A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 34. szám - A büntető törvénykönyv revisiójáról. (Utolsó előtti közlemény.)

OG. 25'J ház-büntető mollett ezzel együtt alkalmazandpk. J Es ugy látszik, a javaslót szerzője a kir. Curia ezen magyarázatát fogadta el a btk. 302. §-ának második alienáját illetőleg s azért mindennemű félremagyarázás elkerülése végett ennek a novellában határozott kifejezést adott az öOO frtig terjedhető pénzbüntetéssel. De valóban helyes-e a kir. Curia eme döntvénye s a felhozott indokolás megfelel-e a btk. hivatkozott szakasza értelme es szellemének? Es ha nem felel meg, szükséges-e a javaslatban tervezett ezen újitás? Ez a kérdés. A kir. Curia ezen határozatát legföképen azzal indokolja : • . ' hog-v a btk- 31°- §-a "gy els°> mint második bekezdésében megjelölt vétség tekintetében rendszerinti büntetésül, valamint második bekezdésében ezen vétségnek a tettes személyes tulajdonságánál fogva súlyosabb esetére szintén kettős büntetést rendel ; 2-or, hogy a büntető rendelkezéseknek ugyanazon egy szakaszba foglalása által ezen szakasz mindkét bekezdésének rendelkezései egy szorosabb egységgé alakitvák és igy, a mennyiben nyihan kifejezett megállapítás által ki nem záratik, érvényüket és hatályukat ezen vétségnek a megjelölt szakasz második bekezdése alá esö^ súlyosabb eseteiben is fentartják. Kzen érvekből azután a kir. Curia azon következtetést vonja le, hogy a btk. 302. §-ának második bekezdése szerint minősülő testi sértésnél a pénzbüntetés mellőzése indokolatlan es különösen a törvény logikai értelmezése egyik legfontosabb szabályainak megsértésével történik Bármily kimerítő is azonban az indokolás, maga az elvi határozat meg nem állhat. Már az is különös, hogy a legfelsőbb bíróság egy positiv büntetőtörvénynek a büntetés nemére vonatkozó rendelkezéseit nem szorosan a szövegnek megfelelőleg, hanem kitérjesztöleg interpretálja, holott a büntetés nemét, ha a törvény azt szabatosan kifejezve, meghatározva megállapítja, és ezt a mi btkvünk is megteszi, semmiféle logikai következtetés, még oly meggyőző indokolással a vádlott terhére és súlyosbitólag magyarázni nemcsak nem lehet, de jog és igazság szerint nem is szabad. Egy mellékbüntetést a törvényszakaszába belemagyarázni, ugy szólván, belecsempészni, nem helyes eljárás. Az, hogy valamely delictum mellékbüntetéssel sujtandó-e vagy sem, felfogás, okoskodás vagy bírói eldöntés tárgyát nem képezheti. Mert vagy elrendeli, meghagyja az a törvény és annak szövege a mellékbüntetés alkalmazását, vagy pedig nem. Ha elrendeli, erről világosan minden kételyt és magyarázatot kizárva intézkedik s akkor a mellékbüntetés alkalmazandó, a pénzbüntetést ki kell szabni, ellenkező esetben pedig nem alkalmazható, elhagyandó, ha még oly contrastnak tűnik is elő. Inkább legyen a büntetés enyhébb, de a törvény rendelkezésének megfelelő, semmint súlyosabb és igazságtalan, mert ha valahol expressis verbis kell és lehet csak magyarázni a törvényt, ugy itt van annak helye. Azon körülmény, hogy a rendelkezés egy szakaszba van foglalva, ez nem zárja ki a törvény ama valódi intencióját, hogy mellékbüntetést a delictumra nem kívánt alkalmazni, mert ennek megjelölését mi sem gátolta ellenkező esetben. Az pedig, a mit a kir. Curia kíván, hogy a btk. valamely büntetendő cselekménynél, egyik vagy másik büntetési nemet határozottan kizárna, sehol az egész btkvben elő nem fordul, de az a negatív intézkedés, talán a világ egyik criminalis codexében sem fordul elő s igy arra, hogy a btk. vonatkozó szakasza nyíltan kifejezetten ki nem zárja a mellékbüntetést, mint indokra hivatkozni nem lehet. A btk. 310. §-ára való hivatkozás szintén helytelen, mivel ellenkezőleg az is a mellett bizonyít, hogy a hol a törvényhozó bizonyos qualificáló körülménynél fogva súlyosabb és kettős büntetést akart alkalmazni és azt helyén levőnek találta, azt a törvény szövegébe — határozottan megállapítva annak maximumát is — fel is vette. Miként is lehet pénzbüntetést szabni, ha a törvény azt és annak maximumát meg nem határozza ? Hogy a btk. 302. §-ának második alienája szerint minősülő delictum, tekintettel az objectum és a tettes között fenforgó rokoni kötelék és ebből kifolyó tiszteletre, súlyosabb elbánást igényel, ez tény; de ezt a törvény bizonyára már eléggé figyelembe vette akkor, a midőn a cselekményre egy évi fogház helyett annak háromszorosát rendelte kiszabhatónak. A pénzbüntetés, mely csak vagyontalanság esetén változtatható át szabadságvesztésbüntetésre, alapjában a vádlottat első sorban anyagilag kívánja sújtani és ezért a btk. ezen mellékbüntetést többnyire és rendszerint ott és azon delictumoknál veszi alkalmazásba, a hol a cselekmény disqualificáló hatása és a szabadságvesztésbüntetés enyhébb vagy nem oly szigorú, terhes (államfogház), mig ellenben ott, a hol az alap delictumot qualificált delictummá alkotja és súlyosabb szabadságvesztésbüntetést rendel, a pénzbüntetés rendesen mellőztetik. Ez az általános szabály, és az eltérő intézkedés a kivétel. Ott van a btk. 383. g-ának második alienája. Itt a btk. ugyanezen elvet alkalmazza, mig ezzel elleukezőleg a btk. 470. íj-ának második bekezdésében az alap princípiumtól eltérvén, mindjárt és határozottan kimondja, a nélkül, hogy alattomban értetődnék, vagy interpretálás tárgyává tenné, hogy a delictum kettős büntetéssel fenyítendő. A kir. Curia határozata tehát nem felel meg a btk. 302. g-a második bekezdése szelleme és valódi értelmének, még pedig annál kevésbé, mivel a btk. vonatkozó szakasza a pénzbüntetést nem indokolatlanul, hanem nagyon is elfogadható indok mérlegelése és kellő körültekintés után mellőzte. Mellőzte pedig azért, mert a pénzbüntetés kiszabása által nem kívánta s igy nem is lehetett célja esetleg magát a sérültet, habár csakközvetve is, sújtani. A ki ez élet viszonyait nem veszi fontolóra, az a rendelkezés valódi, vagy egyáltalán annak indokát aligha képes megtalálni, pedig a jog szabályai az élet viszonyaihoz lehetőleg alkalmazandók. Legyünk tekintettel arra, a mi köztudomású tény, hogy a köznépnél, tehát ott, a hol a legtöbb testi sértés követtetik el a felmenők irányában, a szülők vagyonukat holtiglani eltartás kötelezettsége mellett gyermekeiknek átadják, azokra átruházzák. Már most, ha az ily gyermek szülein súlyos testi sértést követ el és ennek fejében pénzbüntetésre is Ítéltetnék, mely utóvégre a szakasz szerint 500 frtig terjedhet, mi lenne ennek sokszor elmaradhatatlan következménye különösen akkor, ha az életjáradék bekebelezve nincs, a mi talán nem is oly ritka eset ? Az, hogy maga az életjáradék kiszolgáltatásánaklehetősége, tehát a sértett fél életfentartása veszélyeztetnék azzal, ha a pénzbüntetés az ingatlanokból végrehajtás útján hajtatnék be. Vájjon kit sújtana ilyenkor a törvény ? Van-e ily körülmények között létjoga a kettős büntetésnek a felmenők irányában elkövetett súlyos testi sértésnél ? Nincs és pedig annál kevésbé, mert a vád vissza nem vonható, miért is ezen rendelkezés a novellából kihagyandó. A delictum compositum két vagy több büntetendő cselekménynek a btk. általi egyesítése egy delictummá. Igy a btk. 336. §-ának 3. pontja szerint minősülő lopás büntette a következő büntetendő cselekményeket egyesitheti magába : 1. vagyonrongálás | 2. magánlaksértés | = betöréses lopás. 3. lopás I Mily indokból alakit a büntető codex ilyen delictum compositumokat ? Azért, mert a tényálladék kiválóan és oly súlyos természetű, hogy azzal szemben a btknek az egyes bűncselekményekre vonatkozó szakaszai alapján kiszabott büntetés még azon esetben sem jelentkezik eléggé igazságosnak, a megsértett jog és társadalmi rend eszményi helyreállítására egyensúlyban levőnek, ha a bűnhalmazatra vonatkozó szabályok a legszigorúbban alkalmaztatnának is, vagyis a kiszabható büntetési nem maximumával fenyíttetnék is a tettes és mert a delictum compositumot alkotó egyes bűncselekmények csakis a szándékolt delictum véghezvitele céljából követtetnek el. Es vájjon képez-e a delictum compositum oly egységes bűncselekményt, melyet semmi körülmények között egyes alkatelemeire felbontaninem lehetne? Nem képez. A delictumok egyesítése nem azért vitetett keresztül, hogy ezzel a bűntett activ alanyának bizonyos esetekben büntetlensége biztosittassék, hanem ellenkezőleg : a cél és indok az volt, hogy a tettes súlyosabb büntetés alá essék, mint akkor, ha az egyes delictumokban külön-külön mondatnék ki vétkesnek és akár eszmei, akár anyagi bűnhalmazat vétetnék alkalmazásba. Az egyesitett delictumban foglalt és annak alkatrészeit képező alap, vagyis nembeli (genus) delictumok azért, mert bizonyos előre elhatározott, más bűncselekmény létrehozása végett követtetnek el, nem szűnnek meg büntethetőkké lenni és igy a compositum delictum alkotására befolyással lévő cél és indokból önként következik, hogyha eme súlyosabb büntetéssel megrótt complex delictumban a tettes bármily oknál fogva bűnösnek kimondható nem lenne, vagy ha a hatványozott büntetés kiszabhatásának feltétele megszűnt (pl. idegen lakásban a btk. 342. §-ában felsorolt személy ellen elkövetett betöréses lopás vádja visszavonatik), de csakis ugy, hogy ez által az alkatrészeket képező összes büntetendő objectumok büntethetlenekké nem váltak, vagyis létezik még egy plus, még egy oly reatum, mely a btk. vonatkozó szabályának rendelkezése által semmikép se tekinthető kiegyenlítettnek : akkor b^áll annak szükségessége, hogy a delictum, compositum az egyes büntetendő cselekményekre, az alkotó elemekre felbontassák és a tettes ezen alkatelemek, ezen delictumok alapján büntettessék.* (Vége köv.) * V. o. »A btk. 321. §-ába ütköző delictum ét a sértett fél indítványának hiányai cimii értekezésemet (B. J. Tára 1888. évi január 19. sz.).