A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 32. szám - Ha te ugy én is ugy. (Válasz a Gyarmathy Ernő támadására.)

A J O Gr. foghatatlan magas megállapításában az igazságszolgáltatás arculcsapásának erns csattanása hallatszik is, a biróság a már tett bírói intézkedést nem érinthette, mert azok felperes javára az ügyvédi rendtartás 58. §-a értelmében alperes ellen, mint saját fele ellenében meglettek állapítva, de a többi költségek alperes ellenében megállapítva nem lévén, a tekintetben még birói megállapításra szorulnak s annak viselésére öt kötelezni a felszámított és megállapított mérvekben, felperes érdemletein felül nem lehetett. A megállapított dijakból a felperes által felvettnek beismert 50 frtot leszámítani, illetve azt betudni kellett azért, mert felperes beismerte, hogy azt felvette alperestől, alperes pedig tagadta, hogy tiszteletdíj címén felperesnek bármit is kötelezett volna, ezen tagadással szemben pedig az 1888. évi febr. 24-én kelt okmány a prts. 168. §-ában körülirt bizonyítéknak nem tekinthető. Kamatok a kereset indításától számítottan megítélhetők nem voltak, mert a kereset tárgya a megállapításra szorulván, kamatok csak az ítélethozatal, illetve jogerősségtől számitandólag voltak megítélhetők. A perköltségeket kölcsönösen az ügy természeténél fogva és a részbeni nyertes és vesztes jogelvénél fogva voltak megszüntetendők. (1891. márc. 7. 534. sz.) A győri kir. itólő tábla következő Ítéletet hozott: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét azzal a változtatással hagyja helyben, hogy alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, mikép felperesnek az elsőbiróság részéről megítélt 134 frt 57 kron felül még 50 frtot, tehát ezzel együtt 184 frt 57 krt s ezután a kereset indításától, vagyis 1889. évi márc. 30-tól járó 6°/o kamatot fizessen meg. Indokok: Alperes nem tagadta azt, hogy a felperes, mint ügyvédjét R. Ármin kisbéri lakos ellen kétrendbeli kereset folyamatba tételére bizta, az ezekben a keresetekben a 650/88. és G51/88. sz. alatt hozott jogerős Ítéletekkel megállapított 47 frt 50 kr. és 44 frt 50 kr. ügyvédi díj és kiadás, mint birói ítélettel a felperes javára alperes e'len megállapított összeg további megállapítás tárgya nem lehet és ehez képest az alperesi helyesen kötelezte az elsőbiróság annak a kétrendbeli ügyvédi járandóságnak egész összegében megfizetésére. Az emiitett ügyekben megállapított biztosítási végrehajtás kérvényi s foganatositási és kielégítési végrehajtás kérvényi díjak és kiadásokat az elsőbiróság a teljesített munkának és félmerült kiadásnak megfelelő összegben állapítván meg, az elsőbiróság ítéletének vonatkozó részét szintén helybenhagyni kellett, mert bár azokban az ügyekben a felszámított díjak és kiadásokat az ottani felperes s jelenlegi alperes javára a jelenlegi felperes felszámításához képest a teljesített ügyvédi munkával és felmerült kiadással arányban nem álló túlmagas összegben állapította meg az akkor eljárt biróság, az emiitett perekben volt alperes R. Ármin ellen : ez a megállapítás a jelen per eldöntésénél irányadó nem lehet, mert ez a megállapítás a mostani alperes javára és nem terhére történt és mert felperes neru bizonyította be azt, hogy a kérdéses díjak és kiadásokat az emiitett perbeli alperes az ebben a perben alperesnek, E, Jakabnak kifizette, hogy igy ez a felperes kárával jog talanul gazdagodnék és mert az ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-ához képest készpénz kiadásának és időveszteségének megtérítésén felül illő jutalomdijt kívánhat ugyan, mindezeket azonban az elsőbiróság a felperes díjának és kiadásának megítélésénél kellőleg méltányolta. Az elsőbiróság részéről megítélt összegen felül felperes javára még 50 frtot megitélDÍ, illetve az alperes részéről már fizetett 50 frt beszámítását mellőzni kellett, mert a felperes a felmutatott vonatkozó okirattal igazolta, hogy B. Rudolf részéről neki a R. Ármin elleni ügyekben 50 frt tiszteletdíj köteleztetett, alperes pedig beismerte, hogy B. Rudolf az ö megbízottja volt, azt a kifogást pedig, hogy B. Rudolf ennek az okiratnak nyelvét nem értené, nem bizonyította, sem pedig annak igazolására, hogy ez az okirat a felmerülő összes ügyvédi díjak feletti előzetes megegyezést tartalmazná, bizonyítékot fel nem hozott, miért is igazoltnak lévén tekintendő, hogy felperes részére 50 frt tiszteletdíj fizetése köteleztetett, miután alperes nem is állította, hogy B. Rudolfot a felperes részére tiszteletdíj kötelezésére fel nem hatalmazta volna, felperes joggal fordíthatta az alperestől kapott 50 frtot ennek a tiszteletdíjnak kielégítésére s igy a felvett 50 frt alperes javára beszámítható nem volt, következéskép alperest az elsőbiróság részéről megítélt összegen felül még 50 frt megfizetésére kötelezni kellett. Az ügyvédi díj és kiadás az annak érvényesítése céljából folyamatba tett keresettel esedékessé vállváu, a megítélt összeg után a kamatot a keresetindítástól kellett megítélni. Az elsőbiróság ítéletének a perköltséget kölcsönösen megszüntető része a felperes részben pervesztességénél fogva s azért volt helybenhagyandó, mert felperes hallgatag beismerte, hogy alperessel díjjegyzékét előzetesen nem közölte s ezzel, ugy túlzott követelésével is alperesnek a jogos perbeszállásra okot szolgáltatott. (1891. nov. hó 26. 2,423. sz.) Az iparos más kikötés hiányában az általa teljesített munka árának kifizetését a szerződés megkötése és teljesítése helyén, fellát ugyanott van jogosítva követelni, a hol üzlete van. (A debreceni kir. ítélő tábla 6,888/1891, szám.) Beltelken praecarie engedett átjárásba nem lehet sommás visszahelyezést nyerni. (M. kir. Curia december 29, 9,642. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Az alkalmi egyesülési viszonyból a tagok közt felmerülő peres kérdések az 1881: L1X. t.-c. !)4. §-ának az a) pontban tett általános rendelkezéstől kivételt képező c) pontja határozott rendelkezéséhez képest a tözsdebiróság hatáskoréhez csak kifejezett írásbeli alávetés eselében tartoznak. A tözsdebiróság az eljárás tekintetében a perrend szabályaihoz nincs kötve. A budapesti árú- és értéktőzsde vál. bírósága dr. Félegyházi Elek ügyvéd által képviselt St. Miksa felperesnek, dr.' Pollák Rezső ügyvéd által képviselt K. Mór és fia cég alperes ellen közös és saját ügyletek érvényének kimondása s jár. iránti perében következőleg ítélt : A peres felek közt létrejött s az A) a. jegyzékben körülirt 34,000 mmázsa május—júniusi tengeri és 16,000 mm. tavaszi zabra vonatkozó közös és 5,000 mmázsa tavaszi zabra vonatkozó saját ügyletek érvényben fennállanak és alperes cég köteleztetik a perköltségek viselésére. Indokok: Alperes kifejezetten beismerte, miszerint a per tárgyát képező 34,000 mmázsa május —júniusi tengeri és 16,000 mm. tavaszi zab eladására vonatkozó ügyletek közte és felperes közt közös »a meta« számlára, az 5,000 mm. tavaszi zab eladására vonatkozó azonfelüli ügyletek pedig felperes saját számlájára lettek megkötve. Ezen beismerésével szemben alperest felperes tagadásával szemben annak bizonyítása terhelte, hogy a kérdésben forgó ügyletek felperes beleegyezésével már le lettek bonyolítva. Alperes szerint ezen lebonyolítás akként történt, hogy a 34,000 mmázsa tengeri eladási ügyletek 1891. okt. 26-án 6 frtnyi áron, a 16,000 mmázsa zab eladási ügyletek 1892. jan. 15-én 16 frt 20 krnyi áron felperes beleegyezése folytán alperes által saját számlájára lettek átvéve, az 5,000 mm. felperes számlájára eladott tavaszi zabból 3,000 mmázsa felperes által folyó évi január 15-én K. Mór ügynök által 6 frt 10 krnyi áron lett lebonyolítva, a fenmaradó 2,000 mm. pedig ugyanakkor 6 frt 20 krnyi ár mellett szintén alperes által saját számlájára átvéve. A megállapodás megtörténtét alperes Cz. Manó és K. Lipót tanuk által akarja bizonyítani. A hivatkozott tanuk közül azonban K. Lipót, mint alperesi cég tulajdonosának fivére, felperes kifogása folytán tanuságtételre nem bocsátható, a tanuként kihallgatott Cz. Manó ügynök tanúvallomása által pedig az alperes által vitatott megállapodás egyáltalán nem bizonyittatott. A felperes saját számlájára kötött zabügyletből 3,000 métermázsának felperes által történt lebonyolítását alperes a 3/. alatti ügynöki kötjegygyel akarta bizonyítani. Ezen bizonyítékot azonban figyelmen kívül kellett hagyni az okból, mert eltekintve attól, hogy ezen kötjegy tartalmából annak felperes ügyletére vonatkozása ki nem tűnik, főkép az okból, mert alperesnek az érdembeli tárgyalásoknáli előadásai szerint ezen 3,000 métermázsa zab felperes általi realizálása hol 1881. aug, 17-én, hol folyó évi január 15-én történt, a kötjegy pedig 1891. évi aug. 17-én kelt. Minthogy ezek szerint az alperes által megkísérelt bizonyítás nem sikerült, a főeskü általi bizonyítás pedig csak az esetben lett volna alkalmazható, ha a bizonyítani akaró alperes ezzel felperest megkínálta volna, az alperes által felajánlott főesküt ennélfogva tekintetbe venni nem lehetvén : alperest a kereset terhében s a perköltségek megfizetésében is marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét az 1881. évi LIX. t.-c. 90. §. a) pontja alapján megsemmisíti s a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának 326/92. szám alatt beadott keresetet csatolmányaival együtt felperesnek visszaadatni rendeli. Indokok: Felperes keresete arra irányul, hogy az A) alatti jegyzékben felsorolt 34,000 mm. »május -juntusi« tengeri és 16,000 mm. tavaszi zabra vonatkozó közös, továbbá 5,000 mm. tavaszi zabra vonatkozó saját ügyletek érvényben fennállóknak kimondassanak, a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságát pedig az alapon tartja az 1881: LIX. t.-c. 94. §. a) pontja értelmében illetékesnek, mert az A) alatti okiratban feljegyzett ügyletek kivétel nélkül a tőzsdén köttettek s azok megkötésére a megbízás is mindig a tőzsdén adatott. Alperes kifogást tett a választott biróság illetékessége ellen, mert beismervén az említett ügyleteknek a tőzsdén történt kötését, tagadta, hogy az az állítólagos megállapodás, melynek alapján felperes az ügyleteket, mint közös számlára (a meta) kötötteket érvényben fennállóknak kívánja kimondani, vagyis az »a meta« ügyletekre vonatkozó alkalmi egyesülés a tőzsdén jött volna létre. Nem szenved kétséget, hogy a szóban forgó alkalmi egyesülés, ha tényleg létrejött, a peres felekre, különösen alperes cégre, mint bejegyzett kereskedőre, a keresk. törv. 260. §-a értelmében kereskedelmi ügyletet képez s hogy ennek folytán az esetben, ha ez az alkalmi egyesülés, illetve az ez iránt való megállapodás a tőzsdén jött volua létre, az e viszonyból kifolyó vitás kérdések elbírálása az 1881: LIX. t.-c. 94. §. a) pontja értelmében kulon kikötés nélkül is - a tözsdebiróság hatásköréhez tartoznék. Alperes vonatkozó tagadásával szemben annak bizonyítása, hogy a közös (a meta) számlára leendő ügyletkötések iránt állítólag létrejött megállapodás, illetve az ez iránti alkalmi egyesülés a