A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 39. szám - Egy telekkönyvi hatóság munkálata

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 39. számához. Budapest, 1892. szeptember hó 25-én. Köztörvényi ügyekben. A kir. törvényszéknél folyó (ingatlan) végrehajtás] ügyekben az ügyvédi ellenjegyzés kötelező. A győri kir. itélö tábla: A felfolyamodást hivatalból visszautasítja, mert az 1881: LIX. t.-c 11. §-ának ama különleges intézkedése, hogy a kir. járásbíróságokhoz ugy peres, mint végrehajtási ügyekben Írásbeli beadványok ügyvédi ellenjegyzés nélkül csak az előirt hiteles alakban nyújtathatnak be, nyilván feltételezi, hogy a kir. törvényszékeknél, melyeknél a rendes, illetve jegyzőkönyvi eljárásban az idézett törvény 12. §-a első bekezdéséhez képest az iigyvédi képviselet kötelezőleg van elöirva, ügyvédi ellenjegyzést nélkülöző felebbviteli beadványok végrehajtási ügyekben nem fogadhatók el s mert a most idézett törvényes rendelkezéseken az 1887. évi LIX. t.-c. nem tesz változtatást. (1892. április 27-én, 2,473. sz.) Üres forgatmánynyal ellátott válté alapján — minthogy ilyennel a jogosított fél neve magából a váltóból ki nem tűnik, sem bekebleiés, sem előjegyzés meg nem engedhető. A győri kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság a következő végzést hozott: Az előterjesztett kérelem, hogy a Győrött 1891. évi december hó ll-én kelt és 1892. évi január hó 20-án lejárt váltó alapján a zálogjog, illetve alzálogjog 150 frt váltótöke, ennek 1892. január 20-tól járó 6°/o-os kamatai erejéig a n.-baráti 40. sz. tjkvben felvett I. 2—14. sorsz. alatt felvett 19/32. telek és közös illetőségből T. József és T. Imre 1/Í — 1/Í részére és a C) 35. alatt T. József javára 2u0 frt tőke erejéig bekebelezett zálogjogra, valamint a n.-baráti 49. sz. tjkvben felvett I. 1—5. sor 48. házsz. zsellérség és közösökből T. Imrét illető tfi részre, végre a n.-baráti 102. sz. tjkvben felvett I. 1 — 3. és sorsz. 100. házsz. zsellérségre és f 1. sorsz. 1,343. hrsz. szőlőre bekebeleztessék, megtagadtatik és a megtagadó végzés a n.-baráti 40., 49. és 102. sz. tjkvben feljegyeztetik : mert a telekkönyvi rendt. 81. §. a) pontja ellenére a jogügyletekben résztvevő személvek egyike, t. i. a forgatmányosé, W. Terézé elő nem fordul; tehát a tlkvi rendtartás szabályai szerint a hitelező igazolva nincs, ennek a váltótörvény szerinti igazoltsága a telekkönyvi rendtartás szerint el nem fogadható, ugyanez indokból az előjegyzés sem volt megadható. (1892. január 27. 755.) A syőri kir. itélö tábla : Az elsőbiróság neheztelt végzését helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert a zálogjognak a n.-baráti 102. sz. tjkvben AJ I. 1—3., 5. sorszám alatt foglalt és egy telekkönyvi jószágtestet képező ingatlanoknak A) I. 1 — 3. sorsz. alatt előforduló részleteire való bejegyzése is kéretett, már pedig a tlkvi rendelet 57. §-a értelmében a zálogjog csak az egész telekkönyvi jószágtestre és illetve közös jószágoknál mindenik tulajdonostárs jutalékára, de sem egy telekkönyvi jószágtestnek egyes részeire, sem pedig valamely tulajdonjutalék egy részére nem szerezhető. (1892. április 27. 2,171.) Végrehajtást szenvedett a vételi szerződésen alapuló jogairól azért mondván le, mert a vételt neje eszközölte és az ö neve csak tévedésből jött a szerződésbe, igénylönőiiek igénye a szerződésen alapuló vételi jogra nézve megállapítandó volt. Felperesnek ingatlana lévén, vélelmezendő, hogy az igényelt gazdasági felszerelés is az ö tulajdonát képezi. A szolnoki kir. járásbíróság (1891. június 20-án, 3,924) : Sz. Róza felperesnek V. Rozina alperes elleni igényperében következőleg itélt: Az igénykeresetnek hely adatik és a 2,47l/p. 1888. számú kiküldő végzés folytán 1888. március 26-án V. Rozina javára ifj. B. István ellen 500 frt iránt foganatosított biztosítási végrehajtás alkalmával lefoglalt 15 — 23. tétel alatt összeirt ingóságok az ugyancsak V. Rozinának ifj. B. István ellen 120 frt és 67 frt 64 kr. tőke s jár. iránt 1888. ápríl 14-én együttesen foganatosított biztosítási végrehajtás alkalmával lefoglalt 10 hold szántó s IV2 hold szőllő, egy beltelekvételi jog és ugyancsak V. Rozina javára ifj B. István ellen 500 frt iránt 1888. aug. 29-én foganatosított kielégítési végrehajtás alkalmával 1 — 3. tétel alatti takarmány zár alól felmentetnek. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: Az előzőleg megtartott tárgyalások folyamán is kihallgatott tanuk vallomásai által be lett igazolva, de a vonatkozó marhajárlatokkal is igazolva lett, hogy az ezúttal is zár alól felmentett 13—23. tételek alattiak igénylő tulajdona, valamint hogy az 1 — 3. tétel alatti takarmány igénylő a 8. és 9. alatti közjegyzői okiratban foglalt Rákóczi-birtokon termeltetett, N. Gyula hit alatt kihallgatott tanú vallomása által, a ki igénylő gyámja volt, de az V. alatti átadó végzés által is igazoltatott, mert nevezett'gyámnak tanúvallomása szerint igénylő több ezernyi örökséget kapott férjhezmenetelekor és igy a szerzési mód is igazoltatott. A pótlólag kihallgatott tanuk által határozottan nem lett beigazolva, hogy a foglalás alapjául szolgáló 500 frt, 120 frt, 67 frt 64 kr. követelések mely időből származnak, különösen, hogy ezen követelések a 9/. alatti keltekor már fentartatik-e, míg ellenben igénylő tanú által be lett igazolva, hogy ifj. B. István nejétől Sz. Rózától kapott pénzzel a L. Béla-féle marhakereskedésben részes volt. A felhozottak szerint tehát ifj. B. Istvánt, mint főszerzőt tekinteni nem lehetett és igy igénylő azt, hogy az igényelt tárgyakat, ingókat saját pénzén szerezte, beigazolván, az igényelt ingókat a zár alól feloldani kellett. A perköltségeket kölcsönösen megszüntetni kellett, mert foglaltatókat, mint rosszhiszemű foglaltatókat tekinteni nem lehetett. A budapesti kir. itélö tábla (1891. jun. 30-án, 26,415.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetétől az A) alatti végrehajtási jegyzőkönyvben a 15— 23. tételszámok alatt összeirt ingókra nézve, továbbá a B) alatti jegyzőkönyvben összeirt és 10 hold szántóföldre, 172 hold szőlőre és egy beltelekre vonatkozó vételi jogra nézve, végül a C) alatti végrehajtási jegyzőkönyvben az 1—3. tétel alatt összeirt takarmányra nézve elmozdítja és kötelezi a perköltségek viselésére, stb. Indokok: A 15 — 23. tétel alatt összeirt ingókra nézve azért kellett felperest keresetétől elmozdítani, mert ezen ingókra nézve igényét a csatolt marhalevelekre alapította, már pedig a marhalevél egymagában nem elegendő az igény megállapítására. A 9/. a. csatolt közjegyzői okirat nem bir joghatálylyal harmadik jóhiszemű hitelező irányában, mert családtagok között s akkor jött létre, midőn a felperesnek saját beismerése szerint, a végrehajtást szenvedett adósságai miatt zaklattatott és midőn a 3. B) alatti takarékpénztári bizonyítvány szerint férjének 500 frt tartozása már fennállott, miért is felperes keresetétől a vételi jogra nézve is elmozdítandó volt. De el kellett mozdítani felperest a takarmányra nézve is, mert nem bizonyította, hogy önálló, férjétől független gazdasága lett volna, sőt B. Ignác tanú vallomása szerint a takarmány a Rákóczi-féle földön termett, mig L. Kálmán ennek ellenkezőjét vallja. A m. kir. Curia (1892. jun. 3-án, 4,602.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az 1882. június 10-én kelt 9/. alatti közjegyzői okirattal felperesnek a férje, vagyis a végrehajtást szenvedett bizonyos kincstári földekre nézve a K. Mihálytól és nejétől vétel útján felperessel közösen szerzett vételi jogát azon az alapon ruházta át felperesre, mert a vételárt csakis felperes fizette le, a vételt csak felperes eszközölte és az átruházó neve csak tévedésből jött be a szerződésbe. A jelen esetben tehát tulajdonképen nem is egyszerű vagyon vagy jogátruházásról, de arról van szó, hogy végrehajtást szenvedett a vételi szerződésen alapuló jogairól azért mondott le, mert a vételt neje eszközölte és az ő neve csak tévedésből jött a szerződésbe. Minthogy T. József és B. Pál tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy a vételár összegét csakugyan felperes a takarékpénzban elhelyezett pénzéből fizette meg és ezen körülmény N. Gyula tanú vallomásával is támogattatik, az pedig, hogy felperesnek ezen vételárt tetemesen meghaladó saját örökölt vagyona volt, hitelesen igazolta, de azt alperes beismerte, ezzel szemben pedig adat még arra nézve sem merült fel, melynek alapján megállapittathatnék, hogy végrehajtást szenvedett is birt megfelelő vagyonnal, melyből a fizetéseket teljesíthette volna, az átruházásnak a 9/. okirat szerint tett kijelentésének valósága tehát hitelesen kimutatva van, ennélfogva felperesnek igénye a 9/. szerződésen alapuló vételi jogra nézve megállapítani kellett De megállapítandó volt igénye az A) és C) alatti végrehajtási jegyzőkönyv 15 — 23. illetve 1—3. tételei alatt foglalt tárgyakra nézve is, mert a 9/. és 10/. alattiak szerint felperesnek ingatlana lévén, vélelmezendő, hogy a gazdasági felszerelés, mint milyenek az emiitett igényelt tárgyak, felperes tulajdonát képezik, ennek ellenkezőjét pedig alperes nem bizonyította. Mindezeknél fogva az igényelt tárgyak a foglalás alól feloldandók és a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az ennek megfelelően hozott elsőbirósági ítéletet helybenhagyni kellett. Az igazolási kérelemnek hely adandó, lia alperes a kereset tárgyalására kitűzött határnapon azért nem jelent meg, mert vallásának ünnepén sürgős ok nélkül idéztetett. A szegedi kir. itélö tábla: Az elsőbiróság végzésének az a része, melylyel az igazolási kérelemnek hely nem adatott, megváltoztatik, az alperesi igazolási kérelemnek hely adatik és ennek következtében az 1892. évi 6,866. számú ítélet hatályon kívül helyezésével utasittatik az elsőbiróság, hogy a kereset tárgyalására tűzzön ki új határnapot. Ellenben a végzésnek a költség iránt intézkedő része helybenhagyatik.