A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 36. szám - A győri ügyvédgyülés alkalmából

izenegyedik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1892. szeptember 4. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEflEK KÉPVISELETÉRE A IIAGÍAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI. ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékit bérmentve küldve : negyed évre 1 frt 50 kr. fél » 3 • — » egész » 6 > — » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A győri ügyvédgyülés alkalmából. Irta : dr. Weisz Ignác, budapesti ügyvéd. — A végrehajlási törvény 45. §-ához. Irta : Tömöry József, kir. törvényszéki biró Beregszászon. — Amerikai válóperek. Iita: dr. S z t e h 1 ó János, ügyvéd Eperjesen. — Belföld. (A nyil I váimssági elv és a debreceni ügyvédi kamara. — Vajkay Károly. — Az aradi ügyvédi kamara 1891. évi jelentése.) — Auiztria és külföld. >A színházi vállalat és a belépti-jegy vevője közt létrejött szerződés jogi természete. — Külföldi judicatura.) — Sérelem. (A Curia és a hatályon kivül helyezett törvények. Irta : dr. Wagner Albert, ügyvéd Besztercén.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: A magyar boszorkányokról és boszorkányperekről. Irta: dr. B a 11 a g i Aladár. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. —• Pályázatok.) A »Jog törvénytára* t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a f. évi törvénycikkek íj. és 18. ivét (257—288. lap.) Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. A győri ügyvédgyülés alkalmából. Irta : dr. WEISZ IGNÁC, budapesti ügyvéd. A Győrött megtartott országos ügyvédgyülésen magam is — ott átutazóban lévén — mint bene volus auditor résztvévén, nem tehetem, hogy azon ügyvédgyülésre vonatkozólag egy pár megjegyzésemnek e lapban — tehát magunk között — kifejezést ne adjak. Mindenekelőtt magam is helyeslem, hogy ha már oly sérelmeink vannak, melyek az egész ügyvédi kartérdeklik, ezensére Írnek nyilvánosan, az egész ország szine előtt és pedig az egész kar részvétele mellett tárgyaltassanak, mert sérelmeink a jogszolgáltatás sérelmeit is képezik és mert ha a kereskedőknek, iparosoknak, orvosoknak, mérnököknek vannak országos szövetkezetei és egyetemes évenkint előforduló gyűlései és ha ezek, de az ezeknél és az ügyvédeknél sokkal alárendeltebb szerepet vivő érdekszövetkezetek megteszik azt, hogy bajaikat és sérelmeiket országos gyűléseken a törvényhozás és kormány tudomására hozzák, ezen jog bizonyára az ügyvédi kart is meg kell, hogy illesse. Felvettetett ugyan a kérdés privátim már az ügyvédgyülésen is, hogy vájjon az ügyvédi kamarákat, mint ilyeneket egyáltalán megilleti-e a jog, hogy országos gyűléseket tartsanak és habár az ügyvédi rendtartás ily országos, vagyis az ország összes kamaráinak küldötteiből alakított ügyvédgyülések megtartásáról nem is intézkedik, az kétségtelen, hogyha ily gyűlések tartását nem tiltja, azok annál inkább megtarthatók, mert az ügyvédi rendtartás 19. §-a határozottan kimondja, hogy a jogszolgáltatás és ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslása s korszerű reformok életbeléptetése iránti véleményadás és javaslattétel a kamarák hatáskörébe tartozik és mert a 21. §. végtétele »az e célra netalán szükséges külön bizottmányok kiküldését« a közgyűlés tárgyai közzé sorozza. Az ilyen, az összes kamarák közgyűlései által kiküldendő bizottságok országos gyűlése tehát nézetem szerint igen is jogosult arra, hogy az ügyvédség és jogszolgáltatás terén mutatkozó hiányok orvoslása stb. iránt gyűlést tartson. Feltűnt, hogy a budapesti ügyvédi kamara az országos ügyvédgyülés eszméjét irtiért nem karolta fel s különösen, hogy magát az ügyvédi gyűlésen nem képviseltette és privát körökben ezt sokan a jelenvoltak közül zokon is vették, sőt Lapunk mai száma tán ennek is tudható be, hogy a jövő gyűlés helyéül nem Budapest választatott; ámde a budapesti kamara eljárása szerény nézetem szerint menthető azért, mert az országos ügyvédgyülésre mintegy okot szolgáltatott Rozgonyi-féle circulare tulajdonképen eredetileg a budapesti kamarához adatván be, miután ez az ügyvédséget érdeklő kérdések tanulmányozására egy bizottságot küldött ki, melynek elaboratuma az őszszel megtartandó közgyűlésen lesz tárgyalandó és ezen közgyűlés lesz hivatva az ügyvédgyülés tekintetében is határozni, a budapesti kamara bizonyára korainak és elhamarkodottnak tekintette most már és ily rövid időre országos gyűlést összehívni, annál is inkább, mert arra, hogy concrét indítványok az összes kamarák közgyűlései által letárgyaltassanak, az idő igenis rövid lett volna. A mi már most az országos ügyvédi gyűlésen hozott határozatokat illeti, első sorban nem mulaszthatom el reá mutatni arra, hogy valamint magán a tárgyaláson, ugy a hozott határozatokon is, bizonyos nagymérvű készületlenség mutatkozott. Eltekintve attól, hogy még az is óra hosszat tartó vitára adott alkalmat — gyűlésen kivül — hogy vájjon minden ügyvédet, ki a gyűlésen részt vesz, avagy csak a képviselt kamarákat és ezeket is egy-egy, avagy annyi szavazat illeti-e meg, a hány képviselőt küldött; az előadóktól megvonatott a jog az egyes kérdések tekintetében különben egészen alaposan kidolgozott indítványaikat, illetve dolgozataikat írásból előadhatni, mi által a viták is rendkívül elszélesedtek, a nélkül, hogy alaposság és szakavatottság tekintetében az igényeknek megfelelhettek volna és a mi egyúttal a külön ad hoc kinevezendő bizottságot tette szükségessé; maguk a hozott határozatok is nélkülözik az alapos indokolás azon mérvét, melyet egy országos ügyvédgyüléstől méltán elvárhatunk. A feltett kérdések mindenike majdnem egy egész értekezést megérdemelt volna, alapos indokolással, míg így csak a meztelen enunciatiok jutottak napfényre, a nélkül, hogy a nagyközönség azon kérdések és enunciatiok előzményeit és indokolását megtudhatná. Lehet, hogy a kiküldött szerkesztő bizottság e tekintetben pótolni fogja ezen hiányt, de tény, hogy az még ez idő szerint megvan és hogy ez a hozott határozatok rovására van. Egyébképen a hozott határozatokat mind helyeslem és azt hiszem, hogy nem is lesz ügyvéd széles Magyarországon, ki azokat ne helyeselné; de egyet sajnálok és ez az, hogy a napirend 3-ik pontjának, hogy t. i. mily eszközökkel véli a congressus elérhetőnek az ügyvédi hivatás kellő színvonalra emelését? tárgyalását teljesen elejtette, pedig nézetem szerint ezen pont alapos, nyilt és őszinte tárgyalása legalább is annyit használt volna, ha nem többet a karnak, mint a mennyit a többi határozat használ. Hogy miért? ezt is elmondom. Én az ügyvédi kart érintő sérelmeket két részre osztom, olyanokra, melyek kívülről, a törvényhozás, a kormány, a bíróságok, a társadalom stb. részéről hatnak és olyanokra, melyek benn magában a karban, illetve a kar egyes tagjaiban, azok viselkedésében, jellemében, eljárásában stb. nyilvánulnak. Az előbbiek tekintetében az orvoslást is csak kívülről, a rajtunk kivül álló factorok útján kereshetjük és ezekre vonatkoznak az országos gyűlés által hozott határozatok is, melyeknek a kormány és a képviselőház elé terjesztése útján reméljük az ezek által orvosolható bajok elenyésztét. Az utóbbiak, a kar tagjaiban rejlő bajok tekintetében mi orvoslást magunkon kivül nem, hanem csakis magunkban kereshetünk és 1 *- oldalra terjed.