A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 3. szám - Büntetőjogi controversiák

A JOG. továbbra is az írástudatlan szamártanácsokat, melyeknek fogalmuk sincs az igazságszolgáltatásról. A birót csak azon a poszton tartsa tisztán a kormány, a hol birói működésre van szükség, a hol a felek vitáit megítélni kell; de nem vitás Kérdést, vagy olyan ügyet, melyben előzetesen ki is van zárva az ellenfél meghallgatása, ne bocsássa biró elé és ez által ne zavarja össze a birói hatáskört és ne terhelje tul a birót neki nem való foglalkozással. Nem az által mozdítjuk e 1 ö a h a z a i i g a z s á gü g y e t, hogy a szegényebb emberek kisebb követeléseit nem eresztjük szakértő biró elé, ávagy csak egy forumot engedünk számukra, hanem az által, ha mint jogállam, az igazságszolgáltatáselőnyeitegyenlően kitérj esz tj ük minden polgárra egyaránt; de ez viszonyaink között csak ugy lehetséges, ha a törvényszéki tanácsokban szendergő ket egyes birói működésre szorítjuk, a birói hatáskörből pedig mind külön választjuk azokat a dolgokat, melyek birói ítéletre nem várnak. Ezen elv elfogadása mellett az új bírósági szervezetnek nem igen lehet más formája, mint olyan három fórum, mely nek első ketteje mindig meritalis ítéleteket hoz, harmadika pedig főként a jogegység megóvása végett perjogi döntvényekre fekteti a súlyt; ámbár kivételesen csekélyebb ügynek épen ugy lehet a 2-od bíróság alaki fóruma, a mint lehet meritalis fóruma a 3-ik bíróság is a fontosabb ügyeknek. Első lókon kizárólag egyes biró itél minden ügyben ; a királyi törvényszék, mely a régi vármegyei nemesi bíróság örökébe lépett, megszűnik nemesi kiváltságával együtt, mely abban állott, hogy lehetetlenné tette a hatáskörébe tartozó bíráskodást a hosszadalmas pertári kezeléssel és a per substratumával gyakran arámban nem álló nagy költségek miatt. Egész birói szervezetünkben egyedül csakis a törvényszék az, mely a hazai igazságügy világos kárára van s a mely ennélfogva szó nélkül mellőzhető. Van még nekünk társas bíróságunk, mindenik felső bíróságunk társas szervezettel bir, de azokat — tekintve a fejlődés fokozatosságát és hogy ügykezelése nem oly óriási hátrányos, mint a törvényszékeké — most bolygatni nem látom célszerűnek; a kir. tábláknál azonban a járásbíróságoktól felkerült csekélyebb fontosságú ügyekre nézve részben alkalmaznám az egyes birói rendszert és a megszüntetett törvényszékek hatáskörét és járandóságait arányosan osztanám fel a megerősítendő járásbíróságok és szaporítandó kir. táblák között. Az új bírósági szervezet keretét képezné tehát első fokon kivétel nélkül a kir. járásbíróság, mint egyes bíróság; második fokon a kir. tábla részben mint egyes és részben mint t á r s a s b i r ó s á g; harmadik fokon a kir. C u r i a, mint társas bíróság. Büntetőjogi controversiák.* — Adalékok a B. T. K. 247. §-ához. — Irta : dr. APÁTHY GYULA, kir. alügyész Szegeden. A kir. Curia egy konkrét esetben, midőn a gazda egy kendő odaígérésével 13 éves nőcselédjét elcsábította, a B. T. K. 236. §-a alapján ítélte el és a 217. §. alkalmazását azon indokolással mellőzte, mert a csábítás bűntettének tényálladékát csak a m á s részére történt csábítás állapítja meg. (Lásd a Ií. J. T. IX K. 25 sz.) Egy másik esetben pedig, midőn egy nőcseléd gazdájának 9 éves fiát nemi ösztönének egyoldalú kielégítésére felhasználta és a gyermeket inficiálta, csábítás bűntette és súlyos testi sértés vétségének halmazata miatt Ítélte el. (Lásd: B. J. T. IV. K. 6. szám.) Könnyebb megérthetés végett ide iktatjuk a szakasz szószerinti szövegét: 247. §. Azon szülő, ki természetes vagy törvényes n ő gyermekét mással nemi közösülésre, úgyszintén az, ki természetes, vagy törvényes gyermekét mással nemi vagy természetelleni fajtalanság elkövetésére csábítja : a csábítás bűntettét követi el stb. Ugyanezen büntetéssel büntetendő az is, a ki gyámságára, gondnokságára, nevelésére, tanítására vagy felügyeletére bízott személyt ezen cselekményre csábítja * Ezen szövegezés nem oly világos, mint a minőnek első pillanatra látszik. Mert ha figyelembe veszszük a szakasz ké* alienája közt levő összefüggést és z. második alinea végszavait: »ezen cselekményre csábitja« — azt kell értenünk, hogy itt is a mással történt nemi közösülésre, nemi vagy természet elleni * Szerző legközelebb megjelenendő munkájából rendelkezésünkre bocsálotta ezen részletet. A sze?-kesztiiség. fajtalanságra csábítást kívánja büntetési tétel alá vonni, mint az az első alineában elég világosan ki van fejezve. Eme felfogást osztotta a kir. Curia is a felhozott első esetben, midőn a szakasz második bekezdését nem alkalmazta. Ha a szakaszt szó szerint magyarázzuk, a kir. Curia ezen Ítélete ellen kifogást alig lehet tenni. Ha azonban annak értelmét ekként elfogadjuk, el kell fogadnunk annak consequenciáját is, mely szerint ha az adott esetben ama nőcseléd a 14. életévét már betöltötte volna, büntetendő cselekmény (tekintve, hogy ezen I kor a 236. §. alkalmazását kizárja) fenn sem forogna; ha podig j a gazda nem maga használja fel arra 13 éves nőcselédjét, hanem a szomszédja részére megkeríti, 5 évig terjedhető fegyházzal büntettetik. Akarta, vagy akarhatta-e ezt a törvényhozás ? erre csak tagadólag lehet válaszolni, mert föl sem tehető, hogy tudatosan esett volna ily következetlenségbe. Kizárja ennek fenforgását a törvény indokolása, melynek I idevonatkozó része ekként hangzik: »H a azok, kik a terméI szet kötelékeinél, vagy a törvény, illetőleg hatóság bizalmánál fogva tartoznak a rájuk bízott kiskorúak erkölcsiségének őrei lenni, maguk corrumpálják ezek erkölcseit, a törvény jogosan alkalmazza ellenük a teljes szigor t.« Eme szavaknak világos értelme az, hogy a törvényhozás a közerkölcsiség érdekében kívánta a kiskorúak érdekét azokkal szemben védeni, kik a törvény, vagy a hatóság bizalmánál fogva tartoznának annak őrei lenni. De kérdem: nera-e épp oly corrumpálása az erkölcsöknek, ha a felügyelő, vagy tanító stb. a reá bízott személyt elcsábi'.ja, mintha azt tnás részére keríti ? Fel lehet-e tenni a törvényhozásról, hogy míg emezt büntetési tétel alá vonta, amazt büntetlenül hagyni akarta volna ? Nézetem szerint nem. Nem, annál kevésbé, mert ez esetben a kiskorúak, kik még a testi és szellemi fejlődés alacsony fokán állanak, kik a morál alapigazságait még megismerni nem képesek, kik ezen ismeretek birtokában sem képesek a körmönfont csábitókkal szemben védekezni : ki volnának vetve a lelkiismeretlen csábítók martalékának. S ha csak törvénykönyvünk jeligéjét, a »hasznosság és igazságo?ság« magasztos elvét illusoriussá tenni nem akarjuk, a kir. Curia ítéletével szemben is kénytelenek vagyunk hangsúlyozni, hogy a törvény ratioja szerint analóg esetek a 247. ij. alapján büntetendők. Fentartjuk ezen véleményünket, dacára aunak, hogy fentebb kijelentettük, miszerint a Curia felfogása a szószerinti magyarázatnak megfelel; mert az előadottak szerint a törvény ratioja a szakasz szabadelvűbb magyarázatát javalja ; de főleg azért is, mert a logikai magyarázat utján csak ezen értelmezés állhat meg. A törvényszakasz ugyanis gyermekekről és felügyeletre bízott ! személyekről tesz említést és ezeket veszi oltalmába a szülők 1 és felügyelők csábításai ellen. Ha a szülő gyermekével nemileg közösül, avagy fajtalankodik, ezen cselekménye a törvény XIV. fejezetének intézkedései szerint már magában véve büntetendő ; nem volt tehát szükség arra, hogy a szülő által maga részére történt csábítást újból felvegye. (243. §.) Nem igy áll azonban az eset a szakasz 2-ik részénél, mert az ott megnevezett személyek által a reájuk bizott személyekkel végrehajtott közösülés — ha csak egyéb minősitő körülmények fenn nem forognak — éppen , nem, a fajtalanság pedig csak az enyhébb intézkedést tartalmazó | 241., 242. vagy 244. §. alapján volna büntethető. Míg tehát egyrészről a szakasz első bekezdésénél ki kellett fejezni, hogy a más részére törtéut csábitást 1 (vagyis a kerítést) kívánja a ; törvény büntetni, addig másrészről ezt a második bekezdésben ki kellett hagyni, mert különben nem a törvényhozó intentioja emeltetett volna kifejezésre. A mennyire megszoritó magyarázatot adott a kir. Curia ezen szakasznak az első esetben, ép oly kiterjesztő magyarázat utján kívánt a törvény hiányosságán segíteni a második esetben az által, hogy a nőcseléd azon cselekményét, miszerint a 9 éves fiút nemi [ ösztönének kielégítésére egyoldalúkig felhasználta,3 csábítás bűntettének nyilvánította. Hogy a kir. Curia ezen kijelentésének tart' hatatlanságát kimutassuk, felvetjük a kérdést, hogy mit kell csábítás alatt érteni és ki csábitható ? Ugy-e bár a csábítás: reábirás, hogy az elcsábítandó magát a csábító akaratának alávesse ; csábitható pedig az, ki értelmi fejlettségének ama fokán áll, hogy szabad akaratelhatározásából kifolyólag képes magát a.csábító akaratának alávetni. Es ez alatt nem oly reábirás értendő, mely magában véve jogtalanságot tartalmaz (mint pl. a fenyegetés), hanem eltekintve I a törvény tételes intézkedésénél fogva büntetési tétel alá vont céltól, meg van engedve és minden szellemi és phvsikai kényszer nélkül hat az elcsábítandó szabad akaratára. 3 A csábítás büntetőjogi charakteristicouja tehát az, hogy a reábirás szellemi és physikai kényszer nélkül érvényesüljön az elcsábítandó szabad akaratával szemben. Miután pedig büntető törvénykönyvünk az akarat elhatározási képesség 1 Nem tudjuk különben megmagyarázni annak okát, hogy miért mel| lőzte a törvényhozó a bűnfogalom megjelölésére sokkal alkalmasabb k fejezést : a kerítést (lenocinium), mert akerités és csábitás (stuprum in strictu sensu) ikertestvérek ugyan, de a kettő közt elvitázhatlan a fogalmi különbség. a Alig hihető, de ez tényleg megtörtént. A törvényszéki orvostudoI miny sem mond ellent ezen lehetőségnek. 3 Mert ha kényszer alkalmaztatik, egy más delictum létesül, pl. erőI szakos nemi közösülés.