A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 39. szám - Egy telekkönyvi hatóság munkálata

A JOG. 295 Mielőtt a congressus feloszlott, különböző óhajoknak adott kifejezést; különösen hogy minden civilizált állam alkalmazta Bertillon Alphonse anthropometriai rendszerét. Az összes tudósok elismerik ezen rendszer egyszerűségét és . csalhatatlanságát, mely ma már alkalmazásban van az Egyesült-Államokban, az argentiniai köztársaságban, Genfben, Romáuiában és legközelebb alkalmazásba vétetik Belgiumban is. A negyedik criminal-autbropologiai eongressust 1896-ban Genfben fogják megtartani. S é r e 1 e m.* Egy telekkönyvi hatóság: munkálata. Ajánlva az igazságügyi minister úr figyelmébe. Ma, midőn minden téren a tökélyre való törekvéssel találkozunk ; n a, midőn törvényhozásunk a mult mulasztásait megfeszített erővel igyekszik pótolni, az állami élet minden terén, s ma, midőn igazságügyi kormányunk, ha nem is valami lázas, de tűrhető tevékenységet fejt ki a jogszolgáltatás érdekében s igyekszik az elavult rendszert megváltoztatni: valóban szomorú látvány, hogy épen egy kir. bíróságnál kell egy fontos száz és száz családot érdeklő ügyben a teljes slendrianismust a maga valóságában virágozni látni; szemlélni egy munkálatot, mely a fent álló s törvényt pótló rendelet teljes mellőzésével, annak teljesen figyelmen kivül hagyásával alkottatott meg. A jelen esetben annál szomorúbb, mert a munkálat elllen jogorvoslatnak helye nincs. Eme szomorú látványosságé munkálat Simonyifalva község telekkönyvezése; hogy eme munkálatnál a jogaiktól megfosztott felek igényüket miként fogják tudni érvényesíteni, azt csak a jó Isten tudja megmondani, de az eljáró telekkönyvi hatóság nem; s magam is felem érdekében nem tudom, hogy mit tegyek, jogai megóvásáról miként gondoskodjam, mert a munkálat befejezve és a telekkönyvi betétek a közfogalomnak átadva lettek. Az egész munkálat reám azt a benyomást tette, hogy a telekkönyvi hatóság azt, a telekkönyvi eljárásban teljesen járatlan közegek által alkottatta m e g, kiknek a helyszinelési eljárásról fogalmnk sem volt; de ha már azt tette, legalább a hitelesítéssel járt volna el helyesen és mielőtt a telekkönyvi betéteket a közforgalomnak átadta volna, bocsátotta volna ki az igény felhívást, de sem a helyszinelési bizottmányi eljárást, sem az érdekelt felek egyénenkénti jegyzőkönyvi meghallgatását nem eszközölni, sem pedig az igények beadásának határidejét meg nem állapítani, ez elég könynyelműség, mely az egész hitelkönyvi intézményt, hiteltelen könyvi intézménvnyé degredálja. mert az a végzés, melyet a telekkönyvi hatóság ez ügyben 2.669/892. tk. sz. a. kiadott s mely a maga nemében szinte unicum számba megy s mely a következőleg szól: »Simonyifalva községe részére elkészített s beterjesztett telekkönyvi munkálat mindenben helyesi.ek találtatván, ezennel 1-ső folyószámtól 270-ig terjedő eredeti telekkönyvek kebelbéli íkkvezetőségnek kiadatnak azzal, hogy a járásbeli többi telekkönyvekhez sorolva törvényszerűleg vezettessenek« a felsorolt hiányokat és mulasztásokat nem pótolja s a hiteltelen telekkönyveket hitelessé nem teszi, s miután az ily eljárás mellett készült telekkönyvi betétek hitelességgel nem bírnak és nem bírhatnak, ajánlom ez ügyet a minister úr figyelmébe és kérem, hogy azt felülvizsgáltatni s addig is a munkálat joghatályát felfüggeszteni s minderről a kis-jenői kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóságot sürgősen értesíteni méltóztassék, nehogy a felek addig is egyes felek helyrehozhatlan kárt szenvedjenek. Castor. Irodalom. A res judicata és a zálogváltási perújítás curiai dontvényekkel, jogesetekkel és az ősiségi nyilt parancs codificationalis bizottsága jegyzőkönyvi kivonataival. Irta Zsámbokréthy József ügyvéd és országgyűlési képviselő. 1892. Budapest. Ifj. Nágel Ottó kiadása. Ára 1 frt 66 kr. Egy érdekes per alkalmából szerző e tanulmány megírására indíttatva érezte magát. Csak köszönettel tartozhatni neki ezér.t Magyar jogi monográfiában ily nlaposan és kimerítően sem a res judicata intézménye som a zálogváltási perújítás magyar perjogi szempontból tárgyalva nem voltak. Különösen érdekesek ez utóbbi tekintetében szerző fejtegetései azon gazdag codificatorius és törvénykezési anyag miatt, melyet állításai igazolására összehord. Érvelése erős, logikája kényszerítő, nyelvezete az európai jogi irodalmi műveltség nyomait mutatja, A büntetőjogi felelősség parancsolás folytán elkövetett tettekért, különösen a katonai büntetőjog szerint. (Die strafrechtliche Verantwortlichkeit für auf Befehl begangene Handlungen, insbesondere nach Militarstraírecht.) Irta: C a 1 k e r Frigyes. (München und Leipzig. Oldenbourg 1891. 135 S. 8.) * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készéggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. Szerző szerint a kötelező parancsolat az annak engedelmeskedőnek személyes jogot ad a megparancsolt tett elkövetésére, még az esetre is, ha ezen tett különben büntethető jogi cselekményt képez. A parancsoló büntethetősége a részesség elvei szerint Ítélendő meg. A polgári büntetőjog általánosságban nem ismer büntethető cselekményekre kötelező parancsolatot, különösen a szülők és gyermekek, valamint a munkaadó és szolga közti viszonyból nem származik ily jog a hatalom birtokosára. Más a viszony a hivatalnoknál. Ez az engedelmességre már az esetben is kötelezve van, ha a cselekményre való meghagyás a főnök illetékességéhez, annak végrehajtása pedig a hivatalnok saját hatásköréhez tartozik és egyébként netán előirt alaki szabályok betartattak. A hivatalnok nincsen jogosítva a meghagyás törvényes voltát megbírálni. A mennyiben tehát a főnök meghagyása folytán elkövetett cselekmény törvényellenes volt, az esetre a fentjelzett elvek alkalmazandók. Főjelentősége van a parancsolatnak a katonai szolgálati viszonyban. Szerző vizsgálja ezen jelentőséget a római, középkori német és egyházi jog, valamint századunk német részszerű jogai és a külföldi törvényalkotás alapján. Ezzel kapcsolatban szerző a német katonai büntető törvény 47 §-ának tartalmát és keletkezési történetét adja elő. Az ezen szakaszban kimondott, korlátolt engedelmességi kötelezettség elveit — a svak engedelmességgel szemben — Calker helyesli, kívánja azonban, hogy a gyakorlati alkalmazásban ezen elv közelebb hozassák a polgári hivatalnokokra nézve fennálló elvekhez. Calker itt is az elöljárók felelősségére nézve a részesség általános elveit akarja alkalmazni, habár beismeri, hogy ez a 47. §-nak szellemével és céljával ellenkezik. Ezen szakasz álláspontja azonban szerző nézete szerint oly consequenciákra vezet, hogy a büntetőjog érvényben álló elveivel szemben nem tartható fenn. Az összes állam- és jogtudományi irodalom áttekintése Mühlbrecht Ottótól. Ezen mű XXIV. évfolyama, mely az 189 . év irodalmát tartalmazza, jelent meg Puttkamme: és Mühlbrechtnél, Berlinben, 1892. 254 lap. 8. Vegyesek. Jhcrinir Rudolf tanár, világhírű német jogtudós Göttingában meghalt. Jhering, kinek szaktudományi művei majdnem minden európai nyelvben jelentek meg, született 1818. évi augusztus hó 22-én Aurichban, hol atyja ügyvéd volt s hol családja már több mint száz éve a vidék legtekintélyesebb családjainak egyike volt. — A gymnáziumi tanulmányoknak szülővárosában történt befejeztével Heidelbergben, Göttingában és Berlinben a jogot hallgatta. — Tanárai közül egy sem volt rá befolyással P u c h t a kivételével, de ez is inkább müvei mint előadásai által. — 1844-ben a berlini egyetemen a római jognak magántanára lett, a hol a 25 éves fiatal ember nyilvános felolvasásokat tartott a »római jog szelleméről«. •— A következő évben már rendes tanár lett Baselban, 1846. évben Rostockban, 1849-ben pedig Kiéiben. l8ól ben hívták őt Giessenbe, a hol többek között L i e b i g is tanártársa volt. — Irodalmi működésének fénypontja ez idötájbau vette kezdetét. 1868-ik évben azon kitüntetésben részesült, hogy a bécsi egyetemre hivták. Több száz hallgatója volt itten és tanári hírneve egész Európában elterjedt. Azonban a bécsi társadalmi élet veszedelmessé kezdett válni Jhering irodalmi tevékenységére s mihelyt ezt észrevette, lelkiismerete és kötelességérzete arra indították, hogy féuyes állásáról köszönjön le. 1872 ben megvált a bécsi egyetemtől és a göttingai egyetemre ment, a hol egészen haláláig működött. Főműve a »Geist des römischen Rechts auf den verschiedenen Stufen seiner Entwicklung«. Azonkívül megjelentek a következő iratai: »Abhandlung?n aus dem römischen Rechte«, »Civilrechtsfálle ohne Entscheidungen«, »Der LuccaPistoja Aktenstreit«, »Das Schuldmoment ím römischen Privatrecht«, »Beitráge zur Lehre vom Besitze«, »Die Jurisprudenz ím táglichen Leben«, »Der Kampf ums Recht«, »Der Zweck ím Recht«, »Das Trinkgeld« stb. 1856-tól kezdve Gerber és mások közreműködésével a »Jahrbücher für die Dogmatik des heutigen römischen und deutschen Privatrechtes« című folyó iratot adta ki. Meghívás. A budapesti ügyvédi kamara által 1892. szeptember 29-én délutáni 4 órakor a kamara helyiségében (VII. ker. kerepesi út 8. szám a.) tartandó rendkívüli közgyűlésre. Napirend : 1. Több kamarai tag indítványa Kossuth Lajosnak a kamara dísztagjává való megválasztása tárgyában. — Budapesten, 1892. szeptember 19-én. Hodossy Imre, elnök. Dr. Darányi Ignác, a fővárosi ügyvédi kar egyik legrokonszenvesebb és egyik legkitűnőbb tagja lemondott az ügyvédségről. Ezentúl tehát csak egyházának, a politikai pályának és a közügyeknek általában, melyekben oly kiváló állást vívott ki már eddig is, fogja nagy tehetségét szentelhetni. Az ingatlan vagyon értékének mobilisatioja ügyében 1892. október 17-én korszakot alkotó nemzetközi kongresszus ül össze Párisban, mely október 22-ig tartó ülésben az 1889. évi párisi nemzetközi kiállítás alkalmával a francia kereskedelmi minisztérium által összehívott állandó bizottság munkálatai alapján hivatva leend az ingatlanok forgalmának és könnyebb értékesitéS sének módozatait és szabályait megvitatni. Célja a kongresszus