelenittetünk. Az első könyvnek bevezető hat fejezete foglalkozik az igazságszolgáltatás közegeivel; ismerteti a kir. igazságügymin iszterium szervezetét, megemlék ­szik Szilágyi újításairól; az orvosi tanácsról és az »I g a z s á g ü g y i K ö z 1 ö n y r ő 1« ; azután reátér a kir. bíróságok és kir. ügyészségek tevékenysé­gére, a kir. közjegyzőkre s végül az ügyvédekre. És itt el nem hallgathatjuk, hogy a jelentésnek ezen leg­utóbbi része a legsoványabb. Két oldalra van összeszorítva mindaz, a mi eddig az ügyvédi kar érdekében történt. Hogy ez vajmi csekély eredmény, azt elvitatni nem lehet, de meg kell biznunk itt is a közeljövőben, mert a jelentés mintegy mentségképen kiemeli, hogy »az ügyvédségről« szóló törvény­javaslatnak szövege — habár munka alatt van — eddig megállapítható főleg azért nem volt, mert a birói és ügyvédi pályára elméleti képesítést nyújtani hivatott jogi államvizsgálatok reformjának az ügyvédi rendtartás módosí­tását is feltételező kérdése végleges megoldást még nem nyert.« Saját érdekünkben reméljük, hogy csak ez s semmi más nem hátráltatja az ügyvédi karról való beható gondos­kodást, a reformaera beköszöntét. A jelentés ezután áttér a codificationalis mun­kálatokra s kétségtelen, hogy a jelentés legérdekesebb részét a második rész képezi a nyolcadikig. Ebből meg­tudjuk, hogy a magánjogot tárgyaló törvényjavaslat annyira előrehaladt, hogy immár az öröklési jog módo­sítva van s hogy a családjoggal együttesen kerülend törvény­hozási tárgyalás alá. A családi jog tervezetének eddig elkészült részei: a házassági jog, a szülők és gyer­mekekről intézkedő rész s a gyámságot tárgyazó rész. A szakértekezleti első átvizsgálás az 1891. év vége felé megkezdetvén, azóta folyamatban van. Különös gondot fordított a miniszter a telekkönyvi intézményre s itt a rendeleteknek egész serege kívánta ezen felette fontos, de nálunk évtizedek óta elhanyagolt ágat a helyes mederbe terelni. A telekkönyveknek átalakítási mun­kálatai az ország több vidékén lettek foganatba véve s az 1891. év végével 1664 helységben volt a birtokszabá­lyozás folyamatban, mig 6998 helységben már keresztül is vitetett. A betétszerkesztési munkálatok 226 községre nézve megkezdettek s 92 községnél már a forga­lomnak át is adattak a leforgott év végével. Külön fejezetet szentel a jelentés a volt Naszódvidéki terület birtok­1S2 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom